Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁRC. 9. Bence Pali bácsi emlékezete KAPCSOLATOK 11 „Én mán akkor is nagy vótam, amikor mögszülettem, mert Nagy Pál a nevem. Apámat Benedöknek körösztölték, de Bencének, Nagy Bencének hítták. No, hát mink, a gyerökök, sőt az unokák is, innen lőttünk Bence gyerökök." Még mostanában is vissza-viszszaidéződnek szavai, szép szögeditápai ö-ző beszéde, amikor egy-egy régi adatát olvasgatom. „Nagy tél vót, amikor nyolcszázkilencvenbe az anyám erre a világra hozott. Hogy mönnyit szenvedött velem, csak sejtöm, mert én kérőm szépen öt kilóval születtem. így aztán tényleg nagy vótam kezdettül fogvást: a súlyom sé vót kicsi, a nevem mögénten - mondom - Nagy, máma is." -Líre #».«« Kisgyermek koromban még annyira magától értetődő volt, hogy Tápén mindenki ismert mindenkit, hogy bár mi a Fölvégen laktunk, Pali bácsiék meg a Tigérháton, mégis tudtam, hogy ő a Bence Pali bácsi, a malomba járó ember. Fiatalember korában - miután végigszolgálta az első világháborút, kordézott: egylovas járgányával hordta a földet a Tisza töltés" magasításánál. „Sokat kerestem én, de akkor is elmönt még az isten keresete is a kosztra, mög hát, hogy nem vót a kordézás lány ölelgetős munka, magam is mögittam a napi adagomat pálinkábul is, mögénten borbul is. Fogadtam fődhányót magam mellé. mert mindég vótak nálamnál is szögényebbek, akiknek így tudtam kenyeret biztosítani. Nem vót rá éppenséggel szükségöm, de láttam a sóvárgást, hát fővöttem, ha mán töhetöm a segítségöt." Pali bácsinak leginkább nyaranta adatott meg, hogy sok szegény családon segítsen. Mire az aratás megkezdődött, félszáz kaszást, és a hozzájuk tartozó marokszedőket hívta, hogy Tápétól távolabb eső uradalmakba vigye őket részesnek, summásnak. Főként a fér. fiembereket cséplés idejére is megtartotta, de azokkal már Tápén csépelt. Ő volt mindkét munkánál a bandagazda. De nem afféle pallér, hanem aratáskor maga is kaszált, csépléskor pedig ő etette a kévékkel a gépet. „Én mindön esztendőben a Bence Pali bácsi bandájában dolgoztam. Nem tűrte a dologkerülőket, de aki helytállt, azt a másik esztendőbe is vissza hítta." Érdekes viszont, hogy Pali bácsi a gyékénymunkát nem értette. Hogyan is értette volna, hiszen réti gyerek volt, aki inkább hónapos gyerekként félbéréri később egész bérért dbfa gozott nagybérlőknél, ott meg nem vesződtek gyékénnyel. Mire pedig a maga ura gazdája lett, inkább malomba járt őrletni. Idős ember korában - főként 1965 tájától - a Tápé monográfia szerzői egymásnak adták házának kilincsét, mert igen sokat tudott a falu történetéről, és hagyományairól. Minden, a monográfiában szóba kerülő témához tudott adatokat. Nem véletlenül, hiszen gyermekkorában még sokat hallott a szögedi nagy árvízről, részese volt a lóval való nyomtatásnak, és miután a rétről (a Tiszán túl lévő Tápairét neve itt egyszetűeru-xét) aJá.Uiha. kerültek a szüleivel és a testvéreivel, látta, miként épültek az ágasos-csömpölyeges házak, amelyeket gyékénnyel, vagy náddal fedtek; és ami még természetesebb; a fején maga is hatvarrásos bográcskalapot viselt. Mindezek mellett nevezhetjük Pali bácsit Tápé egyik jeles nótafájának, méginkább mesélőjének, aki főként az úgynevezett hazugmeséket kedvelte és mondta, olykor' népes gyerekseregének. Meséinek általában ő lett a szegénylegény-királyfi hőse. Nemegyszer formált tölcsért két tenyeréből, és trombitát utánozva traítararázott a gyerekek örömére, merthogy őkelme a katonáéknál huszártrombitásvolt, .. Pali bácsi kivételes tudományának híre eljutott Bálint Sándorhoz is, aki szívesen hallgatta őt, sőt, a vendégeit is kivitte hozzá. Egyik alkalommai Pali bácsi nem értette, mit kérdeznek tőle, és így szólt Bálint Sándorhoz: „Hangosabban hét, mert süket vagyok." Azt mondta erre Sándor bácsi, hogy ő is az. Erre Pali bácsi jót nevetett és miközben kacsintós szemére lehúzta kalapját, ezt mondta: „Hát akkor szerbusz, mert két süket égypár." Többen voltunk, hát nem csoda, hogy nevetésünktől szinte visszhangzott az utca. A napokban, ahogy kezembe kerültek a tőle telis-tele jegyzetelt noteszok, sok derűs följegyzést, többek között a fönti esetet is olvastam. A legutolsó bejegyzés 1983-ban meg eképpen szól: „Alighanem nagy - már nem csak a neve, hanem a baja is Bence Pali bácsinak. Nem tud beszélni, de ágyában felülni sem." Két nappal később: „Meghalt Bence Pali bácsi. 93 évet élt. Azt hiszem, az utolsó tápai bölcs, N&M/ÁN.SOKAP, (GÜGCGGCG,',. akik ismerhették, és azok is, akik a tőle származó történeti és népéleti adatokat olvassák, ha kezükbe veszik a „tápai bibliát". Pali bácsi, ha élne, január 25-én, Pál fordulásának napján lett volna 105 esztendős. Ifj. Lele József • Az ember már csak olyan, hogy bizony hajlamos elfeledkezni még a nevezetes évfordulók egyikéről-másikáról is. Szeged város életében 1879. március 12. olyan dátum. amit a város polgárainak nem szabad elfelejteniük. Álljunk meg egy pillanatra a Tisza-parti sétányon és emlékezzünk! Az Alföld pusztító árvizekben bővelkedő történelmének legnagyobb katasztrófája zúdult 1879 tavaszán a már akkor is virágzó Tiszamenti városra. A szegedi nagy árvíz méreteiben és főleg hatásában fölülmúlta a Pestet és Budát nagyrészt romba döntő, emlékezetes 1838. évi árvizet is. A gátakat heteken át ostromló árvíz elleni hősies csatában Szeged „elesett". Az árvíz azonban, amely csaknem 160 emberéletet követelt, a város 6350 háza közül hatezret teljesen elpusztított és több mint hatvanezer embert hajléktalanná tett, egyben fordulópontot jelentett a romjaiban újjáépülő Szeged korszerű városképéSzeged, 1879. március 12. nek kialakításában és a Tiszavölgy árvízvédelme, sót az egész magyar árvízvédelem fejlődésének történetében. A régi Szegedet keletről övező Tisza március 12-én hajnalban nyugatról zúdult a városra. A már csaknem egy hónapja tartó árvíz kemény próbára tette a gyenge gátak teherbíró képességét. Március 5-én Szegedtől északra, mintegy 30 kilométer távolságra, Petresnél átszakadt a percsorai öblözet újonnan megerősített gátja. Az első órákban még nem is sejthették^ hogy a percsorai gátszakadás milyen veszélyt rejt a városra. A lezúduló víz már a következő napon áttörte a régi sövényházi keresztgátat, harmadnap Algyő mellett elsodorta az alföldi vasút ugyancsak keresztgátként szolgáló töltését, elárasztva Algyőt és Tápét, majd a kiáradó víz a Tisza árvízszintjét is meghaladó magasságban rohant a város felé, a baktói töltést és a várost nyugatról határoló vasútvonalat ostromolva. A várost így kétoldalról körülvette a kiáradt víz. Védekezésül már hiába vágták át a Tápé alatti gátakat, hogy a kiáradt vizet a Tiszába visszatereljék. Ez már nem mentette meg a várost. Március 10-én Dorozsma is víz alá került. Talán enyhítette volna a helyzetet, ha a temesvári hadtest kivezényelt műszaki alakulatai a várostól délre lévő Maty-éri hidat felrobbantják és a töltést átvágják, hogy a várost nyugatról ostromló víztömegnek megfelelő utat nyissanak a Tisza medrébe. A robbantás azonban elmaradt, csak egy kisebb átvágást nyitottak. Az árvíz elleni küzdelem utolsó szakaszában heves északi szélvihar tört ki, amely végképp lehetetlenné tette a védekezést. 1879. március 12-én hajnalban fél hámomkor megkondították a vészharangokat. A Makkoserdőnél az ár száz méter hosszú szakaszon elsöpörte a vasúti töltést. Reggelre a látóhatárig elnyúló áradat öntötte el a várost. Több mint két hónapig, sokhelyütt három-négy méternél mélyebb víz borította Szegedet és környékét. A Tisza csak 186 nap múltán, augusztusban húzódot vissza medrébe. Azóta a várost rombadöntő (Szegednél 806 centiméteresnek mért) árhullámnál jóval magasabb víz is mosta a város lábát, kitörni azonban nem tudott gátjai közül a Tisza. A város példás összefogásával 1970-ben minden idők eddigi legmagasabb (960 centiméteres) árhullámát is sikerült kivédeni. Benke György vízügyi tanácsos OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nem tb, hanem tbc Jelentős szerepe lehetne az akció támogatásában az egyházaknak és a sajtónak is. A városi közgyűlésnek is módja lenne az egyéni helytálláson felül testületi döntéssel is gyarapítani az alapítvány vagyonát. Mivel minden szónál szebben beszél a tett, az '56-os emlékmű tervezési és építési céljára ezennel felajánlok a nyugdíjamból 5000 forintot. Kertész Dezső A Délmagyarország március 4-i számában olvasom, hogy: új fegyver a tb ellen? Na, mondgrp, már éppen itt az ideje, hogy ez a társadalombiztosítást új fegyverrel hozzuk rendbe. Azután kiderült a hírből, hogy nem a tb-ről, hanem a tbc-ről van szó. Ez már más. Ha megijedt volna a tb, most már nyugodt lehet, a tbc meg csak hadd féljen, hiszen még ma is pusztít. Ezek a fránya betűszók vagy rövidítések okozhatnak ilyen zavarokat. Az is tény, hogy egyre jobban terjednek írásainkban és a beszédünkben is. Lehetne egy játékot (s rendezni, hogy '45 óta hány betűszó jelent meg, és azok mit jelentenek, jelentettek? DDT, PVC, MHSZ, BM, HM stb. Akkor van baj, ha két távolálló terület azonos betűszót használ. ÁB, Állami Biztosító. de az abortuszt is ÁB-nek mondjuk. MOK, Magyar Orvosi Kamara, de MOKK, Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köre. Igaz, hogy ezen utóbbi két K-val van írva, de beszédünkben ez nem érvényesül elég differenciáltan. Már csak azt a kérdést kell feltennünk, hogy ezek az egyre terjedő betűszó rövidítések szépítik, vagy elsilányítják beszélt és írott nyelvünket? Milyen társadalmi szükségszerűség van mögöttünk? Itt van a Délmagyarország. Ha én most egy új lapot indítanék, Dolgozóm agyarország címmel, mindkettőt DM-betűszóval rövidítenék. Itt persze az a történelmi háttér adódik, hogy Dolgozómagyarország című újságot nem lenne sikeres nálunk alapítani. Dr. Veress Sándor desztálon lesz, amit megérdemel. Akkor már nem szekértáborok különféle értelmezésének, hanem a nemzettudat lényeges részének a szimbóluma lesz. Napjainkban pedig legyen a megbékélés momentuma is. Természetesen úgy gondolom, hogy az alapítványt támogathatná minden vállalat, vállalkozó, állami és városi intézet, intézmény, párt és társadalmi szervezet, bármilyen célú, rendeltetésű közösség. Köszönet a polgármesteri hivatalnak Négy gyermekem és a rnagam nevében szeretném megköszönni Hargittai Rita képviselőnek. Réti Csabáné irodavezetőnek és munkatársainak azt az önzetlen és gyors segítséget, amelyet kilátástalan helyzetemben nyújtottak. További munkájukhoz jó egészséget kívánok. Dragina Sándorné ...a támogatóknak Töröljék az '56-os emlékműépítés költségvetési tételét! „Az idegenek köztünk vannak Február 24-én vidám farsangi mulatság volt iskolánkban. Először jelmezverseny, majd a farsang csúcspontja, a tombolahúzás következett. Mindenki izgatottan figyelte, hogy kihúzzák-e a szerencseszámát. Az egyik tanárnő kislánya, aki vendégként volt jelen, húzta ki a számokat és sokaknak szerencsét is hozott. Nagy tetszésnyilvánítással fogadtuk a számunkra kedves, értékes nyereményeket. Mindezeknek nem örülhetnénk támogatóink segítsége, ajándékai nélkül. Iskolánk tanulói és tanárai nevében ezúton szeretnénk köszönetet mondani a sok szép ajándékért, amellyel örömet szereztek nevünk. Támogatóink voltak: Elektro Plusz Elektronikai Szaküzlet, SharpShop Metronix Kft., Brüsszeli körúti Hi-Fi kereskedés, Burger King étterem, McDonald's étterem, Puskás Ker. Játéknagykereskedés, Gulliver Játéknagykereskedés, Standard Áruház, Honvéd téri cukrászüzem. A Szilléri Sugárúti Általános Iskola tanulói és tanárai A VTV közvetítésében figyeltem a szegedi önkormányzat költségvetési vitáját. Az egyik tétel - a jövő évre is átnyúló 1956-os emlékmű építési és tervezési költségeinek tárgyalása - kapcsán, nemkívánatos mellékzöngéktől sem mentes polémia kerekedett. Az egészből megjegyzésre érdemesként dr. Aradi Antal képviselő úr hozzászólásának egy részét emelem ki. Egyebek között ugyanis azt mondta, hogy fel kellene támasztani a témával korábban már foglalkozó alapítványt. Ezzel teljesen egyetértek! Sőt, továbbmegyek, ne a költségvetés állja az emlékmű finanszírozását, teremtsünk hozzá közadakozásból alapot! Bizonyos vagyok benne, ha nem is a tendenciákat illetően, hogy az ország gazdasági helyzete összehasonlíthatatjanul jobb, mint volt a múlt században a kiegyezés után, mégis gombamódra nőttek ki szerte az országban a 48-as forradalom és szabadságharc emlékművei. Mi se legyünk rosszabbak! Szervezzük újjá az alapítványt, s fejtsünk ki megfelelő tájékoztatást, hogy mindenkihez eljuthasson az emlékmű köf.ös megépítésének gondolára. Adakozhasson e célra egyaránt személyesen a szenvedő, a vétkes, az áldozat, a megtévedt vezeklő, a mellveregető, a fintorgó, az ironizáló. Az értelem és az érzelem különböző indítékai serkentsenek mindannyiunkat egy közös irányba. Száz év múlva, az emlékművel együtt, 1956 történelmi jelentősége azon a pieA lap hasábjain szeretnénk megköszönni a megye minden részéről pályázó gyermekek, a Szegedi Ufó Kutató Egyesület, a Droid SF csapat, valamint a Bartók Béla Művelődési Központ nevében a Kornétás Könyvkiadónak, az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadónak, a Frank Számítástechnikai Szaküzletnek, az Atilon Filmnyomó és Dekorációs Műhelynek, Kiss János keramikusmesternek, a Dél-magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak, a HUFON Alapítványnak, az Á-T Korona Kft.-nek, a Suzzy Virágüzletnek, Sós Tibor ufokutatónak, az újszegedi Csongor Patikának, a Burger Ringnek, a Szőregi Kisipari Cukrászdának, a Kálvária Cukrászdának, a Derkovits fasori Élelmiszerboltnak. az Idegennyelvű könyvesboltnak, a Bajor Pékségnek, az Erdélyi téri Ajándéküzletnek, a Peppino Élelmiszerüzletnek, Dobrotka Csillának, a Fúga Hangszerüzletnek, a Gulliver Játéknagykereskedésnek, Szénási Ferenc vállalkozónak, a Trópus Díszállatkereskedésriek, a Mini-Mai Diszkontnak, a Magyar Garabonciás Szövetségnek, Ormos Gábórnak, a Dekor Szerviz-Grafikai Stúdiótól, hogy az Idegenek köztünk vannak című képzőművészeti pályázatot szponzorálta, felajánlott ajándékaival, különdíjaival és termékeivel lehetővé tette a díjátadó ünnepség sikeres lebonyolítását. Gombosné Sz. Kmília, a pályázat kiírója (a Szegedi Ufó Kutató Egyesület vezetője)