Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁRC. 9. Hány bőr húzható le egy BMW-ről? RIPORT 7 Egy szegedi fiatalember a szegedi Capital Lízingcentrumtól bérelte az EFN 773-as rendszámú BMW M 3-ast. A kocsit azonban nem 6 használta, hanem barátja Gy. László, aki a cégtől már bérelt saját nevén egy Renault-t, ezért egykori osztálytársát, a szolnoki szállítórepülő dandár főhadnagyát, Sz. Zsoltot kérte meg rá, hogy adja a nevét az újabb szerződéshez, amelynek lízingelési költségeit maga állta. Tavaly nyáron Gy., valamint katonatiszt ismerőse és H. Attila Németországban járt a BMW-vei. Kölnben egy teherautó nekik ütközött. Mi sem természetesebb, kártérítési igényt jelentettek be a németeknél. Amikor hazatértek, eszébe jutott Gy.-nek, hogy nem ártana újabb pénzt szakítani a biztosítótól. Ehhez nagyszerű lehetőséget kínált egy megrendezett baleset. Persze nem kívánta ingyen a közreműködést, 30 ezer forintot ajánlott fel az üzletért. Sz. Zsolt tiszttársát, G. Attila főhadnagyot kérte meg, hogy öreg Skodáját áldozza fel az ügy érdekében. Július 10-én este Szolnokon rendezték meg a balesetet. H. Attila figyelte a terepet, miközben Gy. László leállította BMW-jét, majd beült a kölcsön kapott Skodába és elegánsan belehajtott autója hátuljába. Mire a rendőrök kiértek, addigra csupán a két szolnoki tiszt téblábolt a helyszínen. A közlekedésiek elhitték a mesét, G.-t 2000 forintra meg is bírságolták követési távolság be nem tartása okán. A „vétkes" skodásnak a Providenciánál ki is fizetettek 587 ezer forintot a. Egy hónappal később Gy. Szabadkára utazott, ott 700 ezer forintért eladta az autót, amelynek értéke 5 és fél millió, tulajdonosa pedig a Capital Lízingcentrum volt. Ezután ismét a szolnoki katonabaráthoz fordult segítségért. Sz. főhadnagyot H. Attila felvitte Budapestre, ahol bejelentést tett: aznap ellopták tőle az autói. Másnap Szegeden a feljelentés másolatával a Hungária Biztosítónál kopogtatott a főhadnagy és kártérítési igényt jelentett be. A kifizetésre azonban már nem került sor. Sz. Zsolt lakásán különféle lőszereket találtak, amelyeket engedély nélkül tartott magánál, miként az elsőrendű vádlott is. A szegedi bíróság most tárgyalta az ügyet. Gy. Lászlót 2 év 8 hónap börtönre ítélte, míg H. Attilát 12 ezer forint pénzbüntetésre. A két szolnoki főhadnagy közül Sz. Zsolt 10 hónap börtönbüntetést kapott, ám végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztették, G. Attila büntetése 25 ezer 600 forint megfizetése. Az ítélet nem jogerős. V. Fekete Sándor • Hogy mik ezek a sok évtizedes tapasztalatokkal kidolgozott, jól bevált ügyvédi és nem ügyvédi módszerek? Mesélőt lehet találni. De olyat, aki a nevét is adja hozzá, nem. A mese ekképp népmese - tehát arany igazságokat őriz. Pénz az asztal alatt Van például a zsebszerződés. Ér az eladó ház tízmilliót. A hivataloknak beadott szerződésbe nem írnak be, csak ötöt. Az igazi árat abba a szerződésbe foglalják bele, amit nem mutatnak meg senkinek, s a vevő az asztal alatt, illetékmentesen adja át. Gondok akkor vannak, ha a táska, amit odaad, üres. Ekkor kell elővenni a zsebszerződést, és követelni a hiányzó pénzt. Ebben a szakaszban viszont már baj is lehet a duplafenekű jogügyletből. Büntetőeljárás indulhat adócsalásért. Amit tovább nehezít, ha az illetékhivatal meg tizenöt millióra értékelte az ingatlant, s az általa megállapított ár arányában követeli a befizetést. Igazi profi zsebszerződést nemigen használ. És még az is megesik néha, hogy a feleknek érdeke: a valódi érték szerepeljen a szerződésben. Az ingatlanárak folyamatos emelkedéséért Jugoszlávia szétesése is felelős: a menekültek is fölnyomták az árat. Aki nem kapott letelepedési engedélyt, az is vehetett magának lakást, ha ügyes volt: a magyar nevű magyarok a saját nevükön szereztek lakást, egy fal személyi számot viszonylag könnyű volt bediktálni, arra kell csak ügyelni, hogy az eladáskor is ugyanaz a személyi szám szerepeljen az okmányokon. Akinek nem Dzsungelharc és pontosság Az ügyvéd, mint nehézfegyver Sok az eszkimó: az önkormányzatnál 174 ingatlanközvetítőt tartanak nyilván, de Tóth Endréné dr. csoportvezető rögtön hozzá is fűzi az adathoz: „Csak egy részük foglalkozik a közvetítéssel, viszont akinek képesítése volt, mindenki kérte, hogy vegyük föl a listára." A képesítés alap- vagy középfokú tanfolyamot jelent, s ha ez megvan, akár érettségivel is be lehet robbanni a piacra. Az Ls elég az irodanyitáshoz, ha jól megtanfolyamozott dolgozót alkalmaz az irodatulaj. Ők azonban valószínűleg nem tudják azokat a finom ügyvédi módszereket, amelyek a vevők és eladók tökéletes kiszolgálásához kellenek. jutott magyar név, az alapíthatott egy betéti társaságot, s az már magyar cég! Azt vesz, amit akar. (Tovább színesíti a jugó-magyar palettát, hogy már megjelentek nálunk az odaáti építési vállalkozók is. Közülük jónéhányan Németországban tanulták ki a szakmájukat. Ők általában pontosabban dolgoznak, mint a hazaiak.) Ketyeg a jövedelemadó A fizetés és a birtokbajutás kapcsolatával nagyon kell vigyázni. Komoly hibát csinál az ügyvéd - és volt, aki elkövette! -, ha a tehermentesítést például az eladóra bízza. Jön a vevő, ügyvéd úr, megveszem azt a házat, egymillió rajta a teher, de itt a kedves eladó úr is, és én itt most, az ügyvéd úr előtt átadom neki az egymillió forintot, ő elmegy, befizeti és minden rendben. Na nem. A kedves eladó „úr" el is vitte a pénzt, de nem teherteleníteni, hanem Bécsbe utazott vele. A tehermentesítésnek az a sora, hogy eladó, ügyvéd és vevő szépen egyült hárman ballag az OTP-be, bankba, s a pénzt az ügyvéd fizeti be. Érdemes jól megnézni a dátumot is a tulajdoni lapon. Van, aki egy hétnél régebbi tulajdoni lapot nem is fogad el, mások azonban megelégednek a harminc napossal. Holott harminc nap tökéletesen elegendő, hogy jelzáloggal terheljék az eladó házat, lakást, s mikor a vevő azt hiszi, hogy most már minden az övé, az a pillanat az, amikor milliói egy részét talán örökre elvesztette. Az is sokat veszít, akit a közvetítő vagy az ügyvéd nem oktat ki arra, hogy az eladás után a haszonból jövedelemadót kell fizetni, vigyázzon tehát! Vigyázni pedig lehet, mert aki épít vagy vásárol nem üdülői, hanem lakást -, az nem fizet jövedelemadót. Az igazán jók kimunkált trükkjeikkel meg is oldják az építést vagy a vásárlást, még ha csak papíron is... Papíron is elég. Csökkenti a terheket azonban, hogy akad ingatlannal foglalkozó ügyvéd, aki nem állt be arra, hogy jobbról is, balról is szedi az egy százalékot, hanem - klasszikus módon! - kizárólag a vevő fizet. A hosszú távon gondolkodók pedig az egyetlen egy százalékot is tovább differenciálják, hogy az ügyfél ne hagyja faképnél óket. A szerződéskötésért az első milliónak szedik el az egy százalékát, a második milliónak már csak 0,9, a harmadik milliónak 0,8 százalékát, és így tovább. Ahogy az ár ballag fölfelé, úgy sietnek ők lefelé. Árcsökkenés lesz? A hatvanas évek nagy illúzióiból semmi nem lett. Csúfosan megbukott a gondolat, miszerint az a jó, ha minél nagyobb házakat építenek, bennük minél több lakással, mert majd közösségek jönnek létre, segítik egymást a lakók... A legdeprimálóbbak épp ezek a nagy házak: szemét, firka, kosz, olykor elég borzalmas népesség. Aki egy ilyen házban megveszi az önkormányzati lakását, az rögtön piacra dobja, mert el akar költözni legalább egy ötemeletesbe. Vagy vissza a tanyára. A szabad piacra került nagyszámú volt önkormányzati lakás előbb-utóbb árcsökkentéssel érezteti majd a hatását. De most még nagy .pénz van a közvetítésben. Zelei Miklós Vajdáné Bárdi Magdolna. (Fotó: Enyedi Zoltán) Ott a szorobán, de fejben számol mindenki A szorobán logikája M Panaszoltuk nemrég, hogy Csongrád egyik iskolájában elaludt a szorobán. Talán emlékeznek rá még olvasóink, a japánoknak arról a „gyalogjáró", kezebeli, lökdösőgolyós, számoló instrumentumáról van szó, amelyről többször megírtuk már, kisiskolások számolási készségét szinte hihetetlen mértékben képes megnövelni. Eszköz tehát a szorobán, de hogy tud akkor elaludni? Nagy lendülettel kezdték használni ott is az iskolában, de arra való hivatkozással, hogy annyira „sűrű" a tananyag, nem marad rá idő, ki is kopott. Alig jelent meg írásunk, üzenetet kaptunk Makóról, Vajda Józseftől, a Szorobán Alapítvány atyamesterétől, hogy Kiszomboron ébren van, sőt, még képletesebben szólva, virágzik. Annak idején Királyhegyesen találkoztunk a Vajda-házaspárral. A feleség, Vajdáné Bárdi Magdolna tanított ezzel az eszközzel, férje pedig - a modern világ furcsasága! elektromos számítógéppel szerkesztette kéz alá a föladatokat. Ebből nőtt ki a Szorobán Alapítvány, de annyira összekuszálódtak az iskolai szálak, nekik is el kellett jönniök a faluból. A feleség tanított már Kiszomboron, örömmel fogadták vissza az iskolába, a férj azonban - kényszerűségből - csak a szorobánnak él. Nem talált állást magának. • Ennyire személyhez kötött lenne ez a módszer? - Annyiban igen, hogy kell hozzá az az elszánt személy, aki hajlandó megtanulni. - Maximum fél óra alatt meg lehet. - Igaz, de a begyakorlásához több idő kell. HA haszna? - Fölbecsülhetetlen. Láthatták Királyhegyesen már, villámgyorsan számoltak a gyerekek. Abban az osztályban, ahol húszig kellett volna megtanulniok, könnyedén lépték át a százasokat is. Örömmel töltött el bennünket, hogy a szorobános osztályban egyetlen órán se találtunk egyetlen gyereket se, aki ne teljes képességével dolgozott volna végig. H De szorít a tananyag, ezt mondták a csongrádiak. - Azt hisszük, csak azért, mert külön eszközként kezelték. A vonalzó ott van minden gyerek kezeügyében, de nem tartunk soha külön vonalzós órákat. A szorobán is ott van, és csak akkor nyúlunk hozzá, amikor kell. Be lehet építeni .a tananyagba, és be is kell építenünk. • Lehet tudni tehát, mit tévesztettek azok az iskolák, ahol belefogtak ugyan a tanításba, de abba is hagyták? - Éppen most tartottunk úgynevezett nyitott napot az iskolánkban. Itt voltak a szülők is. Láthatták, ott van a szorobán az asztalon, minden gyereknél, de hozzá se nyúltak, mégis szorobán logikájával számoltak. A normális tananyagot végezzük, de szorobános észjárással. H Hasonlíthatom a biciklizéshez? Aki kedvtelésből, sportból tekeri csak, annak külön idő kell rá, aki viszont munkába jár vele, annak természetes segítője? - Hajszálra így van. Mindent elképzel a gyerek a szorobán logikája szerint. Huszonkilencet kell hozzáadni valamihez? Hozzáad harmincat, és elvesz belőle egyet. Most már nem a golyót látja maga előtt, hanem számokban gondolkodik. • Azt hallottuk, a szakkör adhat menedéket neki. - Mi azt mondjuk, a szakkör a halála. Ez a legveszélyesebb elágazás az úton. Ne szorobánt tanítsunk, hanem matematikát, de szorobánnal! Ugyanazt, de másként! Beültünk meghívottként, most a harmadikosok órájára. Ugyanaz a meglepetés ért bennünket, mint annak idején Királyhegyesen, de egy „körrel" följebb. Agyafúrtan komplikált, hosszú, szöveges föladatokat kaptak a tanulók. Mire végigmondta a tanító néni, bevalljuk, mi már elfelejtettük az elejét. De még végére se ért jószerivel, a gyerekek már majdnem leestek a székről, úgy jelentkeztek. Volt olyan eset, amikor csak kettő nem tartotta föl a kezét. Jó érzékkel közülük kérte a megoldást. Hibátlan eredményt mondtak ók is. Tessék elképzelni kilométerhosszú föladatot, minden méterén át kell lépniök, minden méternek szerepe van, de a legvégén ott vibrál a tiszta eredmény! Hajszál választ el már csak a nyugdíjtól, de legszívesebben visszairatkoznék a harmadikba. Talán többre vinném. A televízió hajdani kacifántos vetélkedői idéződnek föl bennem. Egyetlen szorobán „hazavágta" volna a legagyafúrtabb föladatok kitalálóját is. Egésznapos iskolába járnak a.kiszombori alsósok, a másik tanító néni Szabóné Vígh Erzsébet. Az úgynevezett „humán" órák az övéi, tehát a szorobánhoz nem kötődik egyáltalán. Azt mondja, a logikája más ennek az osztálynak. Fegyelmezett gondolkodásra szektát a szorobán. Kénytelen megtanulni ó is, mert a kislánya is ebbe az osztályba jár. Tőle tanulja, vele együtt halad. A kígyóhosszú föladatokat ugyan sutyiban zsebszámológéppel ellenőrzi még, de nem tapasztalta, hogy a legalább olyan gyorsan dolgozó szorobános leánya egyszer ts hibát vétett volna benne. Mit lehet itt tenni? Ne a bölcsészvégzettségú embertől várják rá a feleletet! Talán megfontolandó azonban, hogy jó tenne azt a bizonyos Szorobán Alapítványt valamelyik iskolához, mint bemutató bázishozf is kötni. Azt is szóba hoztuk Kiszomboron, hogy a tanítóképző főiskolák tananyagába kellene beleolvasztani már, hogy ott váljék vérévé a tanítónak, és már ott megtanulja maga is a szorobán logikáját. Fölérne egy jól sikerült tanügyi reformmal. Horváth Dazsá