Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-08 / 57. szám

SZERDA, 1995. MÁRC. 8. • Képek a Sál-Alföldről Természetfotó-pályázat HANGSÚLY 7 A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület Fotós Szakosztálya természetfotó-pályázatot hirdet amatőr és hivatásos fotósok részére. Az országból bárhonnan beküldhető képek a Dél-Alföldön készüljenek. Fekete-fehér (minimális méret 18x24 cm), színes papírkép (min. 18x24) és színes dia (kisfilm, 4,5x6, 6x6) képek küldhetők be. Témakörönként 6-6 kép küldhető be személyenként, sorozatban 5 kép számít egy képnek. Témakörök: 1. Táj, 2. Növény, 3. Vadon élő állatok, 4. Makro, 5. Környezetvédelem. A képekre jeligét kell írni. Egy külön bontókban, melyen a jelige szerepel, a szerző nevét, életkorát, lakcímét és a képek jegyzékét témakörök szerint, a felvétel helyének megjelölésével kell megírni. Díjazás az első három helyezettnek két korosztályban: ifjúságiaknak (18 éven aluli) és felnőtteknek. A jeligés borítékra és a képekre kérik ráírni az ifjúsági szót. A képeket megfelelő csomagolásban március 15-ig lehet eljuttatni dr. Molnár Gyula 6726 Szeged, Pinty u. H/5 címre. 0, mesebeli Afrika... Uj utazási iroda Szegeden Nem véletlenül választottuk a fenti címet. Annyi szépet hallottunk ugyanis tegnap a Forrás Szállóban tartott fogadáson a napfényes Egyiptomról, hogy óhatatlanul ez a fülbemászó sláger jutott eszünkbe. A Queen Tours EgyiptomiMagyar és az Alföld Tours ; Utazási irodák képviselői ugyanis arról tájékoztatták a szép számban megjelent érdeklődőt, hogy sok a kihasználatlan lehetőség a két ország e téren létesített kapcsolatában. A találkozón Roczkov György, az Alföld Tours üzletágigazgatója üdvözölte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Mustafa Ghorab úrnak, a Queen Tours ügyvezető elnökének, aki vállalkozásáról elmondta, hogy 25 éve működik kairói székhellyel, de nem csak az egyiptomi, hanem a frankfúrti, a Los Angeles-i, a párizsi kirendeltségekben is fogadják az ügyfeleket, és az utazási irodák ranglistáján benne vannak az első tízben. Budapesten 1992-ben nyitották meg fiókirodájukat, azóta állnak az utazni vágyó és Egyiptomot megismerni kívánó turisták szolgálatában. Ghorab úr egyébként 25 évé él és dolgozik Magyarországon, állítja, hogy az idegenforgalmi területen kívül az árucsere forgalomban is nagy lehetőségek kínálkoznak mindkét fél számára, csaKki kell használni azokat... Ezt húzta alá beszédében dr. Szeri István, a Csongrád megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke is, aki hangsúlyozta, hogy a déli határunk mentén zajló események ellenére, az idegenforgalom az egyik legfejlődőképesebb tevékenység. K. F. • Kevesen szánják el magukat arra, hogy önállóan adjanakvegyenek. Az ingatlanközvetítő meg az ügyvéd vállalkozik a dzsungelharcra. Az ügyvéd az ingatlanközvetítő nélkül megvan, de az ingatlanközvetítő az ügyvédre szorul, mert újabban a szerződésekre kell az ügyvéd ellenjegyzése is. A rókusi dr. Sándor Zsuzsanna 1989 őszén nyitotta meg ingatlanközvetítő irodáját, ez volt az első a városban. Nincs kiírva nála, hogy máltai szeretetszolgálat, de az üzleti életben a jótékonykodást sehol a világon nem forszírozzák. Mindenki a lehető legtöbbet igyekszik keresni, és ugyanezt várja el a másiktól is. A két Sándor - Én voltam 1988-ban a népköztársaság első munkanélkülije - mondja a lendületes dr. Sándor Zsuzsanna. - A Tisza Halászati Szövetkezetből kerültem a munkanélküli státusába, egy évig tártotba bizonytalanság, azután vágtam bele az ingatlanközvetítésbe. Szerencsém volt, mert jött a rendszerváltás éve, 1990-ben nagyon jól ment az ingatlanpiac. Megszűntek a korlátozások, mindenki annyi lakást, telket, házat vásárolhatott, amennyit ki tudott fizetni, örültek az emberek, vettek, eladtak. '91ben egy kis megtorpanás következett: a bankbetét jobb befektetés lett. Nincs, s akkor se volt olyan vállalkozás, ingatlanügylet, amely legálisan harminc-harminckét százalékos hasznot hozna évente. Befektetési célból ma már kevesen vásárolnak házat, lakást, telket. • Tavaly hány ingatlant adott el az irodájuk? - Elégedett vagyok a tavalyi évvel. A konkrét szám maradjon az én titkom. • Mennyit kérnek a kuncsaftoktól? •— • • Dzsungelharc és pontosság Rendületlen az ingatlan Az ingatlanpiac az utóbbi öt-hat évben jött mozgásba Szegeden. Tavaly 22 000 ingatlan cserélt gazdát adásvétellel vagy ajándékozással. Az adásvételi szerződésből olykor kettő is születik. Egy az illetékhivatalnak, amely lefelé rendezett, de még elfogadható árat tartalmaz, azonban írnak mellé a biztonság kedvéért egy „zsebszerződést" is, abban van az igazi ár. És akkor még mindig megtörténhet, hogy lesz egy harmadik ár is, egy még igazibb: ezt az illetékhivatal embere állapítja meg, s ha az ügyfél nagyon nem ért vele egyet, akár biróság elé is viheti az ügyet. Dr. Bálind Sándor, az illetékhivatal vezetője szerint azonban az általuk megállapított forgalmi érték elleni fellebbezés az összes ügynek maximum a fél százaléka. - Egy százalékot. • Egy százalékot, kitől? A vevőtől vagy az eladótól? - A vevőtől is, az eladótól is. A kisebb értékű, a nagyobb értékű ingatlan esetében is egy százalék a jutalék. A piacon dúl a harc, de ebben a háborúban még az' is megtörténhet, hogy a küzdőfelek - legalábbis átmenetileg - nem elesnek-kiesnek, hanem megszaporodnak. Egy ideje például dr. Sándor Zsuzsannából is kettő van a fronton. A Rókusi körúti dr. Sándor Zsuzsanna Ingatlanközvetítő Kft. nyomába lépett a város másik végében lakó dr. Sándor Zsuzsanna, Paritas nevű ingatlanközvetítő és értékbecslő irodája. A szegedi városi bíróságon per, és elsőfokú ítélet lett a dologból: a bíróság megállapította, hogy az alperes dr. Sándor Zsuzsanna Ilona megsértette a felperes, a rókusi dr. Sándor Zsuzsanna névviseléshez fűződő személyiségi jogát. Nem jogerősen a bíróság az alperest arra ítélte, hogy gazdasági, üzleti tevékenysége során kizárólag a Paritas Ingatlanközvetítő és Értékesítő Iroda nevet használhatja. Nagy körültekintést követel, hogy az ingatlanügyletekhez kapcsolódó szerződéskötések hibátlanul lebonyolódjanak, hiszen nagy pénzek forognak, egy-egy család olykor egész életének a munkáját viszi a vásárra, s bízza a közvetítőre. Konkrétumokat nemigen lehet megtudni, ami helyes, legyenek csak biztonságban az emberek törvényes anyagi ügyeinek adatai. De a számokkal azért játszhatunk. Jutalék áletre-halálra Egy másfélmilliós lakótelepi panel lakás eladójátólvevőjétől az egy-egy százalék összesen harmincezer forint jutalékot tesz ki. Ha a lakótelepi panel hárommilliót ér, akkor harmincezer az egyik, plusz harmincezer a másik egy százalék: összesen hatvan. Ha tízmilliós az ingatlan, akkor százezer az eladótól, százezer a vevőtől: összesen kétszázezer. Ilyen nagy értékű ingatlan azonban ritkán kerül a piacra, s ha igen, akkor eladni se könnyű. Viszont vevő is, eladó is elvárhatja, hogy a pénzéért alapos kiszolgálást kapjon. A két évvel ezelőtti telefonkönyvben dr. Bánszki Zsolt még ügyészként szerepel. Azóta azonban ügyvéddé váltotta át magát. Ha igaz, dr. Bánszki ügyvédsége mostanában fog befejeződni. (Az ügyvédek egyébként a nevükkel nem hirdethetik magukat. Ha a rókusi dr. Sándor Zsuzsa például belépne az ügyvédi kamarába, a nevével nem reklámozhatná az irodáját, s ez még a fenti pert is automatikusan megoldhatná esetleg...) Ingatlanban utazva dr. Bánszki műhibák sorozatát követte el. Erx'énytelen szerződést kötött, meg se nézte a telekkönyvet, amelyben láthatta volna, hogy az ingatlanon elidegenítési tilalom van, jelzálog terheli, hanem megkötötte a szerződést. Azt mondják a hozzáértők, ilyet akkor csinál a közvetítő, ha egyetlen - bár ismerjük el: nagy - cél vezérli, az hogy mielőbb hozzájusson a jutalékhoz. S hogy az eladó a fölvett pénzzel meglóg, s hogy a vevőnek nincs hová beköltöznie, utcán marad netán már nem érdekli. Az ügyvédi kamara dr. Bánszki Zsoltot kizárta, ami azt jelenti, hogy eltanácsolták a pályáról. Megkérdeztük dr. Dobozy Leventét, a kamara elnökét, s arról tájékoztatott bennünket, hogy a kizárási határozat még nem jogerős, és a fellebbezési idő még nem telt le. Ha a Bánszkiügynek esetleg büntetőjogi vonatkozásai is vannak, azzal a kamara nem akar foglalkozni. Elég, ha megszabadulnak tőle. (Folytatjuk.) Zalai Miklós S

zóval Illyriában furcsa idők járnak - megint. Eltervezetten Janus-arcú színibemutatókat kell csinálni - megint. S olyannyira helyzet van (és fokozódik), hogy egyenest a nagyágyúhoz kell nyúlni. Shakespeare-hez, megint. Mint mindig. Botor dolog volt valaha is arról ábrándozni, hogy a Shakespeare-meséket, e szerelmi furcsa-víg játékokat egyszer valódi vígjátékokként lehet itt - Illyriában - eljátszani? Aktuális felhók nélkül? Happy endinggel, mintha Amerikában lennénk? Ahogy nekünk ez tetszene? Iglódi István mintaszerűen állítja be a kényes egyensúlyt: a primér színházi élvezetek hajhászóit messzemenően kielégíti azzal, hogy a Vízkereszt szerelmi tévesztéseit, a bonyodalmak mesei megoldását, mind az összes szereplőket a történet belső természetéből következő színpadi realitásban tartja; egyszersmind érzékeny mértéktudással, mégis erőteljesen aktualizál. Egyszer azt hihetnek, a rendező filoszt szégyenítő alapossággal kitanulta a híres-neves Jan Kott szellemesen szexuálpszichologizáló Shakespear^-^anulmányát; másszor viszont úgy véljük, a rendelő úr egyszerűen itt él, velünk, a mi kis Illyriánkban. Ismerős, modem szorongás borong, homályos félelem lengedez a szegedi Vízkereszt-előadás minden vígságán, keresztül-kasul; átmenetiség- és bizonytalanságérzet kél; s valaFurcsa idők Illyriában Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok mi dermesztő fenyegetettség szakad ránk, amint Malvolio sötét eltökéltséggel bosszút mormol és jobbra el - magunkra hagy. Pedig első pillantásra itt minden vidám. Súlytalan. Hiszen mindenki játszik. Szerepel. Tettet. Alakoskodik, tudván vagy öntudatlanul. Orsino herceg úr adja az alaphangot. Bicskey Lukács jólszabott, divatszínű öltönyében és barokkos selyemköntösében vonaglik magára tukmált szerelmi vágyában az omegás Benkő László zenéjére - mintha egy minap fölkapaszkodott prekapitalista maffiavezér elképzeli a felső tízezer köreiben dívó dekadenciát. Mögötte hercig hercegi gorillái (Somló Gábor, Kiss László), állam bácsitól épphogycsak maszekba állt feltétlen szolgák, groteszk főnök-majmoló gesztusokkal. Testük az árujuk. A felütés félreérthetetlen: pénz és szex igazgat Illyriában, avagy gátlástalan ösztönök, hatalmi és nemi - de ez úgyis egykutya! Müller Júlia-Olivia tüllbodor fekete gyászából (a stilizáltmai ruhadivatot Schaffer Judit diktálta, valódi művészi alázattal és fantáziával) az első adandó alkalommal olyan mellkidobós diszkósztár-vörösbe vedlik, hogy fuldoklunk - nem annyira a kacagástól; talán inkább a testi dudorok türemkedése miatti levegótlenségben. A

hogy a fenti régióban, nemkülönben súlytalanok, csak talán naturálisabbak a „lent" konfliktusai, a Böffen Tóbiás vezérelte csapat játékai. A különben okos-serteperte, gömbölyke Mária (Markovits Bori) odatartja hátsóját a groteszkre tömött sir Tóbi tömzsi ujjainak - s egyáltalán: tele Illyria furcsa párokkal! És mindenki más. Mint hiszik róla, s mint magáról hiszi. Fotó: Schmidt Andrea Akkora a hazudozás, a kavar, hogy már a nézőtéri ember se tudja: fiú, avagy lány? Vagy lányos fiú, netán fiús lány? És mi a fene történik? Velünk és köröttünk? - kérdjük, amint az erotizált játék félidejében a szereplók ölelésétől fallikus szimbólumokká változnak a Szlávik István tervezte (egyszerű és artisztikus) színpad fölmeredő oszlopai. Szünet után meg a jó Bolond játszik, kezében köcsögduda, vagy mi, ütemesen fölle, ki-be, micsoda szerszám! Nyögés, hörgés, zihálás, kéjes nyüszítés hallik, a fehér bohóc meg csak néz, szemében szomorúság, meszelt orcáján fájdalmas-mindenttudó alig-mosoly, merev, rezzenéstelen zavarbaejtő. Járkál közöttünk, föl-alá. A néző zavartan vihog. A néző lélekállapotja - miként Oliviáé és Orsinóé lehet, a fináléban: egyik hirtelen fétjes, a másik nős, mily boldogság valóban? Vagy mi van itt? kérdi tekintetük és zavart, bizonytalan gesztusuk. Illyriában minden folyik; minden és mindenki változékony; a dolgok és mifélék, uramatyám! - történnek; velünk? nélkülünk? Mindezek pedig amolyan generációs kérdések; a két őszinte hevületű fiatalban mindenesetre már fel sem ötlenek: Viola (Nagy Enikő) és Sebastian (Kancsár József) oly könnyedén illeszkednek be Illíriában, hogy az kétségbeejtő... Ilyesmiről van szó Iglódi Vízkereszt-színpadán. Vagy: ahogy tetszik! Figyelhetünk „pusztán" a színházi-színészi extrákra - átgondolt, precízen cizzellált helyzetekre, karban tartott játékritmusra, jól megfontolt kiemelésekre, attraktív vagy egyszerűen jópofa ötletekre, telitalálatos figurákra -, akkor is érdemes az élményünk. Szinte mindenki jó, még a leghálátlanabb aligszerepben is (Sinka Károly), jó a Sebastian-érzékeny és palesztin gerillának álcázott tengerészkapitány, Flórián Antal, és az élénk arcú zsidó konyhafőnök-Fábiánt formázó Szemán Béla). De itt van például Janik László, akit végre pofoncsapott Andrew úr szerepe. Elementáris, lubickol benne. Vagy itt van Tóbi úr, a korláttalan élvetegségében, böfögő „természetességében" is emberi, kétlábonjáró zsírbüfé - Király Levente újabb jutalomjátéka. Külön elemzés járna Jakab Tamás Malvoliójának: pompázatos sárga harisnyájában és keringésgátló harisnyakötőjében maga a humor megtestesült tragikuma. És külön elemzés járna Galkó Bence Bolondjának is. A Bolond és Malvolio kulcsfigurák; hiszen olyanok, mint mi, a legtöbben: az illyriai viszonyok teremtői és egyes számú elszenvedői-malvoliók, s a viszonyok teremtői és egyes számú megfigyelőibolondok. Galkó Bolondja, az egyidejű belül- és kívülállás nagymestere, ez a keserű értelmiségi bohóc hatásos a fináléban is: „Zúg a zápor: hujjahaj" - énekli látszólag szenvtelenül, fojtott-feszülten, s a teátrálisan lehulló műhó-függönnyel dúsított szívszorongató bizonytalanság ellepi a nézőteret. N

ehéz eldönteni, azért javalljuk-e a Vízkereszt megtekintését a nagyérdeműnek, mert színházi élvezet vár rá; vagy azért, mert az ilyenfajta színház hozzátartozik a társadalmi higiéniához. Kinek. kinek, ahogy tetszik. Sulyok I