Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-07 / 56. szám

KEDD, 1995. MÁRC. 7. Támogató kerestetik Mostanában minden nap. Halljuk a kéréseket a rádióban, a tévében, és nincsen olyan havi-, heti- illetve napilap, amelyikben ne olvasnánk anyagi támogatást kérő felhívásokat, kéréseket. Ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban hallja az ember, hogy „kolduló nemzet" lettünk. Mindenek előtt a különböző alapítványokat kérikkeresik a támogatásra várók. Amikor ott nem járnak sikerrel, következnek a tavaly még nyereséges évet záró vállalatok. Ezért aztán az utóbbiak már nemigen szellőztetik, hogy mekkora nyereséggel zárták a múlt évet. Hogyisne, hiszen tudják, hogy másnaptól veszteg csörög a főnök telefonja, hogy sorra érkeznek a levelek, afféle koldusüzenettel. Szégyen - nem szégyen alapon kopognak mindazok, akik immár elestek a központi támogatásoktól, amelyeket az 1990 előtti kormány oly nagylelkűen osztogatott, sokszor átgondolatlanul és szoktatta hozzá többek között - a könyvkiadókat is ahhoz, hogy a pénz nem gond. Messziről nézvést valóban nem okozqtt gondot. Ám, ha belegondolunk, hogy mennyi és menynyi kamatos hitelből fedezte ezt az idézett (állampárti) kormány, máris elborul arcunk, mivel tudjuk, hogy azt a nagylelkű bőkezűséget unokáink unokái sem győzik majd törleszteni. Vagyis; jobb lett volna már akkor vigyázni, hisz akkor még nem kellett vofna ilyen nagyot húzni a gatyamadzagon. Sőt, ha nem szórták volna esztelenül és nagyvonalúan a (köncsön-) pénzt, akkor nem is fájna a fejük azoknak (sem), akik most valósággal koldulni kénytelenek; mondjuk, ha egy tudományos igénnyel megírt könyvet szeretnének kiadni. Mert más lehetőség nincsen. Nemrég magam is belekeveredtem egy kéregető társaságba. Eladdig nem tudtam felmérni, milyen nagy megalázása ez a magyar és az egyetemes tudománynak. Óvatosan ugyan, de fölkerestem néhány vállalatot, amelyek közül csak egyetlenegy állt velem (velünk) szóba. Hiába próbáltuk meggyőzni az egyik legjelentősebb gyár marketingfőnökét arról, hogy nem mindennapi könyvről van szó. Itt azt is tudni kell, hogy általában finoman utasítják el a kérést, de lelki szemeimmel látni szoktam a drót másik végénél álló urat, amint savanya-kesernyésen csettint; ezt is leráztam. Csak kevesen vannak, akikben van erő arra, hogy mérlegre tegyék, kik, és mit is akarnak kiadni, és valóban mit is jelent ez a támogatás a magyar tudománynak ma, és holnap. Lám, eddig jutottunk; mankóra támaszkodva koldulgat a magyar tudomány, ha életben akar maradni, és akkor, amikor szerzett tudományából átadna. Tenné azért, hogy a jócskán meggyötört-megszaggatott magyarságtudatunkat ápolja; és nem azért, hogy a tiszteletdíjból költekezésbe kezdjen. Nem, inkább lemond a kevéske pénzről, hisz a fölét úgyis leveszi az értelmetlen adó. És amiért még lemond; tiszteletkötetet nem szokták pénzért csinálni! De vajon elhihető-e ez a szerénység, ez az áldozatvállalás a tudomány szegény kubikosai esetében? Akinek nincs közeli kapcsolata a tudománnyal, a közlésvággyal, az nem hiszi el. Persze, a kötetek sem nékik szólnak. És itt a gond, mert általában azok kezében van a támogatás lehetősége, és máris megoldhatatlan a csomó; reklámra van, de a nemesebb értelembe vett kultúra támogatásra nincsen pénz. Csak ott, ahol a „felelős személy" otthoni könyvespolcán sohasem tud beporosodni könyv. Adja Isten, hogy ilyen igényes és olvasó vezérigazgatóból, elnökből, és „felelős személyből" legyen egyre több, akkor talán megérjük, hogy a cégek, a vállalatok, s mindazok, akik tehetik, már maguk keresik a támogatás lehetőségét. Naiv vagyok? Lehet. De bizakodó és remélő. Ehhez még hála Istennek nem kell túl sok tudás, csak türelem... Ifj. Lele József Tanulók és létszámok Egy pedagógusra kilenc tanuló jut - olvashatjuk a DM február 21-i számában. E számot szemrehányásnak, méltatlankodásnak is vehetik a pedagógusok, mert a cikk azt is közli, hogy a városi költségvetés a kiadások 53 százalékát oktatásra-nevelésre fordítja. A DM egyik januári száma közli az országos átlagot is. Ez éveken át 14, '93-ban 13 fő volt. Ennyivel jobb a szegedi helyzet? Van, aki azt állítja, hogy a statisztika mindenre jó: az igazat is igazolni lehet vele, de az ellenkezőjéi is. Az utó állítás is-igaz, na rosszul , lasztjuk meg a mutató tényezőit vagy pedig a kapott eredményt rosszul értelmezzük. Napjainkban divatos az egy pedagógusra jutó tanulók létszámának a megállapítása, mert dicsekedni is lehet vele, gúnyolódni is lehet rajta. Hivatalos helyen azt állítják, hogy KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 lános iskola felső tagozatán is egy pedagógus nem egyetlen osztállyal foglalkozik, hanem szaktárgyai szerint óráról órára más osztályban fejti ki tevékenységét. Például a középiskolában 18 óra a tanár kötelező óraszáma. Ha feltételezzük, hogy minden osztályban 3-3 óra a matematika óraszáma, akkor ennek a pedagógusnak hat osztályban kell tanítania, osztályonként 30, összesen tehát 180 tanulót. Ez pedig semmi esetre sem téveszthető össze a 13-mal, vagy a kilenccel. Különösen dolgozatjavításkor nem. 2. Az egy pedagógusra jutó tanulólétszám csökkenése elsősorban a tanulók fokozott megterhelését jelenti. Ennek igazolására nézzünk egy egyszerűsített példát. Egy osztály létszáma 30, heti óraszáma 18. A tanításhoz elegendő egy pedagógus. A mutató 30. A tanulók óraszámát 36-ra emelik. Két tanárra lesz szükség, a mutató 15-re csökken. E csökkenés a pedagógusi munkát nem érinti, viszont a diákok terhét kétszeresére emeli. Ha közelebbről megvizsgáljuk az 53 százalékot, kiderül, hogy az sem 53 százalék, mert benne van az az összeg is, amejy elsősorban az állami költségvetésben jelenik meg, csak kiadásként, míg a városi költségvetésben fejkvótaként bevételként is. A városi költségvetés csak annyiban érdekelt, amennyiben a kiadás nagyobb, mint az államtól kapott bevétel. Bizonyára ez sem csekély. A tényeket azért nem szabad eltorzítani. Dr. Nagy Sándor Labirintus, teljes tiltás vagy tempó 30/50 az alacsony létszám magas iskolakultúránk jele: a pedagógus kevésbé lekötött, több jut az önképzésre, és intenzívebb az oktatás, külső személyek pedig azt kérdezik, ilyen alacsony létszámmal hogyan lehet a pedagógusok túlterheléséről beszélni. Mindkét érvelésnek közös hibája, hogy rossz mutatóra hivatkoznak, mert az egy pedagógusra jutó létszám csökkenése nem a tanítási munka könnyítését, hanem a tanulók terheinek fokozását mutatja. egyetlen pedagógus sem a ráeső tanulólétszámot tanítja, hanem a rábízott osztályok létszámát, ez pedig jóval magasabb, mint az előbbi. Néhány éve a középiskolák osztályátlaga 30 felett volt, a mostanit nem ismerem. Alkalmatlan mutató ez azért is, mert az áltaA szegedi közlekedés, és a közlekedés fejlesztése a városlakó életminőségének legfőbb meghatározója, melyet •talán az is igazol, hogy a DMben szinte naponta jelennek meg ezzel a témakörrel kapcsolatos hírek. Jelen cikk célja: rámutatni egy új lehetőségre. Az aktualitás Az országos baleseti statisztika 124 vidéki város baleseteit kíséri figyelemmel. Évek óta Szeged az utolsó vagy utolsó előtti, tehát mindig a legrosszabb helyet foglalja el. Megyénk is évek óta a legutolsó a megyék között. Sehol az országban nem halmozódnak annyira a balesetek a megyeszékhelyre, mint városunkban. Vannak olyan megyék, ahol kevesebb a baleset, mint a mi városunkban. Jó lenne ezen változtatni? Továbbá: tervezik a Kresz újabb módosítását, mely lehetővé tenné az új eredmények hazai alkalmazását. Végül: van egy osztrák ötlet, melynek már vannak szép eredményei. A labirintus A Tisza Lajos körút és a Tisza által határolt területen a korábbi években egyirányú utcák sora került kijelölésre, majd ebbe bekényszerítették a Híd utca forgalmát. A forgalom áthelyezésével az egyik utcáról a másikra, természetesen áthelyezték a forgalom miatti káros hatásokat is (zaj, légszennyezés, baleset, rezgés). Az eredmény, mely a tervező jobbító szándéka ellenére előállt valamennyiünk által ismert. A teljes tiltás A mai állapot feloldására az alábbi megoldást kínálják: építeni kell egy új Tisza-hidat belvárosi hidunknak megfelelő, de jóval szélesebb híd betorkollik az ottani Híd utcába és Széchenyi térbe, az ottani városi főtérbe. Természetesen környezetük tempó 30/50-nek van kijelölve. Innsbruck főutcája szintén ilyen. Tehát nem a panelos lakótelepek jöhetnek elsősorban szóba, hanem minden ember által lakott hely. A teljes tiltás kereskedelmet, idegenforgalmat bénító hatásával szemben a fenti megoldás egy középutat kínál. Ára a városon belüli autós rohanás kismérvű visszafogása. A beavatkozás nem az autós társadalom ellen szól. Egy összetett beavatkozásról van szó, melynek sikerét néhány dolog elősegíti. Nem törekednek az átmenő forgalmat a város utcáin átvezetni, nem igénylik azt a többlet zajt, légszennyezést, amit a tranzit jelent, hanem elkerülő utakat építenek. Egységesen szabályozzák a parkolást. A kerékpározás, a gyaloglás, a tömegközlekedés feltételeit javítják. Tényleg előnyben részesítik a tömegközlekedést a csomóponton való áthaladásnál, stb. Meghívás Grazba A grazi Műszaki Egyetem oktatója, aki a kétéves módosítás egyik vezetője volt, nekem írt levelében meghívja Szeged politikusait és szakembereit helyszíni szemlére. Két nap alatt városunk képviselői előadások meghallgatásával a lényeget megismerhetnék, a kapcsolatokat felvehetnék. Graz és Szeged nagysága, országon belüli súlya, funkciója nagyjából azonos. A meghívás fogadása városunkban Talán nem szakmai útnak gondolta a város a meghívást, és reagált egy hirtelen nemmel, amikor a szívélyes meghívást továbbítottam. Nincs más lehetőségem, mint kérdezni: van-e a város politikusai között, akit érdekel a forgalomtechnika új eszköztára, aki úgy érzi: megérett az idő helyi bevezetésükre. A Közlekedéstudományi Egyesület városi szervezete ezévben tervez egy tanulmányutat Grazba. Nagy kár lenne, ha erről a leginkább érintett város képviselői maradnának le, hiszen a módosításhoz a városlakók, a politikusok, és a szakemberek egyetértése kell. Egy jó koncepció megér két napot! Dr. Rigó Mihály a Nagykörút folytatásában délen, majd a Nagykörút által határolt belvárosi területről kitiltani a forgalmat. A terv szerinti négysávos híd hatalmas költség, amely nincs. Ha mégis elkészülne ez a híd, akkor az ugyanúgy a városba vonzaná a forgalmat, mint ma az északi híd, tehát nem csökkentené a forgalmi terheléséből adódó negatív hatásokat. Ugyanolyan sivár életkörülményeket teremtene a Bécsi körút mellett, mint amilyent sikerült tervszerűen kialakítani például a Párizsi körút, a Mars tér mentén. Tehát ezt a kísérletet is kipipálhatjuk, mivel ilyen eredményt is ismerünk. A tempá 30/50 Cél: a városlakó életkörülményeinek javítása. Elv: részekre osztják a várost. Egy így kapott területen belül maximum 30 kilométer/óra sebességgel lehet menni. A kis terület szélén lévő úton viszont biztosítják az 50 kilométer/óra sebességgel haladás feltételeit. A teriilet nagyságát úgy veszik fel, hogy az autós türelmével ne éljenek nagyon vissza. Graz teljes területén elvégezték a fenti beavatkozást, majd két éven keresztül mérték, elemezték a balesetszám, a légszennyezés, az utazási idő, a városlakók véleményének alakulását. Ezeket az eredményekel átadnák városunknak. A két év végén nem állították vissza a régi forgalmi rendet, hanem véglegesítették a két év alattit. Tehát: a próbálkozást sikeresnek minősítették. A katalizátoros kocsik aránya Grazban kisebb, mint Ausztria egyéb városaiban, másrészt nálunk örvendetesen nő a számuk. Hasonló szabályozást vezettek be az egyesített Berlin területének 60-70 százalékán, a szakirodalom szerint. De, aki járt Linzben láthatta: a mi Városrész a végeken Sajnos, mi a Csörögben nem „csöröghetünk", mivel nincs telefonunk, csak hatéves igénylésünk, de talán a nyugdíjasoknak a telefon luxus is lenne? Kénytelenek vagyunk hát írásba foglalni mondanivalónkat, hátha egyszer valaki olvassa és talán tesz is érte valamit. Mi, alsóvárosiak teljesen el vagyunk hanyagolva, bizony igaz, azaz „alsó város", annak is a legvége, mivel ha elindul a 83-as busz keresztül a Belvároson, átszeli az egész várost, majd leér a Csonka utcáig, a Szabadság térig, Vadkerti térig, onnan aztán lefelé a Hatytyas sor, Pálfy-, Harmat-, Világos-, Paprika utcáig... és a többi fel nem sorolt utcákba. De kit érdekel ez, erre nincsenek nagy üzletek, kirakatok, de azért aki kíváncsi rá, esőben hozza magával a gumicsizmát, szélben, melegben pedig valami védőmaszkot a sár és a nagy por ellen, mivel olyanok erre az utak, átjárók, hogy az már túrhetetlen. Igaz, hogy ha valahol régi ház bontás, alapozás van, hulladékot, téglamaradványt, sárgaföldet itt hordanak el a Zil és egyéb teherkocsik nagy sebességgel, de kit érdekel ez. Mivel a közmű és a víz csak a 83-as busz járatáig van rendben, nagyjából a Csonka utcáig, attól lejjebb egyre rosszabb minden, pedig arra is emberek laknak. A vízvezetéket három-négy havonta javítgatni kell, amit a vízmű el is végez - úgy ahogy. Ha megjavították a csövet, ott maradnak a kődarabok, a sárhal maz és a sárga szalagok, még azt az autósok vagy a szél el nem viszi. Ha ez beljebb volna a városban, már menne is a panasz. Ezért szeretnénk egy kis segítséget és tájékoztatást kérni a város vezetőitől, illetékeseitől, hogy mikor segítenek az erre egyre rosszabb helyzeten, arról már nem is szólva, hogy a Szabadság téri ABC is milyen régen zárva van, igaz, kisebb boltok vannak, de sok mindenért a belvárosba kell utazgatni, ami ma már nem is olcsó mulatság. (Név és cím a szerkesztőségben) Újszegeden 10 m2 alapterületű irodahelyiség KIADÓ bútorozottan is! Érdeklődni: Tel.: 431-577, 430-194 Szerződésállománnyal rendelkező, de financiális problémákkal küzdő vagyonvédelmi vállalkozásokat átvennénk az ország egész területén megegyezés szerint. Cím: Microprofit Rt. Biztonsági Szolgálat 1181 Budapest, Zádor u. 6. sz. Telefon: 292-2222 Vállalkozói igazolvánnyal rendelkező kontírozó KÖNYVELŐT KERESÜNK BEDOLGOZÓNAK. Érd.: Enter Kft. Szeged, Bocskai u. 3/B Tel.: 313-533 Kiss Andrásnénál ELADOK: Szállítószalag 30 000 Ft Csigás vagonkirakó 60 000 Ft Csigás vagonkirakó 100 000 Ft Nagy teljesítményű ventilátor 40 000 Ft 230 000 Ft+áfa Móra Ferenc Mg Szövetkezet, Balástya, vagy telefon: 378-375