Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. FEBR. 7. A ház kutyája OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Cigánymaffia a Mais téren Elhunyt Lányi György A minap, Ruszoly József Dettre Jánosról írott köny­vének Somogyi-könyvtári bemutatóján emlegettük a ne­vét: együtt volt internálva Topolyán Dettrével, így halá­lának 6 lett a koronatanúja. A régi Szeged neves családjának leszármazottja va­sárnap hunyt el Stockholmban. Már csak régi térképek őrzik a Landesberg-telep emlékét. A telek Lányi György nagyapjáé, Irandesberg Móré (1854-1919) volt, s a rajta épült házak tulajdonosai róla nevezték el, mert 6 tanítot­ta szőlőművelésre a környező lakosságot Fia, Landesberg Jenő (1883-1946) 1914-től a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazója, 1925-től ügyvezető titkára volt. Iranyi György 1911. június l-jén született. 1934-ben KarLsruhéban szerzett villamosmérnöki oklevelet. Utána a falemezgyárban, majd a kenderfonógyárban dolgo­zott. 1945 után részt vett a szegedi ipari termelés megin­dításában, az újszegedi szövőgyárban, a falemezgyár­ban, 1949-ben pedig a Könnyűipari Beruházási Vállalat munkatársaként egyebek közt a Szegedi Textilművek beruházásának vezetője lett. 1954-től a hárosi falemez­művek létesítmény vezetője volt. 1957-ben hagyta el az országot. Stockholmban bedolgozta magát az elektroni­kába, és nyugdíjazásáig, 1974-ig egy automatikai eleme­ket gyártó cég főszerelőjeként dolgozott. Utoljára 1992­ben járt szülővárosában: érettségi találkozón vett részt. Talán az első szegedi rádióamatőr volt. 1945-ben Sza­niszló Bélával indították meg a szegedi rádióadót, amely ugyan rövid ideig sugárzott, de jelezte az igényt a Dél­Alföld rádiózására. Rádióamatőrként az egész világgal, különösen és rendszeresen a makói Báron Ferenccel állt kapcsolatban. Nevét befrta a szegedi ipar és rádiózás történetébe. Péter László Olvasva a január 19-i szá­mukat. felkeltette figyelmemet egy cikk Kutyaélet Szegeden címmel. A kutyákkal kapcso­latban én is tudnék pár meg­jegyzést tenni. Vannak olyan kutyatulajdo­nosok, akik többszöri felkérés­re, majd a városházán való fel­jelentésre sem hajlandók rea­gálni. Itt hagy bizonyos kíván­nivalót a város e témához való hozzáállása is. Történetesen, nem tud a ház megszabadulni egy kutyától, amely évek óta artikulátlan hangjával hivja fel magára, tu­lajdonosaira a figyelmet, nem véve figyelembe, hogy sok la­kót aludni sem hagy, némelye­Tiszteit Délmagyarország! Szeged városa és a Szé­chenyi tér nagyon sok ember szemében összeforrott, hiszen Szeged szimbólumai is a Szé­chenyi téren találhatók. Ezért nem csoda, ha az embereket időről időre foglalkoztatja, ho­gyan is néz ki a városnak az. ar­culatát is jelentő tér és köz­park. Ennek jegyében, mivel ez. az. a hely, amelyet az. ide lá­togató turisták is felkeresnek, több ízben született már gon­dolat arra, hogy a teret hogyan lehetne még vonzóbbá tenni az. ide érkezőknek, és nem utolsó­sorban a város polgárai számá­ra. Ilyen ötletről olvashattunk a minap a Délmagyarország ha­sábjain megjelent cikk kap­csán, mely a Széchenyi tér át­építésére kiírt zártkörű pályá­zatról tudósította az olvasókat. A város érdekében és a kör­nyezetünk komfortosabbá té­telére irányuló kezdeménye­zést, úgy hiszem, minden eset­ben csak méltányolni lehet, csupán a kiírás és pályáztatás módja az, amivel kapcsolatban észrevételeink vannak. Úgy látszik ugyanis, hogy Szeged az a város, ahol egy-egy közér­dekű témában a nyilvános, uram bocsá' országos pályázta­tást nem ismerik az urak! 1991-ben több üzlettársammal közösen komplex ajánlatot ké­szítettünk a tér átépítésére, mely részben a tér alatti üzle­tek kialakításából, másrészt a tér kiöregedett fáinak cseréjé­ket idő előtt ébreszt, napköz­ben pedig folytatja ugatását. Mivel volt, aki szólni mert, odáig fajult a „dédelgetett" ku­tya története, hogy a kutyatu­lajdonosok behatoltak az érin­tett lakásába. Hogy hogyan si­került - már a bátorságot kivé­ve - az akciójuk, ez még ma is rejtély, nem derült rá fény. Ezt pedig még durvább incidensek követték. Betörték az érintett személy postaládáját, különbö­ző, pihent agyúakra jellemző röplapokat terjesztettek a köze­li lakásokban. Mi következik még? (Név és cím a szerkesztőségben) bői és parkosítási elképzelé­sekből állt össze, magántőké­ből finanszírozva mindezí. Ezt a tervet az érthetetlen és érdek­telen indulatok, illetve az ezek­től való mentesség, meg a „pa­tópáli" gondolkodásmód csírá­jában elfojtotta, elhallgatta. Érdekes módon az átadott ter­vek és makett azóta az önkor­mányzat süllyesztőjében eltűnt. A kudarc ellenére az ötlet­gazda nem nyugodott, és a vár­ható önkormányzati szerepcse­rék időszakában a tervet ismé­telten elővette, és átadta újabb szakemberek részére vélemé­nyezés céljából. Az elhangzott vélemények szerint a megál­modott gondolat mindenkép­pen érdemes arra, hogy azt fe­lülvizsgálva és egyes elemeit kiegészítve ismételten előve­gyük. A kiegészítésre vonatko­zó javaslat is megszületett, mely az alábbiakat tartalmaz­za: A város főterének parkosí­tása immáron önkormányzati indíttatásból is előtérbe került, fgy a korábbi elképzelést ki­egészítve, egy olasz cég által lé­tesítendő, kéreg alatti parkoló­val egy csomagban kívánjuk ismét a városatyák és a város polgárai elé tenni. A parkoló létesítése és föld alá helyezése mindenképpen elősegítené Szeged legszebb tere arcu­latának legkedvezőbb formájú­vá történő kialakítását. Az olasz partner az átadott előze­tes vázlattervek alapján rövid időn belül jelentkezik azokkal a tervekkel és javaslatokkal. melyek már az érdembeni tár­gyalásokat is lehetővé teszik. Megítélésünk szerint a most bemutatott kertészeti tervek és a korábban elkészített passzázs kialakítására vonatkozó javas­lat, az új elem - a föld alatti parkoló - beiktatásával minden bizonnyal egy komplex egész­szé állhatna össze, ha eleve nem az elutasítás és a sandaság állna a dolgok mögött. Most új önkormányzata van Szeged városának, és mint ilyen, talán több ambícióval és 1994. december 30-án tör­tént esemény miatt fordulunk a nyilvánossághoz és általunk fe­lelősnek tartott személyekhez. A fent említett időpontban Szegeden, a Mars téri bazárso­ron egy keresedőt a cigánybű­nözők megtámadtak, mert ki­fogásolni merte, hogy a láncra kirakott és lopás elleni véde­lem miatt összetűzött árut le­tépve megpróblálták eltulajdo­nítani. Heten támadtak rá, rö­vid időre a kés is előkerült. A környező összes telefon működésbe lépett, s megpró­báltak segítséget kérni: a 07 ki­csengett, de nem válaszolt. Hat-hét perc után a szomszéd hívta a mentőket, akik tíz má­sodpercen belül jelentkezlek. A szomszéd kérte a mentő ügye­letet, hogy hívják a rendőr­séget, mert a 07 nem jelentke­zik. A mentők megérkezése után jóval később jelentek meg a rendőrök. Nekünk, az akkori idegállapotunkhoz képest ez is soknak tűnt. Ha ez az eset csak egyetlen alkalommal történik meg, talán nem is fogunk tollat. De úgy véljük, ez egy folyamat, ami Szegeden az utóbbi években történik. Ez a társaság körülbe­lül öt éve működik a piac te­rületén... A lakosság fele miat­tuk hordja magához szorítva a táskáját. Az utóbbi négy-öt hó­napban minden gátlás nélkül, nyíltan garázdálkodnak. Tehe­tik ezt azért, mert nincs mitől tartaniuk. A nyolcvanas évek végéig, főleg a piaci napokon, egyenruhás rendőrökön" kívül 3-4 civilruhás rendőr is ügyelt a rendre. Szükség esetén fel­léptek a törvénysértőkkel szem­ben. A piacigazgatóság alkal­maz embereket rendészeti cé­lokra minden jogosítvány nél­kül, még önvédelem céljára gumibötöt sem kaphatnak. Rendőrök csak nagyon ritkán láthatók a piac területén. Le­_ het, hogy nagyon jól álcázzák magukat... A Z. Nagy gyilkosság idején volt ígéret, hogy Szeged nem lesz a félelem városa. Sajnos, azóta sincs több rendőr. Mi to­vábbra is félünk, mert ma egy kollégánkat támadták meg, holnai mi jöhetünk sorra. A 90-es években erősen le­járatott rendőrség az elmúlt Válaszol a „Lapjuk 1995. január 19-ei számában közölték dr. T. M.­né 82 éves nyugdíjas lanárnő levelét, amelyben a levélíró a Szeged l-es posta bejáratánál ismeretlen személyek által elrabolt pénzének megtérítését a polgári kezdeményezés terén több bizalommal és megértés­sel lesz képes a város szem­pontjából a legmegfelelőbb ja­vaslatot kiválasztani. Talán az sem egy utolsó szempont, hogy az általunk ja­vasolt megoldások nem a köz­pénzeket használnák fel, ha­nem a magánvállalkozók tőké­jét kockáztatnák. Tisztelettel: Oláh Attila és üzleti partnerei \ . kormány belügyminisztereinek gyenge teljesítménye miatt nem tudta visszaszerezni a tes­tület tekintélyét. A mostani kormány rendet, a bűnözés visszaszorítását ígérte. Semmi jelét nem látjuk, hogy a köz­biztonság érdekében valami történne. A statisztika szerint a közbiztonság javult. Miért? Mert az emberek a velük szem­ben elkövetett kisebb bűncse­lekményeket, mint például egy pénztárca eltulajdonítása, be sem jelentik. Felelősek a kialakult helyze­tért a volt szegedi önkormány­zat tagjai és polgármestere is, mert a szervezett bűnözés me­legágyát jelentő Cserepes sori piac tevékenységét nem szo­rította szűk és ellenőrizhető ke­retek közé, hanem engedte azt ellenőrizhetetlenné kiteljesedni. Követeljük az újonnan vá­lasztott szegedi önkormány­zattól, hogy nyújtson megfe­lelő támogatást a Mars téren működő kereskedők védelmé­ben, működjön közre a rendőr­ség nyíltabb bűnüldözési tevé­kenységének elősegítésére. Követeljük a belügyminisz­ter úrtól, hogy Horn Gyulán kí­vül foglalkozzon a bűnözés megelőzésével és a Szegednek ígért támogatással. Hívja fel a szegedi, illetve Csongrád megyei kapitánysá­gok figyelmét, hogy elég az alibi rendőri intézkedésekből: lépjen fel a bűnözőkkel szem­ben. Ha a rendőrség hivatalból üldözné a bűnözőket, akkor ez a 20-25 fős társaság - közis­merten a /sebesek - nem tudott volna ilyen szervezetté válni. A sértettet és annak felesé­gét azóta többször megfenye­gették. Amikor a feleség segít­séget kért a rendészeten tartóz­kodó rendőröktől, azok kiok­tatták. Sajnos, Szegeden az a szemlélet alakult ki felsőbb rendőrségi körökben - és ezt az egyhetes rendőr is kitűnően ismeri hogy az ember, ha problémája van, oldja meg, ahogy tudja. Azonnali segítséget kérünk! Tisztelettel: 17 név és cim a szerkesztőségben posta követeli a postától. A levélben foglaltakra az alábbiakban kívánok válaszolni. A levélíró január 10-én dél­előtt járt a Szeged 1 -es postán értékpapírjainak beváltása cél­jából. Elmondása szerint távo­zóban volt, amikor az előtér­ben megtámadták és kirabol­ták. Sajnos, a jelenet szemtanúi nem keltek az idős asszony vé­delmére, a postai alkalmazot­tak pedig a huzat és a külső villamoszaj tompítása érdeké­ben feltett vastag függönytől nem látták és nem hallották, hogy mi történik a felvételi he­lyiségen kívül. A hölgy a rab­lás után jelezte ugyan az ügy­féltérben dolgozóknak a történ­teket, de rögtön el is hagyta a postát, nem várta meg, hogy a dolgozóink segítsenek, rendőri hívjanak. Csak a délutáni órák­ban tért vissza rendőrrel együtt. Mélységesen megértem az idős hölgy kétségbeesését, hiszen hosszú ideig gyűjtöge­tett pénzét veszítette el. A posta azonban nem hibáztatha­tó a rablótámadás miatt, ezért nem lehet szó arról, hogy az el­rabolt pénz mi térítsük meg. Miután a posták ki vannak téve rablótámadás veszélyé­nek, a Szeged l-es postán is gondoskodtunk megfelelő biz­tonsági berendezésekről. Töb­bek között videókamerákat he­Az újszegedi oldalon, a város peremén van Szegeden a Füvészkert. Természetvédelmi terület. Mi, diákok és tanárok azt szeretnénk, ha iskolánkból hetente indulhatnának csopor­tok a természetvédelmi teriilet megtekintésére. Minél több gyermek és felnőtt hallja a ma­darak csicsergését és gyönyör­ködjünk a nagy-nagy kertben. Szívesen segítenénk a Füvészkert munkájában egy­egy délelőtt tanárainkkal együtt a szorgalmasan dolgo­zóknak. Sok idős dolgozik itt a fenyők és más fák éltető leve­gőjében - miközben madárcsi­csergést hallgathatnak. Ez a te­rület - azt írtuk szép, nagy kert - mégis parányi zöld sziget a város kőrengetegében. Egy fénykép a megörökített séták­ról, vizsgálódásokról - szí­vünkbe lopott emlékek a ter­mészet szépségéről. Életközösségek - kert ­erdő - mező - havasi rét. Mindegyikkel egy napot lehet­ne elfoglalni. Fenyők csodá­latos gyűjteménye, a szépen pompázó üvegház! Ott olyan növények élnek, amelyek csak a szavannákon fordulnak elő. Esőerdő részlet is van! A hő­lyeztünk el az épületben, sőt fegyveres őrt is alkalmazunk, aki azonban nem egyetlen ter­met felügyel, hanem többet. A levélíró elmarasztalja Tóth László osztályvezetőt, mert segítséget ígért neki, de szerinte később visszavonta. Az osztályvezető segítségnyúj­tási ígérete nem arra vonatko­zott, hogy a posta megtéríti az elrabolt pénzt, hanem arra, hogy a videófelvételek átadá­sával segíti a rendőrséget a bű­nözők kézre kerítésében. Ami­kor a hölgy bejelentette, hogy a postától követeli az elrabolt pénzt, az osztályvezető érthe­tően elhárította a kérés teljesí­tését. Biztosíthatom a károsultat, mindent megteszünk annak ér­dekében, hogy segítsük a tette­sek megtalálásában a rendőrsé­get. A videófelvételeket azóta már a rendelkezésükre is bo­csátottuk. Őszintén remélem, hogy a nyomozás eredménnyel jár majd. Gyimesiné dr. Ftsedy Sarolta igazgató" mérséklet, a levegő páratartal­ma megegyezik az esőerdőé­vel. A fóliaházban pedig Ausztrália élővilága tárul elénk. Itt a levegő száraz, hisz' a trópusi sivatagban vagyunk! Ha a hőmérséklet vagy a párat­artalom megváltozna, rögtön segítenek a „bajon". Ötméteres pálmafa — 1 mé­ter hosszú és 70 centi széles le­velek. Kész óriásország! A kaktuszházban az óriáskaktu­szoknak 8 centis tüskéi van­nak. Az esőerdő liánjai beszö­vik a növényeket, illatozó ká­véfa, banánfa, orchideák min­denfelé. Egy másik kisházban akváriumok vannak - sok vízi növénnyel. Láttunk ott ötéves sügért, 20 éves ékszerteknőst. Elhatároztuk, szeretnénk megfigyeléseket végezni, raj­zolni, festményeket készíteni a növényekről. Füvészkerti óráinkról érdekes naplót fo­gunk vezetni. Császár Noémi, Drahony Szilvia, VI1/C, Csongor Téri Természetvédő Csoport, Csongor Téri Altalános Iskola és Gimnázium Hóvirág hírmondóján A hajnal hópelyhekkel simogatta a várost, de délre kita­karózó fényillatok és a télutó ágzörgető szele bujkált a há­zak között. A szegedi kiskertekben kibújt, virágzik a kikelet első hírnöke: a hóvirág. Igaz, e hírrel adósságot törlesztek, hiszen már jó ideje látszott zölddárdás bimbója, s most, amikor már a virágboltokban is árcédulázzák, támad föl bennem a nosztalgia... Igaz, a belső hírek születése más, mint az. egymást kergető-izgató mindennapi újsághíreké... A virágnyitás ott a kis kerítés ölelésében más, örök és belső tavaszhír. Ilyenkor egyedül ő képvisel kertjeinkben szépsé­get, hangulatot, szerelmet és poézist. A biológus mondja: „az aranysárga porzók sejtelmesen zöld háttér előtt csillog­nak, s rajtuk ezernyi, bab alakú sötét aranysárga virágpor olyan, mint valami drágamívű aranydísz" - csábítja a korai rovarokat a beporzásra. S ilyentájt bizony alig-alig röpköd rovar, a hóvirág mégis sokáig viruló, szépséges és életképes marad. Ha tehetném, minden szegedi kertbe ültetnék hagy­májából, hogy ne csak újsághírre figyeljünk, de lássuk mindannyian első lavaszhírlő virágkincsünket. Csepp alakú szirmokban ragyog, világít fehérsége, cso­korba gyűjti a télutó napsugarait, s aki rácsodálkozik gaz­dag-szerény csillogására, magát is gazdagabbnak érzi. S hátha még beszívja a fénycseppek illatát, mikor kedvesének kezében simogatja az első csokrocskát. Csizmazia György Széchenyi tér - olasz tőkével? Napló a Füvészkertről

Next

/
Thumbnails
Contents