Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

1995. február 6. PfiRHÜZfiMOS fíLMODOZfiSOK... • Kié lesz a 2-es számú mez? Krajczár megpróbál alkalmazkodni Krajczér István, a Sze­ged FC 22 esztendős „em­berfogója" a Baja elleni előkészületi mérkőzésen az első félidőben még a pályán tette dolgát, fogta az em­berét, s néha-néha előre is merészkedett. A második játékrészben már együtt támasztottuk a korlátot, s beszélgettünk. Természe­tesen a fociról, mert mi másról is lehetett volna csevegni ezen a verőfényes februári délelőttön? Krajczár: Tavasszal majd Magyar mosolyog a pálya szélén! (Fotó: Schmidt Andrea) • Kicsit idegesnek tűnt, amíg játszott - indítottam a diskurzust. -.Nem érzem még a helye­met ebben az új szerepkörben, amit Czibere mester rám osztott. • Miért, eddig nem ezen a poszton szerepelt? - De, csak nem emberfogó­ként, hanem inkább a klasszikus értelemben vett hátvédként, s akkor fel-felfuthattam a táma­dással, olykor gólpaszt is adhat­tam... • Most is adott egyet, mindjárt az elején, Farkas­nak csak he kellett sétálnia a kapuba a labdával. - Czibere László inkább ember­fogásra biztat, és nem támadás­szövésre. Nem is nézi valami jó szemmel, ha elhagyom a „páromat". • Talán azért, mert ő a zártabb játék híve, hiszen azt játszatta előző csapatával, a Dózsával is. • - Így van, s A jelek szerint ve­lünk is valami hasonlót akar be­gyakoroltatni. • Ebbe az elképzelésbe kezdőemberként egyelőre csak Ön fért be a „régi" SZFC-ből. - Valóban, pedig társaim tu­dása is megüti a színvonalat, amit a mester megkövetel. Ők jöttek ide hozzánk, de nekünk kell alkalmazkodnunk... • Nagy a konkurrencia, hiszen szinte valamennyi posztra két hasonló képessé­gű játékos van. Bírni fogja a harcot? - Nagyon igyekszem, hiszen nekem van szinte a legnehezebb dolgom, mert a riválisom. Ma­gyar Józsi nagyon jólképzett lab­darúgó. Nem akármilyen harc várható közöttünk a 2-es számú mezért. - Hogy látja, miben jobb Magyar és miben Ön? - Józsi gyorsabb mint én, és jobban is szerel nálam. Én vi­szont technikásabb vagyok és ta­lán hasznosabb az összjátékban. De, hogy ki, miben jobb, azt nem az én feladatom eldönteni. Majd a mester megteszi, hiszen rajta múlik, hogy ki kerül a csapatba. • Említette, hogy az össz­játékban jó. Kivel érti meg magát leginkább? - A pályán s a magánéletben is Gréczi Gabival jövök ki a leg­jobban. Remek labdarúgónak és barátnak tartom. - Pedig most ő se nagyon van ott az „alapcsapatban". - Nálam biztos kezdő lenne, mert Gabinál jó helyen van a labda. • Ki hiányzik még Ön szerint ebbe a csapatba, hogy minden „oké" legyen? - Hááát, talán az elnyűhetet­len Takács Józsi elkelne, de más már nem nagyon. Szerintem már a mi együttesünk ( úgy értem, a tavalyi) is nagyon jó szellemű és tehetséges srácokból állt, kár, hogy kiestünk az NB II-ből. Ha akkor bentmaradunk, most nem kellett volna egyesíteni az erő­ket, mert az a társaság valahol a középmezőnyben tanyázna. • Most visszajutnak a második vonalba? - Nehéz megmondani, de sze­rintem nem lehetetlen. Semmivel sem vagyunk gyengébbek, mint a KTE. vagy más csapat. Ha kijön a lépés, akkor mi örülünk a végén. A pályán közben folyt a játék, a társak egymás után lőtték a gó­lokat az NB 11-es Bajának. Egyi­ket éppen Magyar felfutása és beadása után. Krajczár István önkéntelenül is felkiátott: Bravó Józsi, ezt szépen csináltad! P. SÁNDOR JÓZSEF Látványosságnak sem utol­só a csongrádi Kossuth Lajos Általános Iskola 36x18 méte­res területű, ragyogó tisztaságú tornacsarnoka. Nem sok egye­sület büszkélkedhet hasonló­val. Talán ezért is lép be az aj­taján kellő áhítattal a diák­sereg. - A létesítmény elsősorban tömegsport célokat szolgál ­adja a fölvilágosítást Ott Ta­másné igazgató miközben a mellette álló igazgatóhelyettes, Oláh Ferenc helyeslően bólo­gat. - Nem fényűzés egy ilyen tízmilliókat érő létesítményben hat-tízéves gyerekeket teniszre oktatni? - okvetetlenkedem, mire az érvek sokasága zúdul rám. Kiderül, egyedülálló kezde­ményezésről van szó. A profi edzői vizsgával is rendelkező Papp Sándor útmutatása alap' ján dr. Nádudvari Tiborné és Mayer János testnevelőtaná­rok, továbbá Huszti Lajos tré­ner irányításával gyakorolnak az iskola növendékei. A tenisz 1991 szeptemberében vert ta­nyát a Kossuthban, s az alsó tagozatos osztályokban ma már 47 gyerek forgatja az ütőt. Az ügyesebbek a heti három­órás tantervi foglalkozáson felül a Tisza TC Csongrád ed­zésein is csiszolják tudásukat. - Hangsúlyozni szeretném, hogy teniszcsoportos osztálya­ink nem bajnokgyárakként mű­ködnek. Célunk az egészséges életmód kialakítása, illetve megőrzése, továbbá a játék alapjainak elsajátíttatása. A tenisz csupán e magasztos cé­lok megvalósításának az eszköze - tájékoztat az igaz­gatónő. A csoportok megszüntetése mellett kardoskodók szakmai érvként a féloldalasságot emle­getik. Véleményük szerint a gyerekek harmonikus fejlődé­sét gátolja a korai szakosodás. Állításuk cáfolatául köz­readjuk: tíz nap leforgása alatt, azaz egy kéthetes ciklusban a teniszcsoportosok két órát az uszodában töltenek, két órában a tantervi feladatoknak igye­keznek megfelelni, és csupán a fönnmaradó két órában műve­lik választott sportágukat. A mikéntről Papp Sándort kérdeztük: - Az első osztályosaink a • Bővizű teniszforrás Csongrádon • A Kossuth Lajos iskola azt üzeni... fi bajnokgyárak máshol mákodnak Elmélyült gyakorlás a Kossuth „teniszműhelyében". (Fotó: Enyedi Zoltán) A tenisz ismerői tisztában voltak vele: csupán idő kérdése, mikor „robban a bomba", azaz mikor láthatunk csongrádi teniszezőt a kontinens jegyzett viadalain. Nos, a várakozások beigazolódtak, Fábián Tamás, a Tisza TC büszkesége tavaly korosztályos Európa-bajnokságot nyert. Köszön­hetően edzőjének, Papp Sándornak, aki a legutóbbi fél évtizedben valósággal forradalmasította az egykori megyeszékhelyen a századvég legnépsze­rűbb egyéni sportját. svéd és a cseh szisztéma sze­rint ismerkednek a játék alap­jaival, azaz könnyített felté­telek között, műanyag ütővel és szivacslabdával játszanak. A hatéveseknél a mozgáskészség kialakítása a cél. Később sajá­títják el az alapütéseket, majd az utolsó két évben taktikai célból és mozgásból kell végrehajtaniuk az ütéseket. A képzési célt a Magyar Tenisz Szövetség szakmai bizottsága szentesítette, s a módszer he­lyességéről a nyolcvanas években Berettyóújfaluban magam győződtem meg. - Hangsúlyozni szeretném, az önkormányzat egyetlen fillérrel sem támogatja úttörő­nek mondható kezdeményezé­sünket. A fölszerelést a Tisza TC biztosítja, míg az oktatók bérét a szülők tanévenkénti 1000 forintos hozzájárulásából fedezzük - jegyzi meg búcsú­záskor Oláh Ferenc. A teniszcsoportos osztályok legtehetségesebb diákjai a helyi Tisza TC-ben folytatják pályafutásukat. Dányi Orsolya, Asztalos Betti, Dányi István, Nagyistók Bence, Rácz Zoltán és Kacziba Péter ma már kor­osztálya élmezőnyéhez tarto­zik. Sajnos, akadnak Csongrá­don, akik a bővizű forrás bete­metését szorgalmazzák, s úton­útfélen azt hangoztatják, hogy az oktatási intézményben meg­szűnik a teniszoktatás. Nos. örömmel hallottuk: az alma mater szeretettel várja a sport­ághoz kedvet érző elsősöket, mi több, oldalági beiskolázással más oktatási intézmények máso­dikos diákjai is „átigazolhat­nak " a Kossuth Lajos iskolába. THEKES ISTVÁN • Milyen kiemelkedő esemény házigazdájának szemelte ki Szentest? ­kérdeztem az ügyvezető igazgatót a megbeszélés hivatalos részének lezárását követően. - Az év legrangosabb nem­zetközi női tornájának megren­dezését ajánlottam fel a szente­sieknek. Birtokunkban van már az orosz, a brazil, a görög, az amerikai és a francia válogatott részvételét megerősítő faxüze­net. Az időpontot is kijelöltük már: június 21-25. között talál­koznának a csapatok. • Miért éppen a Kurca­parti városra esett a válasz­tásuk? - Három nagyon fontos érv szólt Szentes mellett. Egyrészt a különlegesen meleg fogadta­tás miatt az itt megrendezett tornák mindig emlékezetesek voltak. Másodsorban dr. Tóth Gyula szövetségi kapitánynak és a sok válogatott pólós lány­nak köszönhetően a női szakág bázisa egyértelműen ez a város lett. Harmadsorban pedig vég­re ezen a településen is vannak már olyan izmosodó vállalko­zások, amelyek szívesen áldoz­nak a vízilabdára is. • A pólósok pedig álta­lában meghálálják ezj a tő­A megszállottak mentik meg a sportot - de meddig? Dr. Kiss Ottó hűséges Szenteshez rődést. A lányok például világbajnoki címmel is. - így van. Boldog voltam, amikor az elmúlt év végén a magyar sportújságíró társada­lom ezt az állami támogatás nélküli csapatot állította a do­bogó legmagasabb fokára. Nem gondoltam, hogy ennyien és ennyire figyelnek erre a mostohán kezelt válogatottra. Úgy érzem, ez már kötelezett­séget ró a szövetségre is. • Arra gondol, hogy szé­lesíteni kellene a női vízi­labda alapjait? - Megpróbáljuk, szigorúan csak „rábeszéléssel", a csapa­tok számát növelni. Az elnök­ségünknek jó két hete beszá­molt Szegedi VE-től is bírunk egy ígérettel, hogy megvizs­gálják a női gárda megszerve­zésének lehetőségét. Kozák János elnökségi tagunk kapta feladatul a szegediek csapat­alapítási szándékának „ébren tartását". Egyébként az FTC is gondolkodik azon, hogy áldoz valamennyit egy új női együt­tesre. Úgy hiszem, hogy raa­Dr. Kiss Ottó, dr. Tóth Gyula és Kó'nigh György szíve a szentesi pólóért (is) dobog. (Fotó: Gyenes Kálmán) Dr. Kiss Ottónak, a Magyar Vízilabda Szövetség ügy­vezető igazgatójának szentesi látogatása nem tartozik a különleges események közé, hiszen a Kurca-parti város­ban szülőhelyét tisztelheti. Á sportági szakszövetség agilis vezetőjét azonban pár napja nem valamilyen családi program vezérelte a póló egyik vidéki fellegvárába, hanem - mint elárulta - személyesen kívánta megköszön­ni Magyar Józsefnek, a Hungerit Kft. vezetőjének az el­múlt évi támogatását. Ezenkívül egy rangos torna meg­rendezésével kapcsolatos ajánlat is a tarsolyában volt... napság minőséget produkálni csak különleges emberek képe­sek. Szerencsére a mi terüle­tünkön az ilyenekből nincs hiány. Ettől függetlenül úgy lá­tom, hogy a magyarnál kriti­kusabb helyzetben egyetlen ország sportja sincs a világon. Eddig napról napra a megszál­lottak mentették meg hazánk­ban a sportot. Az hagyján, hogy az állam nem támogatja kellőképpen ezt a területet, de még az adórendszer sem ösz­tönzi a cégeket az adakozásra. • Pedig az idén is jelen­tős erőpróbák várnak a ma­gyar vízilabdára. - Válogatottjaink hét, konti­nens- vagy világméretű ren­dezvény vár. Sorolom: az idén lesz a felnőtt női és férfi Eb, mindkét nem Világkupa-via­dala, az ifjúságiak Európa-, a juniorok világbajnoksága, va­lamint az Universiade. Minder­re, sajnos, a szövetségünknek mindössze 1 11 milliója van. Még szerencse, hogy a Posta­bank mellé támogatónak beszállt a Kőbányai Sörgyár, a Colonia Biztosító, a Medicor Holding és a Renault Hungária is. • Hogyan ítéli meg a szövetség a férfi szakág tavalyi, eléggé felemás szereplését? - Nagyon egyetértek a fele­más jelzővel, ugyanis ha a vá­logatottunk a vártnál gyengéb­ben is szerepelt, de az UTE, másfél évtized után mégiscsak Szuper Kupa-győztes lett. Az utánpótlásunk, nem túlzás, a világon a legjobb. Éppen ezért lehetünk optimisták a jövőt illetően. A magyar válogatott átlagéletkora az elitcsapatok között a legalacsonyabb. Re­mélem, az Eb-n és a Világku­pán is sikerül dobogóra kerül­nünk. A fő cél azonban az, hogy az olimpián jól szerepel­jünk. • Csongrád megye a fő­város után a sportág legje­lentősebb bázisa. A szövet­ség részéről különleges elbírálást élvez ez a régió? - Ha különleges elbírálás­ban nem is részesülnek a Csongrád megyei csapatok, de odafigyelünk a működésükre. Mint ismert, a Szegedi VE még válogatottakat (Fodor, Molnár T.) is ad. Óriási fegy­verténynek tartom, hogy a rendkívül tehetséges Fodor Rajmundot a szegediek meg tudták tartani. Szóval, úgy érzem, a megye pólóutánpótlá­sával hosszú távon is érdemes számolni. s.j.

Next

/
Thumbnails
Contents