Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

A tavaszias napsütés szombaton nagyon sok embert kiesalt a Felső Tisza-parti stadion külső pályájára, a Szeged FC-Baja előkészületi mérkőzésre. A nézők döntő többsége elsősorban a szegedi gárda teljesítményére volt kívánesi, arra, hogyan alakul a két esapathől „összegyúrt" együttes, kik kaptak a kezdő-, s kik a „csereesapatban" helyet? Czibere: Na, én sem kapok már ebédet... Czibere László két részre osztotta a társaságot, ugyanis mindenkit, aki élt és mozgott, ki akart próbálni. Csupán egykét labdarúgónak adatott meg az; hogy mindkét félidőben a pályán lehetett. Az „újoncjelöltek" közül a próbajátékon lévó Blaga Lucián hamar kidőlt a sorból, mivel húzódást szenvedett, s kérte, hogy cseréljék le. A többiek azonban derekasan harcoltak az NB 11-es bajaiak ellen, s aki nem ismerte a két együttes tagjait, az a játék alapján inkább a szegedi gárdát tippelte magasabb osztályúnak. A mérkőzés nagy részében — de különösen a második félidőben - a hazaiak irányították a játékot, s Törökéktől már láttunk igen szép dolgokat is. A találkozó vége felé a vendégek nagyon elfáradtak, s ekkor, ha csak egy kicsit jobban összpontosítanak a hazaiak, akár több góllal is megterhelhették volna az ellenfél kapuját. Mindenesetre messzemenő következtetést nem lehet és nem is szabad levonni a fölényes győzelemből, még akkor sem, ha ezt egy NB Il-es csapat ellen érték el a hazaiak. Alakul, alakulgat a csapat, de még nagyon sok munka kell ahhoz, hogy olyan legyen, amely meg tudja valósítani a nyíltan vállalt álmot, a feljutást... I. félidő: Már az első öt percben két góllal vezethettek volna a szegediek. Az 1. percben Török, majd utána Farkas hagyott ki óriási gólszerzési Mikorra kell az ebéd? Melegítenek a két csapat játékosai, nemsokára elkezdődik a játék. A pálya szélén még mindig folyik a diskurzus. Ilimcr István, a bajaiak mestere bekiabál a tanítványainak: - Úgy melegítsetek, hogy 50 percesek a félidők... A pálya szélén az egyik szurkoló felsóhajt: — Istenem, mit kapok én a feleségemtől, hiszen háromnegyed egyre rendeltem az asztalra a húslevest. Most pedig a „ráhú/.ás" miatt egész biztosan késni fogok... A sopánkodást hallva Himerné, aki ott ül a vendégek kispadján, nem hagyja szó nélkül a dolgot: - Kn már megszoktam ezt az állapotot, mert egy darabig a férjemnek kellett újramelcgitenem az ételt, ha késett, most pedig a fiammal teszem ugyanezt. Aki a focistákhoz köti életét, annak számolnia kell ezzel... lehetőséget. A 25. percben Krajczár forintos labdával ugratta ki középen Farkast, aki besétált a „bőrrel" a kapuba (1-0). A 37. percben Váczi beadását Török fordulásból küldte a bajai kapuba (2-0). A 43. percben a 16-oson belül Krajczár lerántotta az egyik bajai csatárt, s a megítélt 11 est Kiss J. értékesítette (2-1). A 47. pereben Farkas nagy lövése a felső lécről vágódott le a gólvonal környékére. A közönség egy része bent látta a labdát, a játékvezető viszont nem... II. félidő: A második 50 percben (ennyi volt ugye egy félidő) tovább folytatódott a hazai fölény. A 70. percben Török nagyszerű labdával ugratta ki Miklóst, aki ezúttal nem hibázott (3-1). A 81. percben Török, aki nagyon hagy kedvvel játszott, Magyar pontos beadását vágta a vendégek hálójába (4-1). A 83. percben a kitörő Djuricsot vágták fel a 16-oson belül, s a megítélt büntetőt Török értékesítette (5-1). A 96. percben Illyés futott el a jobb oldalon, majd önzetlenül, pontosan középre játszott, s Török most sem tudott hibázni (6-1). A hátralevő időben Török (ha így folytatja, hamarosan városszerte Szulejmán szultánnak szólítják majd!), Djurics és Illyés hagyott ki egy-egy óriási lehetőséget. A találkozó jegyzőkönyve. Szeged KC-Baja 6-1 (2-1) Felső Tisza-parti stadion, 500 néző. Vezette: Knerczel. Szeged FC (az első félidőben): Dobó - Krajczár, Bóka, Kuntics, q bajkeverő Vannak, akik már fél tizenegykor ott ácsorognak a pálya szélén, s várják, hogy kezdődjék a játék. Talán a melegen sütő Nap, talán a focinak szóló türelmetlenség, talán a barátokkal való találkozás lehetősége teszi, de tény: az igazi szurkolók csoportokba verődnek. Közben folyik a duma, mi másról, mint a futballról. Mindig akad egy „szóvivő", akit érdeklődéssel hallgatnak a társak. Most éppen Gulyás Ferenc, az egyik leglelkesebb focirajongó viszi a hangot: - Én mondom nektek, hogy a KTE is „megette" Kunticcsal a dolgot. A szerb vendégmunkás Koreában játszott, majd onnan hazatérve „elfelejtette" magával hozni a játékengedélyét. A kecskemétiek pedig azt hitték, hogy ha egy profiból ismét amatőr lesz, az azonnal játszhat. Pedig a szabályok előírják, hogy csak hat hónap után lehet ismét amatőr... - Akkor a KTE is elbúcsúzhat a bajnokságtól - veti közbe valaki. - Akárcsak a Dózsa, amellyel pont a Kecskemét akart „kiszúrni" toldja meg szomszédja. - Akkor más nem is lehet a bajnok, csakis a Szeged FC - egyeznek meg, s már szemlélik is a pályára jövő játékosokat. Ilyen könnyen el lehet intézni a bajnoki cím sorsát... A hétközi dorozsmai derbi után - ahol nem mindig a játék és a játékosok voltak a főszereplők... - a vásárhelyi stadion edzőpályáján fogadta Bács megyei ellenfelét a HLC NB II-es csapata. A kiskunfélegyháziak ideális edzőpartnernek bizonyultak. • A tartalékok keserű kenyere • Vásárhelyen sem túl kényelmes a kispad Fekete Robi, a kitartó kapas A kecskemétiek nem szívesen váltak meg tőle, de végül is MLSZ-döntéssel, és egy szponzor. Farkas Imre segítségével véglegessé vált, hogy jöhet Vásárhelyre. Ha csak ezen múlott volna, alighanem már augusztusban is ó áll a HLC kapujában. Kopschitz azonban vállalta a kihívást, és „nem engedte" a gólvonal közelébe vetélytársát. Csupán egy alkalommal, Szarvason védhetett pár percet Fekete. Kíváncsi voltam, hogyan látja a helyzetét Robi, pár héttel a tavaszi nyitány előtt. - Mielőtt ideszerződtem, tudatában voltam annak, hogy Kopschitz Peti az NB II. egyik legjobb kapusa lesz. Ennek ellenére vállaltam a kihívást. Azt nem mondom, hogy kényelmes a kispad, de kitartok. Már hívtak vissza az NB Hiba, de megfutamodásnak tekinteném, ha itthagynám a HLC-t. • Hogyan kezdődött a pályafutásod? - Még nem voltam 16 éves, amikor Kiskunfélegyházán először álltam a felnőtt csapat hálója elé. De játszottam a mezőnyben is. Következett a honvédség, majd leszerelésem után visszamentem korábbi klubomhoz, ahol csatárt (is) játszottam. A csapat azonban kiesett, és én többre vágytam. Jött értem a Kecskemét. Félegyházán egyébként mindenki Feri bácsija, a kapusedző naAz NB III-as bajnokság megnyerése után a HLC erősítési tervei között egy kapus leigazolása is szerepelt. Addig Talmácsi volt a „vésztartalék", ha baj volt, ő ugrott be Kopschitz helyett. A választás végül az NB III. egyik legjobb portására esett, Fekete Róbertre, aki korábban a KTE hálóját őrizte, többnyire nagyszerűen. gyon sokat foglalkozott velem, szinte mindent tőle tanultam. • Kecskemétről mi hozott el? — A HLC hívására nem tudtam nemet mondani. Az NB II. csábító volt, és ma is az. • A kispadról hogyan látod a csapat szereplését? - Bízom benne, hogy ha nem is könnyen, de a csapat bentmarad az NB II-ben, és előbb-utóbb én is védhetek. A legrosszabbkor sérültem meg. Az edzőpályán egy ott felejtett kődarabra vetődtem... Az orvos 3-6 hét pihenőt javasolt, így most legfeljebb csak futni tudok, de azért bizakodom mondta a tartalékok kenyerén is kitartó kapus. Fekete Róbert. O. L. • Fél tucat gólt kapott a Himer-csapat! • Napfény és „csillogás" - kétszer 50 percen át Török lesz a Tisza-parti Szcilejmán? Szeged FC-Baja 6-1 Több játékos, így Földvári, Varga-Tóth, Fekete, Kemenes, Nagy A. kényszerű távollétében az első félidőben pályára küldött hazai csapat jól játszott, és ezt gólokkal is „alátámasztotta". Szünet után már főként a csereemberek szerepeltek, így a meccs második fele „döntetlenül" végződött. Igaz, ehhez az is kellett, hogy Kopschitz kiválását követően a vásárhelyi védelem némiképpen meggyengüljön... A három gólos vezetést egyébként az utolsó tíz percig őrizte az Antal-gárda, és csak ezután sikerült csökkentenie a hátrányát a végig lelkesen játszó vendégeknek. Jó volt látni, hogy sérülése után Bress ismét csatasorba állt, sőt Kis Krisztián beadásából már gólt is szerzett. Rosunak változatlanul jól megy a góllövés, ezúttal is háromszor „tesztelte" az ellenfél hálóját. Könnyen meglehetett volna a negyedik is, azonban Rosu „Janit" a tizenhatoson belül szabálytalanul szerelték, a büntetőt viszont már nem ő, hanem Marta Dórin értékesítette - a szokott magabiztossággal. A mérkőzés, amelyet végül 5-4-re nyert meg a HLC, kifejezetten tetszett a szurkolóknak, ám Antal Ferenc edző már nem volt efinyire elégedett. A meccs után a következőket mondta: - Az első félidőben kimondottan jól játszottunk. A cserék után viszont „leült" a csapat. Bosszús vagyok, mert nem ment minden úgy, ahogy megbeszéltük. Kopschitz lecserélése után Orgovány védett, akit a kapott gólokért nem hibáztatok. A védelemnek kellett volna jobban figyelnie. Van azonban még időnk javítani, hiszen kedden Orosházán lépünk pályára, csütörtökön a KTE, szombaton pedig a Csongrád együttesét fogadjuk. A HLC-Weest-Radiál a következő összeállításban játszott: Kopschitz (Orgovány) Kiss P. (Szűcs A.), Marta, Tóth Cs. Csányi - Kiss Cs., Bress, Szécsényi, Kis K. (Kovács T.), Barna (Sipos), Rosu. OLASZ 1995. február 23. • Rosu nem lankad fintal bosszankodott... HLC-West-Radiál-Kiskunfélegyháza 5-4 így ncz ki egy XX. századi Török-roham. (Fotó: Schmidt Andrea) Szélpál - Sahin - Rácz, Török, Blaga, Szabó Zs. - Farkas, Váczi. A második félidőben: Csehó - Magyar, Bóka, Újvári - Kubát B. - Illyés, Gréczi, Dézsi, Török - Miklós, Djurics. Edző: Czibere László. Baja: Tomik - Kiss J., Faddi, Kapity, Szűcs - Csermák, Kiss M., Kovács, Ádám Bálint, Csintalan. Edző: Himer István. A második félidőben a vendégeknél szóhoz jutott Palla, Martity, Sárközi, Goletity, Onódi és Kámán is. P. SÁNDOR JÓZSEF