Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

• MJOMWIIÍL „Veszélyes mesterség a filozófusé. Éppen azért, mert a véleménnyel szembeállítja az igazságot, és tudja, mindig igaza van, szemben a véleménnyel." „Ne tessék a bölcseket idealizálni!" A jyoszlgraduáli san képzett mentái higiénia szakos hallgatók néhány nappal ezelőtt nem mindennapi etika előadási hallgathattak végig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A világhírű Lukácstanitvány, Heller Ágnes filozófus szóit hozzájuk. Heller Ágnessel a bárom és fél órás „agygyorskő" előadás után váltottunk néhány szőL Fél éra Heller Ágnes JtU>zéfussal # Nem valaszktttai (Fotó: Schmidt Andrea) 1995. FEBRUÁR 4., SZOMBAT • Szamárfül Egy eltűnt világ nyomában Benedek István Gábor: A komlósi Tóra • Márai Sándor a kő vetkezőképpen fogalmaz Füves könyvében: „Akármi történik is a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soba a bölcselők és az értelem batahnáL (...) A filozófust megölheti az állam, de élni és megmaradni nem tud nélküle." Önt a hetvenes évek elején „megölték", hetvenhétben külföld re távozott, s Ausztráliában, illetve az Egyesült Államokban éU és tanított tizenkét évig. Mi ennek a története? Bűn volt a vélemény - Ellenem és a csoportom, a Budapesti Iskola ellen hoztak egy párthatá rozatot, mely szerint — mivel mi nem voltunk marxisták-leninisták - nincs helyünk akadémiai intéz.ményekben. Politikai okokból sorra tettek ki bennünket az. állásainkból, munkanélküliek lettünk. Ezután éveken keresztül fordításból éltünk. Próbáltunk külföldre menni, engedélyt kértünk, hogy kint ikügozhassunk, taníthassunk Én hetvenhétben kaptam meg a kiutazási engedélyt. Amikor elutaztam, nem is reméltem, hogy itt valamikor is fordulat áll he. Nyolcvankilencben megtörtént a csoda, s visszajöttem Magyarországra. KlnxxKlanám. hogy a Mirai idézet gyönyörű, csak sajnos nem igaz. Tudni kell. hogy a politikai hatalmak többnyire nagyon boldogok, ha a filozófusok nem kritizálják és piszkálják ökcl Igen a gyakran szívesen megszabadulnának tőlük. Mint ahogy lólűnk is megszahaduhak annak idején. Ahhoz bölcsnek kell lennie az államnak, hogy szüksége legyen filozófusokra. A filozófusoknak pedig bölcseknek kell lenniük, hogy. meg tudják különböztetni azt a fajta politikái cs illa mot, amelyet kritikailag jóvá lehel/kell hagyni attól, amelyet nem szabad jóvá hagyni. Mert ne tessék a bölcseket idealizálni! Veszélyes mesterség a filozófusé. Éppen azért, mert a véleménnyel szembeállítja az. igazságra, és tudja, mindig igaza van. szemben a véleménnyel. A filozófia veszélyes az előítéletekre, a stabilitásra, a diktatúrára, de veszélyes a demokráciára is. Veszélyes továbbá a művészetre, de veszélyes a kultúrálatlanságra is. A megoldást a sokféle filozófiai irányzat választási lehetőségében látom. Szabad teret a fitoztáftáiniat! • Ma milyen a viszony* a magyarországi poőtikmi hatalommal? — Mumraólfa. urakat mraktdein) demokratikus jjogáüann] politikai hatalmáról!. Egyes intézkedéseit jóváhagyom, másukat iaMizákmi. Ugy hiszem egy gondolkodónak vagy művésznek normális esetben csak mint állampolgár kell részt vennie a politikában.. Annak, hogy művészetéi vagy filozófiáját gyakorolja, nent szabad politikai jelentőséggel bírnia. Ezt fontosnak tartom! A hetvenes években bűnnek számított a filozófusokról alkotott véleményem az állam szemében.. A puszta lény., hogy fikrzofákam, gondolkodtam, már politikai álláspont volt. Egy demokratikus rendszerben semmiféle politikai szerepe nincs annak, bog}1 hogyan festek, vagy hogyan gondolkodom.. A politikai szerep ott kezdődik, ha én. Heller Ágnes mint állampolgár direkt bele akarok szólni a politikai folyamaiba.. Ezt mraeg is tettem az utóbbi négy éveben egyszer s másszor, amikor úgy éreztem, hogy valamilyen veszélyre kell felhívnom a figyelmet. Akkor részt vettem a politikai diskurzusban. Azt viszont nem hiszem, hogy azzal, hogy filozófiát gyakorlok, már politikai szerepet töltök be. • Egyik tanulmányában a bárom fajta szeretetrőt az Erősről a PhiUaról és az Agaperől értekezik. Ebben azt írja. hogy az Eros a szépség, a Pbitia a jóság, az Agape pedig az igazság csillaga alatt áll Minden csillag másfajta magatartást köreteL Éppen ezért jobb, ba az ember eldönti, melyik lesz a vezető csillaga. Kérdezném: HeUer Ágnes döntötte már arról melyik a vezető csillaga? A vezető csillag — Nagyon nehéz kérdést tett fel nekem. A vezető csillag megválasztása természetesen számomra evidensen a filozófia. Megválasztottam magamat filozófusnak. ezzel valamilyen módon a filozófiát választottam a vezető csillagom nak, de nem mondom, hogy az igazságot választottam. mert a filozófiában azért van szépség is és jóság is. Nekem például filozófiát ími és olvasni esztétikai élvezetet okoz. Aztán ott van az igazság csillaga: azért a filozófus valamilyen módon mégis valamiféle igazságnak a feltárására és megértésére törekszik. Tehát. nem választottam ezen csillagok között, mert a választás, mondhatnám, csak a szeretet vonatkozásában kőtelező... • Úgy hallottam, hogy a tavaszi szemeszterben több alkalommal is tan majd előadást a József Attila Tudományegyetemen. — Igen. A körülményekről. a feltételekről, a hogyanról ezután tárgyalunk majd Csejtei tanár úrral... Nagy valószínűséggel jövök Szegedre. Szabó C. Szilárd Egy olyan világba vezet bennünket Benedek István Gábor novelláskötete, melyben az egyszerű nép bölcsessége évtizedeken át az egymás tisztelete, megbecsülése volt a legfontosabb szempont. A háború előtti Tótkomlós két legnagyobb lélekszámú közössége, a szlovák és a zsidó egymásrautaltsága egy olyan különös helyzetet hozott létre az alföldi településen, melyre igen kevés példát tudnánk találni s vidéken. A két évszázada már itt honos „tótok" zárt közösségébe a századforduló tájékán több száz zsidó telepes költözött be Kárpátaljáról, illetve a IX-I vidékről. Az északról jövd askenázik, s a délről települő szefárdok ideális hazát találtak a szlovák diaszpóra eme központjában Benedek történeteinek nagy része a Holocaust előtti komlósi élet jellegzetes eseményeit mesélik el. Hősei főként saját családjának tagjai, akik a zsidó közösség többségéhez hasonlóan a polgárságot képviselték a faluban. Minden elbeszélésben megjelennek azonban a helyi szlovákok is, akik telepes őseikhez hasonlóan maguk is többnyire földmüveléssel foglalkoztak. Bár a kiindulópont (egyben az itt élők számára a legbiztosabb pont) mindig Tótkomlós, a világban elkeveredő zsidók és szlovákok történeteinek segítségével a világ megannyi tája, a magyar történelem jó néhány jeles eseménye elevenedik meg e novellákban. Az egyik történet példáid a szerző ajtai unokatestvérének. liródy Sándornak bomlási látogatását meséli el (A vendég). Szinte legenda születik a Zsidó történet című írásban, melyben egy „amerikás" szlovák lány, és az oly sokszor emlegetett ajtai nagyajta szerelmét rejti „balladai homályba" a szerző. Megtudhatjuk. miként é/n'tett disznóólat Braunék udvarában egy bizonyos Holdoczky János, aki később Hegedűs András kormányának külügyminisztere lett. Benedek úgy meséli el a történeteket, ahogy azt rokonaitól, barátaitól hallotta: a részleteket olykor kiemeli, a homályosabb részeken átugrik, de az elemeket összerakva mégis egy kerek egészet kapunk. Arra is ügyel, hogy a sorok mögött megérezzük: ahogy közeleg a végzetes 1944-cs esztendő, a népies báj, a kisemberek gondtalan élete egyre illékonyabb, hőseink egyre kiszolgáltatottabbak. Mint a szerző egyik Írásában meg is említi, a komiéisi szlovákok sohasem szimpatizáltak a nyilas uralommal, mégsem „A szomszédokkal folytatott csevegés mély meditáció edénye le bet" - ált Uja egy régi baszid mester, Boai Sém Tov, s e mondás igazával nehéz lenne vitatkozni századunk végén is. Különböző kultúrák, népek együttélése nagyszerű és borzalmas következményekkel egyaránt szolgáit a történelem folyamán, s olykor csak nagyon kevés bölcsesség hiánya, illetve megléte döntötte el hogy az együttlét milyen végkifejletet hozott. menthették meg zsidó szomszédaikat. A vidéki Holocaust néhány megdöbbentő doku mentuma elevenedik meg szin te minden írás lábjegyzeteként, amikor a gondtalan béiközna fx>k szerejdöinek sorsát tudjuk meg néhány szóban. A tragédiák csak folytatéxltak a téllélók számára is. A gazdagalibak elmenekültek az erőszakos államosítás elő. '56ban pedig a még meglévő iparosok hagyták el a környéket is makéii hitsorsosaikkal közösen. A kéxet cfmadéi novellája a komléisiak új Télfájának kálváriáját meséli el a pesti forradalom forgatagában, s bár , Goldstein kántor hazaér a Tóratekerccsel, már nincs kinek felolvasnia belőle, hiszen mindenki elmenekült a bizonytalan jövő elől. Bár nem tesz említést arról a szerző, mi történt a szlovákokkal '47-ben, mégis meg kell említenünk, hogy a kom lósiak jelentős része kitelepült ekkor Csehszlovákiába. Olyan sérülést szenvedett ekkor az addig zárt közösség, hogy számolnia kell azzal, hogy cküitv utóbb beolvad a többségi nemzetbe. Ugyanolyan küzdelembe kezdtek ezután a szlovákok nyelvük és identitásuk megőrzése érdekéhen. mint a zsidók hitük és szokásaik fenntartásáért. Az egykori szomszédoknak tehát ismét össze kell jönniük egy kis beszélgetésre, s nem is biztos, hogy a nagyvi lág ügyes-bajos dolgairól kell eszmét cserélniük, hanem inkább egyszerű emlékekről Például azokréil a szomhatokréil. amikor a zsidók szomszédaiknak pászkát vittek kéistoiéiha, s a szlovákok valami aprósággal viszonozták az ajándékot. Szlmcsok György Frank György A vér határúm niacseaek. rt afögufc. Még üt adok az örök felülöm, aem gyüknek körém és * i u mtmet értve e amgy csalási. aem tajaátaak semkk, de vergődöm -lelketlen -, míg képzelet Vénusz kardjai szivem jövővel kktzójáa aövik csak kefém más dbmok virrasztják famorn fogaik. ugyanazt az éjszakát. Bakos András Az indulás M

egálltunk a „magasüléses" j utóbusz kinyitolt ajtaja előtt, mert illendőségből nem akartunk elsőkként fölszállni, és alig hittünk a szemünknek, amikor megláttuk, hogy az elöltünk fölszálló kiránduló az elegáns IxNröndje mellett egy széles háncsszatyort fogott a kezében, a szatyorban pedig sörös- cs pálinkásüvegek csillogtak. A bus/.h.in megrekedi a forró levegő, ei is romlott a kedvünk. Klóvettük a könyveinket, és olvasni próbáltunk, ám lassan riK-gtelt a Ixisz. néhány kirándulér azonlxtn nem ült le, esak a táskákat. szaiyntkat tolták Im.* az ülések alá, csörömpöltek az üvegek, izgatott nevelést hallanunk, meg egy halk férfihangot, mely koedukált zuhanyMizóról beszéli, erre az ácsxgúk úja neveltek, mi pedig ezután nem is néztünk föl. olvasni próbáltunk. a nevelés azonban cgyír jnhban zavart bennünket. Újra üvcgcsürgésscl lelt meg a busz, előkerültek a szatyrok, és nnko/txn a busz elhagyta a várost, csöndesedett a kirándulók zaja. most már iszogattak is. néhányan kolhászos sze-ndvicset eltek, ezt a szag alapján illapkeniuk meg. n*n lováhlxa is kfxiysvinklx- mélyedtünk. Az e-gyik férfi azonhan énekelni kezdett, és önre aimíir folméztiüimik: az éradktkí férfii mugsydaralb.. koityabajuisziaii: emiheir., bek snrósüseget taniticm. a xradliktte illó. vizenyős üzemű fiatal pedig kfutjuit. és egy pátnkánróegrl vettt dió. Ulk etantanással szakadt az alajimraiimii.uimsza'lag. a fiaiul .önatiött egy kedveset egy fefiór muianyagipőliiáiifia. kűtta, aztán valonimdl itöiHlxfl öntött. megÉrat kidta. aztán megint ön Ion Folytattuk az olvasást, de közben hallottuk, ahogy az álló fcifizk tovább isznak. Aztán elpakoltak, és énekbe kezdtek. majd nevetgélve, énekelve e-t indullak a busz hátulja fdé. felénk, egyre erő stM) lelt az. ének. megcsapta ónunkat a meleg pálinkaszag, de nent néztünk föl. holott ez a viselkedés ekkor már nevetséges volt, nevetgéltek is a körülöttünk ülők, valószínűleg rajtunk, és a dalolok elhaladtak mellettünk, megálltak a busz végében, néhányan leültek, a többség, négy-öt férfi azonban állva maradt, és úgy éreztük, felénk fordulva, teljes erővel folytatták az éneklést. Az én jó apámnál nincs jobb a világon, galambszívet örököltem az édesanyámtól, akácosút, lia végigmegyek rajiad én, mi pedig reszkettünk az idegességtől, és abbahagytuk az olvasást, eltettük a könyveket. Én elővettem egy újságot, ó azonban az ablak felé fordult, nézte a sötétedő, hatalmas völgy fenyőfáit, én olvasni próbáltam, lassan hozzászoktam az énekszóhoz, de már régóta mondani akartam, hogyha rxtaérünk, hagyjuk itt a társaságot, többször is eszembe jutott, hogy mondjam, ám mindig úgy éreztem, hogy még ráérek, végül tényleg mon dani akartam, ám amikor épp rászántam magam, halk énekszót hallottam, ő, miközben továbbra is a fákat figyelte, halkan énekelni kezdte ugyanazt, amit a férfiak rekedten, hangosan, így aztán én is nézni kezdtem a fenyőket, és nem mondtam semmit.