Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-24 / 47. szám

% 6 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1995. FEBR. 24. Tülkös Józsefné öt gyermekével. (Fotó: Somogyi Károlyné) Amikor hét év után összerop­pantam, és bekerültem a kór­házba, akkor azt mondta az or­vos: nem akar megsérteni, de azt tanácsolja, döntsek: vagy a négy egészséges gyerekre for­dltom az energiámat, vagy erre az egyre, akiből ember már nem lesz. Akkor vittem be Szegedre, a Gladics utcai inté­zetbe, ahonnét minden hétvé­gén hazahozom. Mindig bor­zasztóan vár bennünket, látnia kellene azt az ugrálást, boldog­ságot, amikor érte megyünk. • Az önkormányzattól sem­milyen segélyt nem kap? - Nincsenek itt segélyek. Nemrég kértem tőlük, de vá­laszra sem méltattak. Jöttek az. ünnepek, nem volt egy fillérem sem, kölcsön kellett kérnem 20 ezer forintot. Csak a családi pótlékot kapom, ami eddig 20900 forint volt havonta, de a legnagyobb kislány december­ben betöltötte a 16 évet, és Segélykérő telefon Ópusztaszerről Egy asszony öt gyerekkel Ópusztaszerről jött a segélykérő telefon egy ötgyerme­kes asszonytól. Panaszáradata a helyi önkormányzatra zúdult, ahová - elmondása szerint - hiába fordul támoga­tásért, mert ott csak azt vetik a szemérc. hogy minek szült annyi gyereket, ha nem tudja felnevelni őket. Tülkös Józsefnét ópusztaszeri családi házukban kerestük meg. nem küldték be időben a szük­séges igazolásokat, ezért leg­utóbb már csak 16 ezer forintot kaptam. Ebből kell fizetnem mindent. A férjemtől egy fillért sem tudnak behajtani, mert munkanélküli és alkoholista. Hétközben napszámba járok. Ha egy napot hiányzok, akkor már megáll az élet. A gyerekek útiköltségét is fizetnem kell, hiszen minden hétvégén haza­járnak. Valamennyi zsebpénzt is csak kell nekik adnom. • A falubeliekkel jól kijön? - A többséggel igen. Akadt ugyan, aki irigykedett a kocsi miatt, amit támogatásból vet­tem. Muszáj volt megvennem, mert a beteg gyerekemet nem tudtam volna másként szál­lítani, ugyanis nem viseli el magán a ruhát. Nemrég össze­fogtam néhány sorstársammal, és megalakítottuk a Nagycsalá­dosok Egyesületének helyi szervezetét. Talán együtt töb­bet sikerül majd elérnünk, hi­szen nem én vagyok itt az egyetlen, aki támogatásra szo­rul. A család valóban nagyon szerény körülmények között él. A házat ugyan felépítették, de teljesen befejezni nem tudták. Bútorokból is csak a legszük­ségesebbekre futotta, egyetlen „luxusuk" egy régi fekete-fe­hér televízió. Megkerestük az ópusztasze­ri önkormányzatot is, ahol a polgármester és az illetékes előadó nem értették, hogy Tül­kösné mit sérelmez. Az akták­ból kiderült, tavaly különféle jogcímeken több mint 48 ezer A hármas határ egy lapja A szűrésnél fontosabb a felvilágosítás • Mi indokolja, hogy egy bizottsággal több legyen a magyar egészségügyben? - Kettős felismerés. Egy­részt az, hogy már 10 éve tud­juk; nálunk is van HlV-fertő­zött, nem kerül el minket sem az AIDS. Ugyanakkor Auszt­riában, tehát szomszédunkban ugrásszerűen megnőtt a bete­gek száma. Bizottságunk előd­jét az Egészségügyi Miniszté­rium hozta létre, szakértők közreműködésével. • Mit tehet egy bizottság ilyen súlyos esetben? - Nagyon is sokat! Először külföldi minták és tapasztala­tok alapján a magyarországi ri­zikócsoportokat kezdtük vizs­gálni, nevezetesen a homosze­xuálisokat és a veleszületett vérzékenységben szenvedőket, mert ők fokozottan veszélyez­tetettek, hiszen állandóan vér­készítményekre szorulnak. A vizsgálatokat itt, a klinikán vé­geztük és 28 beteget találtunk, akik kivétel nélkül külföldi vérkészítményektől fertőződ­tek meg. Amikor ez 1985 őszén kiderült, azonnal kivon­tuk a forgalomból ezeket az import vérkészítményeket. Ek­kor vált az is világossá, hogy be kell vezetni a véradók szű­rését. 1986. július 1-je óta enélkül ma senki nem adhat vért nálunk. A szűrések alkal­mával egyébként eddig 20 fertőzött személyt találtunk. • Mi történik a fölismert vírushordozókkal? - A már fertőzötteket a László Kórházban képzett Új temető Lászlónak a javaslatát, aki a kö­zösség nevében temetkezési cé­lokra felajánlotta a most épülő Szent angyalok kápolna altemp­lomát, és az alatta elhelyezkedő, Korunk pestise, az AIDS mind komolyabb fenyegetést jelent az em­beriség számára. Az el­lene folytatott, nálunk is többfrontos küzdelem jegyében már korábban létrehozták a szakembe­rekből álló bizottságot, amely két éve már Nem­zeti AIDS Bizottságként működik 150 millió fo­rintos költségvetéssel. Vezetőjével, dr. Füst György professzorral, az Országos Hacmatoló­giai, Vértranszfúziós és Immunológiai Intézet osztályvezető főorvosá­val beszélgettünk. szakemberek kezelik. Ez a ke­zelés nem olcsó, egy beteg évente 2,5-3 millió forintba kerül. Különféle immunológiai módszereket alkalmaznak a be­tegség lassítására, mivel a tu­domány mai állása szerint gyógyszere még nincs. Altalános szűrésre jelenleg nincs mód, egyrészt személyi­ségjogi problémák miatt, más­részt a szűrés maga is rendkí­vül költséges. Különben is a szűrés, mely egy adott pillana­tot, állapotot rögzít csupán, semmiképpen nem helyettesít­heti a megelőzést, az óvintéz­kedéseket. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ma még meggyőzés és felvilágosítás az egyetlen út, mely védelmet nyújt. a kamrákat befogadó osszáriu­mot. Az év vége előtt elkészülő altemplomban a már az őske­resztényeknél is alkalmazott ka­takomba-temetkezést és a szintén évezredes hagyományokra visz­szatekintő hamvszórásos meg­oldást ötvözve helyezik majd örök nyugalomra az elhunytakat. • Drága szenvedély Új bélyegsor a piacon (Folytatás az 1. oldalról.) polgármesterrel és Fritz Péter­rel, az MSZP megyei elnöké­vel, országgyűlési képviselővel tárgyalt. A találkozón „az általunk képviselt politikai állásfogla­lással, Észak-Bácska magyar­ságának helyzetével ismertet­tük meg politikai partnerein­ket, így a szegedi polgármes­tert is" - mondta Ágoston András. A megbeszélés céljá­ról a város elsőszámú közjogi méltósága kifejtette: „Szeged földrajzi adottságából is követ­kezik a város regionális sze­repköre, amit érvényre kívá­nunk juttatni." Ezt jeleníthetné meg egy regionális hetilap, mely a hazánk délvidékén élő­kön kívül a szerbiai és a ro­mániai magyaroknak adna pontos információt az anyaor­szágról, s nyitna teret az ottani híreknek. E lehetséges sajtóor­gánum anyagi háttere még nem világos - tudtuk meg dr. Sza­lay Istvántól. Kérdésekre válaszolva el­hangzott, hogy a magyar kül­politika törekvéseit a VDMK pozitívnak ítéli. Saját helyzetét pedig - mint az ottani magyar­ság egyetlen legitim szervezete - biztosnak, hiszen magáénak tudhatja a Vajdaságban élő magyarság szavazatainak 80­85 százalékát. Szívesen fogad­ják a magyar kormány, s Sze­ged mint régióközpont újszerű, például egy sajtóorgánumban testetöltő segítségét. • Budapest temetkezési gond­jainak enyhítése mellett egy, Ma­gyarországon eddig ismeretlen kegyeleti mód bevezetését is tervezik. Mára a nagyobb fővá­rosi temetők csaknem megteltek. A szakemberek ezért fogadták örömmel a Gazdagréti Katolikus Lelkészség vezetőjének, Lipp • Már évek óta nagyon rossz körülmények között élünk. A férjem elivott minden pénzt, ezért négy évvel ezelőtt elvál­tunk, azóta egyedül nevelem a gyerekeket. A legnagyobb 16 éves. a 9 éves legkisebb agy­sorvadásban szenved Hiába kértem az önkormányzatot, hogy folyósítson valamilyen segélyt, azt mondták, náluk er­re nincs keret. Már rengeteg helyre írtam, de választ sehon­nét sem kaptam. A három kö­zépső gyereket a makói bentla­kásos katolikus iskolába vit­tem, mert itt megbélyegezték őket. Azt mondták, majd meg­látom, hogy azt az iskolát sem fogják bírni. Én azt akarom, hogy legyen belőlük valami, azért vittem el őket. Ha itt ma­radtak volna, csak bukdácsol­tak volna, csak csavargó lett volna belőlük. Akiről itt ki­mondják, hogy buta, annak bu­tának is kell maradnia, akármit tesz is a szülő érte. A makói is­kolában szeretik őket, rendesen foglalkoznak velük, ezért egé­szen másként viszonyúinak a tanuláshoz. A tanáraik is olya­nok, akiket tisztelni lehet. • Talán azért nem tartották jogosnak a segélyeket, mert nem is laknak itthon a gye­rekek... - Azt mondták, hogy eldo­báltam őket. Pedig nem így van. A legkisebbel 7 éves ko­ráig itthon voltam, nem tud be­szélni, nem szobatiszta, nem tudtunk aludni tőle. mert min­dig meztelenre vetkőzött, és szaladgált kint az udvaron... • Születésétől kezdve be­teg? - Igen. Motorizációs ideg­rendszeri problémái vannak. forint támogatást folyósítottak a családnak. A többször kifi­zették az iskoláknak a gyere­kek elmaradt térítési díjait. Rendszeres nevelési segélyt Ópusztaszeren egyetlen család sem kap, mert a település költ­ségvetése nem teszi lehetővé. Tülkösék ügyében annak ide­jén még Surján László népjólé­ti minisztertől és a köztársasági megbízott hivatalától is kaptak levelet, amelyben helyi hatás­körbe utalták az ügyet. A pol­gármester szerint szó sincs ne­gatív megkülönböztetésről, egyszerűen nincs anyagi fe­dezet a nagyobb támogatásra. A faluban tavaly 183 család kapott különféle segélyt, amelynek egy főre jutó össze­ge 1307 forint volt. Ehhez ké­pest kiemelten mügas támoga­tásban részesültek Tülkösék. A polgármester egyébként úgy véli, hogy a szociális kereteket le kellene faragni, mert nem hatékony a felhasználásuk, csupán tűzoltásra jók. Szerinte többet érne, ha ezeket a pénze­ket például az infrastruktúra fejlesztésére fordítanák. Aliz nővér, a makói Szent Ist­ván téri egyházi iskola igaz­gatója nem lepődött meg, ami­kor a gyerekekről érdeklődtem. Szerinte az anyán a szeretet le­leményével kellene segíteni, mert nagyon kimerült, egyedül nem tudja megoldani problé­máit. Nehéz dolog a beteg gyer­mekének is helyet teremteni a családban. A gyerekek ugyan nem jó tanulók, de nevelhetők. Lelkierőt, belső tartást igyekez­nek számukra adni, hogy a zilált családi indíttatásuk ellenére tal­pon tudjanak maradni. H. Zs. A sokat érő első napi pecsét. (Fotó: Révész Róbert) • A Magyar Posta Részvény­társaság tegnap hozta forga­lomba a Kass János grafikus­művész által tervezett „Feszty Árpád: A magyarok bejövete­le" című, hatvanhat forint össznévértékű bélyegsorozatá­nak második kollekcióját. Eb­ből, csakúgy mint a Feszty-bé­lyeg első sorozatából - melyet tavaly májusban vehettek a ke­zükbe a gyűjtők - 500 ezer da­rabot adtak ki. A második kol­lekció két álló és egy fekvő téglalap alakű, egyenként hu­szonkét forint névértékű bélye­get tartalmaz. A három bélyeg­képen az új hazába bevonuló magyar asszonyok, gyerekek és nyájak csapatai láthatók, kö­zépen a fejedelemasszony sze­kerével. Amint azt Szabó Má­tyástól, a Szegedi Postaigazga­tóság postakezelési osztályve­zetőjétől megtudtuk: a harma­dik, egyben utolsó bélyegsor a millecentenárium évében, azaz 1996-ban lát majd napvilágot. Tegnap profi és amatőr fila­telisták, érdeklődők vártak nyugodtan sorukra a Kass Ga­lériában. hogy az újonnan megjelent kollekciót lebélye­geztessék. Három dolog miatt jöttem el ma - mondta érdeklő­désünkre egy profi, aki több mint hatvan éve gyűjti a bé­lyeget. Egy: mert az első napi pecséttel ellátott bélyegsor évek múlva a többszörösét éri majd, kettő: ezt visszamenőleg sokkal nehezebb beszerezni, három: kapcsolatban állok egy új-zélandi gyűjtővel, aki a komplett magyar bélyegsoro­zat fejében japán, honkongi és új-zélandi bélyegekkel lát el. A szakember szerint egyébként mélyponton van a magyar fila­télia. Ennek oka: a gyűjtők egyre kevesebbet tudnak ál­dozni szenvedélyükre. Sx. C. Sx.

Next

/
Thumbnails
Contents