Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

2. 1995. február 20. Talán nem maradnak csak tehetségek... • Vízi elefántpuszi a szentesi premieren Nedves rímek N. N. tollából A Porschét csak kölcsönbe kapta... • A zsombói Nagy Róbert gondolkodik fikinek még a skótok is adtak Hetek óta tudom, hogy itthon van. A bajnok. A király. , Előbbi elmét még '93-ban, Magyarországon érdemelte ki, utóbbira meg Skóciában szolgált rá. A két szememmel láttam, hogy Glasgow-ban tényleg uralkodóként tisztelték. Sőt, szerették. Mégis hazajött. Zsombora. Őszintén szólva, először nem igazán értettem, hogy ez a szóban és tettekben is sokat vállaló, jókedélyű fiú miért ilyen csendes és magába forduló. Aztán egyszercsak kibökte a szokatlan jelenség magyarázatát: - Tudod, mostanában rengeteget gondolkodom... Hamar kiderült, akár azt is beismerhette volna, hogy tele van gondokkal. Ugyanis ezekben a napokban roppant komoly dolgokról kell döntenie. Mindenekelőtt a saját jövőjéről. Túl egyszerű lenne ezt az „időközi választást" úgy felvázolni, hogy csupán az itt a kérdés: nyer-e idén is ob-t a merészségéről híres salakmotoros vagy megelégszik azzal, hogy az új szezonban is él, virul és keres az angolok és a skótok szigetén, és olykor, ha nagyonnagyon ráér, hazaugrik... Pedig nagyjából ez a Nagy-féle dilemma lényege. Vagy-vagy. A magyar bajnokság menetrendje tudniillik meg, hogy márciustól minden szombatját és vasárnapját Nagy-Britannia valamelyik arénájában töltse a 26 éves vaspapucsos. Akit legbelül nyilván az is bosszant, hogy csakis az a motoros kaphat nemzetközi lincenset a szövetségtől, aki részt vesz az ob futamain... Mi tagadás, bonyolult ügy. De azért megoldható. Különösen akkor, ha Nagy Róbert a „magasabb szempontokat" is figyelembe veszi. Azt, hogy az angol liga pár esztendő alatt megeszi az embert; azt, hogy a kontinens keleti felén is lehet és érdemes versenyezni; azt, hogy a felesége és Patrik nevű kisfia is azt vallja: mindenhol jó, de a legjobb mégiscsak otthon. A zsombói házikóban egyébként valamennyi serlegnek külön helye és külön története van. (Állítólag egyiket sem a régiségkereskedőnél vette.) A skótok is adtak neki vagy fél tucat trófeát, így nem csoda, hogy ezeket a kupákat sokkal szívesebben nézi, mint a videót. A kedvemért persze elővette azt a szalagot, amely két tavalyi bukását is őrzi. Mit mondjak, szörnyű volt látni, ahogy repül, egyenesen neki a palánknak. Három héttel ezután, félig összeforrt csonttal már újra motoroztam, jegyezte meg mosolyogva. Ha hiszed, ha nem, hiányzott... Mint ahogy a csúcsok csúcsa, egy vb-döntő is hiányzik még a tarsolyából. De talán már nem sokáig. Ha lesz még egy-két olyan támogatója, mint a hódmezővásárhelyi ATEV főnöke, Kiss Tibor, s ha rábólint a bivalyerős lengyel bajnokságba szóló invitálásokra, nos, akkor reménykedhet. Hiszen őt tartják Adorján utódjának. R. J. A. • Azt mondják, nem adtad életedet és véredet a tanulásért... - Ez csak féligazság, mert az általános iskolában semmi gondom nem volt a könyvekkel és a tanárokkal. Miként a Zsoldos Ferenc szakmunkásképzőben is jól kijövök társaimmal, valamint elöljáróimmal. Egyébként végzős hallgatója vagyok e jeles alma maternek és ha az isten is úgy akarja, élelmiszereladó leszek. • És az igazság másik fele? - Egyik oktatási intézményben sem voltam éltanuló. A nyolcvanas évek vége felé már kiderült, hogy nem vagyok egészen tehetségtelen a vízilabdában, s az edzésekre szívesebben jártam, mint suliba. Pontosabban az edzések után nem volt annyi akaraterőm, hogy a könyvek fölé görnyedjek. Fárasztott a tanulás, és árulja el nekem, ki szeret elfáradni? Ennek aztán az lett a vége, hogy közepes átlaggal nem nagyon erőltettem a gimnáziumot. • Jól választottál? - Azt hiszem, igen. Voltam serdülő válogatott, régebb óta pedig az ifjúsági válogatottban szerepelek. Az eredmények, a siker érdekében mindenre hajlandó vagyok. Ha kell, napi öthat órát töltök az uszodában, ahol dr. Tóth Gyula és Fülöp Tibor nem bánik velünk kesztyűs kézzel. Azt csinálom, amit szeretek, s a pólónak köszönVonásai, mint az apjáé, vállai, mint két átlagemberé, mosolya, mint egy nagy kamaszé. Matajsz Márk a szentesi vízilabda-paradicsomból. hetően már sok helyen megfordultam. • Miről álmodsz, ha napi két edzés után eloltod otthon a lámpát? - A leggyakrabban arról, hogy szerepelek a tévében. Szerencsére újabban sok mérkőzés kerül a képernyőre. Gyakran látni Benedek, Vincze, meg a többi sztár villogását. Magam is áhítom ezt a dicsőséget. A vízilabdára tettem föl az életemet, s általa szeretnék boldogulni. • Emlékezetes sikereid? - Az elmúlt években kétszer is hazahoztuk a Dianna-kupát Szófiából, ahol a kontinens legerősebb csapatait előztük meg. Míg élek nem Wejtem el OB l-es bemutatkozásomat. Tizenöt éves koromban, 1993 ószén Szentesen a Bp. Spartacus elleni győztes mérkőzésen játszottam először az élvonalban. Adtam néhány jó passzt, s a tekintélyszerzés ősi hagyományai szerint kaptam egy kiadós gyomorszájast. Éppen kihevertfem az ütést, amikor Matajsz Márk vonásai, mint az apjáé... újabb elefántpuszi ült meg rajtam. Ja, kérem, a póló nem elsőáldozósok babazsúrja!... • Terveid? - A nyáron Stuttgartban rendezik az ifjúsági Európa-bajnokságot. Gőzerővel készülünk, szeretnénk kiemelkedően szerepelni. Addig persze a klubomban is akad éppen elég tennivaló. • Mondják, megfelelő családi háttér nélkül nincs kiemelkedő eredmény. - A szüleim biztosítják a megfelelő hátországot. Különösen apám, aki ha csak teheti, megjelenik az edzéseken, otthon pedig hosszasan elemzi a játékomat. Szerencsére áldozatokra is képes, gyakran fuvaroz a fővárosba az ifjúsági válogatott edzésére. • Mit mondanál el szívesen magadról? - Hogy imádom három kutyámat és két macskámat; hogy mielőbb szeretnék leérettségizni; hogy terveim között szerepel egy maszek bolt üzemeltetése; hogy a hétvégén barátaimmal fölkeresem a szentesi diszkókat, ahol rostos üdítőket fogyasztok. • Kit tartottál, tartasz példaképednek ? - Soha nem éltem a nagymenők bűvöletében. • Tóth mestert láttad játszani? - Nem, soha. A végszó persze dr. Tóth Gyuláé, a Kontavill-Szentesi SC Vezetőedzőé. - Hát ez az! Nem mondom, tehetséges a srác. De hogy lesz így belőle klasszis, ha egy ilyen alapélménye hiányzik?! THÉKES ISTVÁN Ma már sikk a testnevelés? Fitnesscentram «sportlétesítmény a SZOTE-nak A szegedi felsőfokú oktatási intézmények közül a létesítményeit és lehetőségeit tekintve talán legsivárabb helyzetben lévő SZOTE elképzelhetetlen tempóval közelít egy olyan sportkoncepció megvalósítása felé, amely valóban az „egészséges fiatalokért" jelszót tűzte zászlajára. A jelenről és jövőről beszéljen Rédli József, az egyetem testnevelési tanszékének tavaly nyár óta hivatalban lévő megbízott vezetője: - Nálunk is többen megkérdőjelezték a sport szükségességét. Szerencsére, ezt már nyugodtan mondhatom múlt időben. Olyan új dimenziók nyíltak, amelyekről még beszélni is szép. • Vágjunk bele... - Az utóbbi fél évben például kimondottan pezsgővé vált a sportélet az egyetemen. Október, november hónapokban a több száz hallgatót megmozgató rendezvények közül a Dóm tér körüli futóversenyen máshonnan is indultak hallgatók, a SZOTE által bérelt sportuszodában pedig vízipóló kupát szerveztünk, felsőoktatási intézmények részvételével. Az egyetemi sportnapon 450 orvostanhallgató mérte össze erejét szinte mindenben, de ősztói folyamatos az úgynevezett Medicilin Kupa is, teniszben, fociban, kosárlabdában. Apropó, kosárlabda! Decemberben a HÖK -kel közös rendezésben 24 órás nonstop parti ment ebben a sportágban. A szokásos sítúrák sem maradnak el. Áprilisban pedig monstre verseny lesz labdajátékokban, közel 500 fő részvételével, az ország összes orvosegyeteméről. • És a siralmas létesítményhelyzet? Tudomásom szerint még saját tornatermük sincs... - Ez igaz. Mindent bérlünk, mégpedig nem kevés pénzért. De talán nem sokáig. Egy hónap múlva olyan fitness-klubot adnak át a Jancsó kollégiumban, amely párját ritkítja. A külföldi hallgatók által befizetett pénzből pedig 25 milliót különítettek el egy szuper fedett sportlétesítmény létrehozásához. Már a hely kijelölése folyik. • Honnan hirtelen ez a sok pénz, legalábbis erre a célra? - Az egyetem vezetése igen segítőkész. A hallgatói önkormányzat a létesítmény ügyében például aláírásokat gyűjtött, majd a tanári testület elnökével, dr. Mészáros Tamás professzor úrral együtt vívták meg a csatát az Egyetemi Tanács előtt. De dr. Fráter Loránd rektor is letette a névjegyét, s személyesen intézkedett, hogy az esti órákban minden hallgató térítésmentesen használhassa a sportuszodát. Ennek költségeit az egyetem fizeti. Dr. Dux László oktatási rektorhelyettes azért tett sokat, hogy az első két évfolyam a kötelező testnevelési órákon valóban igényei szerint sportolhasson. • A verebek hosszú távú sportkoncepcióról is csiripelnek... - Két professzor, a már említett dr. Mészáros Tamás, aki mellesleg a diák sportkör elnöke is, továbbá dr. Benedek György, az élettani intézet professzora, az. Egyetemi Tanács felkérésére bizottságot hozott létre, amelynek a sportkoncepció kidolgozása lesz a feladata. Ez nagyon komoly dolog, és valószínűleg hosszú időre meghatározza a testnevelés és sport jövőjét az egyetemen. PIGNICZKI JÓZSEF Dr. Mészáros Károly „kommendálta" Garami József szemmel tartja a juniorokat Ádok flndrás Újpestre költözött - Nem mondhatnám, hogy többet edzek, de a munka más. Meg aztán az is nagyon „feldob", hogy szinte minden foglalkozáson ott van Garami József, az első csapat mestere, s árgus szemekkel figyeli, amit, és ahogyan csinálunk. Persze, hogy valamennyien mindent bele adunk. A szegedi labdarúgó-szurkolóknak talán ma még keveset mond a neve, de a Tisza-parti stadion „bennfentesei" tudják, hogy a fiatal, 18 esztendős kapu védő Ádok András még nagyon sokra viheti. Igaz, egyelőre úgy néz ki, hogy nem Szegeden kamatoztatja kivételes tehetségét, hanem másutt, mivel január óta már a Megyeri úton, az UTE juniorcsapatát erősíti. Beszélgetésünkkor legelőször azt kérdeztem: hogyan kerül egy szegedi fiatalember ilyen hirtelen Újpestre? - Ennek története még a nyáron kezdődött - kezdi mondókáját a Szeged FC volt ifikapusa. - Tavaly dr. Mészáros Karcsi bácsival készültem, akinek minden tehetséges szegedi kapuspalántáról tudomása van, s akkor fordult meg a fejemben a gondolat, hogy Újpestre menjek. Karcsi bácsi felvette a kapcsolatot Hornyák Bélával, az UTE kapusedzőjével, s januárban már a Megyeri útra hívtak egyhetes próbajátékra. • Megfelelt? - A jelek szerint igen, mert azóta már Somodi Lászlónak, az UTE juniorcsapata edzőjének a keze alatt dolgozom... • Többet, mint itthon? Ádok Andrásnak hiányoznak a barátok.. (Fotó: Gyenes Kálmán) hogy megakadjon a mester szeme rajtunk... • Nehéz az UTE első csapatába bekerülni? -Óh, én erről még csak álmodozom. Szerencsére van időm kivárni a soromat, hiszen 18 éves vagyok, s véleményem szerint 23-24 esztendős koromra „érhetek" a nagyok közé... De addig is fontos, hogy ott vagyok szem előtt, s ki tudja, mikor adódik a nagy lehetőség? • A juniorcsapat jelen pillanatban azt tölti be, mint régebben a tartalék. - Igen, minden héten ott lépünk pályára, ahol a „nagyok", s már az is megtiszteltetésnek számít, hogy én is játszhatom hetente az elsők előtt. • Szegeden nem érezte jól magát? - De igen. Sokat köszönhetek edzőimnek, Polgár Gábornak, Möszmer Jenőnek, Tóth Győzőnek és Nagylaki Kálmánnak, de úgy láttam: ha otthon maradok, akkor nem biztos, hogy sikeres karrierről álmodhattam volna. Ami az utóbbi években a szegedi labdarúgásban történik, az nem éppen bíztató a fiatalok számára. • Mennyivel másabbak a fővárosiak? - Amíg mi otthon mindig csak azzal foglalkoztunk, hogy mi lesz holnap, vajon hova vet bennünket a sors, addig az itteniek előtt fel sem merül az ilyesmi. Nekik nagy szerencséjük, hogy oda születtek... Ha nem Újpesten, akkor Angyalföldön, vagy az Üllői úton, de adva van számukra a lehetőség. Pedig higgye el, akárcsak én, nagyon sok szegedi társam in is megállná a helyét. • Ezek szerint csak a főváros jelent megoldást? - Amíg nem változik gyökeresen otthon is a helyzet, nem látok más kiutat... • Gondolom, Véber Gyuri példája is ezt húzza alá. - Gyurival még nem találkoztam, nem ismetjük egymást, nem tudja, hogy én is szegedi vagyok. Talán, majd ha jól megy a védés... • Hiányoznak a barátok? - Nagyon! Akárcsak szüleim, édesanyám reggeli ébresztgetése... Meg aztán a barátnőm. Hetente vonatozom haza, s ezt a szokásom sokáig meg akarom tartani... P. SÁNDOR JÓZSEF