Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-17 / 41. szám

• „Másnapos" véradó katonák Jó reggelt, ébresztő, föl! PÉNTEK, 1995. FEBR. 17. RIPORT 7 • Kosárfonás Hasznos télűző Rúzsán én az iskolában ta­nultam a tanyai ta­nítótól, a Ruki egyes iskolában. Hat elemit végeztem, de avval nekünk a kézműves­ség foglalkozáson ilyesmit is tanítottak. Azóta nemigen múlt el tél, hogy ne fog­tam volna kézbe a sárga fűz veszszőt, vagy a söprűcirkot. Jobban telik az idő, most, hogy már a mindennapos föld­munka nem hajt annyira. Igaz, régeb­ben se hagytam rá, mert a kosár mindég csak fogyott, rom­lott, kopott. Kellett az új. Kukoricát hor­Hamisítatlan présház forma dani, krumplit szedni, bár­Szabó Imre (Fotó: Révész Róbert) építmény. Kívülről a téli verő­fényben így fest a rúzsai Szabó portán az idősb Szabó Imre tél­űző foglalatosságának színtere. Gondűző is lehet éppen, mivel a belső kicsiny ajtó pontosan borospincébe vezet. Körül a fal mellett, odakint az ajtó előtt vesszőcsomók, megkezdett ka­sok, garabolyok. Idósb Szabó Imre, 71 esztendős tsz-nyugdí­jas megdörzsöli munkával kér­ges kezét, odébbteszi a készülő vesszőkosarat, mondatlanul is azt érezni, no, lehet kérdezni. • Régen egy-egy faluban bevált téli elfoglaltság volt a kosárfonás. Rúzsán űzik-e sokan ezt az alkalmi mes­terséget? - Énrajtam kívül tudtommal más nem csinálja. Néhány éve még volt egy ember aki fgy el­bfbelődött a bokros fűz vessző­jével, de már meghalt. Amúgy ő ilyen kisebb kosárkákat, ap­róbb dolgokat nem csinált. Nem tudott, vagy nem állt rá a keze. • Miből ered gazduramnak ez a ténykedése, talán csa­ládi hagyomány? - Nem mondhatnám, hiszen az apám nem csinált ilyesmit. Se a kosárfonás, vagy ahogy mink mondjuk a kosárkötés, se söprűkötés nem volt szokás a házban gyerekkoromban. Ezt miféle dologra szükséges a vesszőkosár. • Van-e magyarázata, hogy miért a férfiember dol­ga lett az idők során a ko­sárkötés, házi söprükészl­tés? - Egyvalami biztos megma­gyarázza: ahhoz azért jócskán köllenek az erős ujjak, hogy rendesen meg legyen szorítva a zárósor, hogy a garaboly füle elbírja a terhet. Még azt is, ha az ember keltében rátámaszko­dik. Szükséges már bizony ne­kem is, ha olykor a hosszabb ülőhelyzet után fölállok. • Ettől mindenképpen több a garaboly, mint egy vödör. Az nem ad ilyen támaszt. - Nem hát. De azon túl to­vább is tart egy jól megcsinált garaboly, mint egy műanyag vödör, vagy láda. A vessző megterem a kert végiben, a ci­rok a szántón a krumpli vagy a kukorica záró sorában. Adva van az anyag, az időből télen bőséggel akad a parasztembe­rnek, kevesebb a dolog. így hát ezt csinálni kell. Ráérősen, vagy fürgébben, nem kerget senki. Annyi bizonyos, nálunk a házban minden szükséges kosarunk megvan. Söprű meg minden szobában akár több is akad. Becsei Péter A Szeged Műszaki Dandárhoz 251-en vonultak be szerdán, tegnap reggel először ébredtek laktanyában, először kezdték a napot angyalbőrben. • Főként Csongrádból és Bé­késből jöttek a hadkötelesek, de Vasból és Győr környékéről is, hiszen rajparancsnokokat és nehézgépkezelőket más alaku­latok számára is képezünk - tá­jékoztatott Kovács János alez­redes, a parancsnok általános helyettese. - A katonák 80 szá­zaléka 20 év alatti, 9 tizedük pedig legalább szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelkezik. Ez jó arány. Az első napon külön­külön valamennyiükkel elbe­szélgettünk. • Milyen problémákat je­leztek a fiatalok? - Sokuk kereset-, vagy se­gélykiesése komoly gondot okoz családjuk megélhetésé­ben. Ezen az állapoton vajmi keveset segíthetünk. Hárman kérték a bevonuláskor, hogy polgári szolgálatot teljesíthes­senek. Egy kacifántos ügy akadt. Szülők állítottak be fiu­kat keresve, annak öngyilkos­ságra utaló búcsúlevelével. Ki­derült, hogy gyermekük szabá­lyosan bevonult, semmi gond nincs vele, ám a körülmények­re való tekintettel szüleivel hazaengedtük. Sorsáról később születik döntés. A dandár parancsnokának aláírásával több tájékoztató is készült. Az egyikkel az újon­cokat szólították meg. Köszön­tötték őket, tájékoztatták az el­következendő időszak várható eseményeiről, és felhívták fi­gyelmüket arra. hogy ha bármi olyant észlelnek, amely sértené emberi mivoltukat, azonnal je­lezzék azt. A másik levél a hozzátartozókhoz, látogatók­hoz szól, ebből rengeteg infor­máció kiderül, a látogatási idő­pontoktól a katonák illetmé­nyének pontos összegéig. A harmadik az öregkatonákat fi­gyelmezteti arra, hogy az elő­írások szerint bánjanak a „ko­paszokkal". A parancsnok helyettese el­magyarázta, milyen alapon osztották be a különböző posz­tokra a katonákat, az első hó­napban természetesen lehető­ség nyílik a változtatásokra. Az étkezési norma igen szűkre szabott, ám igyekeznek a ke­vésből is a lehető legjobbat ki­hozni. A kitolások, „szívatá­sok" megelőzésére, meggátlá­sára ott az információs iroda, ahová nemcsak az újoncok, ha­nem a látogatások alkalmával a hozzátartozók is bekopoghatnak. - Nagyon sajnálom, hogy az anyagi korlátok miatt nem olyan környezetben fogadhat­juk a hadköteleseket, mint sze­retnénk - kesergett Kovács al­ezredes. - Bizony, az „angyal­Az ébresztő. Ekkor jöttek rá, nem otthon vannak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Angyalbőrben az újoncok bőr" foltozott, a körletek be­rendezései ütött-kopottak. A tegnapi nap az ismerkedés jegyében zajlott. A laktanya udvarán felvonultatták a külön­féle haditechnikákat. A szem­lélődésből szakítottuk ki a mó­rahalmi egynapos katonát, Hajdú Imrét. • Jobb vagy rosszabb, mint amire számított? - Rosszabbat vártam, de nemcsak én - válaszolta. - Bár fél tízkor lámpaoltás volt, éjfé­lig beszélgettünk a többiekkel. A társaimnak is kedvezőek az első benyomásaik. Reggel az­tán, amikor meghallottuk az ügyeletes kiabálását, azonnal rájöttünk, hogy nem otthon vagyunk. • Az idősebbek piszkálód­tak-e már? - Nem. Szerintem nem is fognak, mert az nekik se lenne jó. 1996. január 31-én fogunk leszerelni... • Az még messze van. Vár­ja már? -Jóhogy! Az újonnan bevonultak tri­kóra vetkőzve libasorban álltak a laktanya egyik épületében. A szegedi vértranszfúziós állo­más munkatársai „csapolták" meg azokat az önként jelentke­ző fiatalembereket, akik a 400 milliliter vér fejében az egész­ségügyiektől szendvicset és üdítőt, míg a honvédségtől két nap szabadságot kaptak. Mint dr. Sallai Imre orvostól meg­tudtuk, az újoncok nagyobb hányada vállalta a véradást, többségük először nyújtotta oda karját. A szegedi Balogh Attila a próbavérvételre várakozás köz­ben szkeptikusan megjegyezte - Eddig még nem toltak ki ve­lünk, de ami késik, nem mű lik... • Adott már máskor is vért? - Eddig soha. A két nap sza­badságnak viszont nehéz ellen állni. Ha már találkoztunk, fel ajánlottam Attilának a lehető séget, a lapon keresztül üzen het annak, akinek akar. Zavartan pislogott, majd ki vágta: - A barátnőmnek, Mol nár Andreának üzenem: sze retem. V. Fekete Sándoi • Régóta húzódó, s mindmáig megoldatlan probléma Rösz­ként a szennyvíztisztítás és tá­rolás. A községben meglehető­sen sajátos hidrológiai viszo­nyok uralkodnak: a település átlag tengerszint feletti magas­sága 81,5 méter, a legmaga­sabb talajvízszint pedig 81,6 méter. Ez azt jelenti, hogy ha jön egy komolyabb esős idő­szak. akkor Röszkén csak né­hány ház lesz, ahol lehet hasz­nálni a fürdőszobát. Az 1971 óta eltelt időszakban sokat fej­lődött a település, így sikerült elérni, hogy minden lakásba kerüljön fürdőszoba. Ez azon­ban még nem oldja meg a gon­dokat, hiszen egy olyan szennyvíztisztító létesítése szükséges, mely egységesen működhetne. Lehetséges per­sze az is, hogy mindenki épít magának egy zárt szennyvíz­gyűjtőt, ez azonban lényegesen drágább egy hálózatnál. Vagy­is hosszú távon az utóbbi meg­oldáson érdemes gondolkozni. Nemrégiben lakossági fóru­mot tartott ez ügyben Magyari László, Röszke polgármestere. Itt tájékoztatta a lakosságot a szennyvízhálózat létesítésének feltételeiről, s a lakosság anya­gi hozzájárulásáról. Úgy tűnt, a • Röszke esete a szennyvízzel Esőben fürdeni nem ajánlott! polgárok túlnyomó többsége elfogadta az ötletet. A terv így kiemelt fontosságúvá vált, me­lyet a polgármester az elkövet­kezendő években szeretne megvalósítani. Hozzá kell tenni, hogy már megpályáztak egy céltámogatást, azonban egy fatális véletlennek köszön­hetően lemaradtak a támoga­tásról. Történt ugyanis, hogy a céltámogatást igénylő telepü­léseket egytől négyig kategori­zálták. Itt következett az admi­nisztrációs hiba: Röszkét a má­sodik csoport helyett a ne­gyedikbe (rták. Mire orvosol­ták a tévedést, a költségvetési törvény tervezete már a parla­ment előtt volt, s a képviselők döntöttek is az ügyben. Ez a kényszerű csúszás azt a ve­szélyt veti fel, hogy az árak nö­vekedése miatt beláthatatlan ideig el kell odázni a beruhá­zást, mely mintegy 200 millió forintot igényelne. A röszkei Röszkén magas a talajvízszint. Meddig lesz még sár? (Fotó: Somogyi Károlyné) vezetésnek azonban készen van a terve. A település adottságai miatt csak valamilyen kényszerállo­másos szennyvíztisztítóban le­het gondolkodni, gravitációs­ban nem. Egy japán cég szaba­dalmazott egy vákuumos rend­szert. ami nagyon megbízható. A magyar szakemberek ezt azonban nem nagyon ismerik, s vannak kételyeik a működés­sel kapcsolatban. Röszke ve­zetői Angliában megnézték ezt a rendszert, mely már 1987 óta működik egy kisvárosban. Kérdezték a polgármestertől, milyen hibái fordulnak elő a gyártmánynak, azonban választ nem kaptak, ugyanis fogalma sem volt erről az ottani kol­légának. Nem volt még rossz a szerkezet. A beruházás költsé­ge nem nagyobb mint egy nyomott rendszeré, amelynél minden házba szivattyú kell, a szivattyúnak vezérlés, ráadásul lényegesen nagyobb a meghi­básodás lehetősége is. A japán szabadalom azon az elven mű­ködik, hogy van egy vákuum­légház, 2-3-4 házanként egy akna, abban egy vákuumsze­lep, mely a nyomást vezérli. A szennyvízben van egy cső, s ha a szennyvíz elér egy bizonyos magasságot, akkor kinyit a sze­lep, s 6 m/s sebességgel halad a csövön a szennyvíz. Ezzel elérhető a rendszer öntisztítása, hiszen így nem tud eltömődni a hálózat. Jól hangzik mindez, mégsem olyan világrengető új­donság, ugyanis a repülőgépe­ken ez a szisztéma működik. Magyarországon Domaszék település kötötte meg először ezt a szerződést. Röszkének, mint láthattuk, egyelőre pechje van... (arató) Magyar ENSZ-katonák Ünnepélyes fogadást adtak az ENSZ grúziai UNIMOG missziójából hazaérkezett há rom magyar ENSZ-katona tisz­teletére a Magyar Honvédség egyik budapesti központjában csütörtökön. Széles Ernő ezre des, a Magyar Honvédség osz­tályvezetője egyúttal búcsúz­tatta Grenovits László alezre­dest, aki márciustól a grúziai EBESZ misszióban teljesít majd szolgálatot. A Tornádó International Kft. önálló, egyszerű koordinálási feladatokat is igénylő munkakörbe TARGONCÁST keres alapfokú gépipari szakképzettséggel. Gépjármű-vezetői jogosítvánnyal saját gépkocsival jelentkezők előnyben. Jelentkezni lehet: a cég portáján, Ocskó Zoltánnál, a hirdetés megjelenését követő héten mindennap 10-11 óra között.

Next

/
Thumbnails
Contents