Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. FEBR. 16. Privatizálás KAPCSOLATOK 11 Az úgynevezett privatizációval immár a negyedik magyar kormány foglalkozik, de a teljesítmények, a folymatok és az állapotok igen siralmas képet mutatnak. Ezért és a dolog meghatározó jellege miatt, szükségesnek tartok néhány megállapítást tenni. A rendezetlenség alapvető oka a folyamat teljes meghatározatlansága, a stratégia, a taktika és a szabályozás bizonytalansága, illetve a valóságos célok és a tényleges eredmények között meglévő súlyos ellentmondások. A helyes megközelítés szerint a cél, a feladat, és a problémarendszer, a szocialista tulajdonviszonyok átalakítását és felszámolását foglalja magába. Ennek többféle módja és formája létezik, s közülük a privatizáció csak az egyik lehetséges megoldás. A piaci jellegű privatizációval szemben, a legmegalapozottabb kifogás az, hogy alkalmazása az állami tulajdon kialakulásának jogszerűségét is feltételezi, ami a magyarországi kommunikációra egyáltalán nem volt jellemző. Elvileg a volt tulajdonosi réteg teljes kárpótlása utólag is biztosíthatja ezt a legitimációt és mentesítheti az államot az orgazdaság bélyege alól. Erről azonban nincsen szó. A részleges kárpótlás pedig csak nagyon kis mértékben enyhíti az ellentmondásokat. Egyébként a cél szempontjából a kárpótlás bevezetése teljesen felesleges. A magyarországi viszonyokat és a konkrét adottságokat figyelembe véve, az alapcél megvalósításának leghatékonyabb módja a teljes reprivatizáció lett volna. Ertem ez alatt: - a meglévő vagyon visszaadását a volt tulajdonosoknak, örököseiknek; - a hiányzó vagyon értékének megfelelő pénzbeli vagy természetbeni kárpótlást; - a fennmaradó nem hagyományos állami vagyon egyenlő arányú szétosztását az állampolgárok között. Egy széleskörű reprivatizáció révén, a normális polgári tulajdonviszonyok igen gyorsan és viszonylag kevés ráfordítással megalapozhatóak lettek volna. Az idő ebben az esetben is nagyon jelentős tényező. A tulajdon mielőbbi természetes funkcionálása már az elmúlt évek során is nagymértékben hozzájárult volna a nemzeti termelés növekedéséhez. /A diszfunkcionális működésből eredő mai károk többszörösen meghaladják a privatizációs bevételeket./ A szocialista tulajdonviszonyok átalakításának rövid történetében, a Németh-kormány által elindított spontán privatizáció csaknem kizárólag a pártállami káderek gazdasági hatalmának átmentését szolgálta. Ezért is melepó és tragikus, hogy a következő, úgymond demokratikus kormányok sem változtattak ezen a gyakorlaton. A következmények eléggé közismertek. A szűk érdekcsoportok, az új plutokrácia egyszerűen eltüntette az állami vagyon legnagyobb részét. Néhány bennfentes óriási vagyonhoz jutott. Ők persze nem valódi tulajdonosként viselkednek, hanem a spekulációra és manipulációra építenek. A racionális vagyonfunkciókat elnyomja a korrupció és a nyerészkedés. A kormányok, így a jelenlegi kormány vagyonpolitikai stratégiája azért is téves, mert a polgári tulajdonviszonyok stabilizálása helyett a privatizációs bevételeket helyezte előtérbe. Az előbbi megállapításokat néhány számszerű információval is illusztrálom. Saját számításaim szerint, 1994. évi árakat véve alapul, a privatizálandó állami vagyon értéke legalább 4,1 billió - 4094 ezer milliárd forint volt. A Miniszertelnök úr tájékoztatása azt tartalmazta, hogy eddig az állami vagyonnak - az értékesítendőnek - mintegy ötven százalékát adták el és 426 milliárd forint bruttó bevételt értek el, miközben a privatizácis kiadások igen magasak voltak. Ezek alapján könnyen kiszámítható, hogy az értékesítés, az amúgy is alulértékelt „piaci ár" alig húsz százalékáért történt, ami egyértelműen bizonyítja az elhibázott stratégiát és az egyéni érdekek által vezérelt gyakorlatot. Talán még most sem késő visszatérni az eredeti cél szervezett és szabályozott megvalósításához. Sisak István NE KERESGELJEN! SZEGED, STEFANIA 10., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÓL ESTE T-IG! DÉmAQÍARORSZto V m AKAMWÁSÁR3 A NORIKÓ KFT. arany ékszer üzleteiben. 20-40%-os árengedmény 1980 Ft-2600 Ft/gr Megújult környezetben, megújult választékkal várjuk kedves vásárlóinkat a nagyáruház emeletén. Szeged, nagyáruház emeletén; Makó, Széchenyi tér 12. • Tudniillik Paál István önsorsrontónak született. Ezenkívül alkotóművésznek. Közülük is olyannak, aki „nemet intett folyton a rendre", a körülötte lévő világra, a többi művészre, a hivatalosan elfogadott művészetre, az emberekre - még saját magára is; ebből formált merőben újat fölégetve közben önmagát. Paál István efféle ember. Tudatosan, meggyőződéssel, kérlelhetetlen következetességgel, meg nem alkuvóan utasítja el mindazt, ami körülveszi: az ostobaságot, a szellemi restséget, a gondolkodni nem akaró/tudó, pusztán az elvárásoknak eleget tevő konformizmust, a beletörődést, a megalkuvást, a szolgalelkűséget - a panel-létet. Kortársként idealizálom? Legendát gyártok magam is? Negyedszázad távlatából, inkább kívül-, mint belülállóként - talán mégsem. Mert tagadása nem a rombolás volt, hanem a mások által fel nem ismert vagy csak halványan sejtett igazságok, valódi hitek és eszmék kimondása. .... Egyszer egy gyulai diákfesztiválon zsűrizett. Este a kocsmában karéjban gyűltek köré a tizenéves gimnazisták, átszellemült arccal hallgatták. • Adalékok a szegedi tévé riportműsorához Tudniillik Paál... Odafüleltem: mire lázítja vajon báránykáimat? Mestrovicról, a szobrairól beszélt nekik. Pontosan értelmezte, magyarázta az akkor még nálunk kevéssé ismert különös műveket. De ez csak kicsiny emléktöredék. Mégis jellemző. Paál mindig keményen és pontosan fogalmazott. Nem ködösített, pláne nem beszélt mellé, nem csúsztatott, nem „kacsingatott ki" a szavak mögül - kimondta, amit gondolt. Hogy csupán legenda az egész egyetemi színpad léte és működése Paál Istvánnal az élén? Nem. A hetvenes években kemény, üldözendő, kiirtandó valóság volt - s a színházi alkotások természetéből következően -; mára már homályba merülő. Egyetlen amatőr felvétel őrzi forradalmas előadásukat. Hogy legendák fonódtak azóta köré? Csak a valódi tettekről születnek legendák. Vági Laci mondta, hogy a JATE-színpad tagjaiban, benne is, életelvé, magatartásformává vált mindaz, amit Paál képviselt. Pontatlanul pontos Vági definíciója. A Paál csapat tagjainak útja sokfelé ágazott. S ki-ki vérmérsékletének, külső és belső adottságoknak, lehetőségeknek megfelelően vitte magában tovább. Volt, aki mint Arkosi legalábbis művészi elképzeléseinek megvalósításában. Sokszor beletört a bicskája, de nem adta fel máig. Ha egy helyen nem sikerült, akkor máshová ment. Ahogy továbbment Szegedről is (mert ó azért nem volt olyan kérlelhetetlen, hogy be se tegye többé lábát városunkba), pedig hívták, egyetemi színpados barátja, „harcostársa" hívta, csináljanak újra együtt a megváltozott világban igazi színházat. Arkosi huszonöt év után ugyanolyan hittel kezdte itt - és ismét csalódottan végezte. Nemcsak a világ változott, az emberek, a barát is s megint csak mennie kellett a városból. Talán még visszajön... Vagy a kérlelhetetlen Dózsa Erzsi - más arc, más változat. Azt mondta, megkeseredetten él azóta, nem jönne vissza Szegedre; és a szentesi gimnáziumban neveli, gondozza és onnan bocsátja ki szellemi gyermekeit, akikből sokan visznek tovább valamit kérlelhetetlenségéból, igényességéből. Felidézni néhány képsorral, rövid beszélgetéssel egy nagy formátumú személyiségnek és csapatának a negyedszázaddal előtti egyéni és művészi gerillaháborúját a maga teljességében, sokszínűségében, életteli valóságában -, belátom, lehetetlen vállalkozás. S a mozaikokból - úgy gondolom - torzult kép állt össze a nézők számára. Paál István nem egy nagyra nőtt gyermek mára már megőszült, megkövült roncs-rekvizítuma - amilyennek a képernyőn láttatták -, hanem a mindig bukásra ítélt lázadó, szemben álló, a mást, az abszolút igazságot kereső ember, aki egész életét teszi fel erre. Látomásos volt alkotásaiban és üldöztetéseiben is. Mirík Hiita Drága-e a panellakások fűtése? OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A tömeges lakásépítések és így Szeged mintegy 28 ezer lakótelepi panellakásának építése is a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek végéig tartott. Ezt a korszakot az olcsónak hitt energia és a környezetünkkel. annak esztétikai és természeti értékeivel való sokszor felelőtlen gazdálkodás jellemezte. A lakótelepek épületei az egyéb építési módokkal azonos - időnként egy-egy olajárrobbanást néhány évvel követve azért szigorodó - hőtechnikai szabványok szerint kerültek megtervezésre és felépítésre. A lakótelepek zöménél az épületek fűtési hőszükségletét távfűtőhálózatból elégítették és elégítik ki ma is. Meg kell jegyezni, hogy erre az időszakra esik a nyugati országok - Németország, Franciaország, Dánia stb. - nagy távhőszolgáltató rendszercinek kialakulása is, ahol ez többnyire nem politikailag befolyásolt döntés, hanem szigorú gazdasági, környezetgazdálkodási megfontolások eredménye volt. Mitől drága egy épület fűtése? Attól, hogy milyen forrásból szerezzük be a szükséges energiát, illetve, hogy távhőhálózatból vételezzük vagy közvetlenül szenet, földgázt, olajat, esetleg elektromos energiát használunk. Természetesen ennek is van szerepe a költségekben. Hiszen, ha értékarányosak az energiaárak - és ezt a törekvést deklarálják az ország energiagazdálkodásért felelős vezetők -, akkor a legtisztább, legsokoldalúabban felhasználható villamosenergiának minden bizonnyal drágábbnak kell lennie a szénnél. Fűtési költségeinket azonban döntően az befolyásolja, milyen mennyiségű energiát használunk fel erre. Ha az épület belső fűtési rendszere nem megfelelő kialakítású, ha nem, vagy csak korlátozottan alkalmas arra, hogy a benne élők fogyasztásukat szabályozzák, ha az épületszerkezet szigeteltsége rossz - netán a panelok gyártója és szerelője még a nem túl szigorú előírásokat sem betartva végezte munkáját -, akkor teljesen mindegy, hogy épületenkénti gázkazánházból, távfűtőhálózatból, atomerőműből vagy bármilyen egyéb forrásból elégítjük ki az energiaigényt. A szükséges energiamennyiség, így a fűtési költség is sok lesz. Azt gondolom, mikor egy épület közössége eldönti, milyen forrásból kívánja beszerezni a fűtéshez szükséges energiamennyiséget, akkor igen sok szempontot kell mérlegelnie döntéséhez. Ezek közül ma a legmeghatározóbb a „mennyibe kerül?" A panelos épület majdani tetőtérbeépítésében lakók valószínűleg kevesebbet fognak fűtésre költeni alattuk lakó társaiknál. De nem azért, mert vagy távfűtést vagy gázfűtést választanak! Azért fognak kevesebbet Fizetni, mert lakásuk úgy kerül kialakításra, hogy hővesztesége alacsony legyen, olyan fűtőberendezéseket szerelnek fel, melyeknek hőleadását igényeik és anyagi lehetőségei szerint szabályozni tudják, úgy alakítják ki a fűtési rendszert, hogy fogyasztásuk mérhető legyen. Ugyanígy kevesebbet fognak fizetni azon szintén e lap hasábjain néhány hete szereplő — épületek távfűtött lakásaiban élők, akiknek épületén és fűtési rendszerén elvégzik azokat az átalakításokat, melynek következtében energiafogyasztásuk lényegesen csökkenni fog. Vagyis, ha olcsóbb fűtést szeretnénk, akkor elsősorban az épület hőveszteségét kell csökkenteni, belső fűtési rendszerét kell tökéletesíteni. És ha ezeket megtettük, akkor kell eldönteni, honnan vegyük a szükséges hőt. Távfűtésből, vagy saját egyedi fűtőberendezésben termeljük meg. Az utóbbit természetesen meg kell vásárolni, be kell szerelni, időnként javításra szorul, míg az előbbire lényegesen kisebb költséggel csak rá kell csatlakoznunk. Talán nem lényegtelen szempont, hogy míg ez év elején a földgáz ára több mint 50 százalékkal emelkedett, a távfűtés várható áremelkedése 30 százalék köriili. És ez a tendencia várható az energiaárak további emelésekor is. Fenti gondolatokkal nem eldönteni szeretném az egyedi fűtés vagy távfűtés kérdését. Fel szeretném azonban hívni azok Figyelmét felelősségükre, akik e kérdésben tanácsot adnak a nyilván többnyire nem fűtéstechnikai szakemberekből álló lakóközösségeknek. Felelősek abban, hogy a döntéshez szükséges minden tényezőt, információt tárjanak azok elé, akik a döntés eredményét vagy terhét feltehetőleg évtizedekig fogják élvezni vagy nyögni. Szűcs Mihály főmérnök Szegedi Távhőszolgáltató Kft. w A NATURTEX Kft felvételt jWJjCJtlJfíXj&X hirdet csőszerelő-lakatos karbantartó munkakörbe. Feltételek: - 5 év szakirányú gyakorlat - max. 35 év életkor - ív- és lánghegesztő vizsga - B-kaL jogosítvány Targoncakezelói vizsga, épületgépészeti szakismeretek előnyt jelentenek. Jelentkezés: Naturtex Kft., Szeged, Cserje sor 2. szám alatt. Telefon: 313M44. A NATURTEX KFT., Szeged, Cserje sor 2. szám alatti telephelyére MŰSZAKI VEZETŐ beosztásba, férfi munkaerőt keres felvételre, 40 éves korig. Felső-, esetleg középfokú gépész végzettség, jogosítvány és erkölcsi bizonyítvány szükséges. Fizetés: megegyezés szerint Jelentkezni lehet személyesen _ r , a kft ügyvezető igazgatójánál. JJfW ULURL6x A DEMASZ RT. számitóközpontjába IBM MAINFRAME RENDSZERPROGRAMOZÓ DéfTIRSZ RT. munkatársat keresünk. A munkakör betöltéséhez operációs rendszerismeret, ASSEMBLER programozási gyakorlat és angol nyelvtudás szükséges. A felvételnél az IBM-tranzakció kezelési és IBM-hálózati ismeretek előnyt jelentenek Érdeklődni és jelentkezni Pálfalvi István informatikai osztályvezetőnél vagy Benke Gábor rendszerfejlesztési vezetőnél leheL (Szeged, Temesvári krL 27-29. Tel.: 476-576/11-80,14-81) Ugyancsak állást hirdetünk Klauzál téri központban FOGYASZTÓI KAPCSOLATOK MUNKATÁRSI FELADATOK EUÁTÁSÁRA erősáramú, lehetőleg villamosenergetikai szakos, fiatal mérnök-üzemmérnök részére. A munkakör irányító és ügyintéző jellegű, ahol a fogyasztói ügyek intézése, szerződéskötések, panaszkezelések, árszabással kapcsolatos teendők a munkakör jellemzői. Az iskolai végzettség mellett a markeüng-, PC-felhasználóiés idegen nyelv ismerete kívánatos, továbbá az a szemléletmód és igényesség, mely a fogyasztói kapcsolatok tekintetében különösen meghatározó társaságunknál. Érdeklődni és jelentkezni lakács Árpád osztályvezetőnél lehet. (Szeged. Klauzál tér 9. TeL: 476-576/11-28) DÉMÁSZ RT . SZEGED