Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
KEDD, 1995. FEBR. 14. Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (» vikiuk MÉnVfcea rvfaiwu • mlftmf, mrétter. a um«m4(ré»j<r» illcw m rjía BELÜGYEINK 3 oRti|ot adatok: • keleti ország rész adatai: •sur ii • Pártrokonszenvek - ellenszenvek Följövőben az FKGP (Folytatás az 1. oldalról.) A kisgazdák tábora 10 százalékos, az SZDSZ szavazóbázisa 8 százalékra tehető (országos szinten fordítottan áll a helyzet, az FKGP 9 százalékot, az SZDSZ 11 százalékot ért el). A Fideszre voksolna a megkérdezettek 5 százaléka (országosan 4 százalék). A KDNP és az MDF mögé sorakozik fel 4-4 százalék (a többi régió bevonásával 5-5 százalék). A parlamentbe be nem jutott pártok összességében 4 százaléknyi támogatót gyűjtöttek maguk köré - helyi és országos szinten egyaránt. A Munkáspárt híveinek aránya 2 százalék (1 százalék országosan számítva). Ezenkívül a Vállalkozók Pártja az, amely meghaladta az 1 százalékos határt (országos szinten csak a Munkáspárt lépte túl). A pártok iránti bizalom lényegesen gyengült a korábbi hónaphoz viszonyítva. Az SZDSZ bázisa hét százalékkal csökkent. Az MDF 2, míg a Fidesz 1 százalékos bizalomvesztést szenvedett el december és január között. Egyetlen párt sem tudta növelni híveinek táborát. A januári felmérés során a megkérdezettek 55 százaléka állította, hogy mindenféleképpen elmenne szavazni egy esetleges parlamenti választás alkalmával (a többi régióval együtt 51 százalék). Ez az arány 10 százalékkal alacsonyabb a decemberinél, ami szintén jól mutatja, hogy az országrész népessége - csakúgy mint a teljes lakosság - jóval passzívabbá, bizonytalanabbá vált. Az úgynevezett „biztos szavazók" közül 43 százalék voksolna az MSZP-re (36 százalék országosan). Annak ellenére, hogy az összes megkérdezett tekintetében az FKGP „jobban áll", mint az SZDSZ, e két párt ugyanannyi támogatóra talál az aktív népesség soraiban: 15-15 százalék szeretné az ország vezetésével megbízni valamelyik csoportosulást (országosan az SZDSZ 19 százalék, az FKGP 14 százalék). A KDNP 8 százalékot, az MDF és a Fidesz 77 százalékot tudhat magáénak a biztos szavazók köréből (az MDF 10 százalékot, a KDNP 9 százalékot, a Fidesz 6 százalékot ért el országosan). A parlamenten kfvüli politikai erők együttes súlya 5 százalék (a többi területtel együtt 6 százalék). A legnagyobb ellenszenvet az FKGP váltotta ki az elmúlt időszakban. A kisgazdák politikai szerepvállalását ellenzi a megkérdezettek 13 százaléka (országosan 11 százaléka). A régió lakosainak 11 százaléka idegenkedik az MSZP-től (mindenkit beleszámítva 13 százalék). A „negatív ranglista" harmadik helyét az MDF foglalja el 10 százalékkal (országosan is 10 százalék). A Fidesszel és a KDNP-vel szemben ellenszenvet tanúsítók 3-3 százaléknyian vannak (a Fideszt 4, a KDNP-t 3 százalék kritizálta országosan). Az SZDSZ-szel szemben rossz vélemény 2 százalék körében fogalmazódott meg (2 százalék országosan is). A parlamenten kívüli erők összesen 10 százalék „ellenszavazatot" kaptak (14 százalékot a többi terület bevonásával). Ezek közül a MIÉP egymaga 5 százalékot (7 százalékot országosan). A kérdezés ideje: 1995. január 13-26. A kérdezés módja: személyes kérdőíves kérdezés. Az alapsokaság: minden felnőtt, a keleti országrészben állandó lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgár. A minta: 464 fó a Dunától keletre. A minta és az alapsokaság nem, kor és a lakóhely típusa szerinti megoszlása azonosnak tekinthető. FEB • Az Országgyűlés napirendjén Kárpótlási jegyek és életjáradék Az Országgyűlés Kónya Imre és Torgyán József napirend előtti felszólalásával kezdte meg hétfői munkáját. Mindkét képviselő a mohi atomerőmű ügyében szólalt fel. A képviselők ezután folytatták, majd elnapolták a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Ezután az Országgyűlés hozzákezdett a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvényjavaslat vitájához. Lakos László földművelésügyi miniszter expozéjában kiemelte, hogy a költségvetés nehéz helyzete ellenére a kormány segíteni kfván az idős kárpótoltaknak. Az életjáradék annál is fontosabb lehet számukra - hangsúlyozta a miniszter —, mivel a megvásárolható önkormányzati lakások száma korlátozott, és a második kárpótlási földalapba kijelölt föld sem lesz elegendő a kárpótoltak igényeinek kielégítésére. Ezért a javaslatban kiterjesztik azok körét, akik kérhetik az életjáradékot, az eredetinél öt évvel lejjebb szállítva ennek korhatárát. Ez azt jelenti, hogy mindazok életjáradékra válthatják kárpótlási jegyeiket, akik tavaly betöltötték 63. évüket. Kárpótlási jegyeiket azok is életjáradékra válthatják majd, akik azokat korábban kézhez kapták, illetve akik már kérték az életjáradékra váltást, de kérelmüket elutasították. Hetvenéves férfiak esetében 100 ezer forint címletértékű kárpótlási jegy ellenében havi 2454 forint lesz az életjáradék, míg az azonos korú nők esetében az összeg 1979 forint lesz a javaslat elfogadása esetén. Ez a miniszter szerint azt jelenti, hogy egy év alatt megkapják életjáradékban a kárpótoltak azt az összeget, amihez akkor jutnának hozzá, ha a piacon értékesítenék értékpapírjaikat. A rokkant jogosultak esetében szintén 100 ezer forintnyi kárpótlási jegyre számitva 680 forintról 1430 forintra kell emelni az indítvány szerint az életjáradékot. Lakos László külön kiemelte, hogy a már életjáradékban részesülőknek külön kérelem nélkül is átszámítja a folyósító szerv az életjáradék új értékét. • Pénteki tisztájftó értekezletén, mint arról már lapunkban beszámoltunk, új elnökséget választott a Magyar Szocialista Párt szegedi szervezete. A szocialisták társelnökei: dr. Anderle Adám, tanszékvezető egyetemi tanár és Szemők Árpád, egyetemi tanársegéd. Alelnökök: dr. Müller József és Gyémánt Új vezetőség a szegedi MSZNien Imre. Ügyvezető alelnök: Varga István. Az elnökség tagjai: Botka László, dr. Géczi József, Tóth József, Újhelyi István, Gila Ferenc, Kmetykó Lajos, Kiss Károly és dr. Kozma József. A pénteki választmányi értekezleten az MSZP országos választmányába a szegedi szervezetből dr. Révész Mihály, gimnáziumi tanárt delegálták. (A társelnökökkel interjúnk az 5. oldalon.) A | kérdés a koalícióra vonatkozik. Talán nem szükséges -l_i politikai éleslátás annak megállapítására, hogy bizony nagy repedések vannak a kormánypártok képzeletbeli hajóján. Ez már csak onnan is kitűnik, hogy görcsös igyekezettel próbálják eltussolni vagy meg nem történtté tenni a konfliktusokat. Naponta. /Illusztrációképpen talán elég, ha a mostanság ismét népszerűvé lett Pelikán gátőr, illetve Virág elvtárs dialógusának tapasztalatát idézem: „az a gyanús, aki nem gyanús". Persze, a pártállam szóhasználata és ideológiája már a múlté, nem is kell ezen lovagolni, dehát Virág elvtársék is csak működtetni akartak egy országot. A szólamok között engem zavar, hogy - idézve a szokásos nyilatkozatokat -: „a meglévő problémák és kisebb jelentőségű, részterületeken történő egyet nem értések ellenére jó remény van a koalíció programjának végrehajtására". Ez bizony meglehetősen sovány vigasz arra, hogyan is állnak az ország dolgai. Ha már a nézetek különbségénél tartunk, állandó céltábla például Fodor Gábor kultuszminiszter, s döntései. A közhit az, hogy ha őt elküldik (vajon ok nélkül hangzik el nap mint nap ilyen feltételezés?), akkor fel kell merüljön a kérdés: marad-e együtt a koalíció? Nyilván nem Fodor személyén múlik a dolog, hanem az általa betöltött pozíción, de ez is hadüzenetnek minősülhet. » Az ultimátum pedig ott a felső körökben - biztos vagyok benne - megérkezett, bár a részleteket pontosan nem tudhatjuk előre. Aggasztó továbbá, hogy kormánypárti politkusok nem - hagyományszerűen - az ellenzék ilyen, vagy olyan felkészületlenségéről beszélnek, hanem a kormánypárti kolléga apróbb-nagyobb tévedéséről. Ehhez persze mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez az ellenzék már nem az az ellenzék... De az SZDSZ - ezt cáfolják állandóan - most ugyanúgy kormánypárti döntésekről mond ezt-azt. Közben a nagy kormánypárt, az MSZP - bár kissé röstellkedve és apásan azt bizonygatja, hogy majdcsak helyükre teszik valahogy a szabaddemokraták dolgait. Ij i /ehát térjünk vissza a kérdésre: inog-e? Nem, nem Li valószínű, hogy inog, a kormány a helyén van és marad. Esetleg eggyel kevesebb párt lesz benne, de pusztán ez a tény nem fogja, nem tudja megingatni a „hatalmat". Ráadásul az inga is a helyén van. íÉKF Kft^i Szeged Fonógyári út 24. Tel.: 421-875. TelÁax: 482-563. J - Fenyódeszka 25 OOO/m' - Fenyöpalló 28 000 m/1 - Fertyógerenda 28 OOO/m1 - Alumínium kéménbéléscsövek, idomok, itt a legolcsóbban - Fuvarvállalás önrakodós és konténerszállító gk.-val - Áltványanyag-kölcsönzés J Külföldi ellenőrök és a magyar tüzérség Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződés keretében egy belga vezetésű többnemzetiségű ellenőrcsoport február 1316. között, egy spanyol vezetésű többnemzetiségű ellenőrcsoport február 14-16. között hazánkban tartózkodik - közölte tegnap a HM Sajtóirodája. A belga ellenőrök kedden Tápiószecsőn tüzérségi eszközök megsemmisítését, a spanyolok szerdán katonai objektumot ellenőriznek. A bécsi dokumentum alapján olasz katonai ellenőrök Kecskeméten hajtanak végre értékelő látogatást február 16-án. • Kerényi Miklós Gábor nevéhez olyan nagy sikerű szegedi operaelőadások fűződnek mint a Hoffmann meséi, A bolygó hollandi és a fesztiváldíjas Macbeth. Tavaly a Miss Saigont állította színpadra a szabadtérin, most ugyanannak a történetnek korábbi változatát, Puccini Pillangókisasszonyát vitte szfnre a Szegedi Nemzeti Színházban. • Puccini szinte egy rendezőpéldány alaposságával határolta be operái előadásának mozgásterét. Rendezőként hogyan tekintett ezekre a szerzői utasításokra? - Puccini az 1900-as évek rendezőjének szemével nézte az előadást. A színházrendezés elavuló műfaj. Egy tíz évvel ezelőtti remek produkció ma avíttnak, érdektelennek hat. Puccini zseniális színházi emberként irta meg a rendezőpéldányt, azonban a mai rendezőnek el kell döntenie, mi az, amit ugyanúgy használ fel, ahogyan a komponista kérte, és mi az, ami helyett ki kell találnia valami azonos értékűt. A darab sikerének igazi titka az, hogy a történet egy mítosz az elhagyott asszonyról, aki visszavárja az urát. Ezt a mítoszt Puccini fantasztikus zenébe öntötte. Ha szép, hatalmas, lassú tempókban adják elő, és Cso-cso-szán könnyek között sajnálja maKÉRDÉS • A Pillangókisasszony rendezőjéhez „A széplelküség távol áll tőlem ffc Aj H gát, akkor felületessé válik az előadás, és érzelgősnek fog hatni. Az a széplelküség és finomkodás, ami az eredeti elmet abszolút hibásan Pillangóasszony helyett Pillangókisasszonynak fordította, távol áll tőlem. • Ez az előadás is, mint szinte minden rendezése, magyar nyelvű. Régóta folyik a vita az eredeti és a magyar nyelvű operajátszás hívei között. Mit gondol erről? - Azoknál az előadásoknál, amelyeket én és a hozzám hasonló kollégák rendeznek akik a színpadi viszonyok, a szereplők életének és figuráinak különlegességéről is vallani szeretnének, amelyben minden minden mozdulatnak, gesztusnak és szónak értéke van - nagyon nagy baj, ha a közönség nem érti a szöveget. A mágikus szavakat - szerelem, halál, tűz, vér - a zenei közegben anyanyelven egészen másként éljük meg. Kivételes énekesnek kell ahhoz lenni, hogy például a „morte" („halál") szót ugyanúgy tudja énekelni olaszul és magyarul is. Természetesen kompromisszum a magyar nyelvű előadás, de azt gondolom, ha valaki csupán fantasztikus hangzásra vágyik, akkor nem érdemes operába mennie, akkor inkább tegyen fel otthon egy CD-t. Egy operaelőadás megtekintésekor a néző furcsa-érdekes gondolati kalandra vállalkozhat. Ehhez szükséges, hogy pontosan értse, miről van szó, ezért idegen nyelven csak akkor rendezek, ha egy feliratozó készülék lehetővé teszi a fordítást. • Mit gondol, miért fontosak ma az emberek számára ezek az archetipikus konfliktusokról szóló történetek? - Mert ezekkel a problémákkal mi, hétköznapi embeKerényi Miklós Gábor rek is szembesülünk. Iszonyú szükségünk van példákra, arra, hogy újra és újra átéljük, milyen lenne, ha mi nem ilyen emberek lennénk, hanem olyan igazi nagyok, és hogy akkor mit lehetne csinálni az életünkkel. Ez persze pótcselekvés. Vágyainkat valósítjuk tgy meg, új és új utakat nyitunk, és átélünk olyan dolgokat, amiket az életben szerencsére (vagy szerencsétlenségünkre?) nem élünk át. A művészet fontos, mert fantasztikus feszültség-levezető, az érzelmi problémáink a katarzis hatására kisülnek. Ilyen módon közelebb kerülünk ahhoz az emberhez, akit harmonikus embernek hívunk, és aki nyugodtabban és boldogabban képes szembenézni ezzel az egyáltalán nem túl vidám világgal. Hollósi Zsolt