Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-13 / 37. szám

2. 1995. február 13. TTT, fíZfíZ TELEK, TOROK ES TÓTH • Nyilasi visszacsalogatta Manci korán őszült Fél órával az edzés kezdete előtt érkezek meg a „szentélybe", az Üllői úti FTC-székházba. A környezet igazán kellemes: fejem fölött márványtáblák, a klub színeiben világ-, illetve olimpiai bajnokságot nyert sportolók névsorával. Miközben nézelődöm, az első csapat labdarúgói szállingóznak befelé. Rövidesen megérkezik „Manci", alias Telek András is, napbarnítottan, kiflivel a kezében. • Jó színben vagy. Ez még a maláj túra utóhatása? - Természetesen. Sokat sütött a nap, és igazán jól éreztük magunkat. • Mi az, ami Távol-Keleten leginkább megfogott? - A Kuala Lumpur-i stadion. Olyan volt, mint egy ufóleszállópálya; az akusztikája is remek volt, hiszen már húsz ember is remek hangulatot tudott teremteni benne. • Nyilasi edzősködése idején nem sikerült ilyen egzotikus túrán résztvennie a csapatnak, Nóvák főnöksége alatt viszont Malajzia után nemsokára Tunéziába is ellátogattok. Mivel magyarázható ez? Nóvák talán szimpatikusabb a szponzoroknak? - Erre nem tudok választ adni, ezt talán mástól kellene megkérdezned. 0 Tényleg, miben különbözik egymástól a két edző, akár mint ember, akár mint tréner? - Hát, most nagyon veszélyes területre próbálsz elvinni engem, mert bármit mondok, csak magamnak árthatok vele... 0 Nem biztos. Fogalmazd meg óvatosan. - Tudod, volt már nekem egy olyan nyilatkozatom is (az a bizonyos edzésmennyiséggel kapcsolatos...), amellyel nem akartam megbántani Tibit, ám nem sikerült jól megfogalmaznom a lényget Szóval, ezt inkább hagyjuk. 0 Nováknál többet gyakorolsz? - Mindkét edző másként tartja az edzéseit. És azt is megtanultam, hogy saját magamat hogyan kell jobban felhoznom. 0 Annak idején elterjedt, hogy „Nyíl" a metró aluljárójából hozott vissza, mert már útban voltál Kispest felé... - Nem egészen így volt. Ami tény: megfordult a fejemben, hogy klubot váltok, mert úgy éreztem, nem tudok közös nevezőre jutni a vezetőkkel. Kicsit olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna. Aztán Nyilasi segítségével sikerült elrendezni a dolgokat, és most már megkérdezik azt is, hogy én mit gondolok. 0 Osz hajszálaidat is ennek a huzavonának köszönheted? - Valószínűleg genetikai adottság, ha jól tudom, édesapám és édesanyám is korán őszült. Nekem is már 18 évesen voltak ősz hajszálaim. 0 Család, utánpótlás... - Nőtlen vagyok, és nem is tervezek egyelőre semmit. A többiek mindig röhögnek, amikor azt mondom, hogy még nem találtam meg a hozzám illő nőt. És persze a levelek száma is megugrik ilyenkor. 0 Mennyi levelet szoktál kapni? - Hát most már szerencsére nem olyan sokat. Átvették a fiatalok ezt a szerepet, főleg Lisztes Krisztiánhoz érkezik sok levél, naponta öt-hat. 0 Ez szerintem egy kellemes dolog. Mi nem tetszik benne? - Az ember lelkiismeret-furdalást érez a meg nem válaszolt levelek miatt. Mi nagyjából egyformák vagyunk ezen téren, nem nagyon körmölünk otthon... 0 Hogyan kell kinéznie annak a hölgynek, akiért még a körmölést is vállalnád? - Ez hadd maradjon az én titkom. Nem akarom, hogy valaki egy újságcikk alapján jelentkezzen. Inkább én szeretnék választani. BECK ARTÚR - Tulajdonképpen csak addig Ígérkeztem el az SZVSEhez, amíg Demeter Jani felépül. Tudniillik, amikor a vasutasok megkerestek, gyakorlatilag nem volt kapusuk - emlékezett vissza a városszerte csak „Totyának" becézett labdarúgó. - Őszintén szólva, ha nem Nyáriné Foálé Dóra hív, aligha vállalom a „beugrást", ám neki nem tudtam nemet mondani." 0 Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem okozott csalódást, és többen is azt szerették volna, ha marad az SZVSE-stadionban. - Én is nagyon jól éreztem magam a vasutasoknál, de amikor Demeter újra csatasorba állt, lépnem kellett. A kispadot ugyanis nem nekem találtak ki... 0 Dorozsmán tárt karokkal fogadták, pár hónapja mégis majdnem a Felső Tiszaparti stadionba költözött. - Még mielőtt egymásra talált volna a Szeged FC és a Dózsa, Nagylaki Kálmán győzködni kezdett, és én végül kötélnek álltam. 0 Amikor azonban mások is feltűntek a láthatáron, nem vállalta a harcot... - Nem a versenyt nem vállaltam, hanem azt, amit célul tűztek ki elénk. Nem tartom ugyanis reálisnak az azonnali feljutást. Egy ilyen „dobbantásra" alaposan fel kell készülni, és ez komoly felelősséggel jár. Ha igent mondok, akkor az esetleges kudarcot rajtam is számon kérték volna. 0 Ön tehát nem hisz abban, hogy a Szeged FC még az idén felkerülhet az NB II-be? - Úgy gondolom, ehhez először meg kellene teremteni a megfelelő feltételeket. Ha már a bajnokság előtt megfogalmazta volna valaki, hogy minden körülmények között fel kell jutnunk, akkor azt mondom: „oké", s én is oda teszem a vállam. De most, idény közben, amikor a legnagyobb riválisnak már jelentős előnye van, hát... bizony, nem könnyű lelkesedni. I A kapus Dorozsmán sem bakizhat Totyq nem vállalté a feljutást Tóth Zoli a gólvonalról az egész pályát belátja. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tóth Zoltán nem is olyan régen még a Szegcdi VSE hálóját őrizte, aztán gondolt egy merészet, és átigazolt a kiskundorozsmaiakhoz. A 28 esztendős, remek adottságokkal megáldott kapus látszólag csak addig élvezte a Vasutas-pálya levegőjét, amíg biztos volt, hogy minden mérkőzésen övé az l-es számú mez. 0 A rossznyelvek szerint azért hátrált meg, mert itt sem akart megküzdeni a többiekkel. - Gyanítom, nem rajtam állt vagy bukott volna a csapat sikere. Egyszerre csak egy kapus állhat a kapuba, és kár két-három, biztos kezű portást a kispadon „pihentetni". De, hogy lezárjam ezt az ügyet, még egyszer hangsúlyozom: nem futamodtam meg, és ha a bajnokság után újra megkeresnek az FC-től, és arra kérnek, segítsek, megteszem. 0 Dorozsmán viszont nagyon örültek Tóth Zoltán „megtérésének". - Nagyon jó szellemű társaság jött össze a város szélén, és éppen ezért reménykedem abban, hogy simán bennmaradunk az NB IlI-ban. 0 A télen új fiúk kerültek az együtteshez. - Igen, többen jöttek hozzánk, s úgy látom, határozottan erósebb lett a csapat. Ha sikerül „összegyúrni" a gárdát, a Dorozsma hamarosan nagy dolgokra is képes lesz. 0 Szegeden sok jó kapus van. Ha sorrendet kellene felállítania, hova helyezné el magát? - Ezen még sohasem gondolkodtam, de most, hogy kérdi, kapásból válaszolhatok: az első háromban biztosan benne vagyok. 0 Pedig annak idején nem is hálóőrnek készült. - Sokáig közép- és balhátvédet játszottam, de egyszer az edzőm. Bánáti Jani bácsi a kapuba parancsolt, mondván: ott az én helyem. Nem bántam meg, hogy szót fogadtam neki, mert (annak ellenére, hogy az egyik leghálátlanabb posztnak tartom a mienket...) szeretek „utolsó" ember lenni. Talán azért, mert itt nem lehet hibázni. Ha mi, kapusok bakizunk, azt már senki sem korrigálhatja. Egy jó portásnak a védelmet is irányítania és mozgatnia kell. Mi ugyanis az egész pályát „belátjuk"... P. SÁNDOR JÓZSEF 0 Laci, Kecskemét környékén biztosan jól ismernek, ám Szegeden (egyelőre) meglehetősen keveset tudnak rólad. - Tizenhat évvel ezelőtt, a KSC-ben kezdtem el focizni. Egészen 1991 februáijáig voltam ar kecskeméti klub játékosa, majd engedtem a megyei I. osztályban szereplő Tiszakécske invitálásának. A katonaidőt leszámítva, mielőtt Szegedre költöztem volna, csak ebben a két egyesületben futballoztam. 0 Ha jól tudom, elég hamar szóhoz jutottál a felnőtt csapatban. - Igen, 17 éves voltam, az NB lll-ban bajnokságot nyert KSC edzőjét pedig Pataki Tamásnak hívták... Rá mindig is hálás szívvel gondolok vissza. Ám az NB II-ben már Szentmihályi Antal volt a mester. Nem mehetett túl rosszul a játék, mert a Kaszás Gábor vezette utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptam. Talán érdekesség, hogy jelenlegi csapatom jobbhátvédjét. Magyar Józsit ott ismertem meg. 0 Futott tehát a szekér, 1991-ben mégis a megyei 1. osztályban játszó Tiszakécskéhez igazoltál. Miért? - Lejárt a szerződésem, a KSC meg épp akkor vált fizetésképtelenné. Ráadásul a kécskeiek elég kecsegtető ajánlattal álltak elő... Utaznom sem % A kécskei gólzsáknak hiányzott a menyasszonya 6kit negyvenháromszor csókolgattak kellett sokat, hiszen a két várost mindössze 30 kilométer választja el egymástól. A távozás mellett szólt az is, hogy csatártársam, Balla Misi is Kécskére tartott. Új egyesületem vezetői nem szúkmarkúskodtak, kettőnkért 1,8 millió forintot „perkáltak le" a Kecskeméti SC-nek. Igyekeztünk megszolgálni a vételárunkat, Misivel együtt valósággal gyártottuk a gólokat. A Tiszakécske (96 gólt rúgva!) azonnal feljutott az NB lll-ba; Balla 36, én pedig 43 találattal járultam hozzá a sikerhez. Nem dicsekvésből mondom, de ez még mindig Bács megyei rekord! 0 A Kécske szárnyalása ezzel még nem fejeződött be... - Nem bizony! Akárcsak a „megyeegyet", az NB Ill-at is egy év alatt kinőttük. Tizenkét pont előnnyel nyertük meg a bajnokságot, s a nevemhez 18 gól fűződött. 0 Ekkor viszont törés állt be pályafutásodban. - Sajnos, egy csúnya autóbaleset miatt majd' négy hónapot kellett labdarúgás nélkül eltöltenem. Tavaly tulajdonBő egy héttel ezelőtt, a Szeged FC-Baja előkészületi találkozón egy pazarul futballozó legény megszerettette magát a szegedi szurkolókkal. Négyszer „köszönt be" Duna-parti együttes kapujába, és ezzel egy csapásra a közönség kedvencévé vált. Bizonyára sokan kitalálták már: ez a cikk Török Lászlóról szól, arról a nagyszerű rúgótechnikával rendelkező fiúról, aki az NB II. Keleti csoportjában vitézkedő Tiszakécske gárdájából igazolt (még ha kölcsönbe is) a kékfehér-feketékhez. Egykori és mostani csapattársammal szerkesztőségünkben beszélgettem. Török László „balosát" nem csak Balla M. csodálta képpen csak tavasszal állhattam csapatom rendelkezésére. 0 Az előző bajnokságot, sőt az idei pontvadászat őszi idényét is az 5. helyen zártátok. Ez egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény, mint ahogy az is figyelemre méltó, hogy épp a te karodon díszelgett a csapatkapitányi karszalag. Ennek ellenére otthagytál csapot-papot, s meg sem álltál Szegedig. Miért? - Az ok rendkívül prózai: mivel a menyasszonyom nagyon közel áll hozzám, meguntam az örökös távollétét. Ugyanis Ivett a JGYTF testnevelés-biológia szakos hallgatója. A 100 kilométeres távolság, ha hiszed, ha nem, már erősen kihatott az őszi játékomra... Tudtam, ez így nem mehet tovább. Miatta akartam mindenképpen Szegeden futballozni. Áz itt lévő csapatok közül a Dózsa tűnt a legszimpatikusabbnak, ezért - még a múlt év végén - a lilákkal kezdtem el tárgyalni. 0 Tiszakécskén - gondolom - nem repestek az örömtől... - Szerencsére megértették a problémámat, s bár még három és fél éves szerződés köt hozzájuk, nem gördítettek akadályt távozásom elé. Nekem sem volt könnyű a váltás, hiszen az ottani vezetőkkel szoros baráti kapcsolatban voltam, illetve vagyok a mai napig is. 0 A Dózsába készültél, mégis a Szeged FC-ben találtad magad. Mennyire lepett meg ez téged? - Sok minden nem változott, hiszen jó pár Dózsa-játékos tagja a keretnek. Az összegyúrt csapat talán még ütőképesebbé teszi a társaságot. 0 Bár középpályásként számol veled Czibere László, nagy előszeretettel riogatod az ellenfelek kapusait. A Bajának lőtt négy gólod után hamar népszerű lettél Szegeden. - Amióta futballozom, mindig támadót játszottam. Egyelőre kicsit szokatlan a jelenlegi szerepköröm, de igyekszem az edzőm kedvében járni. Nem könnyű feladat, hisz egy középpályásnak védekező feladata is van, és ez egyelőre elég sok energiámat felemészti. 0 Nem akarok kötekedni, de láttam már nálad lényegesen karcsúbb játékost is... - A már korábban említett balesetem után szedtem magamra pár felesleges kilót. Igyekszem minél hamarabb megszabadulni a „pámácskáktól". A bajnoki nyitányra hozni fogom a súlyomat! 0 Ha már szóba hoztad: bajnokság... - A játékosállományt képesnek tartom az NB II-be jutásra. Igaz, ehhez még „Finomítani" kell a csapatmunkát. A KTE öt pontos előnye ebben az új rendszerben hamar elolvadhat. Persze, azt sem hallgathatom el, hogy a kecskemétieknél manapság nagyon nagy pénzek mozognak, vezetőik a „háttérmunkát" profi módon végzik. De azt mondom: nem szabad csak a KTE ellen készülni, mert a kecskemétieken kívül még jó néhány .„sötét ló" akad a mezőnyben. SZÉLPÁL LÁSZLÓ