Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. FEBRUÁR 11., SZOMBAT HHMimiL • • Müller Péter Sziámi és árnyéka. (Fotó: Schmidt Andrea) Müller Péter Sziámi költő, filmrendező, éne­kes, de diplomát szerzett az artistaképző bo­hóc- és cirkuszrendező szakán is. Talán ke­vesen tudják, családi szálak kötik Szegedhez, testvére, Müller Júlia ugyanis a Szegedi Nem­zeti Színház művésznője. „Kezelhetetlen gyerekek vagyunk" Müller Péter Sziámi oldalai • Nem túlzottan kedveltek téged a régi rendszerben, 198l-ben például a tatai zenészfórumon Tótb De­zső művelődési miniszter­helyettes felháborodottan rohant ki többek között zenekarod, az URH ellen. Ekkor kérte ki Bródy Já­nos és Benkő László, bogy az ilyen „műfajon kívüli" emberek miatt az egész szakmára általánosítsa­nak. Milyen viszonyban vagy ma ezekkel a muzsi­kusokkal? - Mulatságos egy történet volt, persze, nem emiatt, hiszen ez talán természetes, mert ók tényleg máshogy zenéltek, mint mi. Nekik ez volt az egész éle­tük, s ehhez képest nagyon rossz lehetett, amikor jött egy halom pimasz felkészületlen em­ber és elvitte a közönséget. Bró­dynak becsületére legyen mond­va, hogy eljött URH-ra, Benkő Laci pedig mostanában nagyon megszerette ezt a vonalat. Betiltani sem lehetett - Én nem haragszom senkire, különösen Tóth Dezsőre nem, aki hát azóta meghalt. Mulatsá­gos figura volt egyébként, felso­rolásában szerepelt négy „zene­kar", melyek közül egy az URH volt, a másik három pedig egy­egy URH-számnak a cime. Eze­ket akarta megszüntetni. Ara­nyos volt még az egészben, hogy bennnünket le akanak za­varni a színpadról, miközben nem lehetett betiltani minket, hi­szen nem is volt működési en­gedélyünk. Úgy gondolom, Bródy vagy a Benkő sem akar­tak igazán lezavarni bennnün­ket, hiszen egészen másról volt szó. Ók akkoriban valamiféle egységet kerestek a rockszak­mán belül, s ebbe mi nagyon nem illettünk bele. Azóta ez a látszatellentét nagyon szépen feloldódott. • Időközben hatóság tet­tél.. - jegyzem meg óvato­san. - Recepteket osztogatok, di­ákigazolványokban érvényesí­tem a hazautazási engedélyt, ka­tonakönyvekben előléptetéseket irok alá - mosolyodik el. • A testfelületek kimarad­nak? - Egy nagyon gusztusos has I szerepel az emlékeim között. Nem szeretem ezt az autogram­mosdit, végtelenül személytelen és gyenge dolognak tartom, de azt gondolom, nem illik olyan kérést visszautasítani, amit az ember teljesíthet. így a hangula­tomtól függően általában azt szoktam mondani, inkább leve­lezzünk, legyünk barátok, vagy maradjunk kapcsolatban. A Bródy-viszony • Térjünk vissza a nagy magyar zenészekhez, akik mára igazán a középpont­ba kerültek. Ma már vele­tek egy oldalon állnak? - Bródynak vannak ilyen meghatározásai, hogy az utca másik oldalán. Ez nagyon sok embernek fogódzót jelent ah­hoz, hogy behatárolja Bródyt, aki egyébként meg se próbálja behatárolni, hogy mi ez az utca, aminek ó a másik oldalán van. Én ezért hadd ne határozzam Nemzetközi hétvé­gét szervezett az Európai Hallgatók Egyesületének szege­di csoportja, s erre meghívtak előadónak egy igázd világegyete­mistát is. Müller Pé­ter Sziáminak — mert bogy természetesen róla van szó — a program szerint Ho­gyan élte meg egy ze­nész a változásokat? címmel kellett volna beszélnie a rendszer­változásról. Ő ebe- | lyett magával bozta csapatának gitáro­sát, Polgár Pétert, s csapongó előadásá­ban beszélt jóról és gonoszról. Mivel az előadás címében be­harangozott témáról nem sok szó esett, er­ről kezdtem faggatni Müller Péter Sziámii meg, hogy egy oldalon va­gyunk-e. • Az URH és a Kontroll Csoport éppenbogy a ti­ltott és a tűrt kategória határán egyensúlyozott, nem érzem azt, bogy ma a támogatottak közé tar­toznátok... — Ennek már akkor is piaci okai voltak, hiszen ha arra töre­kedtünk volna, hogy valódi tö­megeket ragadjunk magunkkal, akkor óhatatlanul elsekélyese­dünk és zászlóra tüz valamelyik hatalom. Szerencsére a mai na­pig zavarba ejtünk mindenkit. Nehezen kezelhető gyerekek va­gyunk, s ezt nagyon jó dolog­nak tartom. • Mire készülsz mostaná­ban a Sziámival és „egyé­niben"? — Ebben a pillanatban forga­tókönyvet írok, amivel február közepére kell elkészülnöm. A filmnek én leszek a rendezője is, a Magic Médiánál készül. A Szi­ámival turnéban vagyunk, Fran­ciaországba megyünk március­ban, utána leülünk és végiggon­doljuk a kővetkező produkciót. MTV Csepelen? • Kötelező a kérdés: lesz-e az idén is Diáksziget? — Elkezdtük szervezni, elő­ször annyi támogatást kell talál­nunk, amiból a tavalyi tetemes adósságot vissza tudjuk fizetni. Ha ez sikerül, akkor reálissá vál­hat az idei Diáksziget. • Tavaly felröppent a bír, bogy beszállna a Music Te levison is... — Igaz, ám ez nem jelent készpénzt, ók valószínűleg sztá­rokat hoznának és több reklá­mot biztosítanának. Ebben a mezőnyben az állami hivatalok játszanak nagyon komoly szere­pet, akiknek végre tudomásul kellene venniük, hogy ha vala­hova elmegy 200 ezer ember szórakozni, az nem magánügy. Az elóző kormányt nem érde­kelte a dolog, a mostanitól azonban tólrbet várunk. , — - — - Takács Viktor „Azt hiszem, nagyon nőies vagyok. A kisujjam hegyéig. Ez a nőiesség teszi, hogy érzelmi függőségbe kerülök a férfival, akivel élek. Olyannyira szükségem van rá, mint a virágnak a vízre, hogy el ne hervadjon. A szakítás számomra egyenértékű a halállal." H atvan évvel később feszes farmerban és fekete, testhez simuló pulóverben fo­gadja otthonában a Paris Match újságíróját. • Minden nő irigyelte szépségét és szabadsá­gát. Roger Vaáim szavai­val élve Ön a „nős férfi­ak lehetetlen álma" volt. Ma, hatvanévesen is mí­tosz marad - Dehát én egyáltalán nem tekintem magam mítosznak! Önök azok, akik fgy látnak engem, nem én! Egymilliárd férfi álma •Az „önök" legalább egy­milliárd férjit jelenL - Lehetséges. De én egyál­talán nem látom magam mí­tosznak. Ami a hatvanadik születésnapom körül zajlik, az teljes őrültség. Már-már orszá­gos ügynek mondható. Min­den tizedik évben ugyanaz, a felhajtás. Nyilvánvaló, hogy mindenki kedves akar lenni, mindenki gondol rám. De ez­zel mindenki egy kicsit borsot tör az orrom alá. • Önnek nagyon sokan udvaroltak, hízelegtek... Néba mégis igen egyedül érezte magát. Még az ön­gyilkossággal is próbál­kozott - Nálam mindig minden a végletekig fokozódik - legyen ez a legjobb vagy a legrösz­szabb irány. Persze a mozi ki­egyensúlyozatlan életritmusa egy olyan világ, amit nem sze- ' rettem és amit nagyon nehéz megélni. Az. idegeket állandó­an próbára teszik. Sok ismert sztár lesz öngyilkos, vagy leg­alábbis megpróbálja. Úgy mint én. • Több alkalommal is... - Ha egymás után már többször elárultak bennünket, nem teszünk különbséget ba­rátok és érdekemberek között. Én, sajnos, megéltem mindezt. Azokat a pillanatokat is, ami­kor már nem tudjuk, hogy a szerelem igaz-e, vagy egysze­rűen minden csak a sztárnak szól, és a férfi csak azért ölel, hogy ó Is az legyen és csillog­hasson. • Ön a Mérleg jegyében született, amely az igaz­ság szimbóluma is. Ha azéietét a két serpenyőbe tennénk, melyik irányba mozdulna ki? Az öröm, avagy a fájdalom felé? - Bizonyára mindkét irány­ba. Szenvedélyesen szeretem az életet. • Ilyenkor bogy viselke­dik? Hagyja, bogy még lejjebb süllyedjen a han­gulata, avagy támaszt keres? - Nem, nem keresek sem­mit. Kicsire összehúzom ma­gam a barlang mélyén, mint a megsebzett állatok. • És ilyenkor szereti, ba békén hagyják. - Ez a közös az állatok és énközöttem. Régen kihasznál­tak az elkeseredett, gyönge, • Öröfe&e fogddott szametr t tolifesjsrör lett önggyiltzos • B. B. a hatvanadik születés­napján • Amikor a világ legszebb asszonya volt Az állatok fütyülnek a ráncaira 1934. szeptember 28., 13 óra 20 perc, Violet tér, XV. kerüleL Louis Bárdot, alias Pilou ifjú felesége, Anne-Marie Mucel egy csodás kis csöppségnek adott életet Mindketten fiút vártak, aki a Charles nevet kapta volna. De a bájos csecsemő kislány­ként látta meg a napvilágot... kimerült pillanatokban. így amikor ez újra bekövetkezik, legbelül próbálom rajta túlten­ni magam, illetve az állatok segítenek. Ók az én barátaim. Ha vége a szerelemnek • A férfiak, akik az életé­ben szerepet kaptak, mit szóltak, amikor örökbe fogadott egy szamarat vagy egy kóbor kutyát és a szobáját Noé bárkájá­vá alakította? - Ez az én személyes prob­lémám volt. Miután egy férfi sem tartott el engem, egy sem kényszerítelte rám az akaratát, bármit megtehettem. • Milyen kapcsolatot őr­zött meg az olyan ismert férfiakkal, mint Roger Vaáim vagy Jean-Louis Trintignant? - Amikor egy nagy szere­lemnek vége, nem találkozom többé az illetővel. Nem tud­nám elviselni, hogy egy régi viszony közönséges barátság­gá alakuljon át. A barátság és a szenvedély két külön dolog. • „Szükségem van valaki­re, akitől függök" — nyi­latkozta egyszer. Ez mit jelent? - Számomra a szerelmet. A szerelem egy csodálatos do­log, az egyetlen, ami közelebb visz a tökéletességhez. Már amennyiben igaz szerelemről szó lehet... • Volt már olyan szakasz az életében, amikor ki­• Bárdot igazi anyaszerepben, 1960-ban. Nicolas fiának Jacqucs Charrier az apja 1 Vadim oldalán csúszott a lába alól a ta­laj. Sokáig tart? - Igen. Legutoljára hét évig tartott. • És bogy lebet kibújni a sötétségből? - Először is, bekötözöm a sebeimet. Majd azt mondtam magamnak, hogy kell valami fontos az élet folytatásához, így született meg az alapítvá­nyom az állatokért. Vége volt a szerelemnek, nem volt többé érv, hogy a férfiért éljek. Az állatoknak viszont szükségük volt rám. • Általában szerényebb emberek csatlakoznak az alapítványához. Akad­nak blres emberek is, akik sokat tesznek érte, több pénzt is adnak? - Elmondom Önnek, mert ez nagyon szép születésnapi ajándék volt. Günter Sachs most küldött az alapítványom­nak 60 ezer dollárt. Az alapít­vány tagjai között egyébként sok a híresség, hercegek, szí­nészek, énekesek, de szegé­nyek is, akik vért izzadnak, hogy elküldhessenek 100 fran­kot. • Szokott Günterrel talál­kozni? - Az 1968-as szakításunk óta nem láttam. • Nebéz volt? - Minden szakftás nehéz. Ami számit, az az, amit meg­élek. Számomra a múlt halott. Aki kifecsegte a titkokat • Márpedig olyan valaki, mint Roger Vaáim, sokat jelentett az Ön számára. - Alig többet, mint a töb­biek. A filmvilágot illetően számított, mivel ő volt az első, aki olyan filmet forgatott ve­lem - És Isten megteremtette az asszonyt - , amely ismertté tett. Nagyon szerettem ezt a filmet. • Vadim írt egy könyvet élete asszonyairóL.. - ... ami egy szép perébe került. Bár én nem olvastam, azt hiszem, hogy nem a leg­szebb dolgokról mesélt, olya­nokat irt le, amelyek titkosak, és nem tartoznak senkire. Va­dim faragatlan, pénzt csinált abból, hogy intim dolgot fe­csegett ki. • Nagyon sok színész él a plasztikai sebészet adta lehetőségekkel, bogy késleltessék az öregedést. Ön is gondol erre? - Nem. Elöször is azért, mert rettenetesen félek a sebészektől. Másodszor pedig: az állatokat egyáltalán nem érdeklik a ráncok. A probléma csak az, hogy az állatvédelem kapcsán kénytelen vagyok szerepelni a televízióban. A ráncokat el kell tudni fogadni. (A Paris Match Alapján.) Fordította: Kovács Rita

Next

/
Thumbnails
Contents