Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. FEBRUÁR 11., SZOMBAT Lapunk február 1-jei számában Az ember nem kartotékadat címmel közöltünk riportot egy rákban szenvedő asszonyról, aki komoly műtétje után több, mint egy évvel tudta meg, hogy daganata rosszindulatú volt. Mottó: habeas corpus: a test legyen a tiéd. (1679. évi angol törvény) ' Kiből lehet donor? Jó néhány évvel ezelőtt a Kóma című amerikai filmben elborzadva figyeltük azt a fantasztikus bűtőkamrát, amelyben tüdők, szivek sokaságát őrizték raktáron. Akkor még nem is sejtettük, bogy hamarosan eljön az az idő, amikor a szervátültetések korlátai a valóságban is ledőlnek. / • A kegyeleti jogot tiszteletben tartják Eleinte csak vesetranszplantációkról lehetett hallani, aztán megnyílt a lehetőség a szív, a máj és a többi létfontosságú szerv átültetésére. Magyarországon a szervátültetések egyik úttörője és legelismertebb szakembere dr. Perner Ferenc, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Transzplantációs Klinikájának főigazgató főorvosa. Elmondta: már túl vagyunk a kétszázhatvanadik veseátültetésen, egyre több beteg kaphat új szívet, májat és szaruhártyát. Ma már intenzív előkészületek folynak a gyermekkori cukorbetegség gyógyítását célzó hasnyálmirigy átültetésekre is. Korábban mindig a donor hiánya jelentette a legnagyobb problémát. Szerencsére ma már sokkal szervezettebben zajlik a donorok felkutatása, a szervkivétel és maga a transzplantáció. • Milyen feltételei vannak annak, hogy valakinek a szerveit halála után felhasználhassák? - A hazai jog a „feltételezett beleegyezést" fogalmazza meg. Tehát, ha az elhunyt még életében írásban, vagy szóban nem tiltakozott ellene, akkor a szervei felhasználhatók. Természetesen a hozzátartozók kegyeleti jogát tiszteletben kell tartani, ha ők tiltakoznak ellene, akkor ezt á kórháznak el kell fogadnia. A jogi szabályok azt is kimondják, hogy a szervkivételt és a transzplantációt végző orvosok a halál megállapításában nem vehetnek részt. • Világszerte a legtöbb tiltakozás vallási alapokon történt. Nálunk is? - Szerencsére egyre többen gondolnak azoknak a betegeknek, gyerekeknek a sorsára, akiket csak szervátültetéssel lehet megmenteni. Ma már II. János Pál pápa is biztatást ad a híveinek, mondván: Jézus Krisztus is vérét áldozta az emberiségért. (FEB) • Professzor úr! Induljunk ki Etelka konkrét esetéből' A klinikai zárójelentések, a szövettani lelet ismeretében mi a szakember véleménye: jogosak-e a beteg sérelmei? - A daganat teljes eltávolítása előtt elvégzett szövettani vizsgálat eredményéből még nem derült ki, hogy a tumor jó avagy rosszindulatú. A lelet kiállítója a rendelkezésére álló ismeretek alapján nem foglalt állást a kérdésben, nem tartotta rákra jellemzőnek a kialakult képet. Ez annál is inkább hihető, mivel a csecsemőmirigy elváltozása ritkán rosszindulatú. • Ön szerint a szegedi és deszki orvosok kapcsolata betegükkel semmi kívánnivalót nem hagy maga után? - Az emberek lelke és igénye sem egyforma. Ebben az esetben bizonyára jobb lett volna több időt és figyelmet fordítani a beteg tájékoztatására. Ha a vizsgálatok, a műtét utáni kezelések alkalmával gyakrabban elbeszélgetnek Etelkával, vagy válaszolnak a felesége sorsa miatt aggódó és a megszokottnál észrevehetően jobban érdeklődő férj kérdéseire, nehéz napjaikat nem nyomasztja még az a tudat is, hogy talán ha előbb tudták volna... • Sajnos olyan esetről is van tudomásom, hogy a diagnózis ismeretében sem kapott pontos fölvilágosítást a család szerettük betegségéről, életkilátásairól Állítólag tapintatbót, kíméletből Amerikában például az egészségügy egyértelműen az őszinteség híve... - Ott divatja van a kíméletlen tényfeltárásnak, s remélem, mi Európába menetelünk, illetve Európában vagyunk. Embertelennek tartom az egészségügyben a kegyetlen őszinteséget csakúgy, mint azt a bánásmódot, amely megengedi, hogy az orvos nem részesíti elsőse• Egy történet apropóján Orvosi őszinteség — emberi méltóság Hogy megilleti-e a pácienst a tájékoztatás joga, mikor és milyen mélységben, arról dr.Julesz János egyetemi tanárral, a Magyar Orvosi Kamara Csongrád megyei szervezete etikai bizottságának tagjával beszélgettem. gélyben a balesetet szenvedettet, ha az nem fizetett tb-t. Számomra nem vonzó az az amerikai példa sem, hogy az orvos behúzott nyakkal távozik a baleset helyszínéről, nehogy közbeavatkozván valami hibán kapja a beteg jogi képviselője, hogy aztán anyagi hasznot húzzanak belőle. • Miféle bánásmódot várhatunk el mi, magyar betegek az orvosoktól? - Bár nagyrészt elavultak, megfontolandónak tartom Hippokratésznek Az illem című munkájában adott tanácsait. „Kellő kedvességgel és komolysággal add meg a betegnek utasításaidat, miközben eltereled figyelmét arról, hogy mi történik vele a valóságban. Semmit se tárj föl a betegnek jelen állapotából vagy jövőjéből, mert, ha akár a jelent ismertettem, akár a jövőt jósoltam meg számos betegemnek, megesett, hogy ettől állapotuk rosszabbra fordult." • Önvédelemből, netán a jogi következményeket elkerülendő? - Kellő részletességgel kell tájékoztatnunk a beteget ahhoz, hogy dönteni tudjon: beleegyezik-e a kezelésekbe. Enélkül ugyanis nem végezhet az orvos beavatkozásokat. • Minderről mit mondanak a jogszabályok? - Az 1972-es egészségügyről szóló törvény értelmében - a közvetlen életveszély elhárításának és néhány ritka helyzetnek kivételével -, a beteg, vagy ha cselekvőképtelen, jogi képviselőjének illetve hozzátartozójának beleegyezése nélkül végrehajtott beavatkozás fegyelmi és etikai eljárást von maga után. A polgári jog szerint a személyi jogokat nem sérti, ha a kezeléseket szakszerűen és az érintett beleegyezésével végzik. Célszerű, műtéti beavatkozás esetén pedig elengedhetetlen ennek írásbeli rögzítése. • Az őszinteséget ezek szerint nem csak a beteg várja el joggal, érdeke ez az orvosnak is. Mégse általános gyakorlat ez nálunk. - November végén bocsátotta ki állásfoglalását a betegeket megillető tájékoztatási és beleegyezési jogról a Népjóléti Minisztérium mellett működő Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága. Újdonság benne az, hogy mfg az alaptörvény végrehajtási utasítása fölhatalmazta az orvost, hogy indokolt esetben, a beteg érdekében eltekintsen a tájékoztatástól, az 1990. XXII. törvény alapján már követelmény, hogy az általa kezelt beteget illetve hozzátartozóját a betegségről megfelelő módon tájékoztatni kell. • Előfordulhatnak-e ma is kivételes esetek? - A teljeskörű tájékoztatástól el lehet tekinteni, ha a beteg kifejezetten ezt kéri, vagy ha alapos a föltételezés, hogy az ismeretek elriasztják a beteget az időben megkezdett gyógykezeléstől. Ekkor a késedelem okozna helyrehozhatatlan kárt. Az ilyen döntést igen gondosan mérlegelni, és dokumentumokkal igazolni kell. • Az orvosok többségét éppen a beteg esetleges hátrányos, netán tragikus reakciója riasztja el a teljes őszinteségtől - A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának állásfoglalása szerint úgy kell tájékoztatni a beteget, hogy a kezelésbe vetett bizalmat ne rendítse meg. Óva int a túlzott mértékű tájékoztatástól is, mert éppúgy kétes értékő lehet, mint a kellő tájékoztatás hiánya. Hozzáteszi még: a teljeskörű tájékoztatás azonban semmiképp nem nevezhető túlzottnak. • Tegyünk említést az orvosi hivatás gyakorlása közben aligha nélkülözhető empátiáról is! - Hadd idézzem a SZOTE két évvel ezelőtt, egyelőre ideiglenes jelleggel megfogalmazott orvosdoktori esküjét: „ A beteggel, illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival időben és kíméletesen közlöm betegségének természetét és a gyógykezelés módjait." Minden szó hangsúlyos, így a kíméletesség is. - Igaz, hogy végzetét ettől egyikünk sem kerülheti el, de legalább emberi méltóságunkat mindvégig megőrizhetjük. Köszönöm a beszélgetést. Chikári Ágnes • Kész: <í>r~£il&t Bírók a pszichiátrián Nos, ha nálunk nem is. volt ily drámai az elmehelyzet, az egyébként egészséges elméjű notórius hőzöngök sohasem lehettek biztosak abban, nem „javallanak-e" számukra néhány év kijózanító kezelést. A politika tartotta kézheti a pszichiátriát. Nemkülönben most, amikor 180 fokos fordulattal váltottunk irányt, s araszolunk Európa felé, ahová - mint tudjuk - csak úgy juthatunk, ha végrehajtjuk az emberjogi intézkedéseket. Ennek érdekében frissen-gyorsan változtatni kellett az elmeügyön is, s noha még nincs új egészségügyi törvényünk, született viszont egy módosított rendeletünk, ami abszolúte védi az elmeés pszichés beteget. A februA hajdanvolt Szovjetunióban a Belügyminisztérium felügyelete alá tartoztak az elmegyógyintézetek, finomabban szólva a pszichiátriai klinikák. A diktatúra kiváló segítő intézményei voltak ezek a xfehérköpenyes pribékekkel" felszerelt elkülönít ők, ahova pillanatok alatt be lehetett lökni azt, aki a leghalványabb gondolatkísérlettel is ellenállt a nagy ideológiának. ár 15-étől életbe lépő törvénymódosítás még abban az esetben is bírói döntést ír elő, ha a beteg önként jelentkezik kezelésre a pszichiátrián. Nevezetesen: a beteg ÖNKÉNT jelentkezésétől számított 15 napon belül az intézmény vezetőjének értesítenie kell a bíróságot, amelynek aztán döntenie kell abban a kérdésben, hogy a példának okáért - hangulatzavarban szenvedő ÖNKÉNTES páciens intézményi felvétele jogos avagy netán emberi jogot sért. A helyzet ugyanez a sürgősen beutalt betegeknél is, csak esetükben 1 napos határidőt szab a törvény az intézmény vezetőjének a bíróság értesítéséig. A pszichiátriai osztályokon, klinikákon naponta több tucat önkéntes illetve sürgősséggel felveendő páciens toporog az ajtóban, ami ugye naponta több tucat bírói döntés meghozatalát teszi szükségessé. A választható megoldások egyike, hogy a betegeket küldik el a bíróságra a döntésért, avagy rendszeresítenek egy-egy bírót a pszichiátriákon, természetesen különszobát biztosítva a nyugodt és felelősségteljes munkavégzéséhez. Kész őrület betegnek, orvosnak és bírónak egyaránt, de hát kérem, enélkül nem mehetünk Európa felé. Az már más kérdés, hogy abban a hőn áhított Európában ilyen horderejű törvények, vagy rendeletek meghozatala előtt meg szokták kérdezni a szakma képviselőit. Mifelénk az érintett szakma legfőbb fórumát, a Magyar Pszichiátria Társaságot elfelejtették meginterjúvolni a tövénymódosítás megszületése előtt. A politikai ízű törvény nem ment volna át „csont nélkül". K. IC Szimuláló „beteg" Feltalálták a betegséget szimuláló robotot. A férfi külsejű mübeteget 25 szfv- és 20 tüdőbetegségre programozták be, s nem csak az orvostanhallgatók, hanem az orvosok is tudják használni kísérleti, vizsgálati célokra. Vitathatatlan előnye, hogy „őt" nem kell tájékoztatni, nincsenek jogai, nem beszél, nem kérdez, és nem igényel empátiát. vja észrevételük, véleményük van a Hölgyválasz bárJLX melyik cikkével kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnék nekünk megírni örömüket, bánatukat, levelüket a következő címre küldjék: „Hölgyválasz" Délmagyarország Kft. 6740 Szeged, Stefánia 10. (A közlésre érdemes levelekből minden hónap utoLsó szombatján adunk válogatást). Rovatszerkesztő: Kalocsai Katalin