Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07 / 6. szám

VIII. 1995. JANUÁR 7., SZOMBAT » Rébeli Sz. József vélt sérelmei »Miért felejtették el" Szentesen a világbajnokokat? ' Az új polgármester türelmet kér r Dr. Tóth Gyula: Virágot Egerben is kaptunk... Azt, hogy a dr. Rébeli Sz. József polgármester vezette testület miként reagált Cseuz László javaslatára, most ne feszegessük. A lényeg, hogy teljesen „elmismásolták" a képviselői felvetést. — Nem hiányol egy emberibb megbecsülést Szentes városától? - kérdeztem január első napjaiban dr. Tóth Gyulától - A kérdése teljesen a személyemre vonatkozik, pedig az én munkám semmit nem éme a játékosok nélkül. Sőt a főszerepet éppen ők játszották. Az én tevékenységem értékének a megítélése a dolognak csak egyik része, ami nekem igazán fáj, az az, -hogy a hat szentesi leány szemét egy üveg pezsgővel és egy csokor virággal kiszúrták. Hogy érzékeltessem az efféle szertartás „különlegességét": az első bajnoki találkozónkon, Egerben a hazaiak ugyancsak egy üveg pezsgővel és virággal kedveskedtek nekünk - s ott sem volt jelen a helyi polgármester... Megyei és országos szinten lényegesen több jutalmat és jó szót kaptunk, mint itt helyben, a város vezetésétől. A női csapat két szponzora, Kovács Lászióné és Magyar József bezzeg nem felejtette el anyagilag is elismerni Szentes első világbajnokainak teljesítményét. Én azért nem mondtam le teljesen a dologról, mert nagyon bízom az új képviselő-testület helyes értékítéletében... Évváltás környékén gyakran megesik, hogy egy-egy témában vissza kell nyúlnunk az óesztendőben történtekhez. Szentesen még az egyik szeptemberi testületi ülésen vetette fel Cseuz László képviselő, bogy a korábbiaktól eltérő módon ismerjék el a sikert sikerre halmozó vizilabdaedző, dr. Tóth Gyula, illetve a vb-t nyert magyar válogatottban szerepelt bat szentesi pólóslány nem mindennapi teljesítményét. A civilben lestnevelőtanár városatya a mesternek a díszpolgári cím, a tanítványoknak pedig a Szentesért emlékplakett átadáiavasolta... sát ja Vajon a szentesi polgár milyen elismerést adott volna a város BEK-győztes és világbajnok pólósainak? - kérdeztem Bányai János nyugdíjastól, aki minden hazai vízilabda-mérkőzésen ott van a törzsszurkolók között. - Az volt a baj, hogy Rébeli Sz. József volt polgármester nem tudta túltenni magát a vélt sérelmén. így aztán, ha a szentesi horgászcsapat tagjai lettek volna világbajnokok, akkor alighanem a legma• Dr. Tóth Gyula: Talán még nincs veszve a dolog gasabb városi elismerésben részesíti őket. Én azonban optimista vagyok, s ha a véleményem jelent valamit, akkor azt üzenném Gyuláéknak, hogy nincs még veszve semmi! Szerencsére teljesen összecsengett a szurkoló hangjával az új polgármester, Szirbik Imre reagálása. - Emlékszem a bejelentésre és az akkori körülményekre is. Azt is tudom, hogy már 1992-ben meg kellett volna alakítani azt a kuratóriumot, amely dönt az ilyen szintű elismerésekről. Ez viszont csak később történt meg, és a tagok nagy része már nem is képviselő. Egy szó, mint száz, ezt az előterjesztést újra elő kell venni. Szerintem sem jogilag, sém időben'nem évült el a javaslat. Csak egy kis türelmet kérnénk... Süli József Beszéljük meg! Légiósok — magyarmód A

dódon, hogy esküvőre invitáltak. Hova? Vannagyújfalura, találom ki, mert igazi nevét ódzkodok kimondani. Kiderül, hogy miért? Nem a menyasszonytánc elsinkófálása miatt, mert az, büszkeségemre, nagyon jól sikerült, és még a frissest is megjárósan éoptam. Szóval, nem ilyesmi. Volt azonban egykori osztálytársam levelében valami - merthogy az ó unokája ment férjhez —, amit egyenesen csaléteknek tudtam be. „ Úgy terveztük, bogy jusson idő még a meccset is megnézni, meglátod, milyen jó két idegenlégiósunk van, két román fiú és milyen jó a csapat." Ilyen esküvőt ki lehet hagyni? Ugye, hogy nem! Nahát, mi tagadás, utaztomban rájöttem, hogy román nyelvtudásom a sok évtizedes használaton kívüliség miatt alaposan berozsdásodott. Nem csoda. Nekiduráltam hát magam, és indulástól érkezésig gyakoroltam a legegyszerűbb dolgokat. Megállapítottam, hogy nem fogok szégyent vallani. S mit tesz a jószerencse? Amint megérkeztünk és túlestünk a kisüstin, már mentünk is ki a pályára, egyenesen az öltözőbe, abol a vezetőség és az edző sportbaráti szeretettel fogadott, és mutatták be egyenként a fiúkat, legutoljára a két románt Szabót, aki szol dobágyi és Csatot, aki szalátdi. Meg lett oldva a rozsda. Mert, úgy látszik, vannak az életnek területei, amelyek jottányit sem változnak az idők múltával. Amikor én Váradról felkerültem budapesti iskolába — jó néhány évtizeddel ezelőtt én is „román" voltam, mindaddig, amíg futballista voltom dicsőségére a „Csámpi" becenevet ki nem érdemeltem. Teljes odaadással néztem a meccset, olyan volt, mint bármely más megyei bajnoki találkozó az országban, s közben rá kellett jönnöm valamire. Arra, hogy a két idegenlégiós nem csak, hogy nem román — ezt néhány cifra magyaros kiszőlásukkal is alátámasztották -, hanem egy szemernyivel sem jobbak, mint helyi társaik. Mondom ezt osztálytársamnak is, amire ő igen kevéssé használható magyarázattal válaszolt, mondván, hogy: „Mikor, bogy." mjo, hazafelé utaztomil ban elgondolkodtam ezen a speciális, magyar idegenlégiós szisztémán. Még az MLSZ-t sem voltam rest felhívni, s Czékus barátomtól megtudtam, hogy Magyarországon hivatalosan másfélezernél több idegenlégióst tart nyilván a szövetség, de hogy nem hivatalosan - vagyis az anyaszövetség kiadatása nélkül - mennyien játszanak, azt még saccolni sem lehet. Vajon mire jó ez nekünk? Barcs Sándor Savanya a holt idényben is terhelhető! Olykor egy búvárúszó világbajnok is elfelejti meghámozni a (kifli alakú) banánt Y Ehej uhnyem... r A Pick Szeged kézilabdázói december első harmadában három kiadós verést kaptak legnagyobb boni riválisuktól, a Fotex Veszprémtől. Kővári Árpádnak, a legnépszerűbb szegedi csapat vezetőedzőjének december 11-én sem volt oka az örömködésre. Nem, mert az önkormányzati választáson a 18. számú körzetben ketten is megelőzték, így nem lett tagja a képviselő-testületnek. V'í Kővári kálváriája Csík János háromszor „vastagabb Fotex-Pick 84-60 Léket kapott a hajó, kapitány? : - Most csalódott? - indítottuk beszélgetésünket. - Még kérdezi?! A Magyar Kupában 51-40-es gólkülönbséggel múltak felül minket Gyurkáék, míg bajnoki mérkőzésen 33-20 volt az eredmény a javukra. Az urna környékén sem termett babér, mert kiderült: az általam megszólított réteg, a 18-40 éves korosztály „kihagyta" a szavazást. - Legalább több ideje jut a kézilabdára. A Tisza Volán SC elnökeként és a Pick Szeged vezetőedzőjeként akad éppen elég tennivalója. - Az utóbbi hónapok azt bizonyították, hogy az itt is, ott is megnövekedett követelményeknek nehezen tudok megfelelni. Éppen ezért a bajnokság végén megválók a kispadtól. Remélem, minden tekintetben alkalmas személy lép a helyemre. - Elbúcsúztak a Magyar Kupától a bajnokságban pedig a Fotexen kívül az i Hogy rám irigy valaki? (Fotó: Gyenes Kálmán) Elektromos is megelőzi együtteséi. Léket kapott a hajó, kapitány? - No, erről azért nincs szó. Tény, az őszön kevesebb időt töltöttem a csapattal, s miközben támogatók után futkostam, továbbá a szövetség illetékeseivel hadakoztam, addig a fiúk lazítottak egy kicsit. Ráadásul példátlan sérülési hullám tizedelte sorainkat. — A Fotex részvényeit sokkal magasabban jegyzik a sportág tőzsdéin, mint a PickéL Miért? - Nem szabad elfelejteni, hogy míg vetélytársunk költségvetése 70 millió forint, addig nekünk 35 millióból kell gazdálkodnunk, azonkívül a játékosvásárlásra szánt összegek tekintetében sem vagyunk versenyképesek. A Fotex tavaly 18 milliót kapott a veszprémi önkormányzattól, míg nekünk 9,6 milliót szavaztak meg a helyi városatyák. — Mégis sokan irigylik önt, mondván: ez a Kővári kétfelől vajazza a kenyerét, hiszen neki két fizetés dukáL.. - Csupán összehasonlításképpen: a Fotex VSE nagyfónöke, Hajnal Csaba és az Elektromos vezetőedzője, Csík János hozzávetőlegesen háromszor annyit keres, mint én, jóllehet, nekik csak egy-egy poszton kell helytállniuk. Az ő bérük tudomásom szerint nettó százezer forint körül mozog. — Most meg még a remélt képviselői tiszteletdíja is „ugrott". - Ezt nem mondja komolyan?! Meggyőződésem, hogy városatyaként sokat tettem volna Szeged élsportjáért. -Például mit? — Szószólója lettem volna a javak igazságosabb elosztásának, tűrhetetlen ugyanis, hogy nevenincs sporto(ló)k jelentős támogatásban részesülnek, miközben a mi juttatásunkat teljes egészében fölemészti nemzetközi kupaszereplésiink. A replikázok figyelmébe ajánlom: a Pick Szeged kézilabdacsapatának produkciójára hétről hétre két-három ezer ember kíváncsi. —Meddig még? - A bajnokságban dobogón fogunk végezni, azaz jövőre is olt leszünk Európában. Thékes István