Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 5. szám

PÉNTEK, 1995. JAN. 6. SPORT 15 Kézilabdázni toboroz a SZESK A Szegedi ESK NB l-es női kézilabda-csapata az utánpót­lásnevelés érdekében toborzót hirdet az 1979-81 között szüle­tett leányok részére. Hétfőn az újszegedi Sportcsarnok előte­rében 14 órára várja Barát János edző sportfelszereléssel az érdeklődőket. Sportműsor Szombat Kézilabda NB I., férfiak: Pick Sze­ged-Pécsi MSC, újszegedi Sportcsarnok, 17. Vasárnap Röplabda Extra Liga, férfiak: Medi­kémia Szeged-Tunsgram, új­szegedi Sportcsarnok, 17. Teremfoci A Tisza Volán SC és „A Dél Sportja" Kupa, újszegedi Sport­csarnok és Déri Miksa Gimná­zium tornaterme, 9-16. Vigadnak a Zenészek Befejeződött a kétfordulós amatőr lábtenisz megyei baj­nokság. A négy szegedi csapat (Veteránok, Lábtenisz Klub, Zenészek és Ékszer) mellett Balástya és Kistelek legjobbjai is bemutatták tudásukat. A tor­na mindkét helyszínén, a sze­gedi Kisstadionban és Kistele­ken is végig szép számú kö­zönség élvezte a partikat, nem okozott akadályt a fiúknak a 110 centis háló felett átjuttatni a labdát. A bajnokság végeredmé­nye: 1. Zenészek (Boros Jó­zsef, Tornyai Jenő, Pleskó Lajos), 2. Lábtenisz Klub (Brun­ner Dezső, Spitzer László, Tö­rök István), 3. Veteránok (Bíró György, dr. Joó Béla, dr. Vígh József, dr. Vass Ferenc), 4. Kis­telek (dr. Stumpf Gábor, Kiss Zsolt, Molnár László, Pigniczki János), 5. Balástya, 6. Ékszer. • Újra fellángolt a Stadler-íéle bundaügy Sorin Cigant nehéz utolérni... A Rendőrségi Sajtó­iroda közleménye: „A Magyar Labdarúgó Szö­vetség elnökségének fel­jelentése alapján az ORFK büntetőeljárást indított vesztegetés bűn­tettének alapos gyanúja miatt Tőzsér Géza, a Stadler FC volt techni­kai vezetője, magyar ál­lampolgár és Sorin Ci­gan, a Stadler FC játé­kosa, román állampol­gár ellen." Fellángolt tehát ismét a még tavaly ősszel kirobbant bunda­botrány, amelyben a békés­csabai Pásztor József vezető­edző és Zahorán György, tech­nikai vezető azzal vádolta a Stadler FC technikai vezetőjét, Tőzsér Gézát és egyik játéko­sát, Sorin Cigant, hogy 300 ezer forintot ígértek Szarvas János és Kulcsár Sándor bé­késcsabai játékosoknak, ha ellenük nem játszanak teljes erőbedobással és nem lőnek a Stadler kapujába gólt... Mind­két vádlott tagadja a gyanúsí­tást, a rendőrségi nyomozás vi­szont azt igazolja, hogy a ta­núk vallomásában elmondottak megtörténhettek. Ezért az ügyet az ORFK vádemelési ja­vaslattal átadta az illetékes ügyészségnek. Tőzsér Géza elzárkózott a nyilatkozattól, Sorin Cigan vi­szont szabadságát tölti Romá­niában, Nagyváradon. Telefo­non kerestük, s keresésében segítségünkre volt Jenei Imre, a Steaua, a román és magyar válogatott egykori edzője, illet­ve szövetségi kapitánya, akitől megkérdeztük: • Véleményed szerint, So­rin Cigan bundázott-e? - Nem olyan játékosnak is­merem, aki ilyesmibe beleke­veredik, de ki tudja? Minden­esetre annyit elmondhatok, hogy ő Kulcsár Sanyival igen jó barátságban volt, nemegy­szer utaztak együtt haza Nagy­váradra. Ha akartak volna be­szélgetni az ügyről, nem tele­fonon, hanem személyesen is megtehették volna a kocsiban hazafelé... Egyébként várj, megkeresi a feleségem két já­tékos telefonszámát, ők többet tudnak Sorinról... • Addig rólad néhány szót. Mit csinálsz, mivel foglal­kozol, a labdarúgással tel­jesen megszakadt a kapcso­latod? - Szedem a gyógyszereket, s naponta mérem a vérnyomá­som... Most nagyon jó, 140/80 volt a legutóbb, de a labdarú­gással nem foglalkoztam. • Nem is fogsz? - Ki tudja? Éppen ma hívtak Bukarestből, személyesen a belügyminiszter, hogy vegyem át a Dinamó szakmai irányítá­sát. Komoly ajánlatom van Gö­rögországból, a Panathinai­kosztól is. Ezt csendben mon­dom, nehogy a feleségem meg­hallja, mert akkor lesz haddel­hadd... De már itt is vannak a keresett számok. Hívd Kiss Öcsit, vagy Lukács Janit, ők többet tudnak mondani. Szerencsém volt, már az első telefonhívás után jelentke­zett Kiss Sándor, az egykori já­tékostárs: - Sorin Brassó Pojánán sí­zik, s köszöni szépen jól van. Épp tegnap beszéltem vele te­lefonon... • Tud az ellene szóló vá­dakról? - Tud, de nem sokat törődik vele. Még elmenetelekor el­mondta, hogy ő nem bundá­zott, • Vajon visszatér Magyar­országra? - Helyében én nem ten­ném... Ebben maradtunk... P. Sándor József • Ezelőtt egy hónappal még mindenki abban reménykedett, hogy kellemes környezetben lehet majd a szegedi műjégpá­lyán korcsolyázni. Majdnem minden adott is volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat e téli spott szerelmesei, azonban egyvalami már a befedett léte­sítmény átadásakor hiányzott. Mégpedig a jég, ami nélkülöz­hetetlen a korcsolyázáshoz... Ez a kis baki nemcsak az amatőr korcsolyázókat érintet­te érzékenyen, hanem a szege­di jégkorongegyesületet is. Bá­náti Antal szakosztályvezető, amikor átadta az expolgármes­ternek, dr. Lippai Pálnak a klub ajándék hokibotját, nem hitt a fülének. Ekkor értesült ugyanis arról, hogy a 22 kilo­méter hosszú csőrendszert, ami a fagyasztáshoz szükséges, tel­jes egészében ki kell cserélni... • Vajon meddig tart még a jégkorongozók lelkesedése? - kérdeztem Komjáti Endré­től, a klub elnökétől. - A mai napig nagyon nehe­zen tudom felfogni, ami tör­tént. Egyszerűen érthetetlen, hogy az utolsó pillanatban kel­lett a nyomáspróbát elvégezni. Mi ugyanis már úgy készül­tünk, hogy ebben a hónapban bajnokit játszunk az OB II-ben. A szövetség elfogadta a pótne­vezésünket, belement a pótiga­zolásokba azért, hogy a szege­di fellegvár újra ott lehessen a hokisportban. Képzelje el, mi­csoda „blama" volt, amikor visszaléptünk. Ráadásul mun­katársaimmal, Bánáti Antal szakosztályvezetővel és Rigó Lehel edzővel többfelé elindul­tunk tárgyalni. Szerencsére a játékosokkal csak feltételes módban beszéltünk. Részemről nem adom fel, mert bízom benne, hogy egyszer minden összejön. - Nem is a mi munkánkat sajnálom - vette át a szót a szakosztályvezető -, hiszen al­kalomadtán megszállottként szervezzük a szegedi jégko­rongsportot, hanem azt a ren­geteg gyereket és felnőttet ­amikor mi üzemeltettük a léte­sítményt összesen 80 ezren lá­togatták a pályát -, akiknek je­lenleg el kell utazniuk, ha kor­csolyázni szeretnének. A má­sik dolog pedig, hogy lassan széthullik az a közösség, amit sikerült összehoznunk nyolc év alatt. Igaz, minden héten talál­kozunk, hiszen focizunk, de ez nem olyan, mintha naponta edzenénk. Azonban még mi­ndig azt mondom, ha egyszer lesz jég, akkor újrakezdjük, s ezt a szép sportágat tovább erősítjük Szegeden. A csapat edzője, Rigó Le­hel, magát nem kímélve utaz­gatott Budapest, Jászberény és Szeged között. Egyelőre azon­ban hiába... - Sokszor feltettem már ma­gamnak a kérdést, hogy miért Akik nem hagyják veszni a jégsportot Szegeden. Balról Rigó Lehel, középen Bánáti Antal és mellette Komjáti Endre • Kétszázmilliós vagyon veszendőben? u A felelősség a képviselőké Csinosítják a jégpályát, de a nyitásra még tippelni sem lehet foglalkozom még mindig a szegedi jégkorongozással? Per­sze tudom a választ is, mert valahol a szívemhez nőtt. Ép­pen ezért állandóan tartom a kapcsolatot a játékosaimmal. Másrészt a Madách utcai Isko­lák Sportboltjába nagyon sok testnevelő bejár - hiszen min­denféle sportszert és berende­zést megvásárolhatnak -, s kér­dezik, hogy mikor lesz már jég, ugyanis kint szeretnék tar­tani az óráikat. Szóval azért próbálok mindent elkövetni, hogy ez a létesítmény tényleg a jeges sportot szolgálja. Ekkor azonban felvetődik a kérdés, hogy mikortól szolgál­hatja. Nagyon sokfelé ugyanis azt hallani, hogy egyesek nem is akarják, hogy az impozáns csarnok a jég szerelmeseinek legyen a találkozóhelye. Na­gyon sokan attól félnek, hogy diszkontot nyitnak az új létesít­ményben. - Szó sincs arról, hogy más jelleggel működtessük a mű­jégpályát, mint aminek meg­épült - adott választ dr. Eszter­gomi Mihály városi sportigaz­gató. - Nagyon sajnálom, hogy a megnyitón korcsolyázni nem lehetett, azonban ennek is eljön az ideje.... • De mikor? - Ez nagyon nehéz kérdés, s erről csak a közgyűlés dönthet, hiszen a testületnek kell meg­szavaznia azt a 20 millió forin­tot, ami fedezné a csőrendszer cseréjét. Bízom benne, hogy a legsürgősebb ügyek közé be­Ezek azok a bizonyos csövek. (Fotó: Gyenes Kálmán) veszi az önkormányzat ezt a té­mát is. Az viszont biztos, ebben az idényben már nem lehet a befedett műjégpályán korcsolyázni. Ha most dönte­nének, akkor szeptember vé­gén október elején nyithat­nánk. Egyébként bárki kimehet és meggyőződhet, hogy nincs gazda nélkül a létesítmény, ugyanis kívül-belül folyamato­san csinosítjuk, hiszen szeret­nénk megőrizni az állagát a lé­tesítménynek. Szóval, a Horgosi úton ott • A Szegedi Dózsa FC elnökségének nyilatkozata Pontról pontra Közismert tény, hogy az NB III Alföldi csoportjában sze­replő Szegedi Dózsa FC őszi bajnoki összpontszámából - a KTE korábban elutasított óvá­sát és a kecskemétiek fel­lebbezését követően - a cso­port versenybizottsága másod­fokon 27 pontot vont le. Az indoklás szerint október 15-én, az 1-0-ás Dózsa-győzelemmel végződött mérkőzésen Szélpál László jogosulatlanul szerepelt a hazai csapatban. A másod­fokon eljáró bizottság a KTE­nek adott igazat, a három pon­tot a javukra ítélte, s mert Szélpál másik nyolc mérkő­zésen is pályára lépett, további huszonnégy pontot levont az eleddig 25 pontos, ötödik he­lyen álló csapatunktól. Természetesen fellebbezünk a másodfokú ítélet ellen, ám aggályainknak a nyilvánosság előtt is hangot kívánunk adni, mivel: 1. számunkra nem másodla­gos körülmény, hogy a végle­ges döntésig teljesen dilettán­soknak vagy valamihez értő sportembereknek tartanak ben­nünket, 2. helytelenítjük, hogy a hónapokkal ezelőtt hozott elsőfokú ítéletet január 3-án, a felkészülési időszak előtt, s nem a kecskemétiek fellebbe­zése után módosították, rá­adásul úgy, hogy egyesületünk képviselőjét a másodfokra meg sem hívták, 3. a 27 pont levonásában az is megfogalmazódik, hogy rosszindulatúan vagy gon­datlanul jártunk el, holott épp az elsőfokú, s ránk nézve ked­vező döntés miatt szerepel­tettük Szélpált, 4. a sajtóhoz kell fordulnunk azért is, hogy Békéscsabáról végre küldjék meg a Dózsa FC címére vagy az általunk meg­adott faxszámra a versenybi­zottság döntését, miután azt taxatíve nem ismerve nem igen tudjuk megfogalmazni ellenér­veinket. Mindezen problémák mel­lett két fontos szempontot kí­vánunk hangsúlyozni. Egyrészt azt, hogy aggályosnak és sportszerűtlennek tartjuk, hogy a tagdíjunkból és létezésünkből élő, a számunkra elvileg szol­gáltató megyei szövetség a csapatmorál kárára késlekedik a lépéseivel, másrészt pedig azt a szubjektívnek is nevezhető, ám indokolható körülményt, hogy megítélésünk szerint nekünk van igazunk. Az alábbiak miatt: 1. Szélpál László 1994. jú­lius 28-án írt alá a Szegedi Dózsának. 2. A kiadó sportegyesület, a Tiszakécske képviselője szin­tén e napon látta el kézjegyével és a klub pecsétjével az átigazoló lapot. 3. A Csongrád megyei Lab­darúgó Szövetség 1972-es átigazolási szám alatt, július 31-i keltezéssel záradékolta az okiratot. 4. Az átigazolási lapot to­áll egy 200 millió forintos in­gatlan, amit működtetni kelle­ne. Azt hiszem, nem olyan gazdag ez a város, hogy üresen hagyja tátongani a létesít­ményt, amikor tízezrek „állnak a kapuban". Ráadásul Szeged növelhetné hírnevét, hiszen a város a jégkorongozás vidéki fellegvára lehetne... Talán egyszer az is lesz, ha a gaz nem növi be"a csarnokot, úgy mint a Szőregi úton... Cs. Gát László vábbi hét játékost említő levél kíséretében egyesületünk ügy­vezető elnöke július 31-én adta le a CSLSZ átigazolási bizott­ságánál, ahol az illetékes mun­katárs az eredetit és a máso­latot is aláírva, július 31-i dátu­mot jegyezve, a kézírást pe­cséttel kiegészítve hitelesttette a megkezdett átigazolás tényét. Mindezek alapján kénytele­nek vagyunk feltételezni az ügyet elbíráló, másodfokon eljáró bizottságról, hogy 1. vagy szándékosan húzzák az időt, mert így a tavaszi szezont nyitó minusz két pont tudatában szétesik a csapatunk, 2. vagy 8 pontos előnyt akarnak biztosítani a szegedi csapatokkal szemben az egyébiránt rendkívül stílusos, és a miénknél színesebben ját­szó KTE-nek, 3. vagy nem tudják a dol­gukat, 4. vagy ami a legszomo­rúbb: mind az előbbi három. Sporttársi kétségekkel: Szeged, 1995. január 5. A Szegedi Dózsa FC elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents