Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

1995. január 30. 3. fi KI ELMENT ÉS AKI ITT MARADT Kezdetben nem a Mókását, hanem a jóval kisebb ping­ponglabdát próbálta mcgszieli­dtteni a Délép SE asmbtcmi­szc/őtnél. A röfHMŐk. ntx tnmcg a/ ö unaméjnt mcgjátta lia András, és elcsábította a /óid xv/taltöl .Pogtl", akiiről gyorsan kidetiill: őntefaetség. Kezdetben úgy Ifogta lei onnoná egy. hogy mn. de vabmit spoe­lotni kell. ezéft <zngilMwni járt az edzésekre. Később mindinkább meglógta a sport ág varázsa, olyannyira, hogy hamarosan elvitték egy úttörő korcsoportú toraira Nyári Sándor útravalója Iillői kezdve ment rninvien. mint a karikacsapás, biztos lépésekkel araszolt naiimd feljebb és feljebb a kamrter tfcté vezető emelkedőn; előbb Katona „Csorna"", majd MUHI „Öcsi" korosztályos csapntú­nak váll erősségévé. Társaival - Rácz IjttnaL Nkoééwti Gm hivat. Nagy "/.udttvcd. Bús Zab­ról — soroizatban nyerték az or­szágos bajnoki címeket. Vala­mennyi - serdülő. ifjúsági ju­nior. leimül - válogattottbam Brr /almai kapott, összességében 179-szei ohhette magára a ri­meres mezt. (íz a megtisztelő elfoglaltság. a dicaóiégen túli mégis egyfajta ku*igmJtlégei yclemell számára, és - mit ad Isten — fejlődése is megrekedt!. Akkoriban kedvellen volt. sokat tépelődött. marcangoilta önmagát. Szinte leirmészctes­nek túm ezek uum a iderúlt ég­ből villámcsapásként ható kije Icnlésc - ba jól cmlékszeim. lassan háront éve lesz -. rnnuir mmt az. hogy bedobj® a törüJl közöl: „Lemondom a vúletga­tottságpl. mmt nem érzem ma­gam ndavaítmaC • Hajdanán ész nélkül súlyzózott • Miben is hasonlít Petheőre és Hulmannra? fi Pogácsának" csak a válla lassú Ezzel a Jtúzásával" majd­hogy leiirta magát klubjában. aM szinte a perifériára került. „Jamek a kiMföiidiek, oki*, joh ham ruptabdactodL aúrnt én. tor mészévés tehát, hogy nekik sza­vazlak bizalmat" - indokolja hnggaidtain az akkori váltás K» vény szerűségét. Benne mély niyioinnokjt Hagyó két év követ­kezett. aurai - ez utólag derűit ki - a későbbiekben pozitívan hatott személyére.. Továbbra is tagja maradit a keretnek, tét­meccseken - kupa- és bajnoki nalállkozőkomi — is játszott, ám az előző bajnokságba ni már aig-aDig jutott szóhoz. Önma­gával való viciHkoiáiHát tetézte, hogy 11991 nyarára lejári a szer­ződése. nerra sejtette, hogyan afckull további sorsa. . Minden IköJI elmerni a kedvem, nem lát­tam érveimét., hagy továbbra is riópUmhddzzaL. Más csapatok­hoz nem akartam elmemet, hi­szen mmdem, a cudádam. a ba­rátok Szegedhez kötnek, la szű­kítem, itt voltom ropiabdássá. badarság lett volna távoznom. Ezért aztán úgy dmtovtem. ab bakagyona, és vakarna mán fogr Ulatmság mám mézek" - árulja dl írni: munmdent töirgatmt lejé­ben ktargiiku* áMiapöCahuxr. Mesterre. Nyári Sándor ráér­zett Icflkii viivödtásaiira. s araikor „Pogácsa" megkérdezte, mi llesz vele. a válasz nraár adott voh:: ...Egyéves szerződési köt veled a klhüt. Kajmt múlik, ho­gyan élsz vek?" - kapla a ker­telés néMlk útravalót. A lebe­A Medikémia halkezes tanára. Polgár Gábor azért ütni is szeret Megboldogult hérmakeresztapám mondta annak ide­jén - Istenem, de rég volt - a következőket: .Jegyezd meg, ha egy közösségben, társaságban becenevet ragasz­tanak rád, az annak a jele, hogy megszerettek, befogad­tak!" Ebbe a körbe, azon szerencsésekhez tartozik a Me­dikémia Szeged hórihorgas, egyre érettebb röplabdása, „Pogácsa", olykor „Pogi", alias Polgár Gábor (24 éves) tv akit nemcsak közvetlen környezete, de a szurkolók is kedvelnek. tőség szárnyakat adott „Pogi­nak". aki mindent megtett azért, hogy bizonyítsa: érde­mes a bizalomra. „Ha valaki, úgy én tudom igazán, mi min­denre voltam képes, s vagyok azért, hogy játszhassam! Min­dig azok közé tartoztam, tarto­zom ma is. akik zokszó nélkül végzik az előírtakat. Eveken ál gyűrődtem, gyötrődtem azért ­ezt nem panaszként mondom . hogy igazi röplabdás legyen belőlem. Soha nem ölbe tett kézzel vártam, hogy eljussak valahova, valameddig. Mindig keményen megdolgoztam azért, amit elértem!" - avat be érzel­mi világába, mintegy össze­kapcsolva a jelent a múlttal. Élvezi az edzéseket Kitartásával kihaicolla a jó­kat és igazakat megillető Ju­talmat", a mostani bajnokság­ban nagyszerűen menetelő, a nemzetközi porondon is bizo­nyító medikémiások kezdő csapatának biztos pontja Pol­gár Gabi. „A katarzisom dob hehtett rá arra. hogy nem futa­modhatok meg, nem hagy­hatom csak úgy abba. hogy voltaképpen nem csináltam semmit. Milyen búcsú az ilyen? Semmilyen, tehát így nem lehet lelépni a színről" — ad újabb dimenziót karakteréről. Pedig nem hitbi/ományha. adomány­ként kapta a lehetőséget, har­colnia kelleti azért, hogy ott le­hessen a kezdő haloshan. Mint ahogyan Nyári Sándor is mondta, ezt a „jogot" maga vívta ki magának. Hogy mivel? íme mestere véleménye: _Gabi — akárcsak Petheő és Hnlmanm — azt a tehetséges, mintakép­ként állítható élsportoló típusán testesíti meg, aki a többért, a jobbért, a fejlődéséért mindem­re képe s. KözeI tízéves múltra tekint vissza sportkapcsola­tunk. ami minden próbát kóáUl. Csak csodálni tudom szorgal­máért, emberi tartásáért. Volt egy időszak„ amikor korábbi szárnyalása megtört, a csere­padra kényszerült, ám mégsem adta fel! Képes volt megjárni a pokol tornácát, hogy sisszave­rekedje magát a kezdő csapat­ba. melynek most megint biztos pontja Azért, mert ahogyan a röplabdázás két alapelemet, a nyitásfogadást és a sánccdást müveit, tanítani lehet!" Ezeket valóban kiválóan tudja, hátha meg ülni ts olyan erővel bima mint amely alka­tából eredően el ís várható tőle... „Igen. a leütés nem az. én műfajom, lassú a vállam., mert annak idején ész nélkül súlyzóztam... Sebaj, még van időm javítani, hamarosan eljö­het az az idő. amikor, ha nem is annyim, mint Hulmaem Zsol­ti bombáitól, de az én lecsa­pásaimtól is rettegnek majd ellenfeleink" - ismertet meg elképzelései közeli megvalós!­lásával. Erre minden esélye, le­hetősége megvan, mini arra tv hogy beteljesüljön a nagy álom... _Nagyon együtt van a társaság, melynek tartása van. Klasszak, élvezetesek az edzé­sek. szóval minden adott ah­hoz. hogy se vezetőinknek., se szurkolóinknak, de magunknak se okozzunk csalódást a baj­nokság végén" — sejteti, mily" merész álmok valóra váltásáéul teszik dolgukat hétről hétre a medikémiás röplabdások.. GYIRKI ERNŐ • Elfelejtett elköszönni a szegedi társaktól • Újpesten Vincze is csak egy a tizenháromból Szabó Zoltán „másik" álate Erre csak az UTE képes! (Fotó: Gyenes Kálmán) Hotel Marnom. 1995. lunuür 16c lény és pumpái. pezsgő és kaviár. Kőbán és Egerszegi, szóval, tarrtalora és forma töké Hetes egysége. Az whllnkus ké­pen még az senii tud romlanii. hogy a tavalyi év legjobb móra­gyai spurinkul km/öntö gúlára szépen, sorban befutnak az (JTE marcona vízilabdával. Benedek a bálteremben sem tűnik merevnek. V meze az asz tálnál is Jnránytt". a V iralllti Ifm /uiús Dala meg nyilván egy új fodrász útára komra a folyosóm... Szabó /ohámmal furcsa módi nem a szállodái kórayvtárszohra­pbam. hámom a murtimis pofira rakkal borított pralt kőzvén Bem közelében botlunk egymásba. Pár kedves tfefmondái ('Megint híztál... Te sem szépültél Tényleg hoztál óenhordtótí'*....)l és már meg is állapodunk, hogy egy hét múlva otthoni, a Stefánián taiiálkoi/iwrk. Egy vallatás erejéig.. • • Zab. búrkitel beszéT az újszegedi Sportuszodá­kon, is unuu bocsa" szóba jött a neved. miademhi úgy vélekedett, hagy hatalmas szeretessed vak. - Mire gpradotiaf? • Arra. hagy másfél év­vel ezelőtt a tehető íegyahb pillaaalbaa hagy tad el a varast. Illetve, ha ágy tet­szik. ja érzékkel szerződtol az újpestiekhez. - Nem tudna... Az bi/töSv hogy ma szegényebb lennék néhány eBmémmyel és ércrmraneJl ha akkor merni igazolok a lilák­hoz.. Elvégre bajnokságot. BEK-et és Szuper Kupit nyer lünk. sőt a Magyar Kuipiübura itt döntőt játszottunk. Énre Ma. .Sohasem titkolta: azért th) ment el Sze­kgyera. Hiti dihara, hogy Újpestről könnyebben bekerülhet dr. Horkai György araakikufctlába. pti Y/sptftc «ü­tő keretbe, mnhk nar goo sem kizárólag az olaszok elleni bot­ránnyal akart bírnrvet szerezni magának, és andikati igazából az atlantai olimpián kell hozzá nagy vaéecnmeseg szerről — Szabó Zoltán gyaunoiirszágon. de talán az egész világom is csak az (JTE képes • Te. ab hosszú időm m akarmztúiyas vedagatottak­hma. és persze a szegedi egyédtoshea n. hagyna roz led ti, hagy ( /pesten jttahi­haa csak myalrenbk-kilen­cedík ewtherkémt veszmek fi­gjelewshe' - Most mondjam azt. hogy neheacn?_ Mindenesetre be­láttaniL hogy atz UTE ttktenhá­roui. átlagom felüli képességű pókossal rendelkezik, és mim­diig az van. a vízben. aki egy adott efcwtélltl szemnbem a leg­hasznosabb. Azt természetesen NiLsoviLsnak is el kellett fogad­nia. hogy Dala mellett ritkán kap lehetőséget a jobbszélen, mint ahogy cn sem haragudha­tok meg azért, ha többnyire Vinc/.e, vagy Gál szerepel a „helyemen" • • Valakitől azt hallot­tam, hogy nem Kovács mes­ter, hanem Vincze Balázs a szakmai főnök a csapatban. - Ebből annyi igaz, hogy a medencében Balázs egy pilla­nat alatt átformálja a jó előre kidolgozott taktikát - feltéve, hogy erre szükség van. Ő hihe­tetlenül felkészült „csk", még azt is tudja, hogy a spanyol bajnokság hetedik helyén vesz­teglő gárdának ki a centere és a cserekapusa. Szóval, a mecs esek alatt valóban az ő szava a döntő. Az uszodán kívül vi­szont Vincze Balázs is csak egy a tizenháromból. Talán ezért is olyan remek társaság a mienk... • A kis Lihotzkyt, aki gyakorlatilag veled együtt távozott el a Tisza partjáról a fővárosba, a nyáron sze­rették volna visszahozni Szegedre. - Lihotzky Karcsi ügye tel­jesen más. mint az enyém. Biz­tosan emlékszel rá. hogy én nem puszival búcsúztam el az SZVE-lől. pontosabban a klub vezetőitől. Magyarul, arra hiá­ba is vártam volna hogy ők esetleg megkeressenek, és rá­kérdezzenek: Nem akarsz vé­letlenül visszatérni? Azt vi­szont a mai napig is bánom, hogy a játékosuktól „elfelejtet­tem" elköszönni. Azóta persze már tisztáztam velük a dolgo­kat. és elnézést kénem, amién „csak úgy" kisétáltam az öltö­zőből. 9 Szóval, te maradtál Új­pesten. - Igen, egy évvel meg­hosszabbították a szerródóc­met- Tulajdonképpen jól érzőn magam Benedekek között. Más kérdés, hogy nem csupán a BEK-döntőben, hanem akirvr is nagyon izgultam, áruikor a S/eged a LEN Kupában har­colt. sőt akkor is. amikor Fodtar Rajmi vagy éppen Mohsár Ta­más a nagyválogatottbau ügyeskedett. • Azt akarod érzékehet­ni. hogy legbelül még mim­éig szegedi rogy? - Talán igen. Bár ara mraics sok esély , hogy Pesttől egyha­mar elmozdulok . Épp most vé­ge/lem el a jogot (hála Kame­nes Béla bácsinak és azoknak a szegedi csoporttársaknak, akik rendre megosztották veleuo a jegyzeteiket), és szeretném, ha az edzések és a meccsek között a diplomámat is hasznosíthat nám valahol. Akár egy vállal­kozásban. akár egy ügyvédi irodában. • • Tehát már nem elég­szel meg „csak" a vtzüah­dávaL - Minden amellett szól. hogy több pólós barátom hoz hasonlóan, már 23 évesen is törődjek a „másik" életemmel. Azzal, amelyiket a medencén kívül élek. • A harmincegy négy­zetméteres. Örs vezér téri garzonodban, amelyikbem még egy tisztességes „or­giát" sem lehet rendezői— - A pihenésre és a tanulásira viszont nagyon is alkalmas a vackom. Es egyelőre ez a lé­nyeg. Meg az., hogy az UTE idén ís felérjen a csúcsra. RÉTHI J. ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents