Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

SZERDA, 1995. JAN. 4. INFORMÁCIÓ 13 Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy szeretett feleségem, RÁCZ KÁLMÁNNÉ Vincze Mária életének 45. évében, 1994. december 31-én súlyos betegségben elhunyt. Kedves, szeretett egyénisége és harca a betegségeivel az életért, örök példaként fog emlékezetünkben maradni. Temetése 1995. január 6-án 14 órakor lesz a Belvárosi temetőben. Emlékét őrzi és halálát gyászolja férje, szülei, testvére, rokonai, barátai. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett leány, feleség, édesanya és testvér, VARGA ISTVÁNNÉ Tóth Margit 45 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt Temetése január 5-én 12 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozójából. Gyászoló családja. Szögi és Zsa Temetkezési Iroda Szeged TÖRÖK l). 11/B. TEL.: 314-447, H-CS: 8-16-ig, P: 8-15-ig TEMETÉSEK SZERVEZÉSE, TELJES ÜGYINTÉZÉSSEL Halottszállítási ügyelet: (rádiótelefoni 06-60-381-557: 0-24-IG GYÁSZKÖZLEMÉNYEK Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy a gyászközlemények keretes, fényképes formában is feladhatók. Bővebb információt a gyászhír felvételekor kaphatnak Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, JANKOVICS GUSZTÁVNÉ Tápai Erzsébet 86 éves korában elhunyt Temetése január 6-án 13 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben. A gyászoló család. » Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, FARKAS LÁSZLÓNÉ Kónya Mária életének 73. évében rövid, súlyos betegség után elhunyt. Temetése január 6-án, pénteken 11 órakor lesz a dorozsmai temetőben. Gyászoló gyermekei. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, - TEMESVÁRI ISTVÁNNÉ (volt Lázár Jenöné j Kispál Erzsébet életének 91. évében hosszú szenvedés után fáradt teste megpihent. Temetése 1995. január 5én 14 órakor az ásotthalmi temetőben. A gyászoló család, Mórahalom. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, anyós, nagymama, HUNYA ÁRPÁDNÉ Balogh Jusztina 77 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése január 9-én 13 órakor lesz a hódmezővásárhelyi Kincses temetőben. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, VARGA RÓBERT operaénekes, 75 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása január 9-én 11 órakor lesz a Dugonics temető ravatalozójából. Gyászoló családja. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér és rokon, KUCSERA ISTVÁN 62 éves korában súlyos betegségben elhunyt Temetése január 5-én 14 órakor lesz a szóregi temetőben. A gyászoló család. í*. Megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett kollégánk és barátunk, SCHMIDT GYÖRGY, a Tisza Piért raktáráruház dolgozója, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Gyászoló kollégái. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, anyós, BRANDT GYÖRGYNÉ Sipiczkv Anna 78 éves korában súlyos betegségben elhunyt Temetése január 6-án 11 órakor lesz a Dugonics temető ravatalozójából. A gyászoló család. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy kedves kolléganőnk, VARGA ISTVÁNNÉ 45 éves korában türelemmel viselt betegség után elhunyt Emlékét kegyelettel megőrizzük. A Szegedi Centrum Áruház vezetősége és dolgozói. Í*. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, KODÉ MIKLÓS 60 éves korában elhunyt Temetése 1995. január 5-én 15 órakor lesz a mórahalmi temetőben. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szerettünk, SZABÓ SÁNDOR 61 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése január 5-én, csütörtökön 13 órakor lesz az alsóvárosi temető ravatalozójából. A gyászoló család Az Önkormányzatok Csongrád Megyei Kegyeleti Kft-je temetkezés teljes körű szolgáltatását ügyelettel vállalja: Szeged-Dorozsmán. tel.: 62/361-039. rádiótelefon: 06-60/382-298 Rúzsán, tel: 62/385-197, rádiótelefon: 06-60/382-296, Mórahalom: Kiss Ferenc, Gyep sor 12., tel.: 06-62/381-301 Szeged, Szóreg, Tösmagi András, Kisszóló u. 52., tel.: 62/405-594 Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanya, anyós, nagymama, dédnagymama és testvér, özv. RÓZSI JÁNOSNÉ hosszan tartó betegség után, életének 90. évében, 1995. január 2án örökre itthagyott bennünket. Temetése 1995. január 5-én 11 órakor lesz az alsóvárosi temető kápolnájából. Gyászoló család. Mihálytelek. Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, özv. MOLNÁR ISTVÁNNÉ Németh Mária (volt Csuka utcai lakos) 82 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése január 5-én 14 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozójából. A gyászoló család. » Köszönetet mondunk mindazon rokonoknak, barátoknak és ismerősöknek, akik szeretett feleségem, ÚJVÁRI MÁTYÁSNÉ Emese elhunytával mély gyászunkban osztoztak. Külön köszönjük az intenzív osztály áldozatos munkáját A gyászoló család. M. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunkat, FARKAS SZILVESZTERT utolsó útjára elkísérték, részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönet az Autófer Rt. vezetőinek és dolgozóinak részvétnyilvánításukért és segítségnyújtásukért. A gyászoló család. MKöszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunkat, TÁBOROSI LÁSZLÓT utolsó útjára elkísérték. Gyászoló édesanyja és családjai, két kisfia és volt házastársa. Táborosi család, Sándorfalva. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunkat, FARKAS JÓZSEFET utolsó útjára elkísérték. A gyászoló család. • Amikor Mao nevét vérrel írták Beszélgetés a Vadhattyúk iréjával Jung Chang, a Londonban élő írónő Magyarországon járt. Magával hozta múltjának tárgyi emlékeit, köztük egy kendőt, amelyre vérrel írták Mao Cetung nevét. • Asszonyom, szokott e álmodni, s ha igen, miről? - Hosszú éveken át lidérces álmaim voltak, miután eljöttem Kínából. Éjszaka sikoltoztam, hánykódtam az ágyon. Gyötört ez az állapot és csak lassan, nehezen szabadultam tőle. De még olykor ma is visszatérnek a szörnyű emlékek. Azt hiszem, azzal, hogy megírtam a könyvemet, sikerült megszabadulni a lidércnyomástól. • Úgy gondolja, hogy egyfajta öngyógyítás, terápia volt a családi élmény nyilvánossága? - Teljes mértékben. Mert az volt az édesanyám számára is. Emlékszem, amikor először meglátogatott Angliában, 1988-ban, érezhető volt, hogy kínozza a múlt, az átélt szenvedés. Képtelen volt szabadulni a rettenetes emlékektől. Azzal, hogy beszélt nekem, kiadott mindent, megnyugodott. • Egy magyar író a rendszerváltás után azt mondta, hogy sajnálja azokat az éveit, amelyeket hamis ideálokkal raboltak el tőle. Önben fölmerült e, hogy ellopták az ifjúságát? - Igen, engem is megfosztottak számos dologtól. Sőt, azt kell mondanom, hogy nem volt kamaszkorom. Még a diákéveket is elvették, hiszen a középiskola második osztályába jártam, amikor bezárták az iskolákat. Dühöngött a kulturális forradalom. Hét évig zárva voltak az iskolák. Ennek a megrázkódtatásokkal teli időszaknak egyetlen értelme - ha szabad így fogalmazni - az volt, hogy bizonyos élményekre szert tehettem. Nehéz időkben különleges módon viselkednek az emberek. MegmuA nagymama egy kínai hadúr ágyasa. Apja, anyja mindent vállaló, hithű kommunista. A generáció harmadik tagja, szívében a Mao iránti rajongással eltöltött vörösgárdista. Aztán Vadhattyúk cfmmel megírja a család történetét, a „modern" Kína legmegrázóbb történelmét. A könyv, érthetően, világsiker. tatkozik a nagylelkűség, de a kegyetlenség is előjön. így aztán a kulturális forradalomtól én az emberi viselkedésnek nagyobb dózisát kaptam, mint normális körülmények között. • Mikor merült fel Önben a kétely aziránt, amiben hitt, amiért lelkesedett? Például, hogy amit Maóról terjesztenek, nem igaz. - 1974-ben, 23 évesen jutottam el odáig, hogy helyére tegyem Maót. Persze, csak a gondolataimban. Bár a kételyek már korábban is éltek bennem. Ám nagyon nehéz volt szabadulni, hiszen amit teijesztettek ott és akkor, megfellebbezhetetlen volt. Az első sokkot 14 éves koromban kaptam, amikor a kulturális forradalomra hivatkozva a tanáraimat verték, folyamatosan megalázták. • Ön Londonban él. Onnan megítélve milyen a mai Kína? - Az integráció folyamata megállíthatatlan. Kína változik, nyitottabbá válik. Ha mindez Európából nézve kevésnek is tűnik, tény, hogy szűkül az a szellemi terület, amelyet ellenőrzés alatt lehet tartani. Én például minden évben hazajárok, a könyvemet azonban még nem engedik be. K. E. A mindenkori politikai vezetők - mielőtt hatalomra kerültek volna - joggal szidták az elődeiket azért, mert elengedték az adósságát azoknak, akik nem fizették meg tartozásaikat. Aztán a hatalom birtokában első dolguk az lett, hogy elengedjék a tartozásaikat azoknak, akik legalább kis részben megfizetik azt, amit a törvények betartói már régen megfizettek. Mivel rossz a lelkiismeretük, hozzáteszik: ez az utolsó ilyen opportunista kegyelemgyakorlás a nem fizetők felé, ezután jön a könyörtelen szigor. m Szakvélemény a tb-adósságokról Mégsem jár jól, aki nem fizetett • Én hosszú közéleti pályafutásom során már legalább egy tucat ilyen „igazán ez az utolsó" adósságelengedést éltem meg. Mivel eddig minden új kormányzat, amelyik az elődeitől hiányokat örökölt, ilyen adósságszanálással kezdte, egyre kevesebb olyan naiv adófizetésre kötelezett vállalkozás maradt, amely nem a biztosra spekulál. Vagyis arra, hogy a következő kormány úgyis el fogja engedni tartozása nagyobbik felét. Tehát egyre kevesebben maradnak azok, akik lelkiismeretesen fizetik azokat az adókat és elvonásokat, amelyeket a törvények alapján kötelességük lenne. A kormány ugyan most keres pár tízmilliárd forintot az elengedések gyümölcseként, de jövőre ennél sokkal több adója fog kiesni, mert többen számítanak arra, hogy az adótartozásaikat egyszer, legalább részben, elengedik. 4 Ne higgye azonban senki, hogy a kormányok olyan naivak, hogy nem látják: hova vezet az ilyen olcsó és gyors pénzszerzésük! Ők ugyanúgy tudják, mint mindenki, hogy ezzel tovább rontják az egyébként is nagyon rossz pénzügyi fegyelmet, az adómorált, de számukra nem az években mért jövő, hanem a hónapokban mért jelen néhány tízmilliárdos bevétele a fontos. így érthető volt a gondolat: miért tegyen a kormány másként most a bérjárulék tartozások elengedése kérdésében? Amikor magának, vagyis az állami vállalatoknak is, amelyeket el akar adni, vagy amelyeket szanálnia kell, elenged ezzel sok tízmilliárdot. Ez esetben nem is a költségvetés, hanem a társadalombiztosítási önkormányzatok felé rontja a fizetési fegyelmet. A Pénzügyminisztérium vezetői állandóan azt hajtogatják, hogy az állami vállalatok adósságáért nem ők a felelősek. Természetesen, ha eladják azokat, akkor ők a tulajdonosok, és az árbevétel a költségvetéshiány csökkentése céljából az övék. A társadalombiztosítás két önkormányzatának az állami vállalatok már közel 150 milliárddal tartoznak. Ha az adósságrendezés során ennek kétharmadát elengednék, száz milliárddal többet érnének ezek a vállalatok a privatizációjuk során, illetve ennyivel kevesebb kellene a szanálásukhoz. Vegyük példaként a legnagyobb adóst, a MÁV-ot. Ha nem rendezik a 20 milliárdos társadalombiztosítási adósságát, ez az összeg is kell a szanálásához. Ha rendezik az adósságát, ennek kétharmadával kevesebb is elég. Mire mindezt leírtam, a kormány visszavonta az adósságelengedési javaslatát. Hangsúlyozom, javaslatát. Mert ez az igazság, annak ellenére, hogy most azzal érvel, hogy a két önkormányzat volt a kezdeményező. Mi is történt? A pénzügyi kormányzat azzal akarta kisebbíteni a költségvetési hiányt, hogy a két társadalombiztosítási önkormányzattal szemben felhalmozódott adósságállományát a fenti módon „rendezteti". Ezzel két legyet ütött volna egy csapásra: egyrészt az önkormányzatok bőrére szanálja az állami vállalatok ezirányú adósságállományát, másrészt ezen keresztül tízmilliárddal csökkenti a két önkormányzatnál jelentkező és törvényileg a költségvetést terhelő hiányt. Most tapasztalva az erkölcstelen „adósságrendezési javaslaf'-tal szemben a közvélemény és a törvényhozás ellenállását, és hogy a költségvetési sarokszámait sikerült elfogadtatni, visszavonul az „adósságrendezéstől", azzal, hogy ezt nem is ő, hanem az önkormányzatok találták ki. A visszavonása indoklásában töredelmes módon kioktatja az önkormányzatokat, hogy a jövőben jobban gyűjtsék be a járandóságaikat, akkor majd nem lesz ilyen nagy a hiányuk. Az én hozzátenni valóm: a) A járadéktartozások nagy többsége nem a nyilvántartási és behajtási hiányosságok miatt keletkezett, hanem a kormányok hét éve tartó vagyonfelélő politikája következtében. Mivel azt a politikát a jelenlegi kormány sem kívánja feladni, sőt továbbfejleszti, a fizetésképtelen vállalatok száma és az egészségbiztosítási önkormányzatok felé jelentkező adósság tovább fog nőni. A kintlevőségek mintegy négyötödével ugyanis olyan állami nagyvállalatok tartoznak, amelyek tartozását eddig is nyilvántartották. Azért nem fizettek, mert nem tudtak fizetni. Előbbre sorolták az adóikat, és a feltétlen szükséges költségek, mindenek előtt a bérek kifizetését, a sor végén aztán árván maradtak az önkormányzatok. A MÁV és mintegy tucatnyi nagyvállalat adóssága nem azért keletkezett, mert nem volt rendben a nyilvántartás, hanem azért, mert már az előző kormányzatok is olyan viszonyokat teremtettek, amelyek mellett törvényszerű volt sok nagyvállalat fizetésképtelensége. b) A tartozások második csoportjába tartoznak a csődbe jutottak, a megszűntek. A csődhullámról sem az önkormányzatok tehetnek, hanem ugyancsak a kormányzatok politikai hovatartozásától független vagyonfelélő politikája. c) Csak a harmadik és a legkisebb csoportot jelentik azok, amelyektől az önkormányzatok jobb munkájával, nagyobb szigorával többet lehetett volna behajtani. Ez is akkora összeg, amiért fel lehet vetni a felelősség kérdését. De csak annak, aki maga nem sokszorta jobban felelős a kintlevőségekért. Ez pedig mindenki lehet, de a kormányzat nem. Az önkormányzati társadalombiztosítási választások óta csak abban reménykedtem, hogy a választásokkal vége lesz a hatalom velünk szembenállásával. és majd jön egy minket támogató baloldali kormány. Ennek a reményemnek a jelenlegi pénzügyminiszter úr hamar véget vetett azzal, hogy még a kinevezését sem várva meg, kijelentette: A nyugdíjak törvényes emelésére nincs fedezet. Most a saját portáján nem söpörve, ismét másokat vádol. Most miben reménykedjek? Kopátsy Sándor