Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

, MÍÍMMFDim 1995-JANUÁR 21., SZOMBAT „Vannak ebben a kormányban olyanok, akikről jó a véleményem, s vannak, akikről kevésbé. Mindenesetre elfogadom Ottlik azon gondolatát, hogy lehetnek barátaink a kormányban, de a kormány nem lehet a barátunk." „Aki másnak nem árt, azt nem kell becsukni" Konrád György politikáról, függetlenségről, drogról 9 „A gondolkodók nyngtalankóan tekintélyes része a vezérkarok szakértője lett. Azon fáradoznak, bogy értelmes színben tüntessék fel azt, ami halálosan értelmetlen" — Irta AntipoHtika című müvében. Ha a vezérkarok szót a hatalommal helyettesítenénk, miként érvényes ez a gondolat a demokratikus ellenzék ma Is politizáló egykori vezéralakjaira? - Én a szóra, a vezérkarokr.i nagy súlyt fektetek. Egy lehetséges háborúról értekeztem akkoriban. A világon azóta is számos értelmiségi tanácsadó szerepet tölt be ktllönbözö kormányok, városi hatalmak mellett. Tanácsokat adnak, és addig csinálják ezt, amíg nem kényszerítik őket tőlük idegen szerepek eljátszására. Egy tudósnak vagy Írónak azonban nem a tanácsadás az elsőrendű megnyilatkozási módja. Mert ezekből az emberekből gyakran hivatásos intézményi ember lesz. Ami nem feltéllenül baj, de akkor egy nemesebb ügy ellen vétenek: lemondanak arról, amire egyszer elszánták magukat. Vagyis, hogy írjanak. A jó oldalon álltak? t Most már szociáUiberális hovatartozásukat nyíltan vállaló elemzők beszélnek arról, hogy az értelmiség mintha kíméletesebb lenne ma a hatalommal mint az ezt megelőző négy érben. - Még nem olyan hosszú ennek a kormánynak a regnálása. A közmondás szerint „nézzünk és várjunk". Aztán majd meglátjuk. 9 A kormánytagok tevékenységéről a Hom-kormdny stratégiájáról kialakította már a véleményét? - Vannak ebben a kormányban olyanok, akikről jó a véleményem, s vannak, akikről kevésbé. Mindenesetre elfogadom Ottlik azon gondolalát, hogy lehelnek barátaink a kormányban, de a kormány nem lehet a barátunk. Azt azért észreveszem, hogy valamiféle aktuális félrecsuszamlásrrak, erőszakos fordulatnak a jelei nem mutatkoznak a horizonton. • .Sokan mégis azt mondják, bogy az ellangyosodásra, a nosztalgiára, a kádárista attitűdök feléledésére van esély. 9 Konrád György nem mond le az írásról. (Fotó: F.nyedi Zoltán) Szerel mosolyogni. És a kávét is szereti. Meg persze szerel beszélgetni de ha beszél akkor ezt csöndesen teszi, többek szerint ezzel szokta felhúzni érzelmi kitörésre hajlamos vitapartnereit. Nem szereli viszont a tabukat. - Ilyen híreket én is hallok, sőt jeleket is látok. Illúzióink azonban nem voltak. Én különben sem szeretem ezt a nagy leleplezősdit. Ebben az országban elég kevesen születtek 1989 után, és akik a legdühösebbek, azok néha nem is a jó oldalon álltak, csak retorikát váltottak és ma lettek hősök. A demokratikus ellenzék meg nem bosszúálló társaság. Akkor megmondtuk a magunkét, tehát most nem kell, hogy olyan nagyon megmondjuk újra. Az elemző kritikai szerep megfelelő ma is. Nem hiszem, hogy az aktív mozgalmi-ideológiai szerep volna most a kívánatos. • A Demokratikus Charta gyakorlatilag megszűnt. pedig lehetséges, hogy kritikára ma is szükség lenne. - A Charta nem általában a kritikára szegődött. Nincs mögötte intézmény és pénz. Ha van egy olyan „hullám", amikor az emberek tartanak valamitől, akkor aránylag könnyű egy összejövetelt megszervezni... • Ma elégedettebbek lennének az emberek? - Amikor egy felvetődő kérdésre lehet ezt is, azt is meg amazt is válaszolni, és a demokratikus játékszabályok nem sérülnek meg, akkor mi várakozunk. De az a hasonlat, amit akkoriban fogalmaztunk meg - „Az esernyőt akkor kell kinyitni, amikor esik" -, ma is időszerű. Én azonban nem észlelek erőszakosan terjeszkedő állami ideológiát, erőszakos cenzurális jelenségeket, a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság ellen indított hajszát. De ha újból pártállami jelenségek jelennek meg ennél feltűnőbb formában, akkor a Charta esernyője kinyílik, vitorlájába szél fúj, s akkor ismét fellép majd ez a társaság, amelynek fel kell frissülnie új, érzékeny emberek csatlakozásával. Sokszor volt „gonosz ember" 9 „Antipolitikus az, aki az államot szigorú fogyókúrára akarja fogni, és nem feszélyezi, ha ezért államellenesnek nevezik" — jó néhány éve irta ezeket a sorokat. - De ma ugyanerről van szó. Nem a központi államhatalomtól kell a mannát várni; önmegvalósító polgárokra van szükség, függetlenül attól, hogy ehhez az állam mit szól. 9 Legutóbb önt is államellenesnek nevezték. - Engem egyáltalán nem feszélyez, bárminek is nevezzenek. Sokszor voltam én már „gonosz ember", mind a mai napig sokan tartanak annak. 9 Talán mert megint begyűjtött egy rossz pontot. A lágy drogokról alkotott véleményéért saját párttársaitól sem kapott elismerő szavakat. - Ha valaki független értelmiséginek érzi magát, nem azt kell néznie, hogy hányan állnak mögötte, hanem azt kell végiggondolnia, hogy saját állítása helyes-e. Én azt gondolom, hogy helyes. A tételem egyébként nagyon egyszerű: „aki másnak nem árt, aki mást nem bánt, azt nem kell becsukni". A lágy drogot fogyasztó fiatalemberek általában büntetlen előéletűek, és nem tartom túlzottan erkölcsösnek, ha börtönbüntetéssel derékba törjük az életüket. Ez számomra ugyanaz lenne, mint ami régen történt: ment az ember az utcán, a rendőr meg kinyithatta a táskáját. Én pedig utálom, ha a hatóság beleüti az orrát, hogy mi van a zsebemben, mit eszem, mit iszom, mit füstölök, mit csinálok, ártok-e magamnak vagy sem. Hiszen azt sem büntetik meg, aki a legnagyobb bűnt követi el önmagával szemben, vagyis megöli magát. A felgyújtott búz 9 Ön egyszer azt irta, hogy a nem megfelelő kommunikáció nagyon rossz irányba tereli a társadalmat. Sőt, mintha azt is mondta volna, bogy „a durva kommunikáció egyszer gyilkoláshoz vezet". - Magyarország nem éppen a durva kommunikáció iskolapéldája. Itt a politikai átalakulás nem került emberéletbe. Itt a testi erőszak csak a legutolsó pillanatban lép működésbe. Még a legszélsőségesebb jelenségek is csak fenyegetésként rajzolódnak fel. Nem úgy, mint például Németországban, ahol minden hónapban történik egy rasszista gyilkosság vagy kisebbségiek elleni erőszak. A vad beszédtől a vad tettig mintha hosszabb út vezetne nálunk. A végrehajtásban mintha lustábbak, slamposabbak lennénk, és ez néha jó. Nálunk ugyan mintha hevesebbek lennének a viták - hiszen a prágaiak például jámborabbak, mint mi -, de a bolond gondolat itt csak nagyon ritka esetben vezet felgyújtott házig... Prieger Zsolt Szamárfül Egy jövőregény a múltból Az elmúlt év végének könyvterméséből - a könyvszakma szerint is - a legkiemelkedőbb Gulácsy Lajos Pauline Holseel (Cevian Dido) című regényének megjelenése volt. Az eddig jószerivel „csak" festőként ismert Gulácsy olyan különleges és egyedülálló művet hagyott ránk - mindeddig kiadatlanul -, melyet pontosabban nem lehet körülírni (netán bemutatni). mint ahogyan azt ő fogalmazta meg A „Cevian Dido" belső lényege elmet viselő elöljáróban: „Társadalmunkban ez a regény képviseli a jövő napok, a „Holnap" ideáljait. Teljesen szakít a mai elvekkel és irányító törekvéseivel azoknak a fórumoknak, melyek ma a hatalom, pénz és hit jegyében uralkodnak és törvényeket szabnak elénk. Sok helyen, úgy véljük, a múlt évek, századok régen feledésbe merült hagyományait élesztgeti. Téved az, ki a múltba visszapillantást történelmi idők pozitív képeinek veszi. Egyszerűen egy alakuló új stílus kiépítéséhez szükséges érzések megcsillanásai ezek. Merő új meglátások. A fonás teljesen ment minden vonatkozásoktól minden eddig megjelent irodalmi termékre. így nincs históriája vagy témája sem ennek a műnek. Nem is lehet, amennyiben teljesen új érzések kelnek itt életre az első laptól az. utolsóig. Nem akar sem javítani, sem újítani. Egyszerűen egy új látószöget vesz fel már eleve, s ebben mint külön világban éli az ő dús és változatos egyéni életét. Olyan, mint egy hatalmas fa, melynek csak virágzását és dús termését élvezzük, gyökere nem a földbe verődött, hanem egy más, ennél termékenyítőbb ősanyagba. így tud olyan hatalmas suggestiv erővel bírni, hogy az olvasót valósággal beléhelyezi ebbe az életerős világba, hol az egyén hatalmas erejében csillan föl és uralkodik minden kicsinyes szenvedélyen. így tud Cevian Dido a leginkább átérző lélek és leghatalmasabb Caesar lenni, és míg lekicsinyel minden eddigi nagyságot, a szenvedéstfek legnagyobb megértője tud lenni. Az írók eddig múlt eseményekkel tartották jól közönségüket, kedves szavakkal ecsetelték azt, ami lelkükben a múlttól megmaradt. Próbáljunk egyszer előre lépni az időben, s elmondani egy eseményt, egy hangulatot, mely egy nagyobb olasz városban 10 év múlva fog lejátszódni. Próbáljuk meg!" Hát próbáljuk. A regény anyaga több vázlatból és sorrendbe nem rendezett kéziratokból állt össze, komoly filológiai munkát igényelve, amelyről a köny két szerkesztője, Nagy Márta és Kurdy Fehér János - mindketten a szegedi egyetem hallgatói voltak - néhány oldalon beszámol, hogy eligazítsák az olvasót szándékukról. P. Sz. - Érdeköl ez tégöd Elemér? - rivalt rá Terka asszony urára, aki már egy kicsit megroggyanva, de nem megtörve nézte a Negyedik Dimenzió című műsort a tévében. - Mióta a fiad föltötte a tetőre ezt a kórságos lavórt, egyfolytában a tévét lesöd. - Hol a pucér nőket, hol a horrort néződ - térj már magadhoz, és inkább nézd meg, a tyúkok be vannak-e zárva?! Elemér nem szólt egy szót sem, csak szorgosan gyűrte be a bejgliszeleteket. Karácsony másnapja volt, a vendégek már árkon-bokron túl voltak, és az öreg egyáltalán nem akart engedelmeskedni az asszonyi parancsszónak. Mereven, a kóma kellős közepén bámulta a tévét és nagyon érdekelte, mi történt a szomszéd faluban. Már oda sem figyelt, mit iszik, hol a demizsont sanyargatta, hol a pálinkásüveg tévedt ingatag keze ügyébe. Nagyokat sóhajtozott, és arra gondolt, bár ő is találkozna egyszer egy ilyen ufóval, és végre szerepelne a tévében a nagy nyilvánosság elótt. Mire véget ért a fantasztikus előadás, ami igencsak megfogta Elemér fantáziáját, nagyon nehézkesen sikeredett felkelni székéről, és elindulni az udvarba. - Te láttál már ufót? - kérdezte házsártos asszonyát úgy elmenőben, aki épp a mosogatótál fölött áldozott konyhai teendőinek. - Mit beszélsz, te buggyant embör? Ajánlom, ne igyál már többet, mert kihívom Dódit! Elemér erre elhallgatott, nagyrabecsült háziorvosa nevét hallván, és elindult dolgára. Odakint szállingózott a hó, a nagy udvart sötétség fogta körül, csak a város fényei szűrődtek át a derengő ködfüggö• Balla Ferenc Az ötödik dimenzió nyön. A tyúkól lent az udvar végében állt, ahová igencsak egy fertályórára volt szükség, hogy leérjen. Hol jobbra, hol balra csúszkált az olvadó havon, és sehogyan sem értette, mit keresnek erre az idegen lények. Talán a szélmalmot akarják elvinni, azt én ugyan nem hagyom - dörmögte magában. Efféle és más fantazmagóriával töltögette kótyagos agyát, mire odaért küldetése színhelyére. Ellenőrizte a lakatot, ami nagyobb volt, mint a legkövérebb barma. Ez az esti teendő már megszokott volt számára lefekvés előtt. Megnyugodva konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mikor a házba vette az irányt, hirtelen a góré mögött fényt látott, szinte átvilágított minden kukoricacső között, és halk brummogással megállt. Elemér ereiben meghűlt a vér, hirtelen azt érezte, hogy gyökeret eresztettek a lábai, hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Lassan elbotorkált a góréhoz, és kimért, gyanakvó mozdulatokkal körbejárta. Alánézett az építménynek is, de ufót nem látott, csak egy-két megszeppent egér cincogott fel a váratlan látogató hallatára. Elemér megvakarta ószüló üstökét, és leült egy farönkre. Gondolataiban még mindig a tévéműsor képei cikáztak, és nem tudta magát túltenni a látottakon. Hirtelen felugrott, és elfelejtkezve a terepadta körülményekről, rohant be a házba. - Terka, ufót láttam! Hivd a tévéseket! - ordított torkaszakadtából. Az asszony csak nézett egy darabig, azt gondolván, lehet, hogy a kakas csípte meg egyurát. Mikor látta, hogy fele se tréfa, odaugrott férje elé, és megnézte ziháló ura homlokát, forró-e? - Te igencsak lázas vagy embör, mást kéne hívni, nem a tévéseket. Hirtelen nagy csend lett, a tanácstalan emberpár mozdulatlanul nézett egymásra. Váratlanul megszólalt a kapucsengó. Elemér az ijedségtói bénultan így dadogott fel: - Mondtam, hogy itt vannak. - Hát akkor fogadd óket illendően, hisz te vagy a ház ura. Az öreg néhány bizonytalan lépés után, remegő lábakkal, de elindult az idegenek fogadására. Felkapta a demizsont is, hátha szeretik ők is a borocskát. Nehezen, nyikorogva nyílt ki az ajtó, Elemér lassan emelte fel fejét, és nagy meglepetésére öccsét látta maga előtt az idegenek helyett. - Te - hebegte. - Mi szél hozott erre ilyenkor, télvíz idején, motorral. Frici nem válaszolt egy pár percig, kifújta magát. - Erre jártam, és gondoltam, nem veszitek rossz néven, ha nálatok éjszakázom. Egy kicsit eltévedtem idejövet, és először a szomszédba csöngettem be. Elemér nagyot nyelt és megnyugodva tessékelte be a házba agyonfázott testvéröccsét.