Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. JAN. 19. A halálra ítélt ügyvédnő Szegeden járt A hazai és a világsajtót bejárta a hír: a román titkosszolgálat Éva Mária Bárkit, a magyar származású bécsi nemzetközi jogászt, ismert emberjogi szakértőt felvette a likvidálandók sorába. Elpusztításának módja közlekedési baleset vagy méreg. Az ügyet az osztrák kémelhárítás hozta nyilvánosságra és mint szokásos, román oldalról cáfolták a fizikai megsemmisítés tervét, az osztrákok viszont ismételten megerősítették, az ügyvédnőnek személyi védelmet ajánlottak fel, amit ő visszautasított. A nemzeti kisebbségi jogokért megalkuvás nélkül, tények és alaposan felderített valóság birtokában számos fórumon állt ki, mellőzve indulatokat és elfogultságokat. Nevét szélesebb körökben a boszniai háború során ismerték meg. Ausztria átmenetileg lezárta határait a menekülök előtt. Az ügyvédnő odautazott és addig érvelt, harcolt a kormánnyal. míg végre átengedték a szerencsétlen embereket. Svájcban húsz éve él és működik egy egyesület, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör. Minden évben megrendezte un. „tanulmányi napjait", meghívott emigráns írók, költők, orvosok, politikusok stb. tartottak előadásokat. A „puha" diktatúra idején több hazai előadót is vendégül láttak. Az egyesület vezetése úgy döntött, hogy az első szabad választások után Magyarországon tartják meg a tanulmányi napokat. Az esemény színhelye a szegedi Forrás Gyógyüdülő volt. 1990. október 10. és 14. között. Összefoglaló címe: Szúkülő vagy táguló horizontok? Néhány név az előadók közül: Gál Sándor, Csorba Béla. Juhász László. Pomogáts Béla. S/.őcs Géza, Duray Miklós. Október 13-án elsőnek lépett pódiumra Bárki Éva Mária. Mondandójának címe: A közép-európai kisebbségek helyzete nyugati szemmel. Bevezetőjében elmondta, hogy életében először tart előadást magyar nyelven. Nos, a továbbiakban ezt senki sem hihette, ugyanis kitűnő kiejtéssel, mívesen épített mondatokkal vágott bele az égető kérdésekbe. Szólt az első világháborút követő békekötésnek nevezett diktátumok súlyos következményeiről, Magyarország példátlan feldarabolásával idegen államok polgáraivá kényszerftett milliók létének elnyomorításáról, a lelki terror folytán másodosztályúvá, sőt a második világháború után kollektív bűnösökké vált népcsoportokról. Elmondta, hogy az emberi jogok deklarálása önmagában semmit sem ér, ha nem követi azok megvalósítása. Ennek érdekében ott kell lenni minden fórumon, nem elég néha szóba hozni a sérelmeket, hiszen ezernyi követeléssel ezernyien állnak sorban, aki lemarad, soha nem hallatja szavát, vagy csak elsuttogja, az nem számíthat meghallgatásra. Ott kell lenni mindenütt, szóval, brosúrákkal, könyvekkel, okos és főleg igaz valósággal vértezve, minden résbe be kell furakodni, egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztani. Az ajtókat zörgetni kell, hogy kinyíljanak! Ez a néhány mondat természetesen csupán a kisebbségi jogok kiharcolásának, problematikájának egyik Bárki asszony által javasolt módját jelzi. Az egész előadás itt nem vázolható fel. A hallgatóság lelkesen ünnepelte a Bécsből Szegedre utazott ügyvédnőt. Most pedig halljuk a halálos fenyegetés híreit! Araszolgatunk Európa és a demokrácia felé. Vélem, sok pár bocskor elkopik, míg odaérünk. Bánki Mihály ldós, egyedülálló, 82 éves nyugdíjas tanár vagyok, igen kevés a nyugdíjam. Ebből a kis nyugdíjból évekig gyűjtögettem 60 ezer forintot. Ezt az összeget Szeged főpostáján helyeztem el kamatozás céljából, hogy az utolsó időkre: betegség, halál - legyen mihez nyúlni. Az értékpapír 10 000 és 50 000 címletű volt. egyéves volt a lejárata. Január lilén elmentem a postára a pénzért. A pénztáros kifizetett 70 800 forintot kamattal együtt. A kifizetőterem ajtajában három cigány megtámadott és a táskámat kicsavarta a kezemből. Kiabáltam, ordítottam, huzakodtam a cigánnyal. hogy adja vissza a táskámat. Végre kirángattam a kezéből, de a pénz már nem volt benne. Hiába jajveszékelOLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6741). TELEFON: 481-460 Madáretető... A fagyos szélben áll a csillogó jégtáblák előtt az idős ember. Zöld, kopott, prémgalléros kabátban, karján tétován lógó táska. Karja furán lendül - kenyeret dob néhanéha a jábtáblán tolakodó madaraknak. Veszekedő sirályok csapata gyűlt előtte, a szárcsák és kacsák is érdeklődve úsznak közelebb. A zöldkabátos néha fölnéz, nem didereg, nem mormol ajka áldást vagy átkot, nem próbál szánalomra méltónak látszani, s nem akarja jobb színben föltüntetni szándékát... nézi az elsuhanó aulákat. Meleg barna szemében nincs semmi, sem öröm, sem bánat semmi sincs. A semmi van ott! Ahogyan tétován dobálta a kenyeret, nem lehetett megszólítani - pedig lehet, arra várt, valami emléket előhívó szóra, egy összevillanó tekintetre. Se ész, se áhítat nem segített, mi hát? Hogyan hajolhatok az ő semmijéhez? Mit számít neki az én szenvedélyem? Hogyan kérdezzem meg Tőle - amit tud -, a hutaság és lelketlenség tömegbe verődését, hogyan állja, hogy nem sodorja el őt is a jeges áradat? Hogyan tudott szembefordulni az álracionalizmus világával, ahol már az életfolyást is gazdasági erők irányítják. Elzárkózott és tudomásul sem veszi az értékátrendeződéseket, a szellemtelen új bálványimádás új jelenségeit? Ugyan mit tesz emlékezik, vagy azokat is tétova kézzel a jégtáblákra szórja szíve morzsáiként? A sirályok már szinte rászállnak, kezéből kapdossák a falatot, néha rámnéz meleg barna szemével, a zöld kabátot madárszirmok ölelik át. Nem lehet megszólítani, pedig lehet, ezért tette mindenét a fagyos partra. Hogyan hajolhatnék az ő hittel teli semmijéhez? Szavak, szavak, madarak és emberek... a tény és vágy között ott ballag az átölelhetetlen jeges folyó... Csizmazia György mondta, ők videót használnak őr helyett. De a videófelvételt nem küldte el még január 16án sem a rendőrségre. Képzelem, milyen szívügye a tettes kézrekerítése. Nekem sem mutatta meg a felvételt, hiszen én tudnám legjobban kiválasztani a cigányt és társait és ezen a képen én is ott kell, hogy legyek. Szerintem nincs is a videón semmi, csak azzal védekeznek. Azt mondta, menjek el a rendőrségre, majd a rendőrnek adja oda a videófelvételt. Neki azonnal szólni kellett volna a rendőrségnek. Kérem, segítsenek rajtam. A gondatlan, semmivel sem törődő posta fizesse meg pénzemet, mert egy fillérem sincsen. Tisztelettel: Dr. T. M.-né Kutyaélet Szegeden A postán rabolták ki tem, sírtam, ordítottam segítségért, senki nem segített. Őr nem volt, aki segített volna, de a ki-bejárókelők sem segítettek. A cigány meg is ölhetett volna. A rablás a postaépületben történt. Ezért követelem: fizesse meg a keservesen gyűjtött pénzemet a posta mégpedig; I. Őr nem volt. 2. Az épületben történt a rablás. Felhívtam a postapalota épületében lévó igazgatót még aznap, január 10-én (Tóth László, Tisza Lajos körút 45.). Ő azt mondta: majd csinálunk valamit, segít. Január 16-án felkerestem személyesen. Azt mondta, nem tehet semmit. Tehát már megbánta ígéretét. A főposta igazgatója vagy vezetője, Rácz Lajos, azt Tisztelt Polgártársaim! Bajtársak! Városunk életét régóta foglalkoztatja a téma, a kutyákkal és tulajdonosaikkal kapcsolatos „problémák." Az illetékes szervek nem. vagy nem megfelelő eszközökkel járnak el a probléma megoldása érdekében. Közben a felek között folyamatosan romlik a kapcsolat. Nemegyszer voltam tanúja vitáknak, veszekedéseknek, és sajnos verekedéseknek is. Sőt megtörtént olyan eset is, hogy életem védelme érdekében a rendőrség segítségét kellett kérni. Akik példás „gyorsasággal", fél óra elteltével érkeztek a helyszínre. Sajnos, az illetékesek közömbösen figyelik az eseményeket. És csak róják ki a büntetéseiket, mint hogyha ezzel megoldanák az ügyet. Igaz, nem vagyunk egyformák, de mégis úgy vélem, emberek vagyunk, és képesek vagyunk a békés egymás mellett élésre. Talán képesek vagyunk civilizáltan élni, és megoldani saját problémáinkat. Ismerek olyan kutyatulajdonost, aki csak azért tartja kutyáját, hogy rettegésben tartsa vele szomszédait, hogy békés polgárokat támadtasson meg a Széchenyi téren, hogy pusztán csak a „hecc" kedvéért, az övénél kisebb kutyákra, nemritkán azok gazdáira uszítsa... Igen, van, aki ezért tartja. De van olyan is, aki azért tartja, mert szereti, és akar, képes úgy élni, hogy minél kevesebb legyen az incidens. Ismerek olyan embert, aki csak azért hord fegyvert magánál, hogy kutyákat öljön, függetlenül attól, hogy az ránézett, vagy nem. Aki annyira gyűlöli a kutyákat és tulajdonosaikat, hogy ha tehetné, „gázkamrába küldené az összeset." Sajnos, városunkban többségben vannak az ilyen emberek. Igaz, van olyan ember is, aki akar békében élni. Igaz, nem szereti, de nem is lép fel ellenük. Ő talán már tudja a megoldást, rájött arra, hogy mindenkinek szuverén joga a kutyatartás, amiről törvény is rendelkezik. Ő olyan ember, aki tudja, hol van városunkban kijelölt kutyafuttatási hely (mert van nyolc is!). És nem itt fut, tart kondicionáló edzéseket, sétáltatja gyermekét, napozik feleségével (néha meztelenül is). Mert tudja, hogy kijelölt kutyafuttató helyen van, és számíthat arra, hogy elengedett kutyákkal találkozik, akik őt megugathatják. Ezért inkább a ligetbe megy futni, gyereket sétáltatni, és ha napozni akar, elmegy a strandra. Ha találkoztam volna már vele. kalapot emeltem volna előtte. De sajnos még nem találkoztam vele. Azok kedvéért viszont, akik nem ismerik az érvényben lévő ebtartási szabályokat, most következzen néhány idézet a DM 1994. március 10-i számából Szeged Megyei Jogú Város közgyűlése 1992. április 8-án megalkotta az állatok tartásáról szóló 6/1992/V. 6.) számú rendeletét... 5. paragrafus (9) bekezdés. Közterületen, illetve lakóházak közös használatú helyiségeiben, s annak udvarán az ebet biztonságos vezetésre alkalmas pórázon kell vezetni..." 2. sz. melléklet. A rendelet 5. paragrafus (9) bekezdésében előírtak szerint az alábbi ebfajtáknál szájkosár használata kötelező: terrierek (fox, kerry. blue, jagd. ír, welch), stefford-shire, komondor, kuvasz, dog, doberman, rotweiler, mastino, németjuhász, óriási schnauzer, nagytestű pásztor- és juhászkutya, arplanac pásztorkutya, kaukázusi juhász, briond, buvier, belga juhász és a felsorolt kutyák keverékei. . A most következő idézetet azoknak ajánlom, akik azért emelik fel hangjukat, mert tömegközlekedési járművön szállítanak kutyákat. „...6. paragrafus (3) bekezdés: Közforgalmú közlekedési vállalat járművein a közlekedési vállalat érvényben lévő előírása szerint (jegyváltással) pórázon tartva, a 2. számű mellékletben felsorolt fajtáknál szájkosárral ellátva lehet ebet szállítani..." Ez utóbbit azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert sofőr és utas egyaránt megaláz és leszállít kutyást, pedig nincs igaza. Végezetül felkérem a kutyatulajdonos társakat, hogy kutyáinkat az arra kijelölt helyeken engedjük el, annak érdekében, hogy ne érjenek váratlan, kellemetlen meglepetések minket, ezzel szolgálva a békét! Felkérem a nem kutyatulajdonos polgártársakat, hogy ha lehet, kerüljük a „veszélyes" helyeket, így nem adva okot a félreértésekre. Ezzel szolgálva a békét! És végül állampolgári jogon felkérem az illetékes szerveket a felmerült javaslat megvitatására, a probléma mihamarabbi megoldására. Ezzel elősegítve a „békekötés" feltételeit. (Név és cím a szerkesztőségben) • Szekesztóségünk számtalan olyan levelet kap, amelyekben köszönetnyilvánítások, jókívánságok szerepelnek. A hosszú listák bizonyítják azt, hogy él a segítő szándék az emberekben. Nincs terünk arra, hogy valamennyi levelet teljes terjedelmében közöljük, most azonban egy csokorra valót gyűjtöttünk össze azzal, hogy a hálát és köszönetet tolmácsoljuk az érintetteknek. Hírt adtunk arról, hogy egy egészséges kisbaba édesanyja gondolt egyet és karácsonyi ünnepséget szervezett, ajándékokat gyűjtött az egészségügyi gyermekotthonban élő sérült kisfiúk számára. Az intézet igazgatója, dr. Szűcs Péter mond köszönetet az otthon 200 lakója nevében a magát megnevezni nem akaró fiatalasszonynak és mindenkinek, aki igyekezett örömöt szerezni ezeknek a gyerekeknek. Köszönetek A 11. Kórház Ideg-elme osztályán kezelt betegek és az ott dolgozók nevében köszöne'tet mondanak a Polgármesteri Hivatalnak, a „Szentháromság Egy Jó Isten" Szeretetszolgálat Alapítvány Kuratóriumának, a Városi Vöröskeresztnek, és a Kórház vezetőségének az ünnepek alatt hozzájuk eljuttatott ajándékokért. Az üllési „Remény" Nagycsaládos Egyesület vezetősége hálás köszönetét fejezte ki mindazon intézmények felé, melyek adományaikkal több család és 250 gyermek karácsonyát tették boldogabbá. Az Egyesített Szociális Intézmény lakói azok nagylelkűségét köszönik, akik az adventi időszakban meglátogatták az otthon idős lakóit, s meghittebbé tették számukra az ünnepeket. Számtalan intézménynek és magánszemélynek mond köszönetet az United Way Délmagyarország Alapítvány elnöksége és háttérintézményeinek munkatársai a. tavalyi évben nyújtott támogatásokéin es" együttműködésért. Révész Pál osztályfőnök, a sándorfalvi általános iskola speciális, osztatlan osztálya részéről azoknak a szervezeteknek mond köszönetet, akik 13 beteg gyermekének, tanulójának kedveskedtek. A Télapó és a karácsonyi ünnepség nagyon jól sikerült az osztályban. A legnagyobb sikere a diszkónak volt, de ugyancsak boldoggá tette a gyermekeket a számtalan ajándék, édesség. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat pedig páratlan bábszínházi élménnyel ajándékozta meg a kicsiket.