Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

1995. január 16. 3. SZERELMEK, (IVflQY a MOTOR, a KENü ES a LfiBDfi • Buenos Airesben nem Maradonát hibáztatták Polonkay kettős állampolgársága Egyszer talán hivatalos meccsen is magára öltheti a River­mezt... (Fotó: Révész Róbert) Jól emlékszem, '93 tavaszán e sorok írója tudósítóként volt jelen a Kiskundorozsma-Szegedi Dózsa NB III-as bajnoki mérkőzésen. A vendégek nagy csatában 2-1-re legyőzték a házigazdákat. A mezőny legjobbjának a lilák 5-ös számú játékosa, Polonkay Roland bizonyult. Rá egy hétre már hiába kerestem a nevét az összeállításban. El­utazott, méghozzá jó messzire. A Boeing tudnillik egé­szen Argentínáig repítette. Az elmúlt két év alatt „Roli" csak hébe-hóba tűnt fel Szegeden. Karácsony óta azon­ban ismét a Tisza-parti városban él és mozog. - Majd' két esztendeje, a dorozsmaiak ellen tényleg jól ment a játék - nosztalgiázott velem együtt a még mindig csak húszesztendős futballista. - Mégis hátat fordítottam a Hunyadi térnek, és elutaztam Buenos Airesbe. • Mit csináltál ott? - Argentínában él a déd­nagyapám, s mivel teljesen egyedül volt, kimentem vi­gyázni rá. De nem lettem hűt­len a focihoz sem, hisz az egyik legnépszerűbb ottani klubban, a River Plate-ben szorgalmasan látogattam a ju­niorok edzéseit. Ugyan hiva­talos mérkőzésen nem léphet­tem pályára, de az edző­meccseken állandó játéklehető­séghez jutottam. A magánéle­tem is szépen „alakult", meg­ismerkedtem egy lánnyal, és kapcsolatunkat eléggé szoros­nak lehetett nevezni. 9 Fél év után mégis ha­zajöttél Szegedre. Miért? - Nagyon hiányzott már a család. De egyetlen percig sem mondtam le a visszatérésről. Végigcsináltam a téli alapozást a Szeged FC-vel, de '94 márci­usában (főleg a lány miatt...) ismét felültem a repülőgépre. Nagy butaság volt, mert nem­sokára összevesztünk, ráadásul lemaradtam egy németországi szerződésről is. Abba a gár­dába mentem volna, ahol gye­rekkori jó barátom, Tölcséres Andris már évek óta futballo­zik. Ez az 1860 München fiók­csapata. 0 Azért a River Plate ju­niorjai között sem utolsó dolog pályára lépni... - Persze, hogy nem, de a tétmérkőzések hangulata bor­zasztóan hiányzott. Ugyanis, bármennyire is kértem, még­sem adta ki a Szeged FC a játék­engedélyemet. 0 Ha már úgy ingázol Szeged és Buenos Aires kö­zött, mint más mondjuk Vá­sárhely és Mártély között, nem jutott eszedbe a kettős állampolgárság megszer­zése? - Fején találtad a szöget. Már másfél éve beadtam az ar­gentin hatóságokhoz az okmá­nyokat. Ha minden összejön, 1996 júniusában talán már le­rakhatom a hivatalos esküt. Nagyon megtetszett a kinti életfelfogás... 0 Mivel elég sok időt töl­töttél már eddig is a ga­uchók között, biztosan van rálátásod az ottani focira. - Ott az emberek lételeme a futball. Már a négyéves gyere­kek is éjjel-nappal rúgják a lasztit. Rengeteg tér van Bue­nos Airesben, de délután 3 óra­kor már egyetlen szabad terület sincs. Minden embernek van kedvenc csapata, még a nők­nek is. A River mellett a Boca Juniors a legnépszerűbb együt­tes. A bajnokikon félelmetes a hangulat. Évtizedes jó barátok tudnak egy életre összeveszni a meccseken. Szerintem azért nagyon jók az argentin futbal­listák, mert a kinti edzők nem­csak technikailag készítik fel őket, hanem fizikumuk javítá­sára is óriási hangsúlyt fektet­nek. 0 Az amerikai világbaj­nokság alatt is odakint vo­ltál... - Az ottaniak azt gondolták, egyedül a brazilok lehetnek ve­szélyesek Batistutáékra. Ami­kor szertefoszlott az álom, nem Maradonát, hanem a FIFA-t, azon belül pedig Havelange elnököt hibáztatták. Szándékos akciót véltek felfedezni bálvá­nyuk „elmeszelésében". Leír­hatatlan volt a gyász, amikor a románok kiverték az ar­gentinokat. Még a legke­ményebb férfiak is zokogtak. 0 Visszatérve rád, kará­csony óta megint „itthon" vagy. Elképzelhető, hogy tavasszal ismét a zöld gye­pen találkozunk? - Most úgy gondolom, amíg nem kapom a kezembe a kettős állampolgárságról szóló papi­rost, addig Magyarországon futballozom. De hogy hol, ar­ról még fogalmam nincs... SZÉLPÁL LÁSZLÓ Természetesen a Szegedi Olajbányász SE-nél is elkezdő­dött a munka, azonban azt hallot­tam, hogy az ötszörös világbaj­nok kenus, Bohács Zsolt ismét elhagyja a Tisza-parti egyesü­letet. - Most már szó sincs erről... ­válaszolta a kiváló kenus, miután nekiszegeztem a kérdést. 9 Talán felvetődött? - Tudod, a szerződéskötéskor minden sportoló próbálkozik, hi­szen az elvégzett munkáért, ami nem is akármilyen, többet sze­retne kapni. 0 Végül is sikerült meg­egyezni? - Igen aláírtuk a szerződést, s továbbra is a Szegedi Olajbá­nyász SE versenyzője vagyok. 0 Ez számomra megnyug­tató. De te mennyire vagy elégedett a fizetéseddel? Ezt csak azért kérdezem, mert ál­lítólag kevesled a jutta­tásokat. - A fizetésemre vagy kíván­csi? 0 Igen. De pusztán csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy a Szegedi Olajbányász­nál mennyire becsülik meg az ötszörös világbajnokot. - Pénzről nem szívesen nyi­latkozom. Ez esetben pedig azért nem hozom nyilvánosságra az összeget, mert annyira kevés... 0 Komolyan mondod!? Mert én pontosan az ellenke­zőjét hallottam. Vagyis, a többieknek azért nem jut, mert te mindent elviszel. Sőt, a fiatalok most azért marad­tak ki a válogatott edzőtábo­rából, mert az egyesület nem tudott hozzájárulni a költsé­gekhez. - Most mondok neked egy el­képesztő dolgot. A versenyzők közül nem én keresek a legtöb­bet, nem én vezetem a fizetési listát. 0 Ez tényleg meglepő. Azt gondoltam, hogy a Szegedi Olajbányász SE-nél mint többszörös világbajnok, te vagy a legnagyobb sztár. Vagy a többi világbajnokot titokban tartják az egyesüle­tednél? - Ne hülyéskedj... 0 Jó, csak felháborítónak tartom azt, amikor vannak kivételezett egyének a munkahelyen... Mindeneset­re készülsz az idei évadra? - De még mennyire! Az idén valamivel korábban lesz a világ­bajnokság, s mindenképpen sze­retnék visszakerülni a sfkvizi csapatba, amiből tavaly kima­radtam az ismert anyagi gondok miatt. Éppen ezért gőzerővel ké­szülök, mégpedig naponta két­szer edzek, ami azt jelenti, hogy futok, úszók és a tanmedencében lapátolok. Sőt, ha az időjárás en­gedi, akkor a Tiszára is kime­részkedek, hiszen nagy előnyhöz jut az, aki a téli felkészülés alatt tud evezni. Bohács Zsolt a hideg víztől sem fél. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Az ötszörös világbajnok marad Szegeden Bohácsot egyelőre csak a fizetési listán előzik meg A medvék ugyan még téli szundikálásukat töltik (mi­lyen jó is nekik), azonban mindezt nem tehetik meg a ka­jak-kenusok, hiszen a nyári jó szereplésük egyik feltétele a kemény téli alapozás. „Nincs lazsálás továbbra sem!" ­nyilatkozta a minap Kőbán Rita, a fénykorát élő magyar kajakkirálynő. S azt is elmondta, hogy most még inten­zívebben készül, mint tavaly ilyenkor. Vajon mi hajtja még a Kőbán Ritához hasonló kaliberű élsportolókat, akik több világbajnoki aranyéremmel a zsebükben talán megtehetnék, hogy kicsit élvezzék is az életet. Merthogy az, amit csinálnak télen, az minden, csak nem szóra­kozás. 0 Vannak partnereid? - Természetesen együtt edze­nek velem a többiek, hiszen jó néhány tehetséges srác van az egyesületnél, akikből kitűnő ver­senyző lehet. 0 Tehetségek az utóbbi időben is voltak Szegeden, de igazán kirobbanó eredmé­nyeket nem értek el. Miben tátod ennek okát? - Úgy gondolom, hogy hamar feladják, s nincs akaraterejük azt a pluszt megcsinálni, amivel a csúcsra kerülhetnének. Azaz, amikor már fáj az edzés, akkor is tovább kell dolgozni, s el kell vi­selni, ha görcsöl az izomzat. Tu­dom, ez rendkívül nehéz dolog, azonban, ha valaki az úgyneve­zett első fájdalmat nem viseli el, akkor marad középszintű ver­senyző. 0 Úgy tudom, az edzések mellett tanulsz is. - Most éppen vizsgázgatok a jogon, ahol a hetedik félévet zá­rom. Szerencsére már a mun­kajogon túl vagyok. 0 És a felelet után mi került az indexedbe? - Ötöst kaptam... 0 Gratulálok, és remélem ugyanígy vizsgázol majd augusztus végén Duisburg­ban is a világbajnokságon. - Mindent megteszek a siker érdekében! CS. GÁT LÁSZLÓ - Ez Kakuszi - mutat rá az egyik fiúra. - Nagyon jó ver­senyző volt, kár, hogy abba­hagyta. Most, azt hiszem, kő­műves... Magosi Norbit sze­rencsére nem lehetett ilyen könnyen eltántorítani kedvenc sportjától. Ő manapság ingázik Szeged és Debrecen között, de véletlenül sem lett hűtlen „sze­relméhez". Csillik Robi leg­jobb tudomásom szerint felha­gyott a salakmotorozással, je­lenleg virágkertészettel foglal­kozik. Lengyelből, úgy hallot­tam, derék motoros rendőr lett... 0 Miért is széledt szét ez a gárda? - kérdezem Hell Csabától, aki nyilván jóval több volános salaksikerre emlékszik, mint én. - Egyszerűen kitiltottak ben­nünket a pályáról, mondván, hogy berregésünkkel zavarjuk a környék lakóinak nyugalmát. 0 Más megoldás nem jö­hetett volna szóba? Mond­juk egy hangfogó fal építése... - Anyagiak hiányában erre nem gondolhattunk. Ha lett volna pénzünk, alighanem egé­szen másként alakul a sorsunk. 0 Ezt hogyan érti? - Havi 150 ezer forintot kér­tek tőlünk a pálya használa­táért. Ha ezt az összeget törté­netesen kifizetjük, akkor már • Ha van pénz, nem kell hangfogó fal... • Kővárit kétszer látták a Napos úti páiyán fi kisteleki Mailből nem lesz motoros rendőr! Régi, több mint két éve készült fényképet nézegetünk Hell Csa­bával, a kisteleki ille­tőségű salakmotoros­sal. Én már láttam a fotót, így inkább Csa­ba arcát figyelem. Fel-felderül, majd újra és újra elkomo­rul. Attól függően, épp kit ismer fel a ké­pen. A Tisza Volán SC „utolsó" hatosa (balról): Hell, Magosi, Kakuszi, Kabai, Csillik és Lengyel. (Fotó: Gyenes Kálmán) nem is zavartuk volna a kör­nyékbelieket... 0 A motorosok kihez tartoztak abban az időben? - A Tisza Volán SC volt a gazdánk, de nem sokat törődött velünk. Kővári Árpádot össze­sen kétszer láttuk a Napos úton: akkor, amikor kijött és bejelentette, hogy ő a Volán el­nöke, és akkor, amikor közölte, hogy megszűntünk létezni... 0 Aztán, gondolom, mentek hatan hétfelé. - így van. Én például magá­nyos farkasként igyekszem az­óta is folytatni. Szerencsére né­hány szponzor mellém állt, és a segítségükkel reális célokat tűzhetek ki magam elé. 9 Kikre támaszkodik? - A Moltech Kft. jóvoltából juthatok el a nemzetközi verse­nyekre, s mivel ez a cég ékszí­jakat és görgőláncokat forgal­maz, nincsen gondom bizo­nyos alkatrészekre sem. A sze­gedi Tima Center a motoromra és az utánfutómra gumikat biz­tosít, a kisteleki Frédi Kft.-től pedig egy Honda crossmotort kaptam. Ez a járgány jelentő­sen megkönnyíti a téli felké­szülésemet. A szponzorok fel­kutatásában a keresztapámnak, Hell Sándornak elévülhetetlen érdemei vannak, de rengeteget köszönhetek a szüleimnek is, akikre mindig számíthatok. 0 A salakmotorozás, ugye, nem olcsó mulatság? - Egyáltalán nem. Egy ver­senyen (vagy egy edzésen) pél­dául 2-3 „rend" gumit hasz­nálok el. És akkor még nem beszéltem az üzemanyagról, ami szintén méregdrága. A motoromat pedig 9-10 verseny után teljesen fel kell újítanom. 0 Megéri? - Akinek ez szenvedélye, annak igen. Márpedig én rajon­gásig szeretem ezt a sportot. Szerencsére Németországban, ahol igen népszerű a salakmo­torozás, biztosítva vannak a versenyzési lehetőségeim, így fejlődhetek is. A hazai viada­lok viszont egyre ritkábbak, hi­szen ma már csak Debrecen­ben és Miskolcon van igazi motoros élet. 9 Említette, hogy mosta­nában teljesen egyedül ké­szül. - Van egy jó barátom, Hor­váth Tibor szegedi esztergá* lyos, aki igen sokat segít az edzéseken és a versenyeke,.. Jobbára együtt szereljük és ja­vítjuk a motoromat. Nélküle tényleg nagyon egyedül lennék... 0 Fiatal kora ellenére már eddig is számos nem­zetközi és hazai versenyt nyert. Meddig szeretné folytatni? - Ha rajtam állna, még na­gyon sokáig. De ha a körül­mények tovább romlanak, ak­kor már aligha lesz elég az én lelkesedésem. P. SÁNDOR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents