Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-31 / 307. szám

SZOMBAT, 1994. DEC. 31. r Szeptemberben a sportnak, egészen pontosan Medikémia Szeged férfi röplabdacsapat vezetőinek - no meg szponzoraimnak - köszönhetően eljuthattam egy álomvilágba, s megcsodálhattam Izraelből egy csipetnyit. (Gyermekkorom óta a sport közelében élek, édesapám oltotta belém szeretetét. Élversenyző ugyan nem lett belőlem, mégis hálásan gondolok a zöld gyepen, a kosárlabda palánkok alatt eltöltött, felejthetetlen emlékekkel megajándékozó évekre. A sport vezérelt erre a pályára, az újságírói hivatásnak köszönhetem, hogy „világot" láthattam - remélem ezután is láthatok -; hogy csak az önmaguk szórakoztatásáért sportoló emberektől kezdve olimpiai és világbajnokokkal kerülhettem közeli ismeretségbe, mi több - és ez nem túlzás - barátságba.) Egy pillanatig sem hittem, hogy röpke hét alatt minden csodálni valót megnézhetek. Tudom jól, a kép teljessé válásához heteket kellene eltölteni a Földközi-tenger keleti partján hosszú sávként elterülő országban. A földteke azon legendás területén, amely Izrael Állam néven 1948-ban alakult Palesztina egy részén... Abba az országba, amelynek ősi múltja jelen van a ma hétköznapjaiban, s amely annyi, de annyi politikai változáson ment át. Ennek mi csak távoli szemlélői, részesei lehettünk, hiszen a harcok, a békekötések, a politikai és érzelmi örvénylések eposzáról csupán a hírközlő forrásokból értesültünk. Az igazi béke még várat magára Állandó kísérőnk, csapatunk régi jó barátja, a magyar Jona Peled - a negyvenes évek elején vándorolt ki Izraelbe - világosított fel bennünket arról, miként is ítélik meg arrafelé a Rabin-Arafat féle közeledést, a békére törekvést. Elmondta, hogy például Jordániával korábban is volt kapcsolatuk, most azonban végre „puszipajtásokká" váltak, érezhetően szent a béke. A zsidók visszaadtak néhány kisebb földdarabot; a Jordán folyóból évi több mint 150 millió köbméter vizet adnak, hogy csökkentsék katasztrofális vízellátási gondjaikat... (A jordán király nemrég dollármilliókat küldött a Jeruzsálem óvárosában álló muzulmán Szikladóm újraaranyozására; azóta a mitikus repülés emlékműve megint arany fényben, ezer színben ragyog.) Szíriával már közel sem ilyen felhőtlen a viszony, és gondot okoz még a Golan-fennsík is, de mint barátunk megjegyezte: bíznak abban, hogy a józan ész kerekedik felül. (Más kérdés, hogy a Gázai övezetben közel sem ilyen nyugodt a helyzet, a Hamász nem fogadja el, ellenzi Izrael és a PFSZ kiegyezését, s merényletekkel kelt zavart.) Hallgatva rögtönzött tájékoztatóját, megnyugodva vettük tudomásul, nincs mitől tarugyanis annak idején úgy tervezték, hogy a lovas támadók ne törhessenek be a szentélybe. A kápráztató Születés Barlangja előtt hosszú sorok állnak, hogy az ezüst csillagot követve megcsodálhassák Jézus születésének helyét. Kijőve a templomból, a zsibárusok, kegytárgyakat árusítók siserehada veszi körbe a turistát. Cedrusfából faragott betlehemet, gyöngyöket, képeslapokat, gyertyát, szóval minden kínálnak, ami Jézussal kapcsolatba hozható. Ember legyen a talpán, aki vásárlás nélkül képes megszabadulni tőlük, s jó ha megússza anélkül, hogy becsapják... Visszafele jövet természetesen megálltunk Jeruzsálemben is, ahova - jó,magam is tapasztalhattam - bármilyen különleges elvárásokkal érkezik is a vendég, beteljesülnek álmai. A zsidók, keresztények és muzulmánok Szent Városa - egyben a modern Izrael főváros - dinamikus metropolis, amely tárt karokkal várja az érkezőket. Ez a vendégszerető város a világ zsidóinak, keresztényeinek és mohamedánjainak második otthona a szó szoros és spirituális értelmében egyaránt. A jeruzsálemiek szeretettel várják a látogatót, tartozzon az bármelyik felekezethez. A város múltja - meleg vendégszeretete ellenére - jelen van hétköznapjaiban. A három vallás közösségeinek és szektáinak viszonyát ugyan a kölcsönös tisztelet határozza meg - ez lépten-nyomon tapasztalható -, mégsem felejthető, hogy az a megszentelt földdarab, amiért puszta megléte miatt - több vér hullott már, mint bármely más területért a világon! Jártunk a Siratófalnál, a zsidók szemében a világ legtiszteletreméltóbb helyén, melynek tövében a szakállas, talpig feketébe öltözött ortodox zsidók fiaikkal és unokáikkal sajátos ingamozgástól kísérve - elmélyedten imádkoznak órákon át. Kívánságainkat mi is papírra vetettük, és elhelyeztük az évszázados, küklopszkövek réseibe. Volt is ebből bonyodalom, mert szombat lévén, semmiféle munka nem végezhető, márpedig ott és akkor a toll és papír használata annak számít... Mi kijátszottuk az őr vigyázó tekintetét, s most várjuk, hogy óhajaink valóra váljanak... Láttuk Dávid fellegvárát, a Szent Sír-bazilikát (ez rejti a Golgotát és Jézus sírját); az Olajfák hegyét (igaz, csak kapun kívül), melynek lankáin zöldell a Getsemáne-kert. Andalogtunk az arab bazársoron, ahol élveztük a vérbeli keleti nyüzsgést, ahol úgy fogadtak bennünket az ügyes kereskedők, mintha csakis ránk vártak volna. Hogy valójában milyen ország Izrael, hogy kié Jeruzsálem? Egyértelmű választ adni nehéz, mert a rivalizálás szelleme ma is lappang, nem enyészett el... Mégis csodálatos világ, bámulatos emberekkel, mert szellemében Jeruzsálem mindenkié. Gyürki Ernő • Izrael: a Biblia Isten tanunk, hiszen a közbiztonság jó. Megnyugodtunk, de számunkra mégis bizarr látvány volt, hogy a vendéglók teraszán, a sétálóutcákon automata géppisztollyal az oldalukon udvarolnak a szabadságon vagy eltávozáson lévő katonák. Náluk - egyelőre legalábbis még ez a szokás, így kívánja a rend, ők ugyanis még naponta néznek farkasszemet a veszéllyel... „isten Szőlőskert "-jében Az egy hét alatt jutott idő kirándulásra, kikapcsolódásra is bőven. Megfordultunk például, ha csak futólag is, Izrael harmadik legnagyobb városában, az ipari központként is jegyzett Haifában. Történelmét több évszázados kavargás formálta, amiben a főszerepet a kereszteslovagok kapták. Sorsa, a XVIII. században bekövetkezett pusztulásával majdhogy bevégeztetett, ám a következő században érkező európai bevándorlókkal új élet kezdődött a ,jövö városában". A jelen igazolja az elődöket, mert Haifa ma nemcsak hajózási, kereskedelmi és ipari központ, hanem parkokkal, gyönyörű fasorokkal és csodálatos műemlékeivel kápráztatja el az oda látogatót. A Panoráma-útról kikötőjével együtt az egész város áttekinthető, este pedig egészen különleges látványt nyújt a fényárban úszó település. Az út alatt terül el a Perzsa-park, ami a XIX. századbeli látnók, Mirza Ali Muhammad nyughelyét öleli körbe. Követői a Hit Kapujának (Bad ed-Din) nevezték, mert azt hitték, onnan egyenesen a mennyországba léphetnek... A festői szépségű település panorámáját a Karmela-hegység (Isten Szőlőskertje) látványa határozza meg, csodásságáról a Biblia is többször megemlékszik. A hegyoldalban lüktett a modern Haifa üzleti negyede, de sokan zarándokolnak Illés barlangjába is, ahol a próféta menedéket lelt amikor Izrael királya elől menekült. Kibucf mint életforma Kicsi a világ - szoktuk mondani, ha a földgolyó tőlünk távoli részén találkozunk magyarokkal. Szálláshelyünkön, Netanyában nap mint nap tapasztaltuk, mert ha nem is közeli ismerősökkel, de ideköltözött hazánkfiaival igencsak találkoztunk. (Netanya Tel Aviv és Haifa között található tengerparti város, melynek jószőlőskertjében Utazni mindig nagyszerű. Különösen akkor, ha olyan földrészre, országba juthat el az ember, amelyről eleddig csak álmodozott. Amióta szabad ország lettünk, oda és annyiszor kel útra a magyar, ahova akar, illetve ahányszor a pénztárcája engedi. így aztán ma már nem könnyű újat mondani egy-egy ország jellegzetességeiről, szépségeiről, arról, hogy valójában miért is olyan, amilyen. Jómagam mégis úgy vagyok ezzel, mint az újszülött a viccel. Ha először vagyok idegenben, és személyesen győződhetek meg az adott ország, város vagy táj varázslatosságairúi, igyekszem „hatástalanítani" a másoktól hallott élményeket, meglátásokat, hogy annál teljesebb legyen a káprázat. szerivel magyarok voltak az „őslakossai".) Mindegy, hogy évtizedek óta vagy csak egy éve élnek a Szent Földön, valósággal isszák a magyarországi helyzetet, az itteni életet tolmácsoló szavainkat. A nevezetességeket szemügyre vevő sétáink után az ottani korzó kedves vendéglőjében, a Scots Man Pub Restaurantban kortyolgattuk a hűvös sört. Szimpatikus tulajdonosa miatt vált törzshelyünké az „egység", mert a szívélyesen invitáló Itzhik már az első este kiszúrta, hogy magyarok vagyunk, ezért aztán asztalhoz ültetett bennünket. Mondván, amiért őhozzá tértünkbe először, ameddig a városban leszünk, kedvezményt ad „különítményünknek". Mondanom sem kell, éltünk a felkínált lehetőséggel... Utunk során betekinthettünk Izrael világhírű, különleges közösségeinek, a kibucoknak az életébe is. (Izrael e különleges közösségei világhírűek. A zsidóknál a kommunális életformának a bibliai időkig visszanyúló hagyományai vannak, ám a mostani kibuc-mozgalom alapjait az 1900-as évek elején rakták le. Kezdetben — ahogyan vendéglátónk is mesélte — rengeteg erőfeszítéssel és nagyon kevés örömmel járt, ám a közösségi szellem töretlenségének köszönhetően gyarapodásuk sem maradt el.) Ein Hahoresban. mit ad Isten, a negyvenes évek elején Makóról elszármazott Efrat Eva látott vendégül bennünket. Szerényen, de ízlésesen berendezett otthonában felelevenítette akkori távozásának mozzanatait és persze a pár éve történt látogatás, a viszontlátás örömteli perceit Elmesélte, hogyan is élnek az ezt a fajta közösséget vállalók, azt hogy a munka, főleg a földeken és a településeiken levő üzemekben, ma sem kevesebb. mint egykoron, az életük azonban sokkal kulturáltabb, kényelmesebb. „Pénztelenítésükről" - eloszlatva a tévhiteket - megemlítette, a tagok minden év elején kapnak egy bizonyos összeget, amit arra költenek, amire akarják. Munkájuk után (pénzben) nem jár fizetség, ám életvitelükhöz mindent ingyen kapnak. A férje például kutyákkal foglalkozik (fajtatiszta törpe pinschereket tenyészt), s a munkája zavartalanságához szükséges eszközöket és élelmet (táp, gyógyszer, kenel stb.) igénye szerint bocsátják rendelkezésére. Belátása szerint dolgozhat, senki sem szól bele, hogy mit és hogyan csináljon. Az eladott (igen-igen drága) kutyák árával viszont nem ő rendelkezik, azt a kibuc pénztárába fizetik be. Eva asszony szavaiból azt vettük ki, elégedettek sorsukkal, nekik ez az életforma a leginkább megfelelő... A Szent Város Túránk végére maradt (hab a tortán) a legmaradandóbb emlék - gondolom nemcsak nekem -, hogy megcsodálhattuk Betlehem bibiliai városát és Jeruzsálem nevezetességeit. Betlehem városa a júdeai hegytetőkön tárul elénk, templomtornyok és minaretek nyúlnak az ég felé. A Születés Bazilikáját, a világ legrégibb keresztény templomát Konstantin építte 325-ben. A bejáratán kétrét görnyedve jutottam be.