Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-29 / 305. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. DEC. 29. RIPORT 11 „A Magyar Köztársaság elnöke Far kas né Szögi Irénnek a nemzetközi családév alkalmából, áldozatos tevékenysége elismeréseként A Magyar * Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét adományozza 1994. december 10. napján. Göncz Árpád" Szögi Irén keresztje Fiatal pár, két gyermekkel, azokban a „szigorú esztendők"-ben Csoportkép papával, mamával, s mind a tizenhat testvérrel Tizenhat gyermekélet - Hát, az igazat megvallva: a korábbi újságcikkek sok civódást okoztak a családban. A gyerekek nem örültek nekik... Azért csak fáradjanak beljebb — tessékelte a szobába váratlan vendégeit a háziasszony kedves őszinteséggel. Húzódozását meg is lehet érteni, hiszen mint kiderült, a hajdani, Nők Lapjában megjelent cikk hatására nem csak dorozsmai telket kaptak ajándékba, s a Délmagyar írása sem csupán a villanyt gyújtatta föl épülő házukban, hanem az irigység és a rosszindulat szikráit is. Az elismerő levelek között ugyanis akadtak névtelen, mocskolódó sorok is. Pedig ami megilleti Farkas Áront és feleségét, az csakis a legnagyobb tisztelet lehet. Házasságuk negyvennégy évében ugyanis 16 gyermeknek adtak életet, s ugyanennyit neveltek föl egészségben, tisztességben. A legidősebb, Judit 43, a legfiatalabb, Krisztina 17 esztendős. Valamenynyien tanultak. A nyolc fiú és nyolc lány között van keramikus, kovács, géplakatos, autófényező, nyomdász, bőrdíszműves, műszerész, szabász, varrónő és számítógépkezelő - valóságos szakmai arzenál. Többen érettségiztek, ki nappalin, ki már munka mellett, egyikük pedig családos emberként dolgozott meg tanári diplomájáért. Jelenleg már csak tízen lakják a hajdan igen zsúfolt, gyerekzsivalytól hangos portát, sőt napközben, miként ottjátunkkor is, a mama van otthon egyedül, tűzhelymelengetőnek. Férjét a patikába futtatta aszpirinért: jót tesz az időváltozást hasogatással jelző lábaknak. - Egyik családos fiam itt építkezett a telken. Adnám az öccseit is, ők azonban nem sietik el a házasságot: harmincon túl elkényelmesednek. Mire is nősüljenek, menjenek albérletbe? A négy lánnyal itt élnek velünk a szülői házban. Persze, keresik ők is a párjukat...Én meg haladok a korral: bele kell törődnöm, ha a lányom a barátjánál alszik. Tudom, ha válogat, magára marad, s az sem jó. Húsz éves korukon túl a gyerekek már mennek a maguk feje után, nem hagynak beleszólást az életükbe. Eper pottyant a levesbe • Irénke annak idején nem ezt tette? Hogy kezdődött a szerelem? - Nem lehet azt elfelejteni! Boldogasszony napján ásotthalmi tanyánkon, a határszélen vendégül láttunk néhány köriprékbeli nazarénus családot. Ok is eljöttek hozzánk Dorozsmáról. Nagy ebédet rendeztünk az eperfa alatt. Bablevest és töltöttpaprikát ettünk. Egyszercsak beleesett egy jókora eper a levesembe. Ette a paprika a szemem, de nagyon. Akkor tetszettem meg neki... • A nevezetes pillanatot hosszú udvarlás követte? - Nem vártunk sokáig, már csak azért sem, mert határsávon laktunk, s a Rákosi érában csak kísérővel közlekedhettek arra az emberek. Én tizennyolc esztendős voltam, a papa 23, amikor összeházasodtunk. • Hogyan tudott akkor megélni a tanyán egy fiatal pár? - A többed magunkkal bérelt földet kulákbirtoknak jelölték... Szigorú esztendők voltak azok. A férjemnek el kellett mennie a vasútra dolgozni, hogy kifizethessük a kötelező beadást, hogy megvegyük az. élő marhát, a zsírt a boltban, a 600 tojást, holott mindössze egy tyúkom volt. Lesöpörték a padlást, az utolsó szemig elvették a termést, Rákosi nevenapjára pedig „önként" fölajánlottuk egyetlen fejőstehenünket. Akkor már két gyermekünk volt. • Effélétől akkoriban többen összeroppantak. A kitüntetés. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Eleinte én is sokat sírtam. Az orvos '53-ban azt mondta: vágjon földhöz egy tányért, hogy levezesse az idegeit. Ha nem tombolja ki magát, megbetegszik. Egy idő után az ember beleszokik a gondokba... Ahol báránykát, ott legelőt is ád • Meg se fordult a fejükben, hogy kevesebb gyerekkel könnyebb lenne az élet? - Nem. Nálunk ez lelkiismereti kérdés: vallásunkban a védekezés nem megengedett. Egyébként mindketten tizenhármán voltunk testvérek. A pénz, bár nagyon hiányzott, nem volt döntő szempont. A Biblia is azt mondja: ahol báránykát ád az Isten, oda legelőt is ád... • És adott? - Amikor a föld terheit nem bírtuk, s a féljem Pesten azért dolgozott, hogy kinyögjük a beszolgáltatást, visszaadtuk a kulákbirtokot, és a dorozsmai tanyára költöztünk, egy csőszkunyhóba. Ballangóval, gazzal fűtöttük a kemencét, reggelre azért belefagyott a pohárba a víz. Nem keseregtünk. Sokat segített egy szomszédbeli idős házaspár. Áthívtak hozzájuk, és azt mondták: „Leülni, jól lakni!". Jó népség volt. Tavasszal az egyholdas anyai örökségbe 100 gyümölcsfát telepítettünk, s hamarosan megtöltötte a termés a gyerekek bendőjét. Azért is ilyen egészségesek, mert sok vitamint ettek. Amikor már héttagúvá nőtt a család, a dorozsmai imaház szoba-konyhás lakást ajánlott föl Farkaséknak, akiknél szinte állandóan fehér pelenkákat lengetett a szél... Tizenhárom évet éltek így szűkösen, nliközben a papa udvarosként tizenhatórázott a konzervgyárban, utána gondozta a gyümölcsöst, a mama pedig már a hathetes gyerekekkel járt kapálni a téeszbe. Életük egyformán pergő napjai sorában Az életmúdíjas édesanya élete párjával felejthetetlen emlékként jegyzi a családi krónika, hogy számos elutasítás után végülis miként jutottak az olyannyira vágyott gázpalackhoz, s háromlángú tűzhelyhez, amely szinte forradalmasította a háztartást. Legnagyobb csapásként pedig azt élték meg, amikor a hetvenes években a téesz városnak eladott főijéből szemük láttára szaggatták ki a száz gyümölcsfát. Odalett a család aranybányája. „A büdös életben nem lesz házuk " - Amikor már 11 gyermeket neveltünk, az utcabeliek szóltak a szegedi tanácsnak, írtak a Nők Lapjának, ugyanis mi hiába adtuk be a lakásigénylést. A cikk hatására megtörtént a csoda: megkaptuk először ajándékba, majd tarlós használatba ezt a telket. Belevágtunk az építkezésbe, saját kezünkkel, a rokonok, az egyház segítségével, fillérekért szerzett bontott anyagból emeltük föl ezt a házat. Az OTP-től kapott kölcsönt csak az épttővállalatnak akarták odaadni, nem az én kezembe. Elindultam a nagy hasammal a tanácshoz, a párttitkárhoz: ha én törlesztem, én is akarom beosztani. Az egyik főelvtárs azt mondta: fgy maguknak a büdös életben nem lesz házuk, leveszem a kezem magukról. Csápenszky azonban, aki akkor talán járási párttitkár volt, elintézte, hogy kézhez kapjam a pénzt. Szerencsénk volt: később a brigád minden tagja dutyiba került csalás miatt. A gazrengeteg övezte új otthonba 1969-ben, júliusban költözött az akkor 12 gyermekes Farkas család. Augusztusban már itt, a 105 négyzetméteres, négyszobás, fürdőszobás házban látta meg a napvilágot Gábor, három évre rá Annamária, őt követte még Edit, majd az utolsó szülött, Krisztina. Hogyan teltek a 18 tagú család hétköznapjai? A mama 5-6 óra körül kelt. Azt mondja, olyan a nagycsalád, mint égy nagyüzem. Fontos a jő szervezés. Volt, hogy 7-8 iskolást kellett elindítania reggelente. Aztán ő is munkába indult: hol kapálni, hol takarítani. A bevásárlás két nagyobb gyerek feladata volt: kerékpárra akasztott garabolyban. ládákban hozták haza a portékát. A fürösztést délután 5-kor el kellett kezdenie a mamának, hogy estére időben ágyba kerülhessen a család. Irén asszonyt megkérdeztem nevelési elveiről is. Szerinte egy jó időben lekent pofon sokat ér, bár ők nem verték a gyerekeket. Ha valaki később érkezett haza, azt inkább kedvezményelvonásra, szobafogságra ítélte. Általában ő büntetett, hiszen, amint mondta, a papa sokáig csak vendégként járt haza, olyan sokat dolgozott. Hálát ad Istennek azért, mert simulékony, alkalmazkodó egyéniség minden gyermeke, sündisznótfpus nincs közöttük. Született intelligencia jellemzi őket, valamennyinek tartása van. Mint a fogaskerekek Hogy vallásos meggyőződésben követik-e szüleiket? - Rájuk hagytuk. Úgy nevelődtek, ahogy a fogaskerekek fogják egymást. Nem korhelyek, még csak nem is cigarettáznak, feddhetetlenek. Tudja, nem ez a vívmány, ez a kereszt, hanem az, hogy emelt fővel állhatnak mindenhova. • Irénke! Fölnevelte mind a 16 gyermekét. Végre gondolhat magára is. Mi lenne az, amire nagyon vágyna? - Háromszor voltunk gyógyüdülőben, az idén azonban le kellett mondanunk. Hogy legyen pénz a papa sérvműtétjére. Igaz is: az érdemrend kiskeresztjével fizetni sehol nem lehet... Chikán Ágnes