Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-24 / 302. szám

SZOMBAT, 1994. DEC. 24. ÜNNEP IX. • Argentína: ruhástul az úszómedencébe Koreográfia egy Chagall-képre Roberto Galvan argentin koreográfus 1992-ben járt először Szegeden, azóta többször is nagy sikert aratott egyéni látásmódú, izgalmas produkcióival. Most ismét visszatért, s a január 20-i Quartett című balettest egyik darabját próbálja a szegedi együttessel. Gyüdi Sándor karigazgató segítségével anyanyelvén, spanyolul és olaszul kérdeztük a karácsonnyal kapcsolatos élményeiről. • Hazájában hogyan ünneplik a karácsonyt? - Argentínában karácsonykor meleg nyár van, a családi és a baráti összejöveteleket a szabadban, a kertben szoktuk tartani. A karácsony és az újév ünneplése szinte egybemosódik, s inkább az itteni szilveszterhez hasonlítanám. Bár mi a koccintás után nem a hóban hempergünk, hanem ruhástul az úszómedencébe ugrunk. • Az ünnep családi vagy egyházi jellege a meghatározó? - A karácsony jellegzetesen egyházi karakterű, hiszen Argentína katolikus ország. Ott is szokás például az éjféli mise, s a tradíciók nemcsak a hívő emberek ünneplését határozzák meg. Mivel a karácsony Spanyolországból került át, ezért sok spanyol szokást is átvettünk. Ilyenkor jellegzetes európai ünnepi ételek kerülnek az asztalra. Divat a fenyőfa feldíszítése, újabban szintetikus havat is szórnak rá, ami szerintem eléggé nevetséges dolog. • Mi a legszembetűnőbb különbség az európai és az argentin karácsony között? - Ugy érzem, itt - talán a zordabb éghajlat, a köd és a hideg miatt is - sokkal zárkózottabbak az emberek. Ezt nem Magyarországra értem, hiszen itt még sohasem töltöttem az ünnepeket, hanem Svájcra, ahol az utóbbi években karácsonyoztam. A családomban keveredik az olasz és a spanyol Roberto Galvan. (Fotó: Nagy László) vér, ilyenkor a meglehetősen kiterjedt família a nagy távolságok ellenére is összegyűlik. Az ünneplést mindenképp az olasz tradíciók határozzák meg, így középpontjában az étkezés áll. Mindenki átadja az ajándékát, majd körbeüljük a hatalmas ebédlőasztalt, s a lakoma közben beszélgetünk, családi sztorikat mesélünk és nagyokat nevetünk. • Milyen speciális étel kerül ilyenkor az asztalra? - Argentína a világ legnagyobb húsexportőre, karácsonykor faszénen grillezett húsokat készítünk, természetesen kint a szabadban. • Melyik volt a legemlékezetesebb karácsonya? - Az 1984-es volt az első karácsony, amit Európában töltöttem. S ráadásul rögtön Svédországban, ahol hatalmas hó és iszonyatos hideg fogadott. Amikor éjszaka kimentünk ünnepelni Göteborg főterére, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valakik egy ismerős, kedves kis dél-amerikai dalocskát énekelnek. Honfitársaim voltak, s velük megismerkedve rögtön otthon éreztem magam. Amióta távol élek a hazámtól, azóta különösen jelentőssé váltak a karácsonyok. Amikor csak tehettem, hazautaztam, s olyankor mindig engem ünnepelt az egész család. Idén karácsonykor Bécsben leszek, ahol Puerto Ricó-i barátaim segítségével teremtek majd hamisítatlan latin hangulatot. • Karácsonyi élmények felbukkantak-e már valamelyik koreográfiájában ? - Érdekes, hogy épp annak a darabnak, amelyen most Szegeden dolgozunk, van valami köze a karácsonyhoz. Nős voltam, az idén váltam el, s ez az első karácsony, amit a családom nélkül egyedül fogok tölteni. Ez a koreográfia egy Chagall-kép impresszióira alapozódik, kicsit melankolikus. Azt a különbséget próbálom megfogalmazni benne, amit az európai és az otthoni karácsonyi hangulat között érzek. Szerintem itt az emberek azért vidámak, mert tudják, hogy karácsonykor vidámnak kell lenniük. Ez a fajta vidámság kicsit hamis. Az otthoni őszintébb, belülről jövő ünneplés. Viszonyomat a karácsonyhoz egyébként a vallásos érzülethez való viszony határozza meg. A családi hagyományok ellenére távol érzem magam attól a keresztény-katolikus szemlélettől, amely szerint mindannyian bűnösök vagyunk. Én nem érzem magam bűnösnek, boldogan élek és vidám vagyok, ezért idegen számomra a katolikus vallás központi motívuma, a kereszten feszülő Krisztus, aki értünk szenvedett. Néhány éve Izraelben jártam a pészach (a kovásztalan kenyér ünnepe, a zsidó húsvét) idején, ami jobban tetszett, mint az európai karácsony. Számomra fontosabb ünnep a tavasz beköszönte, ami a természetben az éves ciklus igazi kezdőpontját jelenti. H. ZS. Ukrajna: a pravoszláv ünnep január 6. Lakáscsere az új évre Jézus, a „gyermek" születésének napját, a karácsonyt sokféleképpen ünneplik szerte a világon. ám a feldíszített fenyőfa, a gyertyagyújtás és a csillagszóró szinte mindenhol kísérője a megemlékezésnek. Sokan - ki ezért, ki azért - az otthontól távol, magányosan kénytelen múlatni a szentestét, mint például Jura, alias Jurij Melnicsuk, a Medikémia Szeged röplabdacsapatának 27 éves „idegenlégiósa". A szálfatermetű röplabdás a nyáron érkezett Szegedre, mégpedig Ukrajnából. Az Odesszában született fiatalember a szovjet szuperligában játszó helyi Politechnika csapatában röplabdázott hosszú éveken át, majd az utóbbi két esztendőben az ukrajnai első ligában szereplő Cserkaszt erősítette. A civil foglalkozását tekintve rádiótechnikai mérnök nős - felesége, Olga jogász -, van egy hat éves fiuk. Ők most Kievben vannak, nemrég utaztak haza, hogy meghosszabbíthassák magyarországi tartózkodási engedélyüket. így aztán Jura egyedül tengeti életét. - Jól érzem magam ebben a szép, Tisza-parti városban, mindenem megvan, mindent megkaptam, amit idejövetelem előtt ígértek a vezetők - oszlatja el gyorsan a visszahúzódó természetéből, szerénységéből eredeztethető tévhiteket. - A csapattal, a társakkal, tehát a körülményeimmel maximálisan elégedett vagyok. Semmi gondom, s ezt elsősorban Nyári Sándornak köszönhetem, aki nagyon sokat tett azért, hogy jól érezzem magam Szegeden. • Ritkán mosolyogsz, inkább látszol szomorúnak, mint Jurij Melnicsuk. (Fotó: Gyenes Kálmán) vidámnak. Azért vagy ilyen, mert a család Kievben, te meg itt? - Ugyan, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen ilyennek születtem nyugtat meg. - Tudod, van, akinek mindig fülig ér a szája, szeret mindenről véleményt mondani. Én más vagyok. • Közeleg a karácsony, ami nálunk a család ünnepe, összejönnek a szülők és a gyermekek, hogy köszöntsék egymást. Te most, magányosan, hogyan töltöd el ezt a napot, az estét? - Még nem tudom... Úgy volt, hogy a feleségem és a fiunk is itt lesz, de mégsem jöhetnek, mert éppen most cseréljük el kijevi lakásunkat odesszaira. Jó lett volna hazautazni, velük tölteni egy pár napot, de a kötelesség, az kötelesség - adta tudtunkra egy nagy sóhaj kíséretében, bármennyire is jó nálunk, a családi fészek azért mégiscsak más. • Nálatok hogyan ünneplik a karácsonyt, amiből Te most kimaradsz... - Bizonyára tudod, hogy nálunk, pravoszlávoknál az újéy napja az igazi nagy ünnep, a karácsony pedig január hatodikán van, de másnap jön össze a rokonság, meg a barátok. Mi is fenyőfát állítunk, gyertyát gyújtunk, megajándékozzuk egymást, szóval ünnepelünk a magunk módján... Közvetlenül beszélgetésünk után derült ki, hogy szilveszterre, az ő nagy ünnepükre mégis hazautazhat, és otthon tölthet néhány napot. Mestere, Nyári Sándor közlése igazi meglepetésként hatott, mert ez egyszer, kivételesen, fülig ért Jura szája, aki hosszú időn át maga volt a talány. De nemcsak nekem, hanem közvetlen környezetének, így „főnökeinek", a Nyári-Nusser-dr. Csiszér alkotta szakmai triumvirátusnak is. Azt, hogy nagyon jó versenyző, kezdetben igencsak titkolta, nyilván a környezetváltozás okozta stresszhatás miatt. Társai, annak ellenére, hogy befelé forduló típus (ha netalán nem úgy megy neki a játék, mint szeretné, hajlamos magába roskadni), gyorsan befogadták. Később aztán - a sorozatos győzelmeknek köszönhetően - kiderült, a siker mennyire feldobja, s egyik pillantról a másikra képes csapata legjobbjává válni. A pályán nagyszerű a kontaktusteremtő képessége, s mindent tud ebből a játékból. Remekül üt, kiválóan sáncol és - magasságát meghazudtolva - nagyon jól mezőnyözik. Nem véletlen, hogy a hazánkban röplabdázó „vendégmunkások" közül ma ő a legjobb! Gy. E. • A néphit szerint pedig a karácsonyi almának sok minden más miatt is különleges szerepe, jelentősége van. Ha összegyűjtenünk, kötetnyi lehetne a néprajzi szakirodalma a kezdetektől napjainkig szinte minden népnél fellelhető alma-szimbolikának,-mágiának,-kultusznak,-hiedelemvilágnak. A magyar népi hitvilág is igencsak gazdag fejezettel gyarapítaná ezt az almahistóriát, különösen ha a szakrális vonatkozásokat is beleszőnénk. Az alma ősi termékenységi, szerelmi szimbólum volta, illetve „A Kis Jézus aranyalma " jelképértéke sokrétű, sokszínű etnográfiai anyagot ad, melyből ehelyütt csak szemezgetni van módunk. Szentelmény Az alma a magyar karácsonyi asztal jellegzetes gyümölcse. Azon étkek közé tartozik, melyeket szentelményként tiszteltek. A család számára legfontosabbat, az össze- és megtartás jelképezését bízták rá a karácsonyi együttes almaevési praktikával. Voltak vidékek, ahol ennek az összetartozásnak örökkévalóságában is hittek, s azért ették szenteste a közös almát, hogy az majd a mennyekben is összehozza őket. Annál is inkább hitték ezt, mert a keresztényeknél az alma a karácsonyi ünnepkörben a Kisdednek, Isten emberhez való szerelmének jelképe volt. A paradicsomi életfából sarjadó Jesse vessző virága Mária, gyümölcse pedig kisfia, mint a szent ének mondja: „A Kis Karácsonyi hagyományainkból „•••alma teszi Jóvá Jézus aranyalma. Boldogságos szűz az anyja". Az „aranyalmát", Isten ajándékát, az ő egyszülött fiát mindenütt megidézték a vallásosok egy-egy igazi, piros almával a karácsonyi asztalokhoz. Odatették a szimbólumot az örökzöld fa alá is, sőt. voltak vidékek, ahol az almát „díszként" feltették a karácsonyfára. A keresztények hittek abban is, hogy az „aranyalma" valamiféle jóvátételre is képes. Bálint Sándor, jeles szegedi professzorom ejt erről egy mondatot „Karácsony, húsvét, pünkösd", című könyvében:,,/! megromlott világ orvosa a Kis Jézus, amit az alma elrontott, alma teszi jóvá". Jósló, varázsló A „rontó alma", a tudás fájának termése az „orvosló almánál" látványosabban és erőteljesebben volt jelen régtől fogva a karácsonyi szimbólumrendszerben, szokás- és hiedelemvilágban. E gyümölcs Ádám és Éva bibliai bűnbeeséséhez kötődő legendáriumával a szerelmi megismerés szimbóluma, s erotikus jelkép is. Nem csoda hát, hogy a „tudás almájával" karácsony böjtjén, Adám és Éva napján különösen sokféle varázslatot követtek el. Az alma a karácsonyi ünnepköri szerelmi jóslás általánosan elterjedt eszköze volt - de használták A mi családunkban szentestén nemzedékről nemzedékre öröklődő szokás szerint a karácsonyfa köré gyülekezők közösen almát esznek. Egy szép, egészséges, piros almát annyi felé gerezdelünk, ahányan vagyunk, s mindenki megeszi a neki jutó falatot - jelképeként a családi összetartozásnak, s azon óhajunk kifejezésének, hogy a következő szeretetünnepen is együtt szeretnénk lenni. A karácsonyi alma számunkra megtartó és összetartó erő. Szüleimet faggatván gyermekkoromban az ünnepesti almaevés miértjéről féltréfás magyarázatként mondták azt is, azért tesszük, hogy ha eltévedne közülünk valaki az erdőben, az hazataláljon az övéihez, azokhoz, akikkel azt az almát ette. Felnőttként, apámat, anyámat elveszítve tudtam csak meg, hogy ez a „hazatalálás mese" mennyire igaz; mint képes a karácsonyi alma szenteste a fa köré odagyűjteni lélekben mindenkit, akivel együtt ettünk valaha belőle... Bizony mondom, varázslatos ereje van: a családmegtartásban. szépség-, egészség- és termékenységvarázslásra, sőt, haláljóslásra is. Még akkor is alkalmazták ezeket a jósló praktikákat, amikor az eredeti hiedelemháttér már nem volt tudatos. A legismertebb közülük az volt, hogy Luca napjától karácsonyig a lány minden nap almába harapott, az utólsó falattal kiment az utcára, s az éppen szembejövő - vagy azéhoz hasonló nevű - lett a férje. Szokásban volt az is, hogy a barátnők férfineveket tartalmazó cédulákat tettek az alma magháza helyébe, majd összekeverték, kisorsolták a gyümölcsöket, s amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek jósolták a lány jövendőbelijét. A^ szerelem, a megkötendő házasság sikerének előmozdítása érdekében a lányok természetesen szépek és egészségesek akartak lenni. Ezért aztán némely vidékeken ők jártak elől a karácsonyi almával végzett szépség- és egészségvarázslásokban is. Szokásban volt például az éjféli misére megkonduló harangszókor vagy az ünnep reggelén a kútból frissen húzott vízben megmosakodni, úgy, hogy a vízbe piros almát tettek. Akik biztosabbak akartak lenni abban, hogy az egészséges, piros alma szépségét „magukra veszik" az almával, az arcukat is végighúzogatták. Többnyire csak az alma külső tulajdonságait akarták tudatosan „átvinni", a pirosságát, a gömbölyűségét, az egészségességét. Volt, ahol az almát a vízből kivéve megették, s volt, ahol a vízbe hozzá még ostyamaradékot is téve megitatták vele az állatokat, hogy azok is egészségesek legyenek. Másfelé a jószágokat a vödrükbe tett almára öntött vízzel itatták az ünnepek alatt. A szegedi tájon az ivópohárba tettek, illetve a tanyákon az ásott kútba dobtak egészségbiztosító 9 célzattal piros almát, s erről ittak vízkeresztig. Sokhelyütt a karácsonyi asztalról származó, szentelménynek számító almát tették az állatok Vizébe, hogy a jövő évre egészségüket és szaporaságukat biztosítsák. Titokzatos, összetartó A karácsonyi almához azonban nemcsak a fentiek asszociálódtak. Vele haláljóslást is végeztek. Egyes vidékeken a családfő által szétosztott almának azért tulajdonítottak különös jelentőséget, mert abból vontak le következtetéseket, hogy az alma magjai épek maradtak-e, s mennyire. Azt vélelmezték,, hogy aki félbevágott almamagot kap, az a következő esztendőben meghal, aki sérültet kap, az beteg lesz, aki pedig sértetlent, az egészséges lesz a jövő karácsonyig. A következő karácsonykor, azazhogy minden karácsonykor kötelező jellegű volt a praktikák megismétlése, a szokások, a hagyományok megtartása. A hiedelemvilág lassan homályosult, az eredeti összefüggések elvesztek, a cselekmények elkoptak - az alma azonban titokzatos módon ma is odakéredzkedik karácsonyfáink alá. Engedjük oda, tegyük az ünnepi asztalra - tartson meg és tartson össze bennünket! Szabó Magdolna