Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-24 / 302. szám

f O figk rí, li % ® Szegeden a lap! LMAQYARORSZÁQ SZOMBAT, 1994. DEC. 24., 84/302. ALAPÍTVA: 1910-BEN ARA: 19,50 FT rfl em tudom, ki hogyan van vele, ÜJ ne kem az év végi ünnepek egy ideje teljesen egymásba folynak. Min­denszentek, halottak napja. Mikulás és karácsony szinte összeér, a temetői gyertya fényét látom a karácsonyfán. Néha a szavak is úgy rakódnak egy­másra, hogy aztán a véletlenek törvény­szerűségein egy pontos és fontos irányt jelöljenek ki, valahová az életünk lénye­gefelé. így jártam egy hete, amikor a szer­kesztőségből taxival mentem el, s amíg a kocsit vártam, a Tisza felől a frissen esett hó illatát hozta egy fuvallat, pedig akkor még fekete volt minden. A taxis azonnal a hóval kezdte, mondván: fehér karácsonyunk lesz. de utána gyorsan enyhül, január közepétől meg óriási hi­degek lesznek. Mint most a Kaukázusban, kezdtük a politikát, és megvitattuk, mit is csinál most Csecsenföldön az orosz és hogy ez mennyiben hasonlítható a szarajevói válsághoz. Gyorsan elmeséltem, mit ta­pasztaltam akkor, amikor Chicago egyik libanoni éttermében francia bor mellett beszélgettem Mister Dam-mel, a Reagan-kormány külügyminiszter-he­lyettesével, aki csak térségről, régióról és övezetről volt hajlandó beszélni, kife­jezvén azt a sajnálatos tényt, hogy a po­litikában nem rúgkapál és gőgicsél ott a kis Jézus, nincs megváltás, csak önma­gáért való hatalmi taktika. És hát en­nek része az a gyanítható körülmény, hogy az Egyesült Államok a megerősö­dött Németországot Bosznián keresztül tartja sakkban, megosztván az európai hatalmakat egy végül is lokalizálható válsággal. Mert a legfontosabb tényező a hatalom, és bárki bármit mond. a vi­lág urait egy pillanatig sem izgatja, hogy hány kisgyerek veszítheti el szeme fényét, karját, anyját vagy pajtását, s ha egyszer bosnyák kisfiúk mennének a legnagyobb elnökhöz, még talán az is kicsúszhatna a szánkon, hogy Heródes fogadta a gyermekek delegációját. Sok népnemzeti szerző használja szí­vesen a Heródes-idő kifejezést. Sajnos, mindig volt aktualitása, így ma is. Idáig jutottunk, mikor megérkeztem az óvoda elé. Azt hiszem, ez a legfonto­sabb, mondta taxis. A folyosón, mint egy aranypénz, úgy csengett a kislányom hangja. Amíg öl­töztettem, Jézuskáról énekeli. I öbb vallási irányzat, szekta is ki­mondja. hogy a televízióra nincs szükség, sőt egyenesen káros a család életére ez a bizonyos láda. Ha kö­zelebbről nézzük meg a kérdést, s ez a közelség nem a saját lustaságunk elvi­selését, hanem a valódi elemzökészséget w jelenti, akkor néhány pontos mondat után eljuthatunk a lényeghez: a televí­zió a cselekvést, döntést mozgató erőt rontja szét. Igyekszem megmagyarázni. Délelőtt vagy túlpolitizált vagy sót­lan-humortalan pótműsor megy ele­gyítve valamilyen butyuta giccspuding­gal, ezután a rétegműsorok száraz ré­tesleveleit tálalják, majd jönnek a gon­dok, az erőszak és a butaság olyanféle unalmas főételei, mint amilyen az el­használt olajban kisütött rántott karaj. Nem szórakoztat és nem tanít a tévé. Ami például engem illet: legnagyobb örömöm, hogy az RTL, a SAT 1, az Eurosport és a DSF jóvoltából szinte naponta láthatok, vagyis csak láthattam jó meccseket, ugyanakkor szomorúan böngészem a karácsonyi ajánlatot. Ugyanazok a szt&eotíp választások, magányos nagymamákat ríkató, cuk­ros-rizsporos filmoperettek, meg min­den egyéb, ami ezzel jár. Ebből is kitűnik, a tévében mennyire nem őszinte ez az ünnep. Újra jön a ki­dajerolt, fényesre rúzsozott ami csaj, akinek az egyetlen művészi eszköze az, hogy enyhén tátott szájjal, közepesen ráncolt homlokkal rázza a fejét, és a fél ország már így él, gondolkodik, érez, honunk lányai kizárólag így cirkuszol­nak immár. Akkor sokkal inkább a Szabó család. Itt van ez az ünnep, és ugyanazt a hazugságot kapjuk, mint a hétköznapo­kon. Azt ismételgetjük, amit a képer­nyőről lopunk le öntudatlan, napi 24 órában éljük azt, ami a Híradóban jól szerkesztett nullanegyven. Vettem egy rajzfilmkazettát a Vico­tól. Jártam-keltem a lakásban, a fiúk közben beélesítették a videót, megnyug­tató melegség áradt szét a mellkasom­ban, gondoskodó apa érezhet ilyet. Amikor másodszor tekerték az elejére, akkor fogtam gyanút. A gyártó egy jobbfajta pornót meg egy iszonyatos horrort ajánl a videófogyasztónak a Ro­bin Hood előtt. Be vagyunk kerítve. Igaz, olvasom a műsorban, lesz is­tentisztelet is a tévében, s már látom is, ahogy ül a magyar család a roskadásig terített asztalnál, és amikor a vej hűs sörrel locsolja a felhevült rágóizmokat, apósa válla fölött a képernyőre pillant­va odavethet egy pillantást az ostyában rejtező Úrra. [T? éhány napja szegedi kukabúvárok Jj egy újszülött kislányt találtak. A mentős az utcai, ormótlan inkubátorhoz illő gyors keresztelőn Ritának nevezte el a kicsit. A csöppség - láthattuk fotóját az újságban - formás, kimondottan szép baba. Miért is dobta el magától az anyja? Azt hiszem, nem ezt a gyönyörű kis­lányt hagyta el, hanem a szégyenét. Ta­lán úgy nevelhették, hogy a szerelem bűn, a vágy maga a gonosz és a vajúdás fájdalma büntetés a paráználkodásért. Ehhez még hozzájöhetett a valószínűsít­hető tény: a lányanya egyedül bukdá­csolt át szörnyűvé lett élete akadályain. így persze Rita lett az áldozat, anyja meg a kimosdatható bűnös. Pedig lehet még a háttérben valaki más is, hiszen erre utal, hogy a kisbabát egy lesben ál­ló harmadik személy helyezhette el a kukában, miután elment a szemetes­autó. Megüzente ezeket az újságban a rendőrkapitány is, szinte büntetlenséget ígérve az anyának, ő mégsem bújt elő rejtekéből. Mostmár egyre kevesebb az esély arra, hogy vállalja önnön szemé­lyét. Talán épp szenteste? Romantikus lenne ez a fordulat. S míg várjuk az anyát, a kisbaba egy­re dundibb lesz, etetés után gőgicsél, az­tán mosolyogva alszik el, szája sarká­ban egy kis fehér csík, ahogy illik. És jön majd évre év, barna szeme úgy fog csillogni, mint eső után a tölgy, aláomló haja, akár a vízesés, ajka eper, dereka karcsú hegedű­szóval, hogy is nézne ki egy hármas­kép Mária nélkül? Kisded már van, mindenki tud róla. Csak az édesanya hiányzik. Mint ebből a világból a szeretet. m Boszniai tűzszünet Egynapos halasztás Huszonnégy órával elha­lasztották pén­teken a bosz­niai tűzszünet életbe lépteté­sét — közölte Akasi Jaszusi, az ENSZ kü­lönmegbfzottja és Radovan Ka­radzsics bosz­niai szerb ve­zető. A tűzszü­netnek péntek dél­ben kellett volna érvénybe lépnie a Jimmy Carter volt amerikai elnök köz­vetítése jóvoltából létrejött egyezség szerint. Karadzsics ENSZ-katonák karácsonya. (MTI - Telefotó) azután tette beje­lentését, hogy a tű/szünetről meg­állapodást frt alá az ENSZ-diploma­tával. A bosnyák szerb erők már be­szüntették a tüze­lést, noha hivata­losan a tűzszünet csak szombaton lép életbe - mond­ta Karadzsics, anél­kül, hogy a halasz­tásra magyarázatot adott volna. • Mozgalmas éjszaka a Fehér Háznál Pisztoly, pokolgép Fölöttébb sűrű programot bonyolítottak le a péntekre virradó éjszaka a Fehér Ház­nál szolgálatot teljesítő rend­őrök. Hajnali két óra körül, a déli oldalon, az Ellipse kö­zelében váratlanul lefékezett egy autó, a vezetője kipattant belőle, és torkaszakadtából or­dítozni kezdett, hogy pokol­gép van a kocsiban. A titkos­szolgálat ügynökei rohantak, kutattak - de bombának hűlt helyét sem találták. Az enyhén szólva nem éppen stabil álla­potban lévő férfit a hatóság félrevezetéséért őrizetbe vet­ték. Nem sokkal később, az északi oldalon, a rendőrök fel­figyeltek egy gyanús alakra, aki a Lafayette parkban alvó hajléktalanok között settenke­dett. Átkutatták, és egy pisz­tolyra bukkantak a kabátja alatt. Őt is őrizetbe vették - il­legális fegyverviselésért. • Gazdaságtörténeti esemény • Örül az agrárkamara Eltörölték a földadót Agrárgazdaság-történeti eseményként értékelte pénte­ken a földadó eltörlését Mészá­ros Gyula, a Magyar Agrárka­mara igazgatója. Elmondta: a Parlament csütörtöki döntéséig több éves kitartó munka veze­tett. Már évekkel ezelőtt több tanulmány bizonyította, hogy mennyire idegen a földadó a piacgazdasági viszönyoktól. A jövő évi költségvetésről és az adótörvényekről, az Érdek­egyeztető Tanács plenáris ülé­sén kötött megállapodásban végülis sikerült elérni az agrár érdekképviseleteknek a föld­adó eltörlésének ígéretet. A kormányzati szándékot most a Parlament is jóváhagyta. Mészáros Gyula rámutatott: 1992-től a a gazdálkodók a tár­sasági, illetve a személyi jövedelemadóból levonhatták a földadót. Ennek ellenére rend­kívül ellentmondásos volt, hogy amíg más termelőeszkö­zöknél csak a segítségükkel létrehozott produktum után fi­zettek adót a gazdálkodók, ad­dig a földnél ezt a különadó egyfajta vagyonadóként fenn­maradt. A föld piaci ára és ke­reskedelme mára teljesen értel­metlenné tette a földadó fenn­tartását. Megalakult a szegedi közgyűlés A Himnusz hangjaira kez­dődött tegnap délelőtt 10 óra­kor a szegedi képviselőtestület alakuló ülése. A Városháza dísztermében az újonnan vá­lasztott képviselők mellett he­lyet foglaltak a meghívott ven­dégek: országgyűlési képvise­lők, a város díszpolgárai, a pár­tok képviselői, a honvédség, a rendőrség, a kulturális intéz­mények reprezentánsai és a ko­rábbi összetételű közgyűlés volt tagjai is. (Közgyűlési tudósításunk a 3. oldalon.) Fotó: Nagy László

Next

/
Thumbnails
Contents