Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-12 / 291. szám

4 ili i sportja 1994. december 12. • Ilyen focit a „Radnóti-hétfőkön" is látni fi Csepelt a Békéscsaba sem tudta megállítani A Délmagyarország csapata nagy harc után maradt alul a rendezők válogatottjával szemben. Nagy László fotóriporter felvételén Pigniczki József, a csapat egyik legjobbja kapura lő • VI. Nemzetközi Boszorkány Kupa fii idén is nagy siker volt Amint arról már beszámol­tunk, az elmúlt hét pénteken és szombaton zajlott le immár VI. alkalommal a hagyományos nemzetközi Boszorkány Kupa, amely az idén is nagy közön­ségsikert aratott. Már az első napon, a selejtezők során, igen jó mérkőzéseket, érdekes vál­tozatos küzdelmet láthattak a nézők, s ez a torna második napján, ha még lehet, csak fo­kozódott. Minden helyosztó ta­lálkozón a csapatok tudásuk legjavát nyújtották, s Így a szépszámú közönség ezúttal is igen jól szórakozott. A végső győzelmet, a mezőnyből maga­san kiemelkedő budapesti László Kórház csapata szerezte meg, amely a döntőben 5-0-ra győzte le a Szegedi Boszorká­nyokat. A végső sorrend: 1. A nagyszerű tavaszi szerep­lés után az új bajnoki idényben mindenki azt várta a Szegedi VSE labdarúgóitól, hogy akár dobogóra is kerülhetnek. Csu­pán a bennfentesek tudják, hogy ez az akkori körülmé­nyek között nehezen lett volna megvalósítható. A csapathoz ugyanis a rajt előtt nem igazol­tak senkit, s felszínre kerültek olyan belviszályok is, amelyek már akkor előre vetítették a ku­darc árnyékát. Ezek között elégséges, ha megemlítjük a vezetőedző szerződése körüli hercehurcát (az egyesület veze­tői azt akarták, hogy dr. Tóth János csak mint edző és ne mint játékos is szerepeljen a csapatnál), valamint a példátla­nul nagy sérülési hullámot, ami a csapatot sújtotta. Az edző körüli huzavona a bajnokság kezdetére elcsitult ugyan, de azzal, hogy a szőnyeg alá se­perték a problémákat, nem ol­dottak meg semmit. A viszály­kodások, a közös vádaskodá­sok ugyanis a csapatot ért ha­zai kudarcok után ismét fellán­goltak, sőt a már meglévőkhöz újabb problémák is adódtak. A 7. fordulóban hazai pályán el­szenvedett vereség után ugyan­is dr. Tóth János bejelentette, hogy nem hajlandó tovább edzősködni a csapatnál, s egyik napról a másikra felállt a kis­padról. de mint játékos sem áll tovább az együttes rendelkezé­sére. Az edzőt a szakosztályel­nök is követte, igaz, Nyáriné Foálé Dórának az SZVSE ügyvezető elnöke köszönte meg munkáját, kinyilvánítva azt, hogy nem tart többé igényt tevékenységére. S hogy teljes legyen a káosz, az edzőt és az elnöknőt követte a csapatkapi­tány, Hurguly János is, aki a kialakult helyzet miatt nem László Kórház, 2. Szegedi Bo­szorkányok, 3. Magyar ligavá­logatott, 4. Turku (Finnország) 5. írisz Budapest, 6. Békéscsa­ba, 7. Szegedi Boszorkányok (junior), 8. Mórahalom. A torna gólkirálya Padár Anita (Magyar ligaválogatott), a legjobb kapusa Ma:u Lislhe­nen (Turku), legjobb játékosa Pribéli Judit (László Kórház) lett. A torna legszebb „boszor­kányává" (szépségkirálynőjé­vé) titkos szavazás után a sze­gedi Kovács Szilviát választot­ták. Nem fejezhetjük be beszá­molónkat anélkül, hogy ne szólnánk a férfiak mérkőzései­ről is. Négy csapat vívott nagy harcot az első ség megszerzé­séért. A Délmagyarország együttese először 3-2-re le­volt hajlandó játszani az SZVSE-ben... Ilyen körülmények között jött aztán a példátlanul nagy sérülési hullám, amely egy adott pillanatban még azt is kétségessé tette, hogy a csapat tudja-e folytatni a bajnoki küz­delmet... A már emlftett dr. Tóth János (mint játékos) és Hurguly János kiválása után nem futhatott ki a pályára kü­lönböző okok miatt Puskás Ti­bor (operáción esett át), dr. Kovács Gábor (makacs húzó­dás), Tóth Akos (úgyszintén), Kothencz Péter és Kiss Péter (különböző sérülések). Nagy Szabolcs (az év végéig szóló eltiltás). Vágó Attila (Dorozs­mára távozott edzőnek). Ez ki­lenc olyan játékos kiesését je­lentette, akik azelőtt szinte min­den alkalommal szerepeltek a csapatban. Ilyen körülmények között vette át az együttes szakmai irányítását Protity Sándor, aki, mint később bevallotta, ha tud­ja, hogy ez vár rá, akkor sem­mi pénzért nem vág neki... - Azt gondoltam, hogy a sé­rüléseknek soha nem lesz vége - mondotta Protity Sándor a szezon végén tartott értékelése során. - Nem volt mit tennem, ahhoz, hogy a bajnoki és a ku­pameccsekre ki tudjunk állni, az ifjúsági csapatból kellett já­tékosokat kérnem. így került az első csapatba Fejes Gábor, Balogh László. Berta Gábor, s a régi edző által már egyszer eltanácsolt Kiss Balázs is. Sze­rencsére a „megmaradottak" elbírták a rájuk nehezedő ter­het, s nem egy esetben ember­feletti teljesítménnyel tudták szinten tartani a csapatot. • Kik voltak azok, akik a nehezét vitték? - Elsősorban Takács József. győzte Kelet-Magyarország öregfiúk válogatottját, majd a döntőben hatalmas küzdelem­ben 7-6-ra alulmaradt az előtte a színészeket legyőző rendezők csapatával szemben. Nagyon sokat tapsoltak a nézők a Kato­na József és a Boros József ut­cai óvodások mérkőzésének is. Végül, de nem utolsó sorban álljon itt azoknak a neve, akik támogatásukkal elősegítették e kitűnő rendezvény lebonyolítá­sát: Matáv Rt., Papagáj Mar­két, Szénási Róbert autóka­rosszéria-lakatos mester, Coca Cola, Bodó autósiskola. Virág Cukrászda, Ékszer Gödör, Al­földi Bútorgyártó Kft., Renault Szeged, Morton's utazási iro­da, valamint a Dunaferr center. P. S. J. aki, miután Hurguly megfuta­modott, a sepregető posztra ke­rült, s ott is kiválót nyújtott. Igaz, azzal, hogy hátrébb hoz­tam, a fedezetsor gyengült érezhetően. „Taki" példát mu­tatott mindenkinek, hogyan kell még az ő korában is helyt­állni... Hozzá csatlakozott De­meter János, aki nem egy mér­kőzésen a bravúrok sorozatát mutatta be. De nem panasz­kodhatott! Simon Szilveszter A vártnál jóval kevesebb néző volt kíváncsi szombaton a magyar teremfoci bajnokság Firhang csoportjának két mér­kőzésére. Ez talán annak is be­tudható. hogy Szegeden egye­lőre nincs olyan csapat, mely igazi focit játszana. (Igaz Ma­gyarországon sem találni ilyen gárdát!) Szóval úgy tűnik, a szegedi szurkolók elszoktak a labdarúgástól, s az sem dobta fel igazán a rajongókat, hogy négy NB l-es csapat érkezett az újszegedi Sportcsarnokba. Bár az, aki a csapatok környé­kén járkált, egy-egy elejtett fél­mondatból rájöhetett, hogy nemigen érdekli a focistákat ez a ráadás... Az első mérkőzésen a Fir­hang csoport két sereghajtó együttese, a Kispest-HFC és a Debrecen találkozott. A pont nélkül álló debreceniek kont­rákra rendezkedtek be, ami már az elején sikerhez veze­tett, hiszen a 7. percben már 2-0 volt javukra. A Honvéd ekkor kezdett magához térni, és Stefanov távoli bombája után, ami beakadt Horváth Béla kapujába, még háromszor sikerrel jártak Plókaiék, s a 24. percben már ók vezettek 4-2­re. Felhőtlen öröm azért nem lehetett a szünetben a kispest­iek táborában, ugyanis Arany az utolsó másodpercekben szépíteni tudott. A második félidőben 18 per­cig nem esett gól, igaz a szín­vonal nem esett, hiszen az első játékrészben látottaknál gyen­gébben nemigen lehetett ját­szani. Mentségére szolgáljon a jelenlevőknek, hogy mind­annyian nem voltak NB l-es futballisták­Végül is Balogh törte meg az unalmat a 43. percben, s ez­zel egyenlftett a Debrecen. teljesítményére sem, mert ami­kor megtaláltam a neki megfe­lelő helyet a csapatban, soro­zatban játszott kiválóan. A jók között szólnom kell még Pikó László játékáról is, aki a végé­re egészen belelendült és nagy hasz.nára volt az együttesnek. • Külön fejezet szólhat a fiatalokról... - Úgy van! A csapatba ke­rült ifjúsági, vagy az ifi korhoz még nagyon közel álló játéko­Majd az utolsó másodpercek­ben, amikor már mindenki a megváltó sípszót várta, Balogh ismét eredményes volt, s ezzel nyert a Loki, s a Kispest szo­rult a csoportban a negyedik, azaz. az utolsó helyre... Kispest-HFC-Debrecen 4-5 (4-3) Újszegedi Sportcsarnok, 500 néző. Vezette: Szekeres, Tóth S. Kispest-HFC: Rott - Sza­bados, Plókai, Vincze, Stefa­nov. Orosz. Csere: Vezér (ka­pus), Hungler. Burai, Gabala, Kovács, Bujáki, Szente. Edző: Szurgent Lajos. DVSC: Horváth B. - Ba­logh, Medvid, Arany, Földvári, Nagykaposi. Csere: Téglási (kapus), Lugosi, Stefanik. Edző: Garamvölgyi Lajos. Gólszerzők: Stefanov, Hung­ler, Orosz, Plókai, ill. Nagy­kaposi, Arany 2, Balogh 2. A nap második mérkőzésén a négypontos Csepel-Kordax és a második helyen álló Bé­késcsaba küzdött egymás ellen. Ez a találkozó már lényegesen lendületesebben indult, mint az előző. Sokáig egyik csapat sem bírt a másikkal, azaz, ha vala­melyik gárda gólt lőtt, a másik rögtön válaszolt. A félidő vége felé azonban a csabaiak sokat egyénieskedtek, cselezgettek. sok, amikor a pályára léptek, nem keltettek csalódást. Egye­sek (például Fejes) pedig ép­penséggel kellemes meglepe­téssel szolgáltak számomra. Tóth Lukács a csapat házi gól­királya lett hét találattal. Ud­vari Szabolcs pedig a védelem egyik legbiztosabb tagjává nőt­te ki magát. Kiss Balázs, akit szinte a lelátóról hívtunk újra a csapatba, amíg bírta erővel, szintén hasznos volt. Külön ami megbosszulta magát. Ja­kab és Puskás góljaival 4-2-re elhúzott a Csepel-Kordax, s a szünetig nem is tudtak szépí­teni a békéscsabaiak, akik pe­dig majdnem teljes csapatukkal álltak ki. A második játékrészben Mikler találatával tovább nö­velte előnyét a fővárosi együt­tes. Ezután következett ugyan egy békéscsabai gól, amire azonban kettővel válaszoltak Puskásék. Végül is a két veretlen együttes összecsapását maga­biztosan nyerte a Csepel-Kor­dax, s ezzel csoportelsőként ju­tott a nyolcas döntőbe, ahol ott lesz a Békéscsaba is, hiszen a Firhang csoportban a második helyen végzett. Békéscsaba-Csepel-Kordax 3-8 (2-4) Újszegedi Sportcsarnok, 600 néző. Vezette: Bába, Ser­főző. Békéscsaba: Baji - Kasik, Zahorán, Kiss, Major, Varga. Csere: Udvarácz (kapus), Csa­tó S„ Csató J„ Szenti, Horváth, Gyura, Szarvas, Csepregi. Edző: Pásztor József. Csepel-Kordax: Bíró ­Medgyes, Szintai J., Szalai, Puskás, Jakab. Csere: Milinte (kapus), Mikler, Zombori, Sü­veges, Tyukodi, Szekeres, Szintai Zs. Edző: Varga István. Gólszerzők: Kasik, Csató S., Gyura, ill. Szalai, Süveges, Jakab, Puskás, Mikler, Med­gyes, Szekeres, Szintai Zs. • A döntő további csapatai: Pécs, FTC, Vác, BVSC, Par­malat és ZTE. CS. G. L. kell szólnom Süli Lászlóról, aki ebben a szezonban - annak ellenére, hogy különösebb ala­pozás nélkül került a csapatba - már jobban kamatoztatta te­hetségét, s komolyabb hozzáál­lással teljesftménye is jobb volt. Akárcsak a Kispál Csa­báé, aki perememberből állan­dó csapattaggá nőtte ki magát. A sérültekről kevesebbet tudok mondani, de Kiss Péter és Kot­hencz Péter hasznos volt, ami­kor a csapatba került. Tóth Ákos volt számomra a legna­gyobb csalódás. Tudom, hogy a fiatal labdarúgó milyen ké­pességekkel rendelkezik, de ebből az ősz folyamán keveset mutatott... Talán majd tavasszal. • Hogyan tovább? - Az én szerződésem de­cember 31-én lejár, az egyesü­let ezt nem hosszabbítja meg, tehát a tavaszi alapozást más szakember irányítja majd. Én úgy érzem, nem keltettem csa­lódást - mondotta Protity Sán­dor. Meggyőződésünk, hogy a SZVSE kilábal a bajokból. A szakosztály élére Tóth János személyében hozzáértő elnök került, aki a bajban is végig ki­tartó és segítő Nagy Zoltán szakosztályvezetővel és Kónya Zoltán technikai vezetővel együtt biztos kézzel irányttja majd a csapat hajóját. P. SÁNDOR JÓZSEF • Szárnyalás után mélyrepülés • Az einöknöt a kapitány is követte... • Nem rossz a hatodik heiy Belviszály ás sérüléshullám sújtotta az SZVSE-t Takács József (sötét mezben) végig kiváló teljesítményt nyújtott, nagy hasznára volt a csapatnak. (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents