Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-12 / 291. szám

2 iii! sportja 1994. december 12. Czuprákiáda Sok sebből „vérzik" Vásár­hely egyik legnépszerűbb lab­dajátéka, a kosárlabda. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyit ér a magyar kosárlabda, azon­ban vitathatatlan az a tény, hogy országosan elismert ko­sárlabda csapatot alakított ki Faragó István, aki most szak­osztály igazgatóként remek edzőpárost hozott össze Guóth Árpád és Valaczkay Győző személyében. A két kitűnő szakember minden nehézségen igyekszik túltenni magát és a csapatot. Köztudott, hogy Vá­sárhely sportja túltette magát a város lehetőségén. így a kosár­labdázók sem dúskálhatnak az anyagiakban. Sőt „hitelben" játszanak. Azt pedig nagyon tudnak. Dr. Borbath sérülése után Papy is a maródiak listá­jára került. így irányító nélkül maradt a kosaras gárda. Irá­nyító, de nem szív nélkül. Nem becsülve le Kocsergin mindig is csupaszív védőjátékát, mely még az ellenfél palánkja alá is „viszi" Polányit, akire mindig lehet számítani, Af/tátovicsot, akitől - már lassan megszok­juk - harminc pontot várunk mérkőzésenként. Ezúttal egy régi vásárhelyi „motoros"-ról, Czuprák Laciról szeretnék szó- \ lni. A „veterán" játékos ezúttal is csereként jutott szóhoz, mint mostanában többször. Aki azt hiszi, hogy Lacinak ez gondot jelent, az nem ismeri a kosaras berkeket. Nyugodtan vádolhat­nának elfogultsággal is Vá­sárhely egyik kiemelkedő ko­sarasa iránt. Azt is vállalnám. A tárgyilagosság kedvéért azonban had idézzem a Nem­zeti Sport elfogulatlan pesti tu­dósítóját: „Czuprák egymás utqn dobott három hárompon­tos kosara jelentett külön „csemegét". Most képzeljék el, mit mondtam volna én, aki elfogult vagyok Lacival szemben. Ezek után természetes, hogy az ATC HKK, a Hauszmann Alajos ut­cában megjelent kétszáz néző előtt is bizonyította, hogy egy kicsit ugyan messze vagyunk a fővárostól, de azért nem esünk hanyatt, sőt ha módunk van, bebizonyítjuk, hogy Balogh Imsi után napjainkban is tudják Vásárhelyen, mi az, ami kosár­labda. OLASZ • Kosárlabda NB I. Vereség - drámái küzdelem arán KSC-Szeged TE 70-69 A kecskeméti csapat az első félidő közepén 6-7 ponttal ve­zetett, majd 5 pontos előnnyel zárta a félidőt. A fordulás után nagyon kemény játék alakult ki, s szinte állandóan szólt a já­tékvezető sípja. A hazaiak a félidő felénél 12 pontos előnyt szereztek, majd két perccel a vége előtt még 9 pontos volt az előnyük. Ezután Levicseva, majd H. Kiss tripláival felzár­kózott a Szeged. Az utolsó percben 66-66 volt az állás. Kosjár K. kosarát 68-66, majd Lavicseva újabb triplájával 20 másodperccel a lefújás előtt 68-69-nél először vezetett a mérkőzés folyamán a Szeged. A lefújás pillanatában Radnóty szerelését szabálytalannak ítél­ték a játékvezetők és Iljasenko idő után dobhatott két büntetőt. Mindkettőt értékesítette és így a az Univer KSC nyert. Univer KSC-Szegedi TE 70-69 (32-27) Kecskemét, 500 néző. Vezette: Pázsitka, Vigh. Univer KSC: Kovács A. (6), Fück (12/6), Duljevics (9), ILJASENKO (15/9), KOSJÁR K. (19). Csere: Jáger (5), Pa­sek, Kosjár L. (4). Edző: Ada­mik Ferenc és ifj. Tóth Viktor. Szegedi TE: Tésits (4), Zsemberi (2), Radnóty (7), H. Kiss (6/3), LEVICSEVA (26/9). Csere: MISIK (16), Mészáros (2), Csapó (6). Edző: Domokos Mihály és Vezsenyi Zoltán. nár P. 1, Varga P. 1, Orosz 1, Megyeri. Edző: Pozsgay Zsolt. HVSC: Csányi L. ­LEHMANN 2, Nagy S. 1? VÖRÖS 2, Király, Csányi Gy„ Kasza 1, Lakatos, Pánczél, dr. Cseri, Hajdú. Edző: ifj. Török Sándor. Gól - emberelőnyből: 6/4, ffl. 7/3. THÉKES ISTVÁN Szentesen a Kontavill-Szen­tesi SC-Csanádi Árpád KSI mérkőzés első negyedében mindkét csapat egy-egy akció­és egy-egy emberelőnyös gólt szerzett. Fordulópontja volt a második játékrésznek, hogy a KSI büntetőt hibázott, míg a Szentes értékesítette a négymé­terest. A harmadik hét percben kétszer is egyenlíthettek volna a sportiskolások, ehelyett a re­mek formában levő, rendkívül gólerős Tary növelte a hazai csapat előnyét, ami a befejezé­sig négy egységre nőtt. Kontavill-Szentesi SC­Csanádi Árpád KSI 12-8 (2-2, 3-2,4-2, 3-2) Kontavill-Szentesi SC: KUNA - Matajsz M. 1, Berki, Pellei 2, Ibolya 1, Halápi, Bárányi, Dongó T, TARY 8, Szánászki, Piti, Kajtár. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. KSI: Harkai - Steinmetz 1, BÉKÉSI 2, LONTAI 3, Má­nyai 2, Felvégi, Bleszity, Mucskai, Gérusz, Mitók, Csá­szár. Boncföldi, Bíró. Edző: Pék Gyula. Gól - emberelőnyből: 1/1, 111. 5/3. Négyméteresből: 3/1, ill. 2/1. Az állás l.UTE 8 1 1 126-69 17 2. Vasas 8 ­1 102-60 16 3. Tungsram 8 ­2 88-72 16 4. BVSC 6 1 2 111-69 13 5. Szeged 6 ­4 93-76 12 6. Szentes 5 1 4 93-93 11 7. FTC 5 ­4 116-83 10 8. Eger 3 1 6 99-104 7 9. Bp. Spart. 3 ­7 72-93 6 10. Szolnok 1 3 5 72-89 5 11. HVSC 1 ­9 70-154 2 12. KSI ­1 9 71-151 1 (A Szolnok-FTC és a BVSC-Va­sas találkozott későbbi időpont­ban rendezik.) • Tary szentesi gólfesztiválja B Szegedi VE a HVSC-t is „elgézolto" Török (fehér sapkában): cn nem csináltam semmit. (Fotó: Nagy László) A férfi vízilabda-bajnokság 10. fordulójában az újszegedi Sportuszodában újabb megyei rangadót rendeztek, amelyen a Szegedi VE a Szentesi SC után az Alucon Plettac-HVSC-t is legyőzte. A Kurca partján ér­vényesült a papírforma: a Kon­tavill-Szentesi SC a Csanádi Árpád KSI ellen diadalmasko­dott. Az újszegedi Sportuszodá­ban néhány perccel a mérkőzés előtt nem az öltözőkben volt feszült a hangulat, hanem a versenybíróság asztalánál. Az idegeskedés oka: Lipovics já­tékvezető fölfedezte, hogy hi­ányzik a tartalékóra. Az utána való nyomozás miatt öt perccel később kezdődött az összecsa­pás. Dongó László igyekezett behozni a késést, ugyanis már az első támadás végén bevette Csányi László hálóját. A ven­dégek részéről Vörös válaszolt. Eddig és nem tovább állt ellent a vásárhelyi gárda, ugyanis a következő percekben Csapó kétszer is betalált. Az első negyed legszebb gólja Mód nevéhez fűződik, aki Fodor hajszálpontos átadását húzta a hálóba. A nyitó játékrész utol­só találatát Fodor érte el. A második negyedben előbb Vörös csökkentette az Alucon Plettac hátrányát, majd a csere­ként vízbe szállt Halász pom­pás gólja következett. A foly­tatásban Török magabiztosan értékesttett egy előnyös hely­zetet, mfg a másik kapu előtt Lehmann parádézott. A HVSC kiválósága ügyesen vált le őr­zőjéről, és a jobb alsó sarokba bombázott. Ezt követően Fo­dor lépett elő főszereplővé és két perc leforgása alatt kétszer „rendelt el" középkezdést. Térfélcsere után Molnár Ta­más lőtt egy szépségdíjas gólt: a válogatott középcsatár a ka­punak háttal állva a center he­lyéről Ívelte a labdát a kapuba. Ugyanő másodpercek múlva azt bizonyította, hogy a „lágy" megoldásoknak is mestere: 15 méteres sprint után leheletfi­nom csuklómozdulattal ejtett a kapuba. Továbbra is sok úszás jellemezte a találkozót. A ven­dégek, noha nagyon igyekez­tek, nem tudtak lépést tartani Fodorékkal. Az utolsó játék­rész egyetlen följegyzésre mél­tó eseményét a 15 éves Varga Péter bemutatkozása jelentette. A rendkívül tehetséges szegedi fiú a mérkőzés hajrájában megszerezte élete első OB l-es gólját. Összességében a nagy kedvvel és változatlanul remek formában játsszó SZVE ilyen különbségű győzelme is meg­érdemelt. Szegedi VE-Alucon Plet­tac-HVSC 17-6 (5-1, 4-2, 5-2, 3-1) Szeged, 300 néző. Vezette: Madarasi, Lipovics. Szegedi VE: Bólya - CSA­PÓ 2, FODOR 4, MÓD 2, Dongó L. 1, Török 1. MOL­NÁR T. 3. HALÁSZ 1, Mol­• Bajnokságok, bajnokok, bajnoki címek • Tonnákban mérhető a felemelt súlymennyiség • Az erős emberek is elérzékenyülnek... Ördögh István csendes jubileuma Harcminchárom esztendővel ezelőtt egy pelyhedző állú fia­talember tévedt be abba a sportcsarnokba, ahol olyan nagyságok emelték a súlyokat, küszködtek a kilókkal, mint Földi Imre, Tóth Géza, Veres Győző és mások. Miközben ámulva figyelte mozdulataikat, egyre közelebb húzódott a do­bogóhoz. Lenyűgözte az erős emberek teljesítménye, orrát megcsapta kapszoderma illata, amely rabul is ejtette. Ott szü­letett meg benne az elhatáro­zás, hogy súlyemelő lesz. Igaz, közben kacérkodott a birkózás­sal is (sokáig lejárt az SZVSE terembe, ahol az idős Futó Géza által hangulatot teremtett, hangulat vonzotta a fiatalokat), de a súlyemelésben hamarabb jöttek az eredmények, (gy vég­leg ott ragadt... A Szegedi Építők-S'parta­cusban kezdte, s ahogy ő fo­galmaz, ő volt a magyar súly­emelés derékhadának képvise­lője. Magyar bajnok sohasem volt, de mindig ott volt a dobogó közelében. Csupán a magyar súlyemelés világ­klasszisokkal teli mezőnye akadályozta meg abban, hogy az ő nyakába is akasszanak a bajnoki elmért járó érmet. Ez azonban sohasem keserítette el, talán ha nem ragaszkodik annyira szeretett városához, Szegedhez, akkor ő is élvez­hette volna az érmek csillogá­sát. Amit nem ért el versenyző­ként, annak húsz esztendőn át örülhetett edzőként. Hosszú len­ne felsorolni azoknak a nevét. akik az ő keze alatt, az ő irá­nyításával ismerkedtek meg a Tisza-parti városban a súly­emeléssel, lettek országszerte, sőt nemzetközileg is elismert versenyzők. 1975-ben vette át a szegedi súlyemelés irányítását, s azóta nem igen történt semmi olyan az erős emberek sportjában, amihez neki ne lett volna vala­mi köze. Amikor a húszéves edzői tevékenységéről beszél­getünk négy korszakra osztja az időszakot. - Az első a Balázs-korszak volt - mondta Ördögh István. ­Misi személyében egy csiszo­latlan gyémánt került a kezem­be, egy olyan 100 kg-os, 16 éves fiatalember jött hozzám az edzőterembe, aki a súlyeme­lésre született, s aki néhány edzés után olyan könnyedén emelte fel a 110 kg-ot, mintha mindig ezt csinálta volna. Nyert is sorozatban hét magyar bajnokságot, a vb-n hatodik lett, s ő volt az első magyar versenyző, aki a Pannónia Ku­pán túljutott a bűvös 400 kg­on... Aztán az lllés-Balázsfi korszak következett. Illés Gé­zát az utcán szólítottam meg, mert azonnal láttam, hogy ezt a fiatalembert az Isten is a súly­emelésre teremtette... Később elhozta magával öccsét, Jánost is. Illés János nevéhez fűződik az a ritka bravúr, hogy száz versenyen minden gyakorlatát sikeresen fejezte be. Négy ma­gyar bajnokságot nyert, mindig ki tudta magából hozni, azt, amire képes volt. Balázsfi Zol­tán is méltó társa volt Illésnek. Húsz éves koráig négy magyar bajnokságot nyert, de aztán nem tudtuk Szegeden tartani, mások számára aratta a babé­rokat. 85-ben hármas holtver­senyben világbajnok lett... A következő korszakban olyan versenyzők voltak a meghatá­rozó egyéniségek, mint Kocsis, Gajda, Oláh, Veszprémi, Horváth - hogy csak a legne­vesebbeket soroljam. Aztán a kétszeres serdülő Európa-bajnok Ocskó Attila és a hétszeres veterán bajnok édesapja került szóba. A felso­rolt korszakok képviselői öt vi­lágbajnokságon, 11 Európa­bajnokságon vettek részt, 61 magyar bajnoki címet szerez­tek a különböző korcsoportok­ban. Közben a szakosztály nemzetközi kapcsolatai is egy­re bővültek, hiszen a szegedi súlyemelők a rendszeres né­metországi, valamint jugoszlá­viai versenyeken való résztvé­tel mellett találkoztak orosz, francia, finn, osztrák, koreai és más nemzetbeli versenyzőkkel. De szólni kell arról is, hogy Ördögh István munkájában igen nagy segítséget kapott az évek során a Pick Rt-től, a Kő­olajfeldolgozó Vállalattól és nem utolsó sorban feleségétől, aki az évek hosszú során mel­lette állt mindenben, támogatta tevékenységében. Egy szakaszt zártak le a sze­gedi súlyemelés történetében az elmúlt héten megtartott, csa­lácli hangulati összejövetelen. Ördögh István, a szegedi súly­emelés pápája, könnyes sze­mekkel jelentette be, hogy be­fejezi edzői pályafutását, átad­ja a stafétabotot másnak. Volt tanftványai nehéz szívvel vet­tek búcsút mesterüktől, aki megfogadta, hogy nem szakad el tőlük, mint szakosztályve­zető-menedzser tanácsaival to­vábbra is segíti munkájukat. A tanítványok nevében Ko­monyi Róbert - aki a mester utódja lett - Bánvölgyi János szobrászművész alkotását, (a domborművön egy súlyemelő látható) nyújtott át emlékként a búcsúzó Ördögh Istvánnak. Mindenki sokáig szorongatta a mester kezét, megköszönve ez­zel is azt, amit a szegedi súly­emelésért tett az évek során. Csupán azok hiányoztak a bú­csúztatóról, (pedig kaptak meghívást) akiknek illet volna pár szóval megköszönni egy igazi sportember áldozatos munkáját... P. SÁNDOR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents