Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-03 / 258. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. Nov.3. Megjelent a HDS & Délmadár legfrissebb száma! Egy színes, hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, bűnügyi történetekkel, hihetetlen sztorikkal és sok-sok sporttal! A tartalomból: • A dorozsmai Illés „pénzes" góljai • Akit a maffia is támogatott • Protity nem hisz a klubhűségben • Az anyját akarta megerőszakolni • Mennyországot a Földön? • A hobbija: rabszolgagyüjtés \ Keresse a boltokban / és az újságárusoknál! Kuna tiszteli Scsegyerkint Kemenes kétes hírneve Azt hiszem, Kemenes Zoltán, a Hódmezővásárhelyi LC NB Il-es labdarúgócsapatának frontembere ezerszer elátkozta magában azt a napot, amikor fejébe vette, hogy távozik Vásárhelyről, és a Szegedi Dózsához igazol. Olyan vihar kavarodott körülötte, hogy ember legyen a talpán, aki megáll benne. Augusztusban két héten át a Hunyadi téren gyakorolt, s az edzőmérkőzéseken olyan remekül játszott, hogy a lilafehér klub vezetői sietve közreadták: jó esélyük van a bajnoki cím elhódítására. Közben a HLC rendezte sorait, és igyekezett visszaperelni az egyik legjobb futballistáját. Augusztus második felében megkezdődött az 1994-95. évi bajnokság, ám a fekete hajú, nyurga fiú sem Szegeden, sem pedig Hódmezővásárhelyen nem rúghatott labdába. Sokáig senki sem tudta, mi lesz a végső fejlemény. Kemenes Kemenes: Nincsenek nagy terveim. (Fotó: Schmidt Andrea) Zoltánnak viszont nagyon elege volt az egészből, ő csak játszani szeretett volna, de nagyon... (A cikket a HDS & Délmadár 14-15. oldalán olvas&hatják.) Pocsaiék ütnek-rúgnak... Ilyen a válogatott forma. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A kontinens legjobbjai jó ideje Olaszországban dobálják a labdát... - Az olimpiáig a válogatott rendelkezésére akarok állni. Azt követően viszont szívesen próbálkoznék külföldön. • Addig viszont elsősorban itt. Szentesen kell bizonyítanod, hogy méltó vagy a szövetségi kapitány bizalmára. - Állítom, egyetlen országban sem tapossa a vizet ilyan sok kiváló kapus, mint nálunk. Hirtelenjében Kósz, Kardos, Ambrus és a szegedi Scsegyerkin neve jut az eszembe. A nagy konkurrencia miatt nem lehet lazítani, hétről hétre villogni kell. Vidéki válogatottként ingáznom kell majd Szentes és Budapest között. Nem lesz könnyű, de ezt a „tételt" is számításba vettem, amikor aláírtam a szerződésemet. • Hány évre kötelezted el magad Szentesre? - Egyelőre egy idényre; de abban állapodtunk meg, hogy a jövő nyáron ismét tárgyalóasztalhoz ülünk. Sok függ attól, hogy milyen eredményt érünk el a most folyó bajnokságban. (Az interjút a HDS & Délmadár II. oldalán találják.) • Két fiad, Róbert és Tamás kick-boxol, azaz nem az apjuk sportját űzik. - Levittem őket birkózni, de igazából nem fogta meg őket ez a sport. A Madách Imre Általános Iskolába járnak és a feleségem rábeszélt, hogy engedjem el őket egy, az iskolában induló kick-box tanfolyamra. Először arra gondoltam, vajon milyen sport az, ahol arra tanítják a gyerekeket, hogyan kell a másikat fejbe rúgni. Nem ismertem a kick-boxot és így utólag bevallva nagyon gyorsan elítéltem. Ahogy azonban megismertem, gyorsan megváltozott róla a véleményem. Ez egy olyan küzdősport, ahol a gyerekeket nagyon hamar megtanítják a másik, az ellenfél tiszteletére. • Az eredmények azt mutatják, Rohiék jól választottak. - Kecskés Tibor edzőnél igazán jó kezekben vannak, amit az eredmények is bizonyítanak. Robi fiam alig nyolc évesen az első magyar bajnokságán negyedik lett, tavaly az Ebemben megrendezett Európa-bajnokságon már harmadik, az idén magyar bajnok és ugyanezen a bajnokságon a legtechnikásabb versenyző címet kapta. A nemrégiben Szegeden megrendezett Európabajnokságon a legnépesebb mezőnyben aranyérmet szerzett. Tamás fiamon látom, hogy bár szintén ezt a sportot űzi, de olyan, mint én, nem köti le egyetlen dolog. (Pocsai Zoltán a HDS & Délmadár 18. oldalán szólal meg.) OLVASÓSZOLGÁLAT Gazdátlan a város Talán meg sem Íródott volna ez a cikk, ha a sorozatosan ismétlődő események nem kényszerítenek arra, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek azok a szégyenteljes események, amelyek a Föltámadás utcát ma már - nem túlzok kifejezetten rettegésben tartják! Arról van szó, hogy a Föltámadás utcai orvosi rendelő és környéke lassanként elsüllyed a szemétben! Erről „mesélnek" a földöntögetett szemeteskukák, amelyek a környező házakban lakó - az emberi kultúrának nem kifejezetten magas fokát élvező társadalmi réteg még aránylag ártatlannak tűnő szórakozásait jelzik. Az orvosi rendelő tábláját célbadobással összetörték, a gázkivezető rostélyokat rendszeresen leszerelik, a rendelő ablakán lévő szúnyogháló pedig a közelmúltban felgyújtották. S ez mind-mind ártatlan gyerekcsfnyként szerepel. A környék egész nap a cigányok ordítozását kénytelen hallgatni. Az orvosi rendelő bejáratánál rendszeresen találunk olyan, nem kifejezetten szilárd, barna színű terméket, amelybe belépni a babona szerint szerencsét hoz! Barna bőrű gyerekcsorda csinálja ezt is, s valóságos sportot űz abból, amit egy valamire való állat is félreeső helyen szokott elvégezni! A rendelő melletti házak lakói tehát nem mindennapi „jogokat" élveznek! Az elkövetőknek mindent szabad, elvégre jogállamban élünk, s „hatalmas sebességgel" közeledünk Európa felé. Érdekes, amíg nem akartunk mindenáron Európa felé közeledni, mondjuk, tíztizenöt évvel ezelőtt, addig ilyen problémák nem voltak jelen az utcában! Tavaly történt többek között az is, hogy amikor barna bőrű barátaink látták, hogy az orvosi rendelőbe betörőnek semmi bántódása nem esett, néhány nap múlva részegen autóval behajtottak a rendelőbe, áttörve a falat, és semmiféle felelősségrevonás nem követte ezt a tettet! Mint ahogyan azt sem, hogy engedély nélkül építkeznek, kibontják a falat - a rendőrség nagyvonalúan elsiklik a dolgok felett, majd jön az IKV, tataroz utánuk, és még a költségek sem okoznak problémát: majd felemelik a magyarok lakbérét! Nemcsak az utca lakói, de az orvosi rendelő félelemben élő orvosai is tehetetlenül, tanácstalanul és egyre növekvő félelemmel szemlélik az eseményeket, hiszen minden kérelmük, beadványuk hiábavaló! Mivel valóban teljesen tehetetlenül állunk az eseményekkel szemben, így semmi más konzekvenciát nem tudunk levonni, mint ki kell jelentenünk: gazdátlan a város! Mert ahol semmiféle intézkedés, megtorlás nem történik, ahol ilyen események színtere a Föltámadás utca (is), ott egyéb definíciónak helye nincs! Dr. Bánhidy Béla Hiányzik a kötőjel Szeged egyik nevezetessége az Anna-kút. A kút vizét gyógyvízként fogyasztja a város sok-sok lakója, (gy magam is. A kutat díszítő oszlop és szobor szelíd bájával versenyre kelhet az országban található sok hasonló építménnyel. Van azonban valami, ami miatt fekete pont jár az építtetőnek és az építőnek egyaránt. Az oszlop oldalán felirat hirdeti, hogy a kutat fúratta Szeged város 1927-ben dr. Pávai Vajna geológus (sic.!) tervei alapján. Dr. Pávai-Vaj na Ferenc geológus sok egyéb más érdeme mellett - a magyarországi hévizek feltárója volt. A geotermikus energia hasznosításának apostolaként harcolt ezen szinte ingyenes energiaforrás kiaknázásáért. Ez az életében és halálában is hányatott sorsú székely ember megérdemelné, hogy a neve helyesen díszelegjen az Anna-kút oszlopán. Dr. Barát Ferenc Beteg lettem... Még a nevem is egészséget jelent, tüsszenteni sem szoktam, pláne nem ágynak esni. Szakmámból adódóan orvosok közt élek, s mindig is csodáltam őket, hogyan van erejük elviselni azt a roppant felelősséget, amely a betegek gyógyításával jár. „Egy kis kellemetlen puffadás az egész, némi emésztési zavar" - diagnosztizáltam magamban a bajt. S egy szakmai beszélgetés során bátran tudakoltam az okát. „Csak egy ultrahangos vizsgálat az egész, s mindjárt tisztábban látunk" volt a válasz. Rögtön kiderült, olyan vagyok, mint a férges alma, kfvül szép, de belül romlott. A pontos diagnózis után azonnali műtétet javasoltak. S ahogy az lenni szokott, kezelőorvosom, akihez rendszeresen szűrővizsgálatokra járok, éppen külföldön tartózkodott egy tudományos kongresszuson. Mit tegyek, várjam meg, vagy bízzam magam egy ismeretlen, bár rutinos kollégára. A gyors, bár nyugodt döntések híve vagyok, műtsenek minél előbb! Mindig is vidám, mosolygós típusú ember voltam, még a betegség sem változtat meg. A műtét jól sikerült, már lábadozom. Közben a profeszszor, s egyben a klinika igazgatója is hazatért. Jólesik, hogy külön figyelemmel kíséri állapotom változását. Úgy érzem, mindenki mellettem van. Ha rajtuk, és itt hadd írjam ki: a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika orvosain, nővérein, személyzetén és rajtam múlik: meggyógyulok! Név és cím a szerkesztőségben Édesszájúak, figyelem! Mai kóstolónkon (12-18-ig) a következő finomságokat ízlelhetik meg croisan (belga kifli) bavarois (gfümülaös tejszűtorto) Szeged, Kálvária sgt. 32. Tel.: 62/329-884. Ny.: h-szo. 8-20. • Szenzációs hírt kaptam, de még mielőtt közreadnám, bevallók valamit: bevallom, hogy két év kellett, mire megértettem, mi okból nincs telefon a Körtöltés utcában. Itt, Szegeden, a karcsú tornyú telefoncentrumtól légvonalban egy kilométernyire. Azt tehát, hogy nincs telefon ebben az utcában - megértem. Nem szerelték fel. Megértem azt is, miért nem szerelték fel. Mert nincsen hálózat. Ezt szintén meg kell értenünk, mivel hálózat azért nincs, mert nem építettek. Ennek okát ugyancsak megérthetjük: azért nem építettek, mert nem volt erre megrendelés. Következésképpen az is megérhető, miért nem volt. Azért, mert nem készült erre terv. Terv nélkül pedig - ugyebár - semmit sem tehetünk. Teljes és őszinte bennem a megértés. Gondoljunk csak arra, hogy akkor, amikor a Körtöltés utcát építette a szocializmus, akkor még tervgazdálkodásban éltünk. Mindent megterveztek. A szóbanforgó telefonhálózatot kivéve mindent az égvilágon. A tervezésért felelős tervezők megtervezték még q tervezés tervezésének tervét is. Amit nem - az nem létezik. Bizonyíték erre, hogy a Körtöltés utcában nincs telefon. Tévednek azonban, akik azt gondolják, hogy ez csak most derült ki. Dehogy is! Mindjárt akkor kiderült, amikor kiderült az ott lakok számára, A Körtöltés utca és a telefonok hogy telefont pedig nem kapnak. Egy fityiszt kapnak! Miért? Még kérdezik? Kérdeztük. Velem történetesen ez történt: hívtam a Matáv ügyfélszolgálatát (322-400). - Kérem a vezetőt. -Az vagyok. - Szeretném tudni, mikor kapcsolják be a telefont a Körtöltés utcába. Pontosabban az 52-be. - Hogyan? De... hiszen az elmúlt év második felére volt ütemezve. Nagy árulás lenne, ha nem lenne kész. - Akkor a nagy árulás bekövetkezett, asszonyom. - Tessék csak várni! Kisvártatva megtudtuk a valót. Együtt az illetékessel, aki közölte: imént közölték vele, hogy az a telefon, a nyolcas távhely nem készült el, mert nincs hálózat. A főnöki megdöbbenés dátuma: 1993. január 19. (délelőtt 10.30). Teljességgel megértem a főnöki megdöbbenést. Azonban az olvasók nyilván megértik az én személyes meghökkenésemet, ami két teljes esztendővel a beszélgetés után, most következett be, amikor kezembe került a Tantusz című távközlési magazin október 20-i száma (Figyelő plusz). Ebben olvashatjuk a következőket: „A Kábeltelevíziók Hálózatok Szövetsége megpróbált már... többször is tárgyalásokat kezdeményezni a Matávval... mivel szerintük együttműködés révén nagyszerű lehetőségeket lehetne kihasználni. Például a már meglévő kábeltévés hálózatokra rá lehetne kötni a telefonvonalakat is, így a távközlési cégek jelentős beruházásokat takaríthatnának meg." Végszó: azt, hogy ma sincs telefon a Körtöltés utcában, eddig megértettem volt. Nem volt hálózat - így tudtuk, így hittük. De most már tudjuk: van hálózat, sőt kábeltévéznek a Körtöltés utcában is. így ha ezek után sem kapcsolják be sürgősen azt a telefont, akkor azt nagyon, de nagyon nem értjük. Ez már csak azt jelentheti, hogy a telefonért felelős cégnek valamire nem futja. Talán drótjuk sincs? Kaczúr István