Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-21 / 273. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. NOV. 21. • Shakespeare és a gyerekek Szerelem utolsó vérig Rómeó és Júlia - a Bartókban. (Fotó:Nagy László) A szerelem mindent legyőz. Néha magát a szerelmet is. Ez utóhhi gesztus, a másikról való lemondás magasztosságát hordozza magában. S erre a lovagias Cyranók, de még a huszadik századi hősök, a Humphrey Bogardeok. vagy a Woody Allenek is képesek néha. A reneszánsz gyermekeinek, Rómeónak és Júliának azonban eszébe sem jut lemondani arról, ami az övé. Az érzésről, amit. ha nem élnénk át legalább egyszer életünkben, kevesebbek lennénk. Ezért esik olyan jól elhinnünk William mester banális történetét is. Hogy meghal egymásért, a szerelemért, két tinédzser. Két kölyök, akik alig ismerik egymást, akik nem értik, nem is akarják érteni a felnőtt világ presztizstörvénveit. Darumese a tévében A ballagó időnek vannak messzeszálló hangjai. Mérik az élet múlását, mikor új tájak nyílnak a temetők fölött, s az emlékeket alig őrzi már más, mint egy hang szülte érzés. Ilyen a darvak őszi krúgatása itt a Tisza-Maros-Körösök vidékén. Ember és madár, a halmok fölásott mélysége is róluk regél. A kézből kivette a vadászpengét az idő, csontjáról letépte a kemény izmot, torkából a hangot, agyából a szálló gondolatot, s szívéből a vágyat s szerelmet. Táncoló darvak és tápai embörök, hallik a dudaszó s Krisztus fölött feszül az ég. Darutoll rözög a kalpagon, táltosok ruháját szél simogatja. Várfokán őr ásít, tűz árnya táncol a mohás köveken. Pergamenten áll a darumadár címeren, s emlékek, mondák versben s lélekben. Mit jelent ma nekünk régi magyar udvarházak őrző madara? Kicsiny természetvédelmi területeink védett, átvonuló darucsapatai. Fehér-tón, Csongrád, Békés kies pusztáinak óvatos-félő „embermadarai". Most róluk, ezernyi madárról szól a „mese", vonulásuk pillanatait örökftették meg a szegedi tévéstúdió munkatársai. Vörös, narancs, lila, zöldesen opálos fények, nem tudni, hogy meddig ég az ég, s hol olvad össze a föld szívével. S bennük szálló maradak, krűgató darvak, ma délután 17.30kor a TV2 csatorna képernyőjén..., hogy azok is láthassák, akik még nem vették elő a sáros gumicsizmát, s nem támasztották a Fehértói kilátó deszkáit. Hiszem, hogy így, karosszékben is megértik a nézők, hogy miért mosolyog szomorkásán az ember szeme, ha az égre emeli, az eiszálló daruhangok után. Csizmazia György Amig a Bartókban a színitanodások előadását figyeltem, arra gondoltam, lehet hogy Shakespeare e remekművét gyerekeknek irta. De legalábbis azoknak, akik sohasem kívánnak felnőni a praktikus gondolkodás kétes értékű magasáig. A/t hinné az ember, Zefirelli után Rómeó és Júliát rendezni nem szabad, vagy szinte lehetetlen. A szfnitanodások vállalkozását látva azt mondhatjuk, szabad, de csak romlatlan, tiszta lelkű, ifjú emberekkel. A Csicsai Antal és Varga Katalin által átgyúrt Shakespeare-adaptáció hamvas, mint a frissen ért gyümölcs. Maga a kicsattanó fiatalság. Hadüzenet az érdekelvű, pragmatikus törvényeket kiagyaló életszemléletnek. Felnőtt szemmel irigylésre méltó a tizenéves gyerekek komoly szerelme, boldogsága, szenvedése, rettegése, életigenlése és halált választó bátorsága. Ez a hitelesség, amiben oly nagy hiányt szenvedünk mostanában. Pedig Manga Dániel Rómeóját a darab elején kisfiúsnak érezzük. Nyilas Misi kisdiákja még ott kísért a most ráosztott szerepben. Aztán az előadás végére kiderül, valami mást tud ez a gyerek, mint a többiek. Két óra tíz percre megszűnni privát embernek lenni. Ő az a tipus. aki estéről estére „meghal" a színpadon. Korom Eszter Júliája viszont hajlékonysága. nagylányos bája miatt megkapó. A két fiatal közül ő az okosabb, a körültekintőbb, a bölcsebb szerelmes. Ebben partnerei, visszhangjai is segítik őt. Csicsai kilenc „Júliát" állít a főszereplő mellé. ők a szorongó lányasszony belső léiekhangjai. Ők mondják el, hol hangos kánonban, hol suttogva Júlia kételyeit, gondolatait. Az ötlet frissé. pergővé teszi az előadást, így a nagy monológok nem szabdalják fel az eseménysort. Vezendi Gábort nem irigylem. Az ő korában igen nagy feladat a borzasztóan összetett, szellemességéről, szarkazmusáról, a koravénekre jellemző bölcsességéről, s mégis harsogó ripacsságáról híres Mercutiót alakítani. Ha egy kicsit hosz• Ünnepélyes keretek között nyitották meg a Csongrád megyei Székkutason vasárnap a falumúzeumot. Az új múzeumot a település központjában, egy 70 négyzetméteres, háromszobás szolgálati lakásból alakították ki, közel 2 milliós költséggel, amelyet a helyi önkormányzat biztosított. A régészeti, falutörténeti és néprajzi anyag mellett a századfordulón élt székkutasi gazszabbra nyúlna a templomtéri jelenet, talán több derülne ki, mit is értett meg Gábor a halálosan megsebzett Rómeó-barát kétségbeeséséből. Az előadás legeredetibb figurája kétség kívül a dadus. Merhej Raulla olyan színes, vérbő, széles csípejű, tenyeres-talpas, hogy a két szerelmesnek igazi hátteret, biztonságot adó asszonyságot tudott formálni a szerepből; a néhai Szemes Mari alakítása is eszembe jutott. Enyhe pöszesége külön ízt, „kültelki bájt" kölcsönzött figurájának. Belvolio alakítója. Papp Dominika gyönyörű beszéde ragadta magával a közönséget. Montague-né, Fodor Timea vörös ruhájában úgy járt-kelt, mint egy újgazdag páva. A férjét alakító Takács Csaba pedig olyan kegyetlenül hordta le leányát, mikor az akarata ellen szegült, akár egy huszadik századi apa, aki menő vállalkozó helyett egy jött-ment munkanélüli vót kapott. A rendező láthatóan nagy gondot fordított arra, hogy az apró szerepek alakítójának lehetőséget adjon arra, hogy valami egyénit, megkapót, emlékezeteset produkálhasson. A középre rendezett „színpadon", és a terem négy sarkában folyton történik valami. (Díszlet, jelmez: Pap Éva és Csikós Ildikó.) S örvendetes, hogy az oly gyönyörűen magyarra fordított szöveg legszebb részei nem maradtak ki a darabból. A tinédzser közönség viselkedése külön említést érdemel. A nagy csöndek, az előadás végén felcsattanó taps jelezte, hogy megtörtént a varázslat. És a rágógumizó, bakancsos fiatalok szemében is ezt véltem fölfedezni. Pacsika Emília Falumúzeum Székkutason dára, Gregus Mátéra is emlékeztetnek az egykori fényképek, tárgyak. A néprajzi emlékek egy része a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum gyűjteményéből való, de a helyi lakosok is adtak át a múzeumnak múltat idéző tárgyakat. • November 21-én 10.45 órától a SZOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika Echocardiographiai Továbbképző Tanfolyamot szervez. A négynapos ülésen e témakörből 13 előadás hangzik el. - 15 órától a Magyar Nőorvos Társaság és a SZOTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája Prof. dr. Huszár Gábornak (Yale Egyetem) a Magyar Nőorvos Társaság tiszteletbeli tagjává avatása alkalmából ünnepi tudományos ülést tart. melyen a professzor „Férfi meddőség: biokémia és technológia" címmel számol be kutatásairól. November 22-én 10 órától, az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága várja az érdeklődőket „Kihívás és lehetőség: Európai Unió a magyar élelmiszeripar és mezőgazdaság szemszögéből" címmel meghirdetett, öt előadásból álló rendezvényére. - 18.15 órától a Nyelvtudományi Munkabizottság, továbbá a JATE Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke, a Nyelvészeti Műhely sorozat aktuális előadásaként Békési Imre főiskolai tanár, „A modalitás néhány kérdése a többszörösen összetett mondatban" c. beszámolójának ad helyt. November 24-én 15 órától, a Neveléstudományi-Pszichológiai A SZAB hírei Szakbizottság, a JATE Pszichológiai Tanszékével és a Magyar Pszichológiai Társaság Dél-magyarországi Tagozatával együttműködve, előadássorozatot indít, melynek keretében a pszichológia jelenkori helyzetét kívánják bemutatni. E sorozat első előadója Gergely György, a Berkeley Egyetem kutatója lesz, aki „A korai kognitív fejlődés (az értelmes csecsemő)" címmel fejti ki nézeteit. - 17 órától a Neveléstudományi-Pszichológiai Szakbizottság Jablonkai Lászlóné "Embernevelés - 'Segíts, hogy egyedül is meg tudjam csinálni!' - Montessori szellemében" címmel hallhatnak előadást. - 17 órától a Genetikai Munkabizottság ülésén Molnár József és Vécsei László professzorok kutatási beszámolója szerepel. November 25-én 17 órakor a SZAB Klubtanácsa rendezésében Csákány Béla egyetemi tanár beszélget Darvasi László íróval. A szerzői estre a klubtagokat és az érdeklődőket egyaránt szeretettel várja a rendezőség. Hangversenykalauz Szegedi muzsikusok a pódiumon Kizárólag helyi előadók szerepelnek ma este a konzervatóriumban a Filharmónia „B"-jelű kamarahangversenyén. A Gyiidi Sándor vezette Canticum énekegyüttes több, úgynevezett műsorblokkban ad válogatást az. angol kora-barokktól a mai kortárs zenéig, népszerű spirituálé és könnyűzenei feldolgozásokig terjedő repertoárjából. Olyan különlegességeket is megszólaltatva, mint a szimfonikus alkotásairól ismert Elgar utóromantikus kórusdarahja, vagy egy baszk szerző, eredeti nyelven előadott kis szvitje. Egyik legnevesebb előadója Szegednek Bálint János fuvolaművész, aki Európa igen sok koncerttermének szívesen látott vendége. Mai muzsikuspartnere Kerek Ferenc zongoraművész, aki meg a Magyar Barokk-trió tagjaként ismert ugyancsak Európa-szerte. Mouquet háromtételes Pán szonátája a pattogó ritmusú zárórész ellenére melankólikus elbeszélő zene. A könnyű műfajból ismert Boulanger leánya, Lili impresszionista hangvételű Nocturne-je már átiratban hangzik el a kettőstől, mint ahogy az Raehmaninov szöveg nélküli, énekhangra készített darabja is, a Vocaiise. Dinicu bravúrdarabjai, a Hora staccato és a Pacsirta pedig ma már mindenféle hangszeren megszólal. Bár tíz éve tanára már a konzervatóriumnak a zongorista házaspár, Zsigmond Zoltán és Pap Éva (középfokú zenei tanulmányaikat is itt végezték), még nem túl ismertek a koncertlátogatók között. Diákkoruk óta elkötelezettjei a négykezes zongorajátéknak. Schubert f-moll fantáziáját halála évében, 1828-ban komponálta, eredetileg is két előadóra „ méretezve". A négy összefüggő tételből álló mű, mellőzve már a bécsi klasszikusok közvetlen hatását, végig magánhordozza a schuberti, érzelmes vágyódásokat, a lágyságot. A mai zene története alig ismer Gershwin: Kék rapszódiájához hasonló sikerművet. Az 1924-ben készült modern zongoraversenynek igen hamar elkészült kétzongorás átirata, de csak majd' húsz esztendővel később, egy Henry Lewine nevű muzsikus csinálta meg négykezes változatát. Ez zárja majd a szegedi művészek mai, fél 8-kor kezdődő kamaraestjét. Kutas János Biztonságunk záloga, a nyelv Az F.BEÉ budapesti felülvizsgálati konferenciájához kapcsolódóan a TIT „Biztonságunk záloga, a nyelv" címmel kétnapos tanácskozást rendez mától székházában. A konferencia programjában az anyanyelv ápolásának szükségessége és igénye; a nyelvi versenyek szerepe az anyanyelvi tudat ébrentartásában; az anyanyelvi nevelés-embernevelés; az anyanyelv az országhatáron túl; nyelvpolitika és nyelvi jogok Helsinki után. • A Szegedi Városi Tv, 1994. nov. 16-án exkluzív riportot közölt a SZOTE rektorával. Technikai okok miatt ennek tartalmát a mai napon ismertem meg, azonnal megpróbáltam helyreigazítást kérni a rektori nyilatkozat közvetve, vagy közvetlenül engem érintő kijelentéseiről, megállapításairól. Koroknay Károly kérelmem teljesítése elől elzárkózott, mondván Ők ismét végignézték a riportot és semmi olyat nem találtak, amely okot adna a helyreigazítási kérelmem közlésére. Ha ezt fgy nem fogadom el, forduljak bírósághoz! Néhány perccel később ugyanezt a véleményt mondta Gróf Róza riporter, azzal a különbséggel, hogy Ő ugyan hajlandó engem nov.21-én 1/212 órakor a tv-szerkesztőségében meghallgatni, de semmit sem ígérhet a helyreigazítás közlését illetően. Más lehetőségem nem lévén, kénytelen vagyok sajtó útján, de a saját költségemen a rektor állításait helyreigazítani, mert - csúsztatás, hogy 3 év alatt „dolgoztunk le" 150 millió ft. hiányt! A valós helyzet az, hogy körülbelül ennyi túlvállalás volt a rektor másfél éves uralNyílt levél a városi televízió vezetőségéhez és a SZOTE rektorához! kodása után, 1992 évvégén, és a kasszában alig félmillió forint. Könyvszakértői jelentésből igazolható, hogy az általam irányított 1993. évi gazdálkodás eredményeként év végén több, mint 50 millió forint tartalékkal rendelkeztünk. Ez év szeptemberében még ugyanilyen reményeink voltak. más kérdés, hogy a rektor által bejelentett költekezés ezt a számot milyenre igazítja. - Önmagában csúsztatás 2 milliárd forint fejlesztésről beszélni úgy, hogy nem mondjuk el, ennek döntő része külföldi tőkével megvalósuló, az egyetem gazdálkodásától független, nyereségérdekeltségű beruházás! Az pedig már nem is csúsztatás, egyenesen „siklórepülés" ezt a 2 milliárd forintot az új klinika 1,5 milliárd forintos bekerülési költségével összehasonlítani. Az egyszerűség kedvéért: 6-7 évvel ezelőtt mondjuk egy cipő 5-6000.- Ft, ma 16.000.- Ft, egy kórházi ágy létesítése akkor 2,5-3,0 millió, ma 6-8 millió forint. Ha feltesszük azt a szemüveget, amelyen ez az inflálódás látszik mindjárt nem lehet ezzel a fejlesztéssel olyannyira dicsekedni, azok előtt pedig különösen nem, akik betegként kénytelenek a siralmas állapotban lévő intézményeinket igénybevenni. - Csúsztat a rektor, amikor nem mondja el, hogy a Bors ház megvétele előtt nem készült hasznosítási tanulmány, így az a helyzet állt el<5, hogy a 40 millióért megvett romos épület egyetemi célra csak rendkívül rossz hatékonysággal hasznosítható. - Okt. 5-én délben az újságírók kérdésére a rektor még azt is nyilatkozta, hogy „semmi gond nincs a főigazgató úrral, kitűnő munkaerő", a problémát a „szövegszerkesztő ördöge" okozta. Néhány nappal később már „előre eltervezett gyilkosság"-gal vádolt. A „bűneim" úgy summázódtak, hogy „nem tudtam feldolgozni a dolgokat", így méltatlanul viselkedtem, tehát vissza kellett vonni a vezetői megbízásomat. Úgy gondolom, hogy a helyi és az országos sajtóban megjelent cikkek alapján a közvélemény egyértelműen el tudta dönteni, hogy ki viselkedett tisztéhez méltatlanul! Ebben az ügyben is csúsztat a rektor, amikor „vezetői megbízásom visszavonásáról" beszél! Nem megbízott, hanem kinevezett vezető vagyok, így az intézkedése törvénysértő! Az ezzel kapcsolatos, munkaügyi pert megelőző egyeztetésben a rektor nem köntörfalazott: azért intézkedett így, mert „egy beosztott nem nevezheti a főnökét hazugnak". Kérdéseimmel a közvéleményhez fordulok:Tényleg nem? Akkor sem, ha úgy van? Melyik földrészen? Melyik országban? Melyik évszázadban? Takács János (X)