Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-14 / 267. szám

• Egy éjszaka a menhelyen „Emberek vagyunk mi is, nem?" HÉTFŐ, 1994. NOV. 14. RIPORT 7 • (Folytatás az 1. oldalról.) Bár csak két órával nyitás után, vagyis este nyolc körül érkeztünk a menhelyre, mégis sokan már hortyogva bú­csúztatták az újabb eltelt napot. A többiek vagy a tusolóban voltak, vagy tévéztek, vagy az asztalon vacsoráztak. A fej­adag azonban szűkre szabott lehetett, mert volt, aki éhes maradt. „Haver, nincs valami kajátok?" - kérdezték, de nem volt. Lehuppantunk a kijelölt ágyakra, miközben közömbös pillnatásokat vetettek ránk. Körülnéztem. Szomszédom egy mozdonnyal találkozhatott, arcát kereszben egy vágás ék­telenítette. Ruhák lógtak a nya­kamba. Az emeletes ágyak egymáshoz közel vannak, az emberek szinte karnyújtásnyira fekszenek egymástól, így jól kivehetők a tetoválások. Majdnem telt ház van. egy üres ágy maradt. A félhomályban időnként törölközőbe csavart emberek mentek el előttünk. Egyikük hozzánk lépett. Iz­mos, barna bőrű fickó, néhány tetoválással. Valami góréféle lehetett ebben a szűk kompá­niában, mert a többiek hallgat­tak rá. - Öreg, nem tudom, kik vagytok - kezdte -, de jó vol­na, ha letusolnátok. Itt ez a szabály, az újaknak is. Nem mondom, de lehet, hogy rühe­sek, vagy tetvesek vagytok, az­tán holnap meg én kapom ezt az ágyat. • Miért, nincs állandó ágyad? - Dehogy van, minden nap újat kapunk. Múltkor egy olyanba feküdtem, amelyikbe előző nap belehugyozott valaki. Azért, mert itt lakom, még ugyanolyan ember vagyok, mint bárki, nem? Te, nem ta­lálkoztunk mi már? • Talán a Nyugatiban. letes ágyról, rá az asztalra, és szemmel láthatólag tökrészeg volt. Aztán tilos dohányozni is, ezt azonban megszegtük, mert a tusolóban rágyújtottunk. Elő­ző nap volt egy férfi, aki állan­dóan dohányozni akart, de nem engedték neki. „Akkor haza­megyek az anyósomhoz, ennél még ott is jobb" - jelentette ki. Mostanság békések a men­hely napjai. Ha balhé van, egy­más közt intézik el. De mi lesz akkor, ha beköszönt a hideg? Ha az ártérben a tábortüzek már nem nyújtanak elég mele­get? Merthogy nem huszonva­lahány hajléktalan van Szege­den. (Újságírók nélkül...) Visszamentem a lakóterem­be, vissza az emberszagba, em­bertársaim közé. Szomszédom már aludt, s mikor leültem, fel­ébredt. Rámmordult, aztán a ifiásik oldalára fordult. Bocs ­mondtam. A tévében Frideri­kusz ment. A lakók némi utá­lattal nézték a pösze sztárt, de azért jókat röhögtek a poén­jain. Lassan eljött a tíz óra, a lámpaoltás ideje. Akkorra már alig volt valaki ébren. Magam­ra húztam a takarót, s hirtelen rájöttem, igaza van a bandave­zérnek. Az egyik pokrócomba igencsak belevizelt valaki Ma­radt a másik. Hortyogás, egy­két nyögés rabolta el a csendet. Holnap újabb nap kezdődik. Akciónkba egyedül a gon­dozót, Attilát avattuk be, aki első látásra úgy néz ki, mint egy fodrász. Mielőtt elmen­tünk, elbeszélgettünk vele. Kü­lönösebb gondról nem számolt be, bár a hideg téltől ő is tart. Mondta, hogy a rendőrök meg­ígérték, minden este benéznek, de még egyszer sem voltak. Kezet fogtunk Attilával, ő pe­dig, talán önkéntelenül (gy bú­csúzott: „Gyertek máskor is!" Arató László - Ott bizony. Pécs, Mohács? • Mohács nem. - Oké, tusoljatok. Nincs kajátok? • Mondtuk, hogy nincs. Felváltva zuhanyoztunk, ne­hogy a cuccunknak lába keljen. Elindultam a fürdőszoba felé. A góré utánam szólt: „Van szappan is! Meg borotva!" Visszaszóltam, hogy ma már borotválkoztam, holott teljesen borostás voltam. A zuhanyzóban a két fülke közül az egyik szabad volt. Be­léptem, tényleg volt szappan. A falra szerelték, nyomni kel­lett és zöld krém jött belőle. Il­latos ráadásul, ami a kinti szag után igazán kellemesen érin­tett. Megengedtem a vizet, s elkezdtem lemosni magamról a képzelt tetveket és bolhákat. Hirtelen belépett a fürdőbe két férfi, fürdőnadrágban, melyből Munkás doboza látszott ki. Egyikük hasonlított Hulk Ho­ganra, a másiknak meg egy mi­kiegér volt a hasára tetoválva. Az jutott eszembe, hogy a fil­mekben ilyenkor verik agyon Majdnem telt ház van Cigaretta igen, pia nem. (Fotó: Schmidt Andrea) az embert. Azért zuhanyoztam tovább. A látogatók a szomszé­domhoz léptek.- Haver - mond­ta a mikiegeres -, te vagy a he­tedik. Érted? A hetedik. Ha én kiveszem a cigit a számból, ak­kor te következel. A hetedik vagy, de ez kötelez is valamire. • Szóval befogadtatok... - Kezet rá! A menhely lakói javarészt állandók. Akik bár minden reg­gel elindulnak alkalmi munkát végezni, este visszatérnek. így aztán nem csoda, hogy kiala­kult a belső hierarchia, mely­nek csúcsán azonban nem a barna bőrű, hanem a gondozó áll. Tartanak tőle, nem azért, mert bivalyerős, hanem való­színűleg azért, mert tőle függ, hogy másnap ki kaphat ágyat. A házirend is tesz kivételt: nem jöhet be ittas személy, renitens magatartást tanúsító, külföldi, fertőző beteg és nő. Tilos bent piálni is, bár volt egy fickó, aki leesett az eme­Zuhanyozni kötelező Az alpolgármester, a tragédia szemtanúja döbbenten nézi a koponyamaradványokat. (A szerző felvételei) • Helikopterkatasztrófa Kecelen A pilóták csontjai szanaszét hevertek (Folytatás az 1. oldalról.) A keceli agyagos-dűlő, aho­vá a gép zuhant, alig pár száz méterre van a Kecel-Császár­töltést összekötő úttól. A két­százötven kilós masina ron­csait - már ami megmaradt be­lőle - pirkadatkor elszállítot­ták. A helyszínen iszonyú lát­vány fogad mégis. Az ötvenfős - többnyire keceli lakosokból álló - csoport az emberi csont­maradványokat keresi. Schindler János polgármes­terrel szemléljük meg az embe­ri koponyadarahokat, állkap­csot és a fákon lévő húscafato­kat. Mindketten szomorúnak tartjuk, hogy a mentésben résztvevők ilyen munkát vé­geztek. Félóra elteltével a helyszín­re érkezett az egyetlen szem­tanú, dr. Beke József állator­vos, Kecel alpolgármestere. - Éppen célba vettem a va­dat, amikor hallottam a heli­kopter zúgását. Még bosszan­kodtam is. A gépet nem láttam, mert nem volt kivilágítva. El­húzott fölöttem, majd mintegy százméteres távolságról vissza­fordult - emlékezett vissza az alpolgármester úr. - A helyzetjelző lámpa sem világított? - Teljes sötétségben volt. Néhány másodperc múlva egy reccsenést hallottam, majd tisztán láttam a gép keresőlám­páját. Pásztázta a területet, mintha leszállóhelyet keresne. Talán fél percig repült és lezu­hant. Hatalmas lángtenger vilá­gította meg a környéket. Azon­nal a helyszínre rohantam. - Nem tartott az esetleges robbanástól? - A helikopter apró dara­bokra tört. Tisztában voltam vele, hogy a kerozin ég... - Mit pillantott meg elő­ször? - Egy fej nélküli holttestet. Már a húsa égett. A kis ásóm­mal és homokkal eloltottam a tüzet. Egy másik hulla néhány méterre odébb hevert, a lábai hiányoztak. Orvos vagyok, de nagyon megviselt a látvány... - Most. néhány órával ké­sőbb hogyan szemléli a hely­szint? - Összeszedték az emberi maradványokat, de megdöb­benve láttam, hogy maradt itt állkapocs, koponyadarab. Az állkapocsban két platina, talán ebből lehetne az összeégett te­temet azonosftani. Szörnyű munkát végeztek... A balesetben életét vesztette a kecskeméti Szekér József a Pintér Művek egyik pilótája, aki decemberben készült nyug­állományba vonulni, valamint a halászteleki Vakulya József repülőgép-technikus és az érdi Füri József pilóta. A légijármű motorját három nappal ezelőtt cserélték le a Pintér Művek te­lephelyén. A rendőrség és az Országos Légügyi Szolgálat megkezdte a tragédia körülmé­nyeinek vizsgálását. (poszt obanyi) • Gazdasági kilátások 1995-re Hosszú a menetelés Európába A térségben a nemzeti össz­termék most összesen 45 szá­zaléka az EU-átlagnak, s 15 év alatt éri el az EU-átlag 70 szá­zalékát, ha a növekedés itt évente három százalékkal lesz magasabb, mint a mai közössé­gen belül. Erre elméletileg van lehetőség; más kérdés, mit hoz a gyakorlat. Eltekintve a volt NDK-tól, ahol jövőre akár kétszámjegyű is lehet a fellendülés, Közép­és Kelet-Európában inkább egy helyben topogásról lehet be­szélni - vélik a bécsi kutatók. - Az elavult tervgazdálkodás átállítása a korszerű piacgazda­ságra a vártnál bonyolultabb és hosszadalmasabb. A Deutsche Bank kutatóin­tézete, a DB Research tizenkét ország helyzetét elemezve megállapította: közülük 1993­ban csupán három (Lengyelor­szág, Románia, Szlovénia) könyvelhetett el gazdasági nö­vekedést. 1995-re azonban már jobbak a kilátások: tíz ország tartozhat az említett kategóriá­ba, közöttük Magyarország egyelőre százalékosan alig ér­tékelhető mértékben. Bulgária és mindenekelőtt Oroszország még jövőre is bizonyosan ne­gatív számokat produkál e te­kintetben. Jellemző, hogy a rendszer­változással együtt járó vissza­esést még egyik nemzetgaz­daság sem heverte ki. 1989-hez viszonyítva például a nemzeti össztermék Oroszországban és Horvátországban csupán ötven, Lengyelországban kilencven százalék. A volt szocialista or­szágok csak hosszú mene­telés árán juthatnak el Európába. Ezúttal a bécsi Nemzetközi Gazdasági Kutatóintézet (WITW) int minket óva attól, hogy il­lúziókat tápláljunk a re­formországok gyors fel­zárkózását illetően. Még a két legsikeresebb ország ­Csehország és Szlovénia ­is csak 2010-re közelíti meg az Európai Unió államait, s Magyarország (legalábbis a mai helyzet ismeretében) csak őket követi. A bécsi kutatók három cso­portra osztják a reformországo­kat. A legjobb esélyekkel a ke­let-közép-európai államok ren­delkeznek (Csehország, Len­gyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia). Itt si­kerül megfékezni az inflációt, s a fellendülést nemcsak a fo­gyasztás növekedése, hanem a beruházások megélénkülése is jelzi. Kedvezőtlenebbül alakul­nak a folyamatok a délkelet­európai országokban (Bulgária, Románia, Horvátország) és a Baltikumban, mert lassú (sőt lassul) a privatizáció és a vála­latok átalakítása is késlekedik. Oroszországban és a volt Szovjetunió többi egykori államában pedig egyértelműen folytatódik a gazdaság pangása és sorvadása. Toronyi Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents