Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-02 / 257. szám

SZERDA, 1994. Nov. 2. INTERJÚ 7 • Vadásztragédia Úiöldeákon Őz helyett a barátját lőtte le (Folytatás az 1. oldalról.) A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége alapos gyanúja miatt indított eljárást a szabadlábon védekező V. Róbert ellen. Szabó János földeáki vadászmestertől - aki a rendőrökkel részt vett a helyszínelésen - megtudtuk, hogy Cs. Zoltánt fejének hátsó részén érte a találat. - Borzalmas látvány volt - meséli elcsukló hangon János -, nem is akarom részletezni, szörnyű... • Ők ketten vadásztak? - Róbert és Zoltán barátok voltak, korábban is gyakran vadásztak már együtt. Azon az ominózus napon velük volt Antal Sándor helybeli lakos, maga is sportvadász, ő volt a gépkocsivezető. • Mindannyian rendelkeztek vadászengedélylyel? - Zoltánnak biztosan, hiszen 6-7 éve aktív vadász, a barátjáról, Róbertről nem tudom, őt nem ismerem. • Elképzelhető-e, hogy a tragédiát alkoholfogyasztás okozta? - Ki van zárva, Zoltán nem ivott. • A vadásztársaság hogyan reagált a tragikus eseményre? - Sajnálatos, hogy ez megtörtént, de szerintem a közösség nem vállalhat felelősséget az esetért. Cs. Zoltánt felesége és két kiskorú gyermeke gyászolja. T. T. Furfangos feketézők Pénzhamisítási ügyben nyomoz a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya. B. J. szombathelyi lakos és több társa ellen állampolgári bejelentés alapján kezdődött vizsgálat pénzhamisítás és más bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban. A társaság tagjai ugyanis rendszeresen feketevalutázást folytattak Szombathely főterén és más városokban. Idén július végétől ezt a tevékenységüket kiegészítették hamis pénz eladásával is: 200 német márkás és 100 USA dolláros bankjegyeket ajánlottak fel, és adtak el gyanútlan vásárlóknak. Az igen jó minőségű hamisítványokat azonban a „furfangos" feketevalutázók vissza is szerezték a vásárlóktól. Az ügylet után a banda egy tagja ugyanis odament a vevőhöz és közölte, hogy hamisítványokról van szó. Ezt követően elkérte a bankókat azzal, hogy nemsokára visszafizeti a forint-ellenértéket, amivel természetesen soha nem jelentkezett. Az APEH így számol November 1 -tői változtak az adóhatóság által elismert motorbenzin- és motorgázolajárak, amelyeket alkalmazva a magánszemélyek bizonylat nélkül számolhatják el a gépkocsihasználattal kapcsolatos üzemanyagköltségeket. Ennek megfelelően az EN 9l-es ólommentes normálbenzin literjét 87 forintos, az ESZ 95-ösét 89 forintos áron lehet elszámolni. Az AB 92 ólmozott normálbenzin egy literjét 91,20 forintos, az AB 98-as ólmozott szuperbenzinét pedig 93 forintos áron veszi figyelembe az APEH. A normál gázolajnak az adóhatóság által elismert ára november 1-től 74,30 forint, az AROL-2T motorolajé pedig 91,20 forint. • Hogyan vélekedik arról, hogy az önkormányzati törvény módosítását röviddel a választások előtt fogadtatták el a koalíciós pártok? - Jobban örültem volna, ha az önkormányzati választásokat még a régi törvények szerint bonyolították volna le. Nem tartom jónak, hogy röviddel a helyhatósági választások előtt ilyen nagy horderejű törvényeket - beleértve az alkotmányt is - megváltoztatunk, de tudomásul veszem, hogy az országgyűlés így döntött. Járva az országot, úgy látom, hogy ellentétben 1990-nel, amikor az önkormányzati választások megkontrázták az országgyűlési választások eredményét, most nem lesz ekkora különbség. Valószínű, hogy a kormánypártok nem lesznek képesek olyan fölényes többséget szerezni, mint a májusi választásokon, de alapvető változásra nem számítok. • Az elkövetkező napokban, hetekben emlékezünk az 1944-es bácskai vérengzés 50. évfordulójára, amikor több tízezer magyart gyilkoltak meg Tito partizánjai. A tragédiát évtizedekig agyonhallgatták, mi ma ezzel kapcsolatban az MSZP álláspontja? - Az MSZP álláspontját nem tudom, nekem az a személyes véleményem, hogy az egyik legnagyobb népirtás volt a magyarság történetében. Igazából még nem tárták fel, és nem hozták a két nép tudomására, hogy mi történt, bár már három könyv is megjelent erről a kérdésről. Mindenképp tisztázni kell történelmileg is, és a két nép, a két állam mai viszonyában is. Ha jószomszédi viszony van közöttünk, akkor lehetséges és kell is tisztázni. • Kisebb vihart kavarhatnak pártján belül a mostani kijelentései: újra az expo mellett fog szavazni, és ön az első, aki a választások után politikai okok miatt nem kerülhetett pozícióba. - A demokráciába belefér, hogy viták és nézetkülönbségek legyenek, s egy demokratikus pártnak azt is el kell viselnie, ha az egyik képviselője másként szavaz nagy horderejű kérdésekben. Figyelembe kell venni, hogy én már két parlamentben szavaztam az expo mellett, s egy harmadik összetételű parlamentben sem tudok másként állást foglalni. A véleményem továbbra is az, hogy meg kellene valósítanunk, mert Magyarország javát szolgálná. Itt lenne az alkalom, hogy megmutassuk magunkat. Arról nem is beszélve, hogy a kormány előterjesztése nem megalapozott. Furcsának tartom, hogy egyes szocialista képviselők, akik korábban megszavazták az expót, most ellene szó• Bonaparte és Horn „A kapkodás a politikában rossz tanácsadó v - mondja Szűrös Mátyás „Horn Gyula sokáig beosztottam volt." (Fotó: Enyedi Zoltán) Hétfőn este dr. Szűrös Mátyás országgyűlési képviseld volt a szegedi közéleti kávéház vendége a Virág cukrászda zöld szalonjában. A nagy érdeklődésnek köszönhetően a beszélgetés több mint két és fél órán át tartott, mi azt követően kértünk interjút a politikustól. lalnak fel. A tények, adatok azóta sem változtak. A másik dologgal kapcsolatban: kétségtelen, hogy a koalíció létrejötte befolyásolta az én pályafutásomat. Nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy az úgynevezett nemzeti elkötelezettségű népi baloldalhoz tartozóknak nem lehetnek túl nagy reményeik a koalíció megalakulása után. De valami hiba mégiscsak van a párt demokratizmusában, mert nem a szakmai rátermettség volt döntő bizonyos pozíciók kiosztásakor. Talán nem túlzok, ha kijelentem, az én parlamenti tevékenységemmel kapcsolatban kifogás nem merült fel. Dornbach Alajos tevékenyégével sem. Tehát az nem tetszhetett, hogy nekem bizonyos kérdésekben saját véleményem van. Ennek ellenére úgy gondolom - s ma is ez a véleményem -, idő kell még annak eldöntéséhez, hogy ez a koalíció az ország érdekében működik-e. Ha a magyar nép elfogadja, és éltetni fogja ezt a kormányt, akkor egy szavunk sem lehet. • Beszélt az 1987-es és 1989-es amerikai útjáról, ma mit tartana legfontosabbnak elmondani, ha újra öntől kérne tömör helyzetelemzést az amerikai vezetés? - Eltökélt szándéka a magyar nemzetnek, hogy a XX. század végén felépítse és megszilárdítsa a szabad és demokratikus Magyarországot. Ebben az alapvető kérdésben teljes nemzeti egység tapasztalható. Ennek alátámasztására a szociális piacgazdaság feltételeinek megteremtése szükséges, s ehhez kérném az amerikaiak erkölcsi, politikai és anyagi támogatását. Nem segély, hanem működő tőke és hitelek formájában. • Mi volt a személyes véleménye a kormányfő sok vitát kiváltott parlamenti beszédéről, és hogyan értékeli a koalíció első száz napját? - A miniszterelnök úr beszédének a műfaja is tisztázatlan volt, s épp ezért tartalmilag is vitathatóvá vált. Nem tudtam megállapítani, mi volt vele a célja, s ezért nem tartottam jó megoldásnak. A száz napot kevésnek tartom arra, hogy érdemben értékelhető legyen a kormánykoalíció munkája. Sietség, kapkodás tapasztalható volt, ami a politikában mindig rossz tanácsadó. • Mi a személyes véleménye Horn Gyuláról? - Emberi habitusunkban lényeges eltérés van. Tudni kell, hogy sokáig beosztottam volt. Amikor külügyi osztályvezető voltam, a helyettesem volt, amikor KB titkár voltam, akkor ő államtitkár volt, amikor pedig külügyminiszter lett, akkor én már a parlament elnöke voltam. El kell ismerni, hogy jófejű ember és jó külpolitikus, de bizonyos értelemben egy Bonaparte Napoleon. Mindenáron miniszterelnök akart lenni, s az is lett belőle. Ez nagy teljesítmény részéről. Csak azt tudom kívánni neki, hogy sikeres is legyen. • Milyen a kapcsolata az ellenzék vezető politikusaival? - Korábban, amikor kormányzati szerepben voltak, akkor is igyekeztem reálisan felmérni és alakítani a velük való viszonyt. Akkor is voltak olyanok, akikkel jó kapcsolatban voltam, s most is vannak, s ezeket a kapcsolatokat továbbra is ápolom. Kétségtelen, most mintha ők is jobban keresnék a kapcsolatot velem és a hozzám hasonlóan gondolkodókkal. • Ez mit jelenthet a későbbiekben? - Együtt gondolkodást és a nemzet érdekében való közös erőfeszítéseket. Hogy milyen formában? Az a jövő kérdése... Boüósi Zsolt ff Mucsi Tibor visszanéz Minek lássák, hogy keserű vagyok? ff Régebben találkoztunk, de összetévesztheteitlen arcvonásai nyomban derűsre hangolnak. Pedig valahogy érezhetően más ez az ember, mint aki a Pesti Vigadóban az expo-börzén bőgatyásan, karikással a vállán rótta a parkettát le, s föl. A pusztamérges! turisztikai csoport jeles, egyéniségként felismerhető alakja Mucsi Tibor. I Az árvalányhajas bőgatyában mégiscsak más volt, nemde? - Biztosan, mint ahogy ilyen fura találmányt se hallottam még, mint az árvalányhajas bőgatya. Különben pedig bármit visel az ember, csak a saját sorsát, a terheket birja el. • Hallom, ma korán volt a vekker. Mi dolga a polgármesteri hivatal karbantartó villanyszerelőjének a disznó ügyekhez? - ugratom a kérdéssel Tibort, akivel időközben az írott sajtó kedvéért lemagázódunk. - Nem tudom komolyan gondolja-e a kérdést. Mert ha igen, akkor pontosítani kéne a dolgot. Ugyanis disznóátvételnél voltam. A mázsálás, fölírás önkormányzati alkalmazottak dolga lett, mivel a tsz-től az önkormányzat átvette a sertésfelvásárló telepet. Két ember kell a felvásárláshoz, most, vagy máskor, rám ugyanígy sor kerül a munkában. Ilyenkor aztán mindegy, hogy nekem villanyszerelő-e a szakmám vagy más. Ezt is meg kell valakinek csinálni. Hajnali négykor keltem. Nem olyan nagy ritkaság ez nékem. • Mitől hogy az arcán mégiscsak mindig a szendergő derű látszik, a gondok elkeverednek az arc mögé? - Alkattól függ. Nem vagyok gyorsan elkeseredő természetű ember. Minek lássák meg mások, ha esetleg keserű vagyok? Attól nekem, vagy a családnak nem jobb. Sajnálattal aligha mennénk bármire. Kérdezte, hogy mi dolgom a szakmán kívül. No, azt jegyezze meg bárki: egy kis faluban, ahol munkája van az embernek, el kell végezni mindent. Ez a föld, ez a vidék megpróbálja az itt élőt. Mindig keményen kellett küzdeni a megélhetésért. Ebben nőttem föl én is. Ha visszatekintek a multamba, a tanyai nevelkedés, a mindenkor meghatározó munka vagy megkeményíti az embert, vagy idomul a világához és próbálja a nehéz oldalán állva is a jobbat észrevenni. Na enynyi csak elég lesz válaszképpen. • Éppen elég lenne, ha nem kérdeznék újra. Mivé lesz falun a szakmájából keveset gyakorló szaki? - Azt én nem mondanám. hogy a szakmát nem gyakorolom. Van itt elég sokrétű feladat. Hogy nem a korszerű elektomika közelében vagyok? Hát ha nem, akkor nem. A legfontosabb egy jó szabványgyűjtemény lenne, abban akkor követni tudnám azt, ami fontos és új a villanyszerelésben. Mondom én mégegyszer: nem az ember határozza meg a körülményeit, hanem magának kell alkalmazkodni. • Ha ezt nekem szánta, bizony rám férne egy kis alkalmazkodóképesség... - Na látod-látja. Ragozzam tovább? Viccen kívül: évekig bejártam Szegedre a gumigyárba három műszakba. Hazudnék, ha azt mondom, hogy hiányzik. Inkább itthon. A gyerekekkel, az asszonnyal, ha bármi van, jobban tudjuk egymás közelében a megoldást. A feleségem az óvodában dolgozik, déltájt meg az iskolában a konyahán ebédkiadó. A két gyerek iskolás. így vagyunk. Megküzdve a megélhetésért, de megbékélve azzal.ami van. Voltam fűtő, szárítókezelő, többmindenhez értek. így a karbantartó munkában sok dolgot meg tudok oldani. Csak azon nehéz előbbre jutni, amit a termászet ránk mért, homoki emberekre. Itt locsolás nélkül alig terem meg valami. Folyvást vetünk és alig aratunk. így vagyunk a feleségemék két holdjával, amit mi használunk. Volt olyan, hogy a kukorica legderekabb korában mindösszesen térdig ért. • Akkor nem kellett ágaskodni a termésért. - Merthogy az aztán elfelejtett nőni rajta. • De a falusi vendéglátás tán kárpótol. - Meggazdulni senki nem fog ebből. Mi sem. Az mégis érdekes nekünk, hogy szeretnek itt lenni a külföldiek. Írnak a dánok, viszzajönnek a vendégek. Átutazóban benéznek hozzánk például. Hazaérek, egyszercsak megáll egy jobb forma kocsi, következhet a csodálkozás. • Ámulj világ, riportra is meglepetésszerűen jöttem. - Nem dán, azaz nem tán? Gondolná, a fotós kolléga nagykorú Skodáját nyugati csodának véltem? Becsei Péter