Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-12 / 266. szám

TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BÚNÜGY • SPORT Idegenlégiós baráti kör alakult Kalandorok, katonaszökevények kíméljenek! - A francia idegenlégiót 1831 március 10-én hozta létre XVIII. Lajos, a 163 év alatt pedig száz és száz magyar kötött szerződést kalandvágyból, sze,relmi csalódás miatt, vagy más okból. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy a szerződött idejüket tisztességesen letöltött légiósok öregségükre jó nyugdíjnak örvendhetnek, melyet a francia állam folyósít nekik. Nagyon sokan vannak azonban ma Magyarországon, akik még mindig félnek bevallani légiós múltjukat. Csak egy példát említve: az 1954-es kínai háborúban Ho Si Minh csapatai a francia idegenlégió katonái közül is ejtettek foglyokat, a szocialista országokból származó embereknek pedig két lehetőséget kínáltak fel: vagy visszaadják őket az idegenlégiónak, vagy hazamehetnek. Valójában nem volt választás, hiszen sokan féltek attól, hogy megölik őket, ha nem akarnak viszszamenni szülőföldjükre, a szocialista tárborhoz tartozó országba. így nagyon sokan jöttek vissza Magyarországra, itt viszont legtöbbször börtön várta őket. Ma már azonban az emberi jogokat biztosító törvények miatt nem kell félniük, éppen ezért valamennyi öreg légionárius szeretné feltárni a múltját, s így esetleg nyugdíjhoz, sebesülési járulékhoz jutni. Ezért alakítottuk meg idén júniusban Francia Idegen Legionáriusok Baráti körét - a volt Zászlóavatás október 23-án Manapság egyre többet lehet olvasni a szenzációhajhász lapok címlapjain különböző idegenlégiós kalandokról, ám legtöbbször csak - jó esetben - néhány év szolgálat után megszökött fiatalok mesélik „hőstetteiket". Szabó Jenő Szegeden él, 29 évet szolgált a francia idegenlégióban, s mindössze lapunknak nyilatkozott - két esztendővel ezelőtt. Nem kenyere a dicsekvés, most is csak egy fontos esemény miatt jelentkezett: megalakult a Francia Idegen Légionárius Baráti Kör hazánkban, melynek ő lett az elnöke. LLFTLIJRAMIJWCT szocialista országok közül elsőként Magyarországon -, hivatalosan pedig október 23-án kaptuk meg a zászlónkat, melyet a világ öszszes baráti köre fölött rendelkező nyugdíjas francia tábornok avatott fel. - Miben segíthet még az előbb említetteken kívül a idegen légionáriusok baráti köre? - Az egyesület nem új találmány, hiszen a világ 140 országában létezik már baráti kör, ahol az öreg katonák elmesélhetik egymásnak élményeiket, örömüket és bánatukat. Az esetleges gondokat orvosolni tudják, hiszen a légió parancsnokságával állandó összekötettésben vagyunk. Az újságok oldalain általában csak az ott szolgált és megszökött fiatalok hazugságait olvashatjuk, pedig voltak olyan magyar katonák is, akiknek neveit mind a mai napig a legnagyobb tisztelettel említik. A leghíresebb a három magyar törzszászlós, Szűcs, Valkó és Tasnádi, kikről kaszárnyákat, táborokat, tiszti iskolákat neveztek el. Mind a hárman magyar származásúak, 26ban születtek, 1945-ben kötöttek szerződést az idegenlégióval és egy 1959-es bevetésben vesztették életüket - különböző ezredekben! Mindhármukat kitüntették a francia becsületrenddel, 15 Pálma-kitüntetésük van, 19-szer érdemelték ki a Tűzkeresztet és 9-szer sebesültek. Az idegenlégió múzeumának falán aranykeretes emléktábla hirdeti dicsőségüket. - Kik lehetnek a baráti kör tagjai? - Kalandorok semmiképpen sem jöhetnek. Valójában nem mi vesszük fel az új tagokat, hiszen minden jelentkezőnek az anyagát elküldjük Franciaországba, ahonan a légió Aubagne-i parancsnoksága igazolja az illetőt. Ha nem töltötte le becsülettel a szerződött idejét, megszökött vagy bűnt követett el, akkor nem vehetjük fel a baráti körbe. - Hány tagja van a baráti körnek? - Jelenleg 12 tevékeny tagja, de folyamatosan érkeznek az újabb jelentkezők. Ezúton is kérem mindazon légionáriusokat, akik szerződésüket becsülettel teljesítették és igényt tartanak az egyesülésre, küldjék el adataikat (törzsszámukat, nevüket - az igazi és a légióban viselt álnevet is -, születési helyet és az időpontot) címünkre: F.I.L.B.K. 6701 Szeged Pf. 279. Takács Viktor Mit ne tegyünk a párkapcsolatban? Ne intézzünk mindent köztfsen; nyugodtan legyen időről időre titkunk egymás előtt, és ne számítsunk örökké tartó szenvedélyes szerelemre - többek közt ezeket tanácsolja a „Für Sie" című magazin legújabb számában Michael Thiel pszichológus, felsorolva a házasságban elkövetett hét legnagyobb tévedést. Thiel az első számú tévedést abban látja, hogy aki állandóan együtt van a párjával, annak alig van olyan saját élménye, amelyet megbeszélhet vele. Ehhez járul a kölcsönös függőség és az az érzés, hogy a másik nélkül már semmit sem képes elintézni. Tévedés továbbá - vélekedik Thiel -, hogy partnereknek nem lehetnek titkaik egymás előtt. Téves az a nézet is, hogy a partner felelős a másik boldogságáért. „Senki nem várhatja el a másiktól, hogy az egymaga boldoggá tegye őt" - vélekedik a pszichológus. Szkeptikusan kell fogadni azt a feltevést is, hogy egy házasság annál boldogabb, minél szenvedélyesebb a szerelem. Egy kapcsolat újdonsága és izgató jellege gyakran gyorsan elillan, s ilyenkor a szenvedély átadja helyét a stabil szerelemnek, a bizalomnak és az emelkedettség érzésének. Végül Thiel szerint téves az a felfogás, hogy a félrelépés a tönkrement házasság jele. Gyakran a probléma csak a partnerek egyikénél áll fenn, például amikor az illető a maga vonzerejét akarja bizonyítani a hűtlenséggel. Lényeges, gy felismerjék az okot és a hűtlenséget őszinte beszélgetés segítségével feldolgozzák magukban a partnerek. A hét fotója Egy török veterán pózol egy vízvezeték-építésnél a fotográfusnak. A bajusz látványa utólag megértetheti velünk Mohácsot. (MTI - Telefotó) A hét híre A németek és a szappan Három utazó európai üzletember közül kettő nem hagyja el emlék nélkül a szállodai szobát. A „Daily Telegraph" jelentése szerint a britek a ruhafogasokat, mfg a németek inkább a szappanokat viszik magukkal. A legkevésbé a nők és a gyerekek képesek ellenállni a csábításnak, hogy bőröndjük mélyére süllyesszenek egy-egy szállodai holmit. A franciák viszont inkább szórakozottak és otthagynak, semmint visznek. Nagy Bandó András Álszemérem Mielőtt belemennénk, egyezzünk meg abban, hogy a Bíró Ica egy jó csaj. (Ördög a fajtámba, már a második szó kétértelműsége is nagy gazemberség tőlem, de mit tegyek, ha egyszer a Bíró Ica tényleg jó csaj?) Arról van szó, hogy vagy két hete láttam egy fotót a Népszabadság címlapján, a kép aláírása mindössze ennyi: „Somodi István (Szárszói Baráti Kör) az erkölcsök romlásáról beszél." A képen valóban látható nevezett szárszói körtag, méghozzá egy pulpitustól kissé tehát nem eléggé! - takarva, szája valóban a szólás pillanatában maradt tátva, bal kezével mintegy rákönyököl a pulpitusra, jobb kezében pedig demonstratíve égbe emelkedik maga Bíró Ica, a karcsúságáról, nádszáltermetéről és formás popójáról - is! közismert manöken. Mozdulata csábos, bal keze a csípőjén pihen, amolyan nadrágtartós Albert-tartásban, jobb kezével lágyan beletúr mellére és vállára omló szőke hajába, fölül egy divatos dzseki fedi a testét, már amit fedhet egy félig nyitott dzseki, a nyitott dekoltázsból pedig előtűnik valami blúzféle - vagy pepita melltartó? -, ami pedig a nadrágját illeti, csak kis túlzással mondható teljes értékű nadrágnak, combján mintegy hat-nyolc helyen repedt szét - legnagyobb örömünkre! -, s ebből a két legjelentősebb repedentyű épp a fentebb említett csinos kis popót igyekszik mutogatni, igaz, valóban csak a repedés szélességének terjedelmében. Nem tagadom, amikor eredetileg láttam a plakátot - egy-két éve talán? -, akkor is megakadt rajta a szemem, mint ahogy egy Bíró Icán el is kell időzni - vigyázat, megint kétértelmű! -, legalábbis annak, aki férfinak érzi magát. Namármost, a képnek van még egy szereplője, nevezetesen egy másik öregúr, magasodó homlokkal, s Bíró Icára meredező tekintettel. Belőle annyit sem látunk, mint Bíró Icából, ugyanis valami elnökségi asztal mögött ül, s komolyan mondom, a kép és a képe láttán az az érzésem támadt, hogy ő „a bíró" - nem az Ica, hanem a bíróság bírója aki eme szent pillanatban fogja kijelenteni, hogy máglyára vele, s természetesen nem csak a plakáttal, hanem magával ezzel a boszorkánysarjadékkal, Bíró Icával! Meg kell mondanom, a két öregúr arcára van írva, hogy a mű lényegét illetően nincs köztük alapvető nézetkülönbség, hacsak nem az, hogy Somodi öregúr nagyjából tíztizenöt évvel korosabb a plakátot néző öregúrnál, így aztán az erkölcstelen Bíró Icaplakátról is lesújtóbb lehet a véleménye. A plakátot bámuló öregúr álláspontja már nehezebben olvasható ki, mert annyira belefeledkezett Bíró Icába - hm, ez már megint kétértelmű! -, hogy a szeméből ez is és az is kiolvasható. Mármint az is, hogy igen, erkölcstelen ez az egész, úgy ahogy van, s az is, hogy hm, ha ez a Bíró Ica akkoriban lett volna fiatal és ilyen bomba jó nő, amikor én még kis srác voltam, azt hiszem, igencsak megszorongattam volna, ha netán a kezem ügyébe került volna azzal a szép, hosszú combjával, és azzal a takaros kis seggével, dehát sajnos elszálltak az évek, oda a lényeg, ma már ő sem állna meg nekem, mint ahogy én sem állnék meg neki. (Jaj, kétértelmű szó!) Szóval igazából nem sikerült megtudnom, hogy az öregurak tanácsa hogy is döntött Bíró Ica sorsát illetően, de valószínű, hogy itt nem csupán róla volt szó, sokkal inkább a közerkölcs általános romlásáról. Ha viszont így van, akkor azt hiszem, Somodi öregúr Bíró Icával rossz helyen tapogat. (Igen, tipikus kétértelmű félmondat!) Ugyanis - úgy gondolom nem Bíró Ica repedt-szakadt farmerjában és csinos popójában kell keresnünk az erkölcs általános romlását. (Vigyázat, kétértelmű!) Somodi öregúrnak és baráti körtagjának sűrűbben kellene sétálnia ott, ahol szabadjára eresztik itjaink a nagymagyar szájukat, s kieresztik a megvadult szellemüket, a trágárság és alpáriság, a bunkóság és faragatlanság, a taplóság és romlottság szellemét, illetve annak szóvá, mondattá dermesztett változatát. Az erkölcscsősz öreguraknak szurkálok közé kellene menniük, kocsmába kéne járniuk, vagy egyszerűen csak a földön, legtöbbször ez is elég lenne. Nem, ehelyett ők megállapodnak a fölmutatható Bíró Ica-plakátnál, mely maga a fertő, a mocsok, a szenny, és az erkölcstelenség, hogy a fene essen abba a csinos kis tormájába! Miről is van szó? Öregúr körtagjaink ráérnek. Már ráérnek. Nincs már kapkodás, mint ifjúkorban, amikor pillanatok alatt kellett borotválkozni, hogy le ne késsék a randevút. Nincs már eszeveszett rohangálás a kiválasztott után, mert immár nincs kiválasztott sem. Mozira és szerelmes filmekre is eljárhatnának, de arra meg igényük nincs már, s valószínűleg a legtöbb szerelemre ingerlő dologgal úgy vannak, mint az öreg farkas a mesében: tökmindegy, hogy a Piroskát akarom megenni vagy a nagyanyót, hiszen egyetlen fogam sincs. Félreértés ne essék, undorom van a mostanság csúcskorszakát élő szexpiactól, s magától a kínálattól is. Elegem van az erotikus telefonvonalakból, a házaspárok harmadik partnert kereső hirdetéseiből, s az egyéb szexuális vegyesfölvágottból, melyek számomra egy bizonyos réteg erkölcs(telenség)ét jelzik, de ennyi, és nem több. Én speciel nem kívánok beszállni ebbe a közösüljünkszaporodjunk-élvezkedjünkkurvázzunk-masszírozzunk iparba, s messze elkerülöm az éjszakát, az éjszaka klubjainak környékét, s mindazokat, akik szívesen vegyülnek el ebben a közegben. De eszembe sem jut ezt közerkölccsel azonosítani, s abban reménykedni, hogy mások „kedvtelése" felszámolható. Az öreguramék próbálkoznak, mert van rá idejük. És észre sem veszik már, hogy Bíró Ica tényleg jó csaj. Pedig benne matajnak. (A francba, kétértelmű!)