Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-09 / 263. szám

SZERDA, 1994. Nov. 9. • Ismét Szerencsejáték-akció Minden tévedés kizárva PANORÁMA 13 Amikor vasárnap kiderült, hogy több hetes szünet után ismét van ötös a lottón, kíváncsian vártuk a hétfőt, hogy megtudjuk Tarnay Tamás igazgatótól: ismét Szegedre mosolygott-e a szerencse? A Szerencsejáték Rt. 3-as Számú Területi Igazgatóság vezetője rögtön felhívta a budapesti értékelő központot, hogy pontos tájékoztatást adjon. A telefonálás közben az igazgató megjegyezte: egy biztos, hogy gépi szelvénnyel érték el a telitalálatot, s az pedig szinte kizárt, hogy most a területünkről kerüljön ki a nyertes. Kis idő múlva a központból meg is erősítették az előbbi feltevést. Kiderült, hogy éppen a hatoslottó-sorsolás helyszínén, Nagykanizsán keresendő Fortuna kegyeltje... - Na ez kel len nekünk. Az isten sem mossa le rólunk, hogy ez meg lett csinálva... mondja mosolyogva Tarnay Tamás. Majd így folytatja: Ami pedig a kassza kiürítését illeti, az elkeseredésre nincs ok, mert a hét végére 100 millióra felemeltük a nyereményösszeget • Pedig az utóbbi időben egyre többet hallunk a cég elszomorító anyagi helyzetéről. — Az alapjátékainkból eléggé tisztes bevételünk van - ezzel bizonyára nem mondok újat. Azonban a korábbi vezetés befektetései és vállalkozásai nagyon rosszul sikerültek. Például eléggé nagy összeget fordítottak a hazai lóversenybe, ami feneketlen zsáknak bizonyult. A területünket, szerencsére, ez nem érinti. Nyolc héttel az év vége előtt nyugodtan kijelenthetem: az utóbbi három esztendő viszonylatában a legmagasabb forgalmat most bonyolítottuk le, s ezzel bevétel-rekordot értünk el. Az igazsághoz tartozik, hogy eddig minden nyereményt időben kifizetett a Szerencsejáték Rt., erre még hitelt sem kellett felvenni. • A megkezdett gépesítés ütemét csökkentették? - Szó sincs róla! November végére a területünkhöz tartozú összes totó-lottó kirendeltség a műholdas, on-line típusú, ( a világ legkorszerűbb) géppel jelenleg tíz rendelkezik ilyennel - lesz ellátva. Ennek az a legnagyobb értéke, hogy az ezzel feladott tippek egészen biztos, hogy időben és hibátlanul érkeznek az értékelőkhöz. Továbbá, szombaton 11 óráig lehet fogadni. • Eddig is nagy gondot fordítottak a reklámra, a szerencsejátékok népszerűsítésére. Év vége előtt van-e a korábbiakhoz hasonló kedvcsináló akciójuk? - Kettőt is említhetek. Az egyik az országos, amelyben a kétezer forint értékű ötöslottó november 1. és 26. közötti vásárlásáért tombolaszelvényt adunk. Csak egyetlen nyereményt említenék: a 27 darab személygépkocsit. Ennek a rész- és a fő-sorsolását is Szegeden tartjuk. A másik a mi akciónk, amelynek lényege, hogy november 1-je és december 31.-e között a totólottó kirendeltségeinkben a 400 forint értékű sorsjegy vásárlásakor I darab kéthuszas sorsjegyet adunk ajándékba. Suli József • Az „elvált" falu éveken át egyensúlyozásra kényszerült. Megérte az önálló út? - A község valójában 1989 január elsejével vált le, 17 év után Pusztamérgesről. Nagy szerencsénk volt, hogy az alapintézményeink a társközségi időszakban is megmaradtak, nem kellett sokat pótolnunk az újbóli önállóság után. Apróbb fejlesztések kellettek csupán, mint például a tűzoltószertár. Nem fordult elő tehát, hogy alapvető dolgot lerombomboltak volna a 17 év alatt. így, mondhatom, szerencséje volt a községnek. Sót: olyan szerencsénk is volt, hogy az első számú tanácsi vezetőt mindig Öttömös adta. A rendszerváltozás után a hét tagú önkormányzati testület igen jól kezdte munkáját, s a négy év során a működés értékét, a település lakóinak döntő részével egyetértésben, több kis beruházás jelzi, ami fontos a falunak. Kisközség a mienk, s ez meghatározó, mert a fejkvóta a lélekszám alapján ad nagyobb összeget. Döntően az a problémánk, hogy kevés a fejkvóta nyomán a költségvetési összeg, s ez az intézményeknél, például az iskolánál a működési költségek mintegy 60-70 százalékára elegendő. A hiányzó összeget máshonnan kell elvonni. Önhibánkon kívül forráshiányosak lettünk, s ebben a keretben kaptuk meg pótlólag a központi költségvetésből a hiányzó összeget. Csakhogy ez is mindig csak az év utolsó két-három hónapjára ért ide. Ezért tehát nem volt könnyű helyzetünk. Alapvetően a támogatás rendszeréből következett ez, s nem föltétlenül a község önállóságából. • Mindeközben fejlődött a Az önállóság próbája Apró falu a megyehatáron: Öttömös. Az erdők övezte, homokvidéki kisközség az utóbbi négy évben az önállóságot Ízlelgette, tizenhét évi társközség mivoltából kiszakadva. Az önállósult falu önkormányzata a költségvetés kötéltáncát járta, a négy esztendő sommázatárói adódik tehát a kérdés Bata Ferenc polgármesterhez. Bata Ferenc. (Fotó: Gyenes Kálmán) község. Mit emelne ki a fejlesztések közül? - Számos beruházást csináltunk, ami ugyan más településekhez hasonlítva nem nagy volumen, de mi az adott tevékenységkörben alapvető problémákat oldottunk meg vele. Öttömös szempontjából az élőállat felvásárló telep kialakítása, a tűzoltószertár felépítése, a tanyai kisfeszültségű villanyhálózat korszerűsítése önkormányzati hozzájárulással, a művelődési ház felújítása, számunkra fontos eredmény. Mindenképpen meghatározó a vezetékes földgázhálózat kiépítése, amely lakossági önerőből és az önkormányzat támogatásával valósult meg. Többnyire apró dolgokat említhetek, de az, hogy a sportöltözőhöz például szinte csak az anyagot kellett biztosítani, mert a munka lakossági összefogással történt, ez példa értékű. Volt olyan nap, amikor 78-an dolgoztunk az öltöző építésénél. • Az összefogás példája folytatható. Része lehet ebben a község „öntudatra" ébredésének, hogy keresik a hagyományokat, a Magyar-család hatását? - Szerintem mindenképpen fontos megerősíteni és ápolni azokat a hagyományokat, amelyek az. itt lakók önbecsülését szolgálják. Magyar Imre, az Afrika-kutató Magyar László édesapja valójában meghatározó ennek a területnek a birtokosaként, úgy is, mint a mezőgazdasági termelési kultúra meghonosítója. Az édesapa sítjának gondozása, a kutató Magyar László itteni családi kötődésének tudatosítása hozzájárul a kis falu öntudatos létéhez. Ezért neveztük el az iskolát Magyar Lászlóról, s szerepel a tervben egy mérvadó emlékgyűjtemény létrehozása, gyarapítása. Az önbecsüléshez tartozik még: éppen az említett család címerének motívumait, mint jellemző elemeket alapul véve, készül a község címere és zászlaja. B.P. NE KERESGELJEN SZEGED, STEFANIA 10., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-IG! DÉLMAQYARORSZÁG • Amikor először buktak meg a míniumfestékes-ólmozott paprika árusításával helyi piacainkon, a Kalocsa és Szeged környéki kistermelők felkapták a fejüket. Hogy micsoda? Ólmozott paprika? Ki hallott már ilyet! Mert a régi szép időben, az ötvenes évek derekán többen is csücsültek azért, amiért téglaport kevertek a magyar piros aranyba. De az más volt. Közben meg fölment a tégla ára, azt sem érdemes reszelni a paprikába őrlés után. A Kalocsa környéki paprikatermelők ugyancsak felháborodtak. - Tudja, mi ez uram? — bizonygatta egy öregcsertöi kistermelő az állami szektor így akar bennünket kiszorítani a piacról. • Csak nem azt akarja ezzel mondani - vélekedtem —, hogy az állami cégek mérgezik a paprikát? — Annyira azért nem mennek el. Szerintünk tudatos hfrteijesztésről van szó. Én nem hiszek ebben. Hát ki az a hülye, aki ólmozná az őrleményét? Figyelje csak meg. Előbb-utóbb ennek az lesz a vége, hogy megtiltják a kistermelők paprikaförgalmazását a szabadpiacon... Augusztus elején boncolgattam a témát a Kalocsa környéki papríkatermelók körében. Akkor, amikor már hangos volt a sajtó a paprikabotránytól, amikor Hajós külterületén húsz mázsa őrleményt találtak a csatorna partjára kiborítva. Aztán a hamisításnak nem lett se vége, se hossza. Információim akkoron arról is szóltak, hogy a kistermelők képviselői petíciót nyújtanak be a kormány illetékesének, vizsgálják ki ezt a rémhírterjesztést. Majd kiderült, nem is arról van szó... • A kistermelők először az állami cégekre gyanakodtak • A becsületes nyugdíjasokkal jól kibabráltak a hamisítók Paprikaügyek botrány után, értékesítés előtt A petíció elmaradt, annál nagyobb lett a riadalom. Merthogy a paprikatermesztés oroszlánrészét a nyugdíjasok vállalták, alacsony nyugdíjuk kiegészítése érdekében. Ezért gürcöltek naphosszat a tűző napon, locsoltak, kapáltak, hogy a termésből őrlés után jó piacot teremtsenek, legyen pénzük a téli tüzelőre, ruhára, mindenre. Nem kell külön bizonygatnom, mi különbség van az állami cégek paprikaőrleményei és a kistermelők törött paprikája között. ízben, zamatban egyaránt. Az igaz, hogy világhírű a magyar paprika, de mi lenne, ha az eredetit ismerné a külföldi nagyérdemű? Pozitív nyilatkozatra - éppen a botrányok miatt - senki nem vállalkozik mostanság a kistermelők érdekében. Főleg olyat nehéz találni, aki az állami termelők mellett teszi le a voksot. Nem is nevezhetem meg annak a paprikamalomnak a mérnökét, aki elárult bizonyos kulisszatitkokat: - A kistermelő tud igazán gyönyörű őrleményt gyártani bólogatott kérdésemre -, mert képzelje el, ott még az eredeti technológia érvényesül. Szárítják, majd lecsumázzák és összetörik, vagy darálják a paprikát. Ezzel szemben a nagyüzemi termelésnél vannak folyamatok, ahol egyéb fontos dolgokat nyernek a paprikából. • Tehát értékesebb a magánszféra őrleménye? - Ezt pontosftanám. ÉrtéHa valaki azt hiszi, hogy a hathatós intézkedések következtében a jövőben nem lesz hamis paprika a piacon, az nagyon téved. Olyan ez, mint az olajhamisítási botrány. Se vége, se hossza. Az olajat is hamisítják tovább, ha lehet, még intenzívebben, mint annak előtte. A paprika azért nem úszta meg, mert azt fogyasztjuk. Ha naponta kortyolgatnánk úgy jó fél liter olajat, az illetékesek ott is felébrednének a rosszullétek után. Jön a leg és legeslegújabb megoldás. Zárjegyes paprika. Na, bumm, és akkor mi van? Már dörzsölik kezüket a szerb nyomdák. Lesz itt megrendelés paprikazárjegyben is... Ebben az országban mindent szabad. Ez egy szabad ország. kesebb, ha szakavatott kezek kezelik. És ebből sok van az országban. Igaz, ezen a piacon is van szép paprika, meg kevésbé szép. Azt hiszem, ezt éppen a vásárlónak kellene eldöntenie. Azaz, nem a zárjegyet kellett volna elővenni, hanem a felcímkézést. A csomagon rajta a termelő neve és címe. Az árusításnál kifüggesztve az engedélye. Ilyen egyszerű az egész. Csak hát nálunk mindennek olyan nagy feneket kerítenek. • Önnek mi a véleménye? A jelenlegi intézkedésekkel meg lehet szüntetni az illegális kereskedelmet? - Kizártnak tartom. Mondok egy példát. Nálunk otthon édesapámék évek óta a Józsi bácsi töröttpaprikáját használják fel disznótorkor, de a mindennapok fogyasztásában is. Régi, százszorosan kipróbált őrlemény. Gondolja, a botrány hallatára megszeppennek és nem vesznek többé paprikát Józsi bácsitól? Dehogynem. Csak ezután mindenki jobban figyel... Hát éppen ez az, itt van, közeleg a disznótorok ideje. Mivel jómagam is a Sárrétről származom, ahol évtizedek óta kialakult egy patinás nevű paprikatermelő-hálózat, telefonon érdeklődtem a paprikás helyzetről. Egy fajszi őstermelő így vélekedett: - Nézze, évek óta ugyanarra a helyre szállítom a töröttpaprikát. Megítélésem szerint jó két mázsát tudok az idén is forgalmazni. • Jó, jó, de tilos az árusítás... - Lehet minőségi bizonyítványt kérni. De kérem, valaki ezt megteszi húsz kilóra, és forgalmaz négyszázat. Egyébként én nem félek. A kétszáz kiló őrleményemnek már van helye. Lehetne ötször ennyit is eladnom, csakhát nincs. • Kereslet van rá? - Hajjaj! Most van csak igazán. Akiknek évek óta szállítok, most kéziül kézre adják a címemet. Épp tegnap este volt itt egy maszek vendéglős, akinek kiszorítottam harminc kilót. • Jónak tartja ezt a zárjegyes megoldást? - Az állami cégeknek igen. Bár biztos vagyok benne, ezt is meghamisítják. Tudja, az lenne a legjobb, ha engednék továbbra is az őrölt paprika árusítását, de azzal a feltétellel, hogy az eladó neve szerepeljen a csomagon... Bátyai ismerősöm kicsit bosszankodik: - Nem értem ezt a kormányintézkedést. Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt évtizedek alatt, amikor tilos volt maszek töröttpaprikát árulni, ugyanúgy megvoltak a kapcsolatok. Ezt a maffiát kéne lefülelni végérvényesen, és hagyni a csóró termelőt. Itt a környéken ebből élnek a kispénzű nyugdíjasok, és nem abból a könyöradományból, amit nyugdíj címén juttatnak nekik. • A bátyaiak, akik köztudottan nagy paprikatermelők, hogyan élték meg az országos botrányt? - Teszik a dolgukat. A paprikát, ami le van szerződve, átvette a kalocsai malom, a többi meg megy saját értékesítésre. • Nem kell kutatni a piac után? - Ugyan már! Naponta jelentkeznek vásárlók. Itt nem a csalók élnek, hanem becsületes termelők, akik ezt teszik hosszú évtizedek óta. Csak azt nem értem, miért pont nálunk. Magyarországon borult ki ez a bili. Miért nem a ruszkiknál, ahonnan - értesüléseim szerint - az olcsó míniumos festék származik? Kizártnak tartom, hogy hathatós intézkedéssel nem lehetett volna ezt a maffiát megfékezni még a kezdet kezdetén... Van ennek az egész paprikahamisítási ügynek még egy fonákja. Az igazi paprikatermelók környezetében nem tűnt fel az ólmozott áru. Az alföldi magánvállalkozók nem csöppentek bele ebbe a nemzeti bizniszbe. A Felvidéken, a fővárosban és a Dunántúlon voltak a balhék. A kidobott paprikaőrleményekről itt az Alföldön kiderült, hogy egyszerűen lejárt a szavatosságuk... Ha a szigorítások a későbbiekben keményednek, nagyon valószínű, hogy mégiscsak a kistermelók isszák meg ennek a hamisítási botránynak a levét. Merthogy letartóztattak néhány kereskedőt, akik ólmozott őrleményt árultak. Biztos vagyok benne, hogy ki fog derülni, semmi közük nincs a termékhez, és megússzák egy ejnye-bejnyével. A vád - ez volt az olajszőkítők esetében is - rossz minőségű termék forgalomba hozatala. Nagy pénz van a míniummal feljavított, ólmozott paprikaőrlemény forgalmazásában. Jóval nagyobb a haszon, mint annak, aki az alapanyagot megtermeli. A legújabb variáció, a záijegyes megoldás - bár az illetékesek szerint elfogadhatónak látszik - mégsem megnyugtató. A termelők, akik szeretnének a későbbiekben is legálisan őrölt paprikát árusítani, vállalnák a nevükkel jelzett csomagolást. Ha egyszer eljutnak odáig, hogy őket, a leginkább érintetteket is meghallgassa valaki...