Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-08 / 262. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. Nov. 8. POLITIKAI HIRDITIS • POLITIKAI IIIRDITKS • POLITIKAI 1IIKDI. I I S l Még sok a dolgunk, de jó úton járunk. Sorsolás előtt az ópusztas/.eri földosztók Hol a Opusztaszeri mezsgyehistória - Jaj, Ferkó, a Jóistenre ké­rem... - fogja szelídebbre a hangját Erzsike - hagyja ab­ba... A megszólított ember. Sza­bó Ferenc mit sem törődve, hogy jócskán elkanyarodott már a földosztás mezsgyéjétől mondja tovább Pál Péterékre a súlyos kijelentéseket. Bele­szőve a mondandóba, hogy Erzsikéék csúnyán át akarják őt ejteni. El akaiják tiporni. Hirte­len tett kifejezéseit megtetézi még azzal, hogy a földkiadó bizottságban kellene okos embereknek is lenniük, akik tudják, hogy mire megy ki ez az egész, mezsgyehistória, de őt mindezidáig sohasem hall­gatták végig normálisan. A kisteremben ülők fölhör­dülnek. A bőséges s/.ózáporból erőteljesen villámlik a legdör­gcdelmesebb kijelentés, ami­kor egyikük odavágja: - Ha volna a pofádon bór, nem jön­nél ide! A nem mindennapi eset pén­teken este zajlott az ópuszta­szeri földkiadó bizottság ülé­sén. Két haragba keveredett ta­nyaszomszéd vitájának elbí­rálásakor. - Már kétszer megegyez­tünk, miben kellene még? Miért kell magának annyira az a pár méter föld? - kérdi Pál Pétcmé kétségbeesetten. - Ha én, ezt, most nem harcolóm ki, amit a téeszben a rongyostérképen is berajzoltak, hogy nekem a tanyám mellé kerüljön a föld, utána már mehetek a ... Az aranykorona fogságában Szabó Ferenc Pál Péterék mellett vett tanyát. Jószom­szédként dolgoztak együtt. Az Árpádvez.ér Tsz földjét hasz­nálták. Az újkori földosztással meghúzták maguk közt a mezsgyét, sövényt ültettek rá. Mindketten vásároltak arany­koronát, beadták a kfvánt papí­rokat, bejelöltették a földosz­tók térképén, hogy az elképzelt birtokokat a törvénnyel hogyan szentesítsék. Mivel a téesz ide­je alatt nem volt egyenes az. ál­taluk használt földek mezs­gyéje, Szabó kérte, a földek mozgatásakor igazítsák ki azt. Ebből lett a kalamajka, ha nem másból... - Nem oda került a sövény, ahová tervezve lett - mondja Szabó. - Együtt ültettük, Feri - ad­ja meg a választ Erzsike. - Körülbelülre. Akkor még nem volt kimérve, hogy med­dig futja az én aranykoronám. Jól van az, hogy maguk elvet­tek 14 métert, adtak helyette 8­at. Ezért kérem most a mértani egyenest. Amit a térképre a mérnök beceruzázott. - Még semmi se hivatalos. Nem is biztos, hogy az lesz az aranykorona, amit mondanak... Dr. Bobvos Pál ügyvéd, Pá­lék jogi képviselője kifejti Sza­bónak, ha nem jutnak dűlőre, sokat veszthet. Sorsolni kell a részarány kiadás előírásai sze­rint. Ha azon Pálék nyernek, felőlük kezdik számolni az aranykoronákat. Van nekik annyi, hogy Szabó tanyáját teljesen körbezárhatják. - Ha meg én - egészíti ki a lehetséges jogi megoldást Sza­bó - akkor Pál Péterék felé megyünk. Vagy arra más a tör­vény?! - Állítsd már le magad! ­támad ismét zajgás az asztal körül. - Az én földem ne legyen cikkcakkos. Hogy szántsam meg a tarktorral? A résztvevők nem anyáztak, de a válasz hangzavarba vész. A lebontott disznóól... A vitatkozókat a sorsolás előtti legeslegutolsó békekö­tésre kéri Szabó Tibor bizott­sági elnök. A másik épületben jobban elszabadulnak az indu­latok. Szabó Ferenc igazságta­lannak tartja a történteket. - Én lebontottam a maguk kérésére a disznóólat, mert azt mondták: zavarja a kilátást. Hamarébb vettem aranykoro­nát, mint maguk... A karámot szabálytalanul építették, az én házamhoz tették, nem a magukéhoz? Az ablakom alá porolnak a lovak. Ezért kérem a mértani egyenest. Erre Erzsike is elveszti a tü­relmét: - Maga csak gőgből nem egyezik... az miért nem jó, ha a tanyája másik oldalán meg­vesszük, az ide eső részt? - Mert arra a földre a másik szomszéd tart számot! Az én mezsgyém ott legyen, ahová a mérnök bejelöli. Amikor a felfakadó indulat összesodorta az igaz dolgokat a az igaztalannal s kellő fájda­lommal telítődött mindkét vitá­zó, akkor mondta ismét Pál Péterné a szomszédjának: ké­rem, hagyja abba... Akkor még minden esélye megvolt a nem kfvánatos sorsolásnak. Bent a bizottság előtt mind­ketten a másiktól várták a sor­solás kérését. A döntés előtt Szabó Tibor fölírta a neveket két papírcsíkra, belehajtotta azokat a filmtartó használaton kfvüli fekete dobozába. Hasz­nálatba vette viszont Tülkös András kalapját, fölfordította s beletette a lezárt hengereket. Mivel nehezen talált olyan em­bert, aki minden zokszó nélkül kivette volna a kalapból a nyertest, Pál Péteréknek lob­bant egy kis idejük átgondolni a helyzet fonákságát. Amely azzal zárult, hogy Erzsike ki­csit remegő hangon közölte az egybegyűltekkel: - Elfogadom, amit Szabó Ferenc kér. Legyen az övé, le­gyen vele boldog! A földcsík 88 méter hosszú és 12 méter széles. Igazi ma­gyar homokföld. (Ugyanezen a napon mégis megtörtént az első opusztaszeri földsorsolás. A bizottság előtti szerencse K. Kovács Sándor­nak kedvezel Gyapjas Józsefné­val szemben, akik a legvégső­kig kitartottak eredeti elkép­zelésük mellett.) ?tíj; po hl) A vitatkozó felek a békítő tárgyaláson. Pál Péterné és Szabó Ferenc között dr. Bobvos Pál ügyvéd Szabó Tibor: - Több, mint ezer földdarabot mozgattunk meg % MENJÜNK EGYÜTT TOVÁBB Kérjük, támogassa ajánlásával képviselő- és polgármesterjelöltjeinket

Next

/
Thumbnails
Contents