Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

KEDD, 1994. NOV. 1. SOROZAT 11 • Amikor otthon, készülvén az utazásra, olvastam a Japán úti­könyvet, megragadta fantázi­ámat a dallamos nevű Aszaku­sza Kannon Temple. Ez a templom is egyike annak a sok műemléképületnek, amely le­égett vagy a háborúban el­pusztult, s a japánok újra föl­építették. Az eredeti, 1651-ben épült, a Kegyes Istennőnek szentelt buddhista templomot 1958-ban láthatták ismét a hí­vők teljes pompájában. Igaz, senki nem mondaná meg, hogy modern eljárásokkal, újmódi anyagok fölhasználásával ké­szült a jelenlegi változat. Lenyűgöző, einóbervörösre festett, óriási, gerendákból épí­tett fakapu fogadja a látogatót, aki a hely jelképének számító, gigantikus, fehér-fekete írásje­lekkel díszített piros lampion alatt halad el. A rossz szellemeket elűző lámpás mellett két ijesztő, vicsorgó, dülledt szemű szoboralak: a templo­mot védő szelek és esők iste­nei. Amikor átvágja magát az ember a vásári emléktárgyaktól és a látogatók tömegétől zsú­folt bazáron, elétárul maga a templom, széles lépcsőivel, s odabenn a félhomályban - a hívőktől ráccsal, pénzbedo­básra szolgáló rostéllyal elzárt - szentélyével. A megközelít­hetetlen oltáron őrzik az istennő miniatűr szobrocskáját, amelyet hajdan - a legenda szerint - Buddha ellenségei rejtettek el, de a hívők 1300 éve megtalálták. A belőle ára­dó erőben bízva milliók zarán­dokolnak e helyre. A lépcsők előtt ki-ki odajárul a bronz me­dencéhez, hogy az égő szan­tálrudacskák füstjét beteg test­része felé terelve - szeme, füle, hasa érintésével, kinek mi fáj ­siettesse a gyógyulást. Ezután következik a szájöblítés és a kézmosás szertartása: a föl­tehetően forrásvizet gyűjtő vá­lyúból réz merőkanalakkal emelik kezükhöz, szájukhoz a vizet a hívők. Az oltár előtt kettőt tapsolnak, jelezvén az is­tennőnek: megérkeztek, majd pénzt dobnak a mélybe, meghajolnak ás imára kulcsolják a kezüket. A templom oldalában száz jen fejében a kíváncsiak meg­tudhatják jövendő sorsukat. • Japánok közt - Csodaországban 7. A gyógyító szan táll íiistti öl a pachi nkóig Milliók zarándokhelye: az Aszakusza Kannon-templom Ki-ki húzhat egy pálcikát a sok közül. A rajta lévő számot megkeresi az apró kis fiókok egyikén, és kiveszi belőle a vékony papírra írt jóslatot. A hívők, fiatalok, öregek, szerel­mes párok izgatottan böngé­szik kifelémenet, vajon mit hoz számukra a jövő. A japánokat azonban nem csupán a régmúlt és az előttük álló évek érdeklik, emlékeze­tükben őrzik a közelmúlt törté­néseit is. Szüleik, nagyszüleik generációjának tragédiáját. Ichigayában, egyetemek, könyvüzletek negyedében sé­tálván fedeztem föl a Jasukuni szentélyt. Az emlékpark ere­deti fémkapuját 1943-ban, há­borús célokat szolgálandó, be­olvasztották, később azonban ismét fölállíttatta a város. Ja­pán legmagasabb kapuja 100 tonna vízálló acéllemezből épült föl, nyolc emelet magas­ra, emlékeztetve a háború 2 millió 450 ezer japán áldozatá­ra. Az emlékpark még az előző század harmadik felében léte­sült, azzal a szándékkal, hogy a háborúk áldozatainak állítson emléket a nemzet. A kiállítóte­rem és értékes anyagainak egy része tönkrement az 1923-as földrengéskor, a későbbi ideig­lenes épület helyébe építették föl a jelenlegi múzumot. A ki­állító termekben a múlt század­ban viselt háborúk tárgyi emlé­kei láthatók, egészen a II. vi­lágháború Kaiten nevű, ember­irányította torpedójáig. Hogy elevenen él Japánban a háború minden borzalma, jelzi az erre emlékeztető számos memoriál­park. Az egyébként szórakoz­tatásra hivatott Ueno parkban sem feledkezhet meg senki a figyelmeztető emlékekről: a hi­rosimai pusztítás képei csak­úgy megállítják a gondtalanul arra sétálót, mint a Pearl Harbour-i bombázást idéző, nemrég megtalált, megüszkö­södött fatörzs. A japánok emlékeznek, de már nem keseregnek a múlton: érdemmel szerzett gazdagsá­gukhoz most kezdik keresni a megfelelő életstílust. Az ott vá­sárolt 1994-es Japan Almanac­ból tudom, hogy míg az öltöz­ködés terén éppolyan szeré­nyek, mint 20 évvel ezelőtt, szinte változatlan a tartós fo­gyasztási cikkek iránti igé­nyük, '78 óta inkább csökken­nek a lakásra költött kiadásaik, viszont - különösen az utóbbi tíz évben - meredeken emel­kednek, szinte egyedüliként, a szórakozásra és kikapcsolódás­ra vonatkozó mutatóik. Úgy tű­nik, hogy a kitartó munkával elért, megfelelő életszínvonal a megérdemelt pihenés iránti vá­gyukat támasztotta föl első­ként. A miniszterelnöki hivatal adatai szerint a japánok az ét­termi kiruccanást, a helyi uta­zásokat és az autóvezetést te­szik az első három helyre, de "följövőben " van a karaoke is: a bárakban szívesen énekelnek ők a mikrofonba, míg a videó­klipben hullázó tengert^ szép­lejtésű lányokat és tátogó dal­nokot lát a közönség. Egyre nép­szerűbbek az állatkertek, a botanikus kertek és a vidám­parkok. Tanúsíthatom: este 10­ig zsúfolásig megtelt minden nap a szállodánk mellett fény­árban és sikolyokban úszó Kurakuen vidámpark: mindig ültek az égben libegő, színes kosárkákban, tele volt utasok­kal a villódzó tűzkerék, hul­lámzott a hullámvasút, és hátá­ra fordulva, égbe meredő kere­kekkel zuhant lefelé az égi or­szágúton közlekedő, csillogó autó. S akik ezt az éttermekkel, sportüzletekkel teli, zenélő szökőkúttal is elkápráztató, sokhektáros területet ellepték, zömmel nem gyerekek voltak. Miként a szórakoztató közpon­tot uraló, monumentális, a ró­mai arénákhoz hasonlatos, 35 ezer személyes stadiont, a 7o­kyo Domot sem főleg ők láto­gatták. Jelentősebb baseball­mérkőzések előtt este barátsá­gos rendőrök terelték kordonok közé a fegyelmezett, papun­deklit, termoszt és kispárnát magukkal cipelő, vidéki kö­zönséget. A távolról érkezők ugyanis a számukra kijelölt két négyzetméternyi területen töl­tik ilyenkor az éjszakát. Rend­ben, fegyelmezetten és bizton­ságban. S hogy mivel szórakozik manapság a japán fiatalság? Az egész országot behálózó pachinkoval. Nem más ez, mint szeszmentes, nagyon tisz­ta, nagyon fényes termekben elhelyezett számtalan, igen bugyuta pénzrabló automata. Az utóbbi években gombamód nőnek ki a földből ezek az in­fantilis szórakozást kínáló csarnokok. Úgy tartják: mint minden játék, ez is kikapcsol, ezért használ az egészségnek. Nem tudom. Miután összes go­lyómat elvesztettem, úgy föl­húztam magam, hogy „men­tális állapotom" a kékről pirosba hajló zöldre változott azon a tesztlapon, amelyet egy környezetvédelmi népünnepé­lyen nyomtak a kezembe, ott, a Dom sátorteteje alatt. Chikan Ágnes ( Folytatjuk.) Emlékezés a déli háboiú áldozataira Rusz Márk királyi fohászt idézett A Magyar Békeszövetség a halottak napja alkalmából va­sárnap a Farkasréti temető em­lékhelyénél gyertyagyújtással emlékezett a volt Jugoszlávia területén folyó háború áldoza­taira. Köteles György, a Ma­gyar Békeszövetség elnöke a gyilkos testvérháború ártatlan áldozataira emélkeztetett: a ha­lottak napján azokra gondo­lunk, akik a harcmezővé válto­zott országrészeken életüket vesztették. Aggódva tekintünk a békítő törekvésekre, és kí­vánjuk, hogy minél hamarabb szülessen meg egy minden érintett nép, nemzet számára elfogadható békejavaslat, amely nem elodázza a meg­nyugvást, hanem mielőbb megteremti annak feltételeit. És ezt kövesse a valódi és tartós béke! Alison Elliot, a Skót Egy­ház. képviselője, aki az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet budapesti felül­vizsgálati konferenciáján vesz részt, hangsúlyozta, hogy a gyertyagyújtással az. emberi méltóságra emlékezünk. Rusz Márk, a Magyaror­szági Szerb Demokratikus Szö­vetség nevében emiékezett a délen folyó háború áldozataira. A XIII. századi szerb király, Szteván Nemanja fohászát idézte: Uramisten, könyörülj rajtunk! Fiaink véres összeüt­közése, fekete felhők sújtják a hazát. Ős zintén és aggódva kí­vánjuk, hogy legyen béke, oszoljanak szét a fekete felhők és süssön ki az éltető Nap su­gara a szenvedők felett. .mertelöfi Wf ELŐFIZETŐI * KLUBKÁRTYA JÁTÉKUNK* HETI NYEREMÉNYE: LAKÁSRIASZTÓ SZETT A TRIÓDA KFT. AJANDEKA Megvásárolható: Szeged, Zrínyi u. 3. Tisztelt Klubtagunk, Kártyatulajdonosunk! Figyelje csütörtöki _ számunkat, mert lehet, hogy éppen az Ón számát sorsoljuk ki! A nekem kemetoza előfizetés/" Szegeden a lap! ÜÉLMAGYARORSZÁG ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYA DÉLMAGYARORSZÁG NYEREMENYSZELVENYEK E heti tét: 51 000 Ft NÉV: Hogyan töltse ki a szelvényt? A: születési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, C: a születés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekek­nek még nincs személyi igazolványuk. Ők az utolsó, D rubrikába a szülők bár­melyike igazolványának két utolsó szá­mát beírhatják. Természetesen a szelvé­nyek külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szer­kesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hét­főjén, 12 és 15 óra között várják munka­társaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhe­lyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyv­tár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen ve­hető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer fo­rint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten sen­ki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, ha megvették a HDS & Délmaclár a heti számát. Legyen szerencséje a HOROSZ kal! NÉV: NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Déimadár családi lapunkban találhatják! Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál. Tel.: 62/481-281/ Németh Andreánál. Megvásárolható a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszerboltokban.

Next

/
Thumbnails
Contents