Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-06 / 234. szám

8 AJÁNLÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. OKT. 6. Megjelent a HDS 8 Délmadár legfrissebb száma! • Akit Csongrádon is m Tanítani könnyebb, mint Gát Klárinak már nem hiányzik a játék Vannak olyan családok, amelyekben nemcsak a sport sze­reiele, hanem annak művelése is öröklődik. Csongrádon, ha megkérdeznénk az utca embereit, a Gát családot bizonyosan a „sportos" dinasztiák közé sorolnák. Az iskolaigazgató édesapa, Gát I,ászlő focista volt, még az NK l-es a SZEAC-ban is ját­szott. A fia, aki egyébként a kollégám, a csongrádi együttesen kívül a Szegedi Dózsa csapatában is rúgta a bőrt. A leg­messzebbre (mármint a sportsikereket és a hírnevet illetően) Klári jutott, hiszen egy hiján ötvenszer húzta fel a női kézilab­daválogatott címeres mezét. A szép sikersorozat azonban nem­régen egy hirtelen jött elhatározással véget ért... Már régóta invitáltam Kál­mánné Gát Klárit egy cseve­gésre, azonban mindig kosarat kaptam. Valami udvarias „ki­fogással" rendre lebesz.élt az interjúról a balkezes átlövő, aki mellesleg sziklakemény védő hírében is állt. Azt mondogat­ta: „Majd ha történik velem va­lami érdemleges, akkor beszél­gethetünk..." A közelmúltban már szövet­keztem az édesanyjával is, akit mindig tiszteltem azért a kitar­tásáért, amivel végigszurkolta a szegedi csapat szinte vala­mennyi mérkőzését. A játéko­sok pedig már egyenesen vár­ták Gát-mama tortáját, ami nem is maradt el soha. Nem tu­dom, hogy ez a „csel" mennyit segített, de tény, hogy Klári szeptember közepén közölte: két hét múlva szívesen vállal­kozik a beszélgetésre. A sakk is érdekelte - Tegnap is kerestelek tele­fonon, de nem találtalak bent a szerkesztőségben - mondja a köszönés után. • Mikor hívtál? - Úgy egy és két óra között. • Ja igen, akkor vettem fel Kertes Krisztiánnal az anyagot. Tényleg nem vol­tam itt. - Azért mondom, mert a fér­jemmel leírtuk az eddigi pálya­futásomat. Itt van, ha akarod, olvasd el. Ütána kérdezz! • Te meg válaszd ki a szá­modra legszimpatikusabb fotókat - ajánlom, miköz­ben átfutom a jó két oldalas irományt. A Gát család múltjába bete­kintve rögtön szembetűnik, hogy hárman is tanárok, mind­annyian szeretik a sportot, ennek ellenére egyikük sem testnevelóként végzett. - Talán éppen (gy lett telje­sebb valamennyiünk élete ­mondja a maga szerénységével Klári. - Nekem például a főis­kolán jól jött ez a „hűtlenség", hiszen testnevelőjelöltként egészen biztos, hogy a Tanár­képző NB Il-es csapatába kényszerítettek volna. Akkor talán el is veszek a szürke­ségben... • Ahhoz, hogy egy csong­rádi nagylány útja az érett­ségi után egy NB l-es csa­patba vezessen, nyilván sze­rencsésen kellett ala­kulniuk a körülményeknek. Gondolok például arra, hogy éppen akkor ragyogott fel ismét a csongrádi női kézilabda csillaga (ami Konkoly István áldozatos tevékenységének volt az eredménye), amikor Te jártál iskolába .. - Engem mindig érdekelt az úszás, az asztalitenisz, sőt a sakk is. Végül is abban igazad van, hogy nekem - a mai csongrádi gyerekkel ellentét­ben - megadatott az, hogy a szívemhez legközelebb álló sportágat űzhessem. A pálya­választásom is döntő szerepet játszott későbbi karrieremben. A főiskolára kerülésemmel szinte egyidőben igazoltak le a Szegedi Textil NB Il-es csapa­tához. Börcsök Józsefről bárki bármit tart, én ma is szívesen emlékszem az ő edzői tevé­kenységére. De kijöttem az őt követő mesterekkel is: Tibai Józseffel, Boros Gyevi László­val, Szabó Károllyal, Lesti Istvánnal, Dusán Szlancsóval és Farkas Józseffel. Mind­nyájuktól kaptam valamit, ami a fejlődésemet szolgálta. Laurencz kihagyta • Végül az az ember lett a mestered, akitől talán a legnagyobb pofont kaptad kézilabdásként - utalok egy két évvel ezelőtti esetre. -AB világbajnokságra gondolsz? • Természetesen! Amikor a békéscsabai tornán a válogatott csapatkapitányi szalagját viselted, mindenki azt állította, hogy a két sze­gedi közül Gát helye a biz­tos a vb-keretben, Utasié vi­szont nem. Erre lMurencz Idszló szövetségi kapitány Téged itthon hagyott... - Ezt nem a saját, hanem a Szegedi ESK kudarcának tartom. Ugyanis a háttérben el­kezdett „dolgozni" a Vasas és a Debrecen, az ESK vezetése pedig ült a babérjain... • Ezzel „lemaradtál" éle­ted legnagyobb sikeréről ­provokálom tovább az egyébként nyugodtságáról ismert játékost. - A válogatott mez minden­kori felhúzását mindig egy újabb sikernek könyveltem el. Az biztos, hogy vb- és EB­érem nélkül fejeztem be a pá­lyafutásomat, de ezért a csaló­dásért némiképpen kárpótolt a szegedi csapattal megszerzett bajnoki bronzérem, valamint a Dunaferr színeiben vívott ku­padöntő. Talán ha nem mara­dunk alul a Fradival szemben, még szebb lett volna a vissza­vonulásom. • Nem vagy még idős, jól is ment a játék, szerintem bármelyik magyar csapat­nál szívesen látlak volna. Nem értem, hogy miért hagytad abba... - Megszakítás nélkül 16 éven át játszottam - magya­rázza. - Még sérülés miatt sem álltam le hónapokra. Nem bí­rom tovább! • Mit, a hajszát? A mér­kőzések légkörét? Megjelent a­Egy izgalmas hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, bűnügyi történetekkel, hihetetlen sztorikkal és - sok-sok sporttal! A tartalomból: • Aki hipnózisban is hazudik • Csak ötéves és májdaganata van... • A szellemek köztünk járnak! • Csavar Zoli mindent megmagyaráz • Kajnitzer: En is doppingoltam! • Mihajlovicsot elzavarták Rómából • Dorobantu, Polányi és a labda — Keresse a boltokban és az újságárusoknál! — Ha lendült a „balos", nem volt kegyelem - Tudod, hogy meddig ju­tottam el: amióta visszavo­nultam, még a trolibusz után sem futottam, s nem hiányzik a mozgás, a szenvedés, a fizikai leterhelés, de még a stresszről is lemondtam. • Talán az igazi feleségsze­repre vágytál már? Elvégre több éve férjnél vagy. - Nem, nem! Elég volt a sportból. A kézilabda mellett szereztem két diplomát is. Matematika-fizika szakos tanár vagyok, valamint progra­mozó matematikus. Eddig egyiket sem hasznosítottam. Talán még az edzői végzettsé­gemnek is hasznát veszem egyszer. Már tavaly nyomozni kezdtem tanári állás után, de jött a dunaújvárosiak kecseg­tető ajánlata, amit semmikép­pen nem akartam elszalasztani. • Úgy hírlik, jól jártál anyagilag is. - Pénzről ne beszéljünk. Egy biztos: sokkal többet kap­tam, mint Szegeden. • Hívtak Békéscsabára, no meg Franciaországba is ­adom a jól értesültet. - Az elhatározásom végle­gesnek tekintendő. Nekem a házasság is szent dolog. • Mit szólsz a volt szegedi csapattársak invitálásához? A HDS-ben az! nyilatkozta Barát János edző, hogy sze­retnének megkérni: segítsd ki a csapatot legalább egy évig, amíg rutint szereznek a fiatalok. - Nagyon jólesett, hogy a leányok még nem felejtettek el. A csapattal eltöltött tíz év ben­nem szép emlékeket hagyott ­ne is rontsuk el... Tényleg, mi­kor is játszanak? Jó lenne már beszélgetni velük. • Október 5-én a Debrecen lesz az ellenfél, az a gárda, amelyikkel mindig emléke­. zetesen nagy csatát vívta­tok. - Nem is tudom... Ha nem leszek elfoglalt, biztosan kime­gyek. A gyerekekben nem csalódott • Amikor én abbahagytam a versenyzést, egy-egy atlé­tikai viadalt nézve mindig furcsa érzés kerített hatal­mába. Ismét úrrá lett raj­tam a versenyláz. Neked nem volt (kétszeresen is...) nehéz végigkísérned a ma­gyar női válogatott EB-sze­replését? - Őszintén mondom, nem gondoltam arra, hogy jó lenne a lányok között lenni. • Ez a rideg „helyzetér­tékelés", gyanítom, a szak­mádból is adódik. - Lehet, de tisztán látom, hogy a válogatottnak most van két olyan ásza (Farkasra és Né­methre gondolok), akiket én nem tudtam volna kiszorítani. Egyébként régen volt ennyire jó a csapategység. Most nem sztárokat kellett kiszolgálni, hanem egymásért küzdöttek Kocsisék. Ami pedig a játékve­zetők ténykedését illeti, nos, ilyen a magyar sportdiplomácia... • Egyre inkább úgy érzem, hogy neked már nem hi­ányzik a sport. Ennyire megtaláltad a számításodat az iskolában? A szegedi Móra Ferenc Szakközép­iskola és Szakmunkásképző Intézet nem a kezdők gya­korlóhelyének számít... - Hidd el, ez a munka ko­rántsem annyira fárasztó, mint a kézilabdázás - mondja válto­zatlan határozottsággal. - A ta­nítás számomra nem jelent ak­kora erőkifejtést, mint egy-egy mérkőzés, amikor szinte végig feszültünk, izzadtunk, vesze­kedtünk, sírtunk, kínlódtunk, s mellé még le is toltak bennün­ket mint aki nem a jót, a győ­zelmet akarta... Elismerem: nem egy problémamentes isko­lában kezdem a pedagógusi munkát, de eddig még nem csalódtam a gyerekekben. Re­mélem, ezután sem fogok... Süli Férfi Ruhaház Szeged, Kígyó u. 1. .A fákra hallgatag felhők szállnak egyre." Már gondoljon a télre! Most érkeztek férfi télikabátok, dzsekik, autóskabátok, ballonkabátok. Széles áruválasztékban kaphatók. Ezenkívül nagyon szép flanelingeket ajánlunk a kedves vásárlóinknak? / Az ÉLIKER HÉT alkalmából játékot szervezünk. Az október 7-i, 8-i, 10-i, 11-i, és 12-i Délmagyarországban megjelenő "ÉLIKER HÉT" hirdetésekben egy meghatározott figura részleteit rejtjük el. A kivágott részletekből helyesen összeállított képet, kérjük egy postai levelezőlapra felragasztani és legkésőbb 1994. október 14-én 12 óráig az ÉLIKER RT. Híd u. 2. sz. alatti központjába, vagy levélben a 6701 Pf. 85. címre eljuttatni. A helyes megfejtők között -közjegyző jelenlétében­értékes nyereményeket sorsolunk ki! Főnyeremény: 1 hetes londoni út repülővel. A nyertesek névsorát a "Délmagyarország" napilap 1994. október 20-i (csütörtök) számában közöljük. A játékban az ÉLIKER RT. alkalmazottai és családtagjai nem vehetnek részt. Figyelje folyamatosan hirdetéseinket, naponta más-más meglepetés! TALÁLKOZZUNK AZ ÉLIKER HÉTEN IS!

Next

/
Thumbnails
Contents