Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-31 / 255. szám

HÉTFŐ, 1994. OKT. 31. HAZAI TÜKÖR 7 Helyetted, kis virág Anyu azt mondta, hogy 1991-ben, amikor megszülettem, mindketten örültek érkezésemnek. Ha édesanyám szeretgetett, akkor mosolygós gyerek voltam. Talán ellentétben sok hasonló korú csecsemővel, én sírtam is néha. Ilyenkor anyu simogatott, próbált megnyugtatni. Apu viszont ezt nem bírta elviselni. Másfél hónapos voltam, amikor aputól megkaptam az első pofonokat, amik miatt három napot a kórházban kellett töltenem... Nem tudtam haragudni rá, mert még nem értettem sok mindent. Kisebb arczúzódásokkal megúsztam. A nagyihoz költöztünk, Tiszaalpárra. Kaptunk egy külön szobát. Ekkor már három hónapos voltam. Egyik nap megint sírva fakadtam. Ezért aztán apu borzalmasan megvert. Kaptam súlyos ütéseket az arcomra, a hátamra, a kezemre, a mellkasomra, egyszóval ütött, ahol ért. Mérgében - amiért (gy sem hallgattam el - kikapott a kiságyból. Sajnos, egyik kezem az ágy lécei közé szorult, és a bal felkarcsontom eltörött. Ismét kórházba kerültem. Szegény anyu végig ott volt mellettem, még az éjszakákat is végigvirrasztotta. Amikor kissé felépültem, hazavittek újra a nagyi házába. Szegény apu nagyon lerobbant. Mondták is a falubéliek, hogy megverte a jó Isten. Alig bírt menni, olyan beteg volt. Egy darabig békén hagyott, majd 1993-ban ismét elkezdte fegyelmezésemet. Ekkor már Szánkon laktunk; apu, anyu és én. Új helyen nemigen figyeltek oda, hogy a frissen odaköltözött idegenek hogyan bánnak gyermekükkel. Ezért aztán apu vérszemet kapott. Egyik nap összefogta kezemet és lábamat, és fejjel lefele a fürdőkád vizébe lógatott. Nem sikerült megfulladnom. ezért aztán alaposan összevert. Anyu sírt, zokogott, de nem tudott rajtam segíteni, mert apu őt is helybenhagyta. Az idén februárban ismét elsírtam magam. Apu egy darabig csitítgatott, de csak nem akartam elhallgatni. Erre ő lecsatolta derékszíját, s kegyetlenül elvert. Ekkor szerencsére csak mellkasfal-, bal kéz-, nyak-, bal lapocka-, bal fartájék-, bal comb- és hasfalizúzódásokat szenvedtem. A doktor bácsi ugyancsak elszörnyülködött, amikor meglátott, de örült annak, hogy mindezt élve megúsztam... Egy aranyos pszichológus néni azt mondta: fizikailag teljesen fejletlen vagyok, és nagyon valószínű, hogy a későbbiekben pszichés zavarokkal fogok küszködni. Ekkor többen úgy döntöttek, hogy nem szabad apuval egy fedél alatt élnem. Beleegyeztem, bár néha olyan jó volt tudni, hogy nekem is anyukám meg apukám. Tetszik tudni, nagyon bánatos lettem, amikor apukám azt mondta a nyomozó bácsiknak, hogy nem bítja elviselni a gyerekeket, nincs rám szüksége. De hát akkor, amikor megszülettem, miért örült annyira nekem? Még azt is mondta, ha visszavisznek a családhoz, tovább folytatja „nevelési" tevékenységét. Erre - bármennyire is hiányozni fog apukám - már nincs szükségem. Talán ha többet ver, meghalok, és erre a procedúrára nem került volna sor. Félek. Mi lesz velem? Boldog leszek egyszer én is? Szeretnék az lenni. Most naponta többször is odabújok a nevelő nénikhez, akik sok-sok puszit adnak. Olyan jólesik. Anyu néha eljön és meglátogat. Milyen szép lett volna minden, ha apu nem olyan ideges, és együtt marad a család... Szinopszis: Sz. József kegyetlenkedéseire pontot tettek a nyomozók. Ellene kiskorú veszélyeztetése bűntette és súlyos testi sértés miatt büntetőeljárás van folyamatban. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség fiatalkorúak ügyésze emel vádat Mónika ügyében. Legyen helyén a szive a tanácsvezető bírónak... Posztobányi László • IV. töszkei falunap Díszpolgár: Szili Emília A falunap ünnepi szentmisével kezdődött, melyet koszorúzás követett. Gróf Klebersberg Kunó emléke előtt tisztelgett a falu népe, akinek nagyon sokat köszönthetnek. Az ő támogatásával és segítségével készült el Röszkén a művelődési központ és három népiskola. Többek között erről is szólt megemlékező beszédében Vastagh József. Kifejtette: Klebersberg kultuszminiszter tevékenysége arra ösztönöz ma minket, hogy beiileszkedjük kelet-európai régiónkba. A röszkeieknek pedig azt kell elérniük, hogy a fiatalok ne más városokba járjanak szakmát tanulni. A kultuszépítő miniszter emléktábláját ezután Magyari László polgármester és gróf Klebersberg Éva koszorúzta meg. A művelődési központban egész délelőtt kulturális műsor zajlott. Telt ház, idősek és fiatalok, szülők és nagyszülők figyelték az általános iskola Csipet-csapatát, akik népi játékot adtak elő. A falu múltjáról beszélt ezt követően Juhász Negyedik alkalommal rendezték meg vasárnap Röszkén a falunapot. A település életében különös jelentősséggel bír ez az esemény, hiszen a falusi közösségi szellem, illetve a dolgos hétköznapok közbeni pihenés ünnepe ez a nap. Antal, a JATE tanszékvezető docense, s bizonyára még az idősebbeknek is tudott újat mondani Röszke gazdag és változatos történelméből. A horgosi Testvériség Művelődési Egylet néptáncbemutatója után a falu önkormányzati képviselői kerültek a középpontba. Magyari László emlékplakettel köszönte meg a tizenegy képviselő négy éves áldozatos, siOnkormányzali ellenbaloldal zását remélik ettől a szövetségtől. Kijelentették: addig kell megalakítani ezt a szervezetet, míg felülről létre nem hozzák. Ezt követően került sor a Polgármesterszövetség megalakítására, s alapszabályának kimunkálására. Az elfogadott okmány a szervezet céljának a következőket jelöli meg: „A népszuverenitás, az önkormányzati szuverenitás és a demokrácia alkotmányos alapelveinek figyelemmel kísérése, ellenőrzése, a mindenkori központi hatalom kontrollja, szükség esetén az Alkotmánybírósághoz, a Parlamenthez és a Kormányhoz történő felterjesztés, népszavazás kezdeményezése a törvényalkotási és végrehajtási kérdésekben, valamint állásfoglalások, javaslatok kezdeményezése, megfogalmazása. A polgármesterek édekvédelmi feladatainak ellátása és jogi védelme. Céljai megvalósítása érdekében tevékenységét pártsemlegesen köteles gyakorolni." A Polgármester szövetség elnököt is választott: egyhangúlag Thirring Ákos lett a szervezet vezetője. Az alakuló üléshez tartozik még, hogy elfogadtak egy körlevelet is, melyet a szövetség intéz az ország valamennyi polgármesteréhez. Ebben hangsúlyozzák már említett céljaikat, s csatlakozásra hívják fel a polgármestereket. A. L. nek és halnak. Ott sírkertek vannak, szépek, nyugalmasak, nyugtatóak. Temetők csak nálunk vannak, kidőlt fejfákkal, elhanyagolt utakkal, széttdobált koszorúkkal. Talán szégyen ez, de lehet, hogy ennél is rosszabb. Pótolhatatlan mulasztás, jóvátehetetlen vétek. Az idős néniknek sem a gereblyéje, sem ereje nem képes megbirkózni a gyommal, a vadon burjánzó, átláthatatlan rengeteggel. S hát szégyelltem magam mindenki helyett, amikor a nyáron német fiatalok hozták rendbe - többek között - a világháborús magyar katonasfrokat is. Csak annyi az egész, hogy most már egyenesen állnak a fejfák, és el lehet olvasni a neveket. Amikor valaki összekulcsolt kézzel áll egy sír előtt - abban benne van minden, ami tudható. A veszteség, a mélység, a hiány, a könycseppek, az átvirrasztott éjszakák, s az egész vízió hihetetlensége. S az a küzdelem, melyet minden nap meg kell vívni a kötelékekkel, az emlékekkel, a leki és valóságos fényképekkel. S az az ellenállhatatlan erő, mely idevonz a sír elé, ebbe a néma teljességbe. A villamoscsörgéstől fényévekre, a világtól elmenekülve, ugyanakkor a halállal szembenézve. Halottak napján zarándoklunk. Azok a gyertyák pedig tétován lobogva tükrözik küszködésünket a gondolatokkal, a meg-megújuló érzelmekkel, saját magunkkal. S jelzik a felősséget, amelynek ilyenkor is kötelesek vagyunk eleget tenni. S nemcsak a gyertya melegének erejéig. Arató László • A Magyar Szocialista Párt elnöksége vasárnapi ülésén úgy döntött, hogy javasolja képviselő-csoportjának: a frakció helyezkedjen arra az álláspontra, hogy az Országgyűlés ne tartson egyhetes szünetet az önkormányzati választási kampány utolsó hetében, tekintettel a törvényhozás előtt álló tetemes mennyiségű feladatra. A pártelnökség - Bárd András szóvivő tájékoztatása szerint - áttekintette az önkor• Parlament Nincs szünet? mányzati választásokra való felkészülést is. Megállapította, hogy az MSZP az ország legtöbb választókerületében önálló jelöltet állít. Néhány nagyvárosban és a fővárosi kerületek egy részében ugyanakkor az SZDSZ-szel közösen indít jelöltet. Öt megyéből - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok - érkeztek polgármesterek Tömörkényre, többük számos megbízólevéllel a zsebében: azon kollégák ajánlásával, akik nem tudtak megjelenni. Thirring Akos meghívólevelében azzal indokolta a szövetség létrehozásának szükségét, hogy állást kell foglalniuk a közelmúlt Alkotmány és önkormányzati törvénycsomagmódosításairól. Kiemelt célként jelölte meg, hogy felhívják a figyelmet a centralizációs törekvések politikai veszélyeire, és bizonyos törvényszövegek alkotmányellenességére. A részvevők felvettették, vajon célszerű-e most, a helyhatósági választások előtt néhány héttel ilyen vállakózásba fogni? Végül egyetértettek abban, hogy bármilyen színekben is indul egy jelölt, polgármesterként pártsemlegesnek kell lennie, s egy ilyen szövetségben viselt tagság nem személyhez, hanem funkcióhoz kötött. Bár a polgármesterek a pártsemlegességet hangsúlyozták, a találkozón megyei pártpolitikusok is megjelentek. Pancza István kisgazda honatya kijelentette, hogy a kialakuló parlamenti diktatúrának ellenpontja lehet egy ilyen civil szerveződés. Hozzátte, hogy a Parlamentben ugyan megengedett a vita, a kérdések azonban már előre eldöntöttek. A résztvevők az önkormányzatokat is célbavevő baloldali terjeszkedés ellensúlyokerekkel és kudarcokkal övezett munkáját. A általános iskola énekkara után jeles esemény következett: a díszpolgári cím átadása. Ebben az évben ezt az elismerést Szili Emília kapta, aki tanítóként, iskolaigazgatóként és népművelőként egyaránt sokat tett a településért. A nézőtéren ülők legtöbbje - akik talán azóta már nagyszülők - bízvást szólíthatták valamikor „tanító néni"nek Emi nénit. Az egykori növendékek hálás szívvel emlékeztek Szili Emíliára, aki a meghatottságtól elcsukló hangon szólt a hallgatósághoz. Kijelentette: "amit tettem, ezért a községért tettem", s hozzáfűzte, hogy ha újra kezdhetné életét, akkor is ezt a hivatást választaná. A délelőtti kultúrműsort a helybéliek színjátszóköre és a nyugdíjasklub énekkara zárta. A röszkei falunap délután a sportpályán folytatódott. Először az röszkei és a gyálai öregfiúk, majd a megye Il-es csapatok küzdöttek. S a nemek közötti egyenlőséget megőrzendő, a szünetekben majorettek örvendeztették a nézőket. Este pedig természetesen falunapi bállal zárult az ünnep. Aiató • Halottak napján „Egy-egy lohász az ittMadoNaktór Gyertyagyújtás a halotthamvasztóban. (Fotó: Részvész Róbert) • Milyen furcsa, hogy egy ravatalozóban is van „vendégkönyv". Ahová a hozzátartozók bejegyezhetik legszemélyesebb, legszentebb, s legfájóbb gondolatukat. Vagy akár egy szót. Egy ki nem mondottat. Vagy egy nevet. Egy el nem feledhetőt. A szegedi Halotthamvasztó épületegyüttesében is található ilyen könyv. Megsárgult, szakadt lapjai, régi és új sorai sorsokat őriznek. Könnycseppek tették foltossá azokat a lapokat és remegő kezek bizonytalanná a betűket. Szombaton ez a könyv ugyanúgy fájdalmakat gyűjtött magába. Föléje hajló emberek, arcukon elszánt keserűséggel, tekintetükben pedig halvány lobogással. Halványabbal, mint amilyennel a sok-sok gyertya égett a szomszédos asztalon. A Halotthamvasztó munkatársai ezen a szomorú őszi délelőttön ökumenikus emlékezésre hívták a polgárokat, ki-ki gyújtson gyertyát szerettei, s az összes eltávozott emlékére. Szomorú kötelesség ez, mégis dacosan bár, de mindig vállaljuk, vállalnunk kell. Valamennyi kis gyertya fénye egy-egy fohász az ittmaradottaktól. S legyen az idő szeles, hideg, esős, egy dolog biztos: halottak napján elindulunk arra a helyre, ahol utoljára állhattunk meg szeretteink mellett. Virággal, koszorúval, amott egy kisfiú talán verssel, talán egy eltépett dolgozattal. Párok jönnek kézenfogva, bácsik, nénik már egyedül. Életünk egy része a temető, az a piciny szeglet, ahová életet kell csempészni, különben a feledés iszonyatos réme fedi el örökre a sírkövet, rajta az évszámot, a nevet. Tőlünk nyugatra nincsnek temetők, bár ott is emberek él-