Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-27 / 252. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. OKT. 27. • A Földrajzi Társaság előadásai Ruhr-vidék és Korzika A „Woyzeck" indul az Oscar-díjért Szász János Woyzeck cí­mű filmje képviseli a ma­gyar színeket a 67. Oscar­díjért folyó versenyben - je­lentette be az Atlantic Pub­lic Relations, Magyar Moz­gókép Alapítvány sajtóiro­dája. A neves magyar film­szakemberekből álló bizott­ság választotta ki Szász Já­nos filmjét, hogy nevezze a 67. Oscar-díjért folyó ver­senyben a legjobb külföldi film kategóriában. Az Amerikai Filmakadé­mia ebben az évben 61 or­szágnak küldte el a nevezési felhívást. A nevezés felté­tele, hogy a versenyfilmet 1993. november 1. és 1994. október 31. között a nevező országban forgalmazták. A nevezési lapokat november 1-jéig kell eljuttatni az Amerikai Filmakadémiához. A nevezett film kópiáját no­vember 21-ig kell kiküldeni Los Angelesbe. Az Amerikai Filmakadé­mia legjobb külföldi film­díjra válogató bizottsága de­cember elejétől kezdve nézi meg a nevezett külföldi fil­meket. A jelöléseket minden kategóriában 1995. február 14-én hozzák nyilvános­ságra az Amerikai Filmaka­démia Beverly Hills-i szék­házában. Február 14. és március 21. között az Amerikai Filmakadémia egész tagsága szavaz arról, hogy a jelölt filmek közül melyiket vá­lasztja ki a díjra. Az Oscar-díjakat 1995. március 27-én adják át a Los Angeles-i Shire Auditó­riumban. Szász János Woyzeck cí­mű filmje, mely megosztva nyerte a 25. Magyar Film­szemle fődíját, néhány nap­pal ezelőtt a 30. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál arany plakettjét is elnyerte. A Woyzeck-et az Európai Filmakadémia a Felix-díjra jelölte a legjobb fiatal euró­pai filmkategóriában: a Fe­lix-díjakat november 28-án adják át Berlinben. Szász János a spanyolor­szági Valladolidba utazott, ahol ismét nemzetközi film­fesztiválon kerül versenybe a Woyzeck. • Ünnepel a Déri A százéves iskola szerint a padláson volt egyko­ron Szent-Györgyi Albert labo­ratóriuma. A földszinti nagy­műhely pedig akár az egész Dérit jellemezhetné: a kőkor­szakinak számító szíjhajtású ­talán - marógép mellett jól megfért az ultramodernnek számító CNC vezérlésű eszter­gapad. A lánghegesztő-műhely is őrzi titkait. A kistermetű gyakorlati tanár a lánggal olyan szelíden formázta a va­sat, mintha csak vajat kent vol­na kenyerére. Perszé nekünk ez sohasem sikerült. Bevallása szerint ő maga is csak 4/5-re tudta az anyagot. Az asztalos­műhely sem maradt rejtve elő­lünk, minden ablaküveget be­töró diák megismerkedett a mesterrel. A fenyegetően ha­donászó kalapácsnyéllel és a „csokornyakkendóvel". Persze lehetne mindez egy szakmunkástankönyv anyaga is... Mindeközben a fogékonyab­bak valami kis szemléletfélét is elsajátíthattak. Értőbben nézni a tárgyakra. Még mindig emlékszem a „cire perdu" (döglött viasz) el­járásra, mellyel az ókorban ké­szültek a lándzsahegyek. S ezt törtélemórán vettük. Eszembe jut Németh Zoli bácsi, a legen­dás magyar, történelem és filozófiatanár - szabadidejében mozigépész a Vörös Csillag­ban. A táblán formálódó gyö­nyörű óravázlatok, az állandó memoriterek, a ókori és közép­kori csaták térképhűségű ábrá­zolásai, valamint az a szám­talan „kincs", mely tantermé­nek a falait ékítette. Már me­gint zavarban vagyok. Azt hi­szem, a kósza hírek szerint Né­meth Zoli bácsi miattam ment nyugdíjba, de legalábbis a mi osztályunk volt a ludas benne. Az évvégi krétacsata - egyesek szerint - túl durvára sikeredett. Bocsánat, de visszagondolva, ma sem maradnék ki belőle. Mindegy, az igazgatói róvó is hozzátartozik a Dérihez. Takács Viktor A Magyar Földrajzi Társa­ság Szegedi Osztálya és a Csongrád Megyei Ismeretter­jesztő Társulat szervezésében az MFT mai előadóülésén két előadás hangzik majd el. Az elsőben dr. Keveiné dr. Bárány Ilona és M. Tóthné Farsang Andrea a Ruhr-vidék környe­zetterhelésével és rekultiváció­jával foglalkozik. Európa leg­nagyobb gazdasági területén több mint 5 millió ember él, 53 önálló városban, így a magas szintű ipari termelés a termé­szetes környezet megváltozta­tását hozta magával. Az elő­adók a környezeti változáso­kat, illetve az ezek nyomán ki­alakított rekultivációs tevé­kenységet mutatják be. A második előadás - dr. Ja­kucs László professzoré - egy titokzatos szigetre, Korzikára invitálja az érdeklődőket egy korzikai témájú videofilm első részének ősbemutatójával. A Földrajzi Társaság ülésé­nek helyszíne: a bölcsészkar Egyetem utcai épülete, TTK előadóterem. (Folytatás az 1. oldalról.) Nehezen születnek a szavak. Bevallom, furcsa helyzetben vagyok. Kevesebb mint öt év távlatából emlékezem középis­kolámra, ugyanakkor megpró­bálok objektív maradni. De ta­lán kell ez a némi szubjekti­vitás. hiszen a Déri titkának csak az juthat a közelébe, aki belekóstolt a déris létbe. Ter­mészesen a bölcsek köve ne­kem sincs a zsebemben, azon­ban remélem, kicsit érzékel­tetni tudom a Déri ízét. Ha már egyszer négy évig ennek az iskolának a padjait koptattam... Örök dilemma marad pálya­választáskor - nyolcadik osz­tályban -, hogy akkor most gimnázium vagy szakközép. Előbbit most talán hagyjuk, marad a szakközép, mely lé­nyegében magában foglalja a gimnáziumot is. Legalábbis így éreztük ezt ott, akkor. Megvoltak a „rendes" hétköz­napi tárgyak, tetejébe a szak­mai képzéssel, műhelygyakor­lattal és műszaki órákkal. Ki­derült mi az a kaszkádkapcso­lás és mire jó a kommutátor. Ma már csak rémálmaiban jön elő a vas-karbon állapotábra, azonban a Dérit végzettek nem jönnek zavarba a szegregáció­ról hallva. Először csak furcsán méregettük a terem falán ékes­kedő, huzalokból összerótt „valami"-t - később „ő" lett a Fotó: Gyenes Kálmán rettegett szén-acél állapotábra, minden egyes lap- és térkö­zepes atomi titkával egyetem­ben. A műhely külön világnak számított. Jelképezte ezt talán az is, hogy csak az iskola ud­varán keresztül közelíthettük meg, a tanárok persze mehet­tek az emeleti fedett folyosón, a „sóhajok hídján". A legenda • Börze - játékkal, kóstolóval, műsorral Vendégvárók Szegeden Csongrád megye vendéglátó és -váró házigazdáinak részvé­telével rendeznek idegenfor­galmi börzét holnap, pénteken és szombaton Szegeden, a me­gyeháza aulájában. A kiállítók jövő évi turisztikai ajánlatuk­kal mutatkoznak be - termé­szetesen vásárlási lehetőséget is kínálva a látogatóknak. A Vendégvárók vására hol­nap 11 órakor a makói József Attila művelődési központ Re­vü majorette csoportjának be­mutatójával kezdődik, majd Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke mond meg­nyitót. A délelőtti programban fellép a Keep Smiling jazz vo­kál Kistelekről, s a Szeged Táncegyüttes. A kiállítók be­mutatkozása 11,40-kor kezdő­dik, közben idegenforgalmi kérdezz-felelek játékon vehet­nek részt a látogatók. Somorjai Ferenc, a Csong­rád megye és Szeged címmel négy nyelven megjelent úti­könyv szerzője fél egykor de­dikál a Tourinform standján, 14 óratói idegenforgalmi totó­val, vásárlással, videófilmek vetítésével és kóstolóval szí­nesítik a programot. Szombaton tíz órakor fellép az Ullési Fonó Néptáncegyüt­tes, 11-kor pedig a PRT rock­zenekar. A látogatók nem csupán utazási lehetőségek közt válogathatnak a megyei idegenforgalmi börze két napján, hanem - más érdekes­ségek mellett - dr. Csiky László szentesi karikatúraszob­rász, s makói népi iparművé­szek alkotásaival is megismer­kedhetnek. Szegedi szlávisták is Alborutenista Egyesület alakult Megalakult a Magyarországi Alborutenisták Egyesülete, mint a nemzetközi szervezet magyar tagozata. Az egyesület célja a belorusz tárgyú tanul­mányok elősegítése, kapcsolat­tartás a fehéroroszországi és más külföldi alborutenisztikai kutató központokkal. A Ma­gyarországi Alborutenisták Egyesületét a budapesti, a sze­gedi és a debreceni egyetem, a nyíregyházi és a szombathelyi tanárképző főiskola szláv sza­kos tanárai és hallgatói alakí­tották meg. H allgatom, hogy a kor szellemét emlegetik a református tévéműsorban. Ha az Isten velünk, kicsoda elle­nünk? - teszi fel a kérdést Pállal szólva a presbiter. Ha­marosan kiderül az is. A kor szelleme. így. A kor szelle­me, amelyet az igehirdető minden külön magyarázat nélkül a kor szennyével tesz egyenlővé. A kor szelleme az, tudatja, ami rádióból, új­ságokból árad ránk, ami a műholdas csatornákon dől; az erőszak, a libertinizmus, meg az értelem és a hit veszteségei - ez lenne a mai kor szelle­me. Mit lehet mondani - nem beszélt még az előzúduló ha­mis reklámfolyamról, a fess kvízjátékok együgyűségéről és a tömegkegyet kereső szel­lemi bóvlik áradatáról, hogy a magam részéről is hozzáte­gyek pár dolgot a kor szennyének leltárához. A baj csak az, hogy itt a kor szelle­méről kellene beszélni. Ha úgy tetszik ökumenizmusról és nem öngyilkos szektákról, az evangéliumi forrásról és nem szónoklatokban idézge­tett bibliai aforizmákról, tár­sadalom és egyház új kon­szenzusáról és nem templomi perselypénzről, a napi rab­szolgaságban reményét-mél­tóságát vesztett ember felse­gftéséről és nem a létező vi­lág kiátkozásáról. Korszerű­ségről és nem időszerűségről. Műveltségről, ha úgy tetszik, és nem tájékozottságról. Szóval hallgatom, hogy a kor szellemét emlegetik a re­formátus tévéműsorban, és arra gondolok: közeleg a re­formáció ünnepe. Október 31-én évfordulója lesz annak, hogy 1517-ben Martin Luther - mellesleg: korszellemet tükröző - 95 pontját a wit­tembergi templomkapura szö­gezte, többek között az akkori kornak a maihoz képest alig maszatnyi szennye ellen. Nem tudom, mondta-e, hogy a kor „szennye" a frissen ki­talált nyomtatás révén teljed, de - ha már szó esett a sajtó­ról - ebben az esetben szem­be kellett volna néznie azzal, hogy miközben a nyomtatás legelső (ma ismert) termékei éppen azok a búcsúcédulák voltak, amelyek ellen Luther megszólalt, eközben ugyanez a nyomtatás a reformáció el­terjedésének is igen nagy szolgálatot tett. Hát nem könnyű a dolgokat szétválo­gatni, és titkos gyanúm, hogy nem is mindig lehet. A kor szennye ott teljed, ahol min­den egyéb, ahol többek között a kor szellemi áramlatai is el­jutnak. Itt terjedhetne az evangéliumi hagyomány is, akár egy tévéműsor révén is ­ha hagynák. Most sok egye­bek mellett azokra gondolok, akik valami hasonlót kíván­nak terjeszteni, és így nem hagyják. Ez az a téma, amelyet ha­gyományosan „egyházpárti" bizonygatással szoktak kez­deni. Helyszűke miatt, hadd mellőzzem ezt. Egy másik szabadkozást is mellőzhetek, mert a jelenség ökumenikus. Röviden tehát: egyházi sze­mély, akire úgy tekintenek, mint az evangéliumi bölcses­ség feltétlen hordozójára, teológiai fogalmakkal tölti meg alkalomadtán tartalmat­lan, vagy a lelki-szellemi épülés szempontjából jelen­téktelen mondandóját. Ezzel nemcsak fogalmi zavart kelt, hanem megfosztja hallgatóját attól, hogy az Evangélium eredeti szelleméből, ebből a bölcselet és hit tekintetében egyaránt rendkívül gazdag forrásból részesüljön. A ke­resztény tanrendszer nem azonos annak a szociológiai csoportnak - egyházi embe­reknek - a vélemény-halma­zával, amelynek tagjai a tan­rendszer nevében szólalnak meg. A keresztény tanrend­szer az Evangéliumhoz áll közel, és nem a papi mora­lizálgatáshoz. Ugy értem, némi túlzással, az említett prédikációt egy puritánabb családapa is megtarthatta vol­na a vasárnapi ebéd után - hi­szen nem bölcsességével, nem utalásainak, szellemi környezetének gazdagságá­val, és nem az evangéliumi teljességből vétetett voltával, hanem a teológiai fogalmak tekintélyével hatott. Egysze­rűbben szólva - úgy látszik ­a felkentség (vagy elhívott­ság) önmagában még nem je­lent korszerű szemléletet. Márpedig ha a korszerűséget az egyházzal ellentétesnek tartják, az az egyháznak árt leginkább. Azt hiszem, az evangéliumi hagyomány- és kultúrkör önmagában oly tel­jes, hogy az időszerűsítés ha­misít rajta. Mert korszerű. Eredeti valójában korszerű, és nem úgy, ha vele együvé veszik az egyházat, mint in­tézményt az adott társadalom­ban érintő törekvéseket és sé­relmeket. |int akinek nem mind­egy, de azért nem szól bele mindjárt, itt hagytam volna abba. Az amúgy tisztes témákat ismertető műsor utol­só száma láttán azonban még hozzáfűznék valamit. Nem passzol az eleje, meg a vége. Csak, mert a református mű­sor Dinnyés József sokat megért csalogányhangjával fejeződött be. Panak Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents