Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-25 / 250. szám

8 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. OKT. 25. • HEROSZ-szervezet Szegetlen Gazdátlan állatok otthona Nyolcvan négyzetméteres konyhakert, 50 négyzetméteres lakás. Elegendő hely két embernek. Sőt, annak az első, elhagyatott kiskutyának is, amelyet négy esztendeje az utcáról szedett föl a Rókuson élő Józsa házaspár. Megfürösztötték, állatorvoshoz vitték, szeretettel nevelgették. Miként aztán a többi szerencsétlen gazdátlan, kóbor állatot, amelyet nem volt szívük ott hagyni a város peremén, a szemétrakások között tengődni. - Időközben megszületett a kisfiunk is: együtt cseperedik a befogadott kiskutyákkal^mondja Józsa Róbertné, aki óvónőként nagy jelentőséget tulajdonit a nevelésben az állatok, a természet szeretetének. - Az óvoda előtt elütött vizsla sem hiába várt ránk, hazavittük, és orvost hívtunk hozzá. Férjem, aki egyébként rádióműszerész, a szeme láttára elgázolt és cserben hagyott kutyát szintén nem volt képes magára hagyni. Megtettük azt is, hogy amikor kisfiammal egy dróttal összekötözött cicatctemet találtunk, illő módon eltemettük...A környéken hfre mehetett annak, hogy itt valaki menedéket ad az árva jószágoknak: egyik nap hat héthetes kiskutyára leltünk az árokban. Amikor bölcsődévé alakult az otthonunk, s dolgozó emberekként nem győztük a három óránkénti etetést, édesanyám is odaköltözött, hogy segíthessen...Kezdjük egy kicsit szűkösen érezni magunkat. • Eddig hány kutyái vettek magukhoz? - Úgy harmincat. • Mondja, mennyit keres egy óvónő-műszerész házaspár? - Na, nem mi tartjuk el őket a végtelenségig: ismerősök, barátok közt gazdikat kerestünk, Így állandó jelleggel csak a négy legrégebbi fogadott eb és egy cica terheli a háztartási kasszát. Mivel azonban a város telistele van elhagyott, szabadon randalírozó, az önellátásra kényszerftett, könnyen elvaduló állatokkal, egyre több jövevénynek kellene otthont Az óvónő és négylábú gondozottjai. (Fotó: Schmidt Andrea) adnunk. Márpedig erre magánemberként képtelenek vagyunk. Az óvónó és férje törte a fejét, hogyan tovább, amikor kutyasétáltatás közben egy nap összetalálkoztak a SZOTE gépkönyvelőjével, az ugyancsak állatbarát Virág Gabriellával. Már hároman keresték a megoldást. Gondolták, OTPkölcsönből magánmenhelyet létesíthetnének. Készpénzbiztostték nélkül azonban ez az út nem járható, tudták meg a takarékpénztárban. Tapasztalatgyűjtés céljából fölvették a kapcsolatot a már megszűnt domaszéki menhellyel, elutaztak Bajára, majd tavasszal Budapestre. Komoly nyomozómunka után bukkantak a Hermán Ottó Magyar Allat-és Természetvédő. Egyesület (HÉROSZ) menhelyére. A főváros külterületén működő állatotthonban meglepően kulturált állapotokat találtak. Komplett lakóépület, oktatóterem, orvosi rendelő tartozik az intézményhez. A befogadott kutyákat 50 betonozott, könynyen tisztán tartható boxban helyezik el, amtg szerető gazdára nem találnak. S ha valamelyik néhány hónap elteltével sem kell senkinek, azt elaltatják. Mondhatni: ez a leghumánusabb eljárás, hiszen a ragaszkodásáról híres négylábú számára sem élet az élet anélkül, hogy tartozna valakihez... A szegedi állatbarátoknak tetszett a hely szelleme, a szövetségnek pedig az alföldi vendégek tisztességes és emberséges szándéka. Az eredmény: október Jcözepén megalakult a HÉROSZ szegedi szervezete, amely a tapasztalatok átadásában és az adminisztrációs munkában tud segítséget nyújtani. A madárászként ismert zenész, dr. Molnár Gyula a kezdeti vonakodás után elvállalta az elnökséget, a titkár Józsa Róbert, a gazdasági ügyek intézője pedig Virág Gabriella. A főállatorvos vállalná egy létesítendő menhelyben az állatok egészségügyi felügyeletét. Hogy honnan teremt munkájához pénzt a szervezet? Img^iár jogi személyként fordulhatnak támogatásért az önkormányzathoz: mindenek előtt területet szeretnének kapni működésükhöz. A pesti menhely szponzori segítséggel, alapítványból tartja fönn magát, olyannyira, hogy öt munkatárs fizetését is ebből fedezik. Komoly szervező munkával sok jóindulatú, állatokat szerető városlakót lehet megnyerni ennek az ügynek - véli az óvónő. • Nem tart attól, hogy a sok emberi nyomorúság láttán egyesekből ellenérzést vált ki az állatokra irányuló segítőkészség? - Vártam ezt a kérdést. Aki belegondol, az megérti: nem csupán az állatokkal teszünk jót, ha gondoskodunk róluk, tápláljuk, ha kell, gyógyítják őket -, hanem az itt élő emberek közérzetén is javíthatunk, ha menhelyen, biztonságos körülmények között gyűjtjük össze a gazdátlan állatokat. Azokat, amelyek esetleg elvadulva, betegen riogatják a járókelőket... Hogy milyen sokan vannak és mekkora félelmet keltenek, bizonyítják a Csörögben rendre megjelenő panaszok. - Az se mellékes, hogy kultúrlényként, nyugodt lelkiismerettel nézhet tükörbe az, aki megunt vagy valamilyen okból tovább nem tartható húsvéti nyuszijától, hörcsögétől, papa-, gájától emberhez méltó módon válik meg. Azzal a tudattal, hogy találnak számára őt helyettesítő más gazdát, aki viszont örömmel osztja meg magányát esetleg egy kedves kis állattal. Az új szegedi szervezet pedagógusok, egyetemisták, főiskolások, kisdiákok, tanyatulajdonosok és minden állatot, természetet szerető ember segítségére számít. A fiatal, lelkes óvónő szerint szép, helyi mozgalommá szélesedhetne a még csak csírájában létező kezdeményezés. Országszerte hiánycikk a természet szeretetére és védelmére irányuló oktatás és nevelés, amelynek egyik bázisa is lehetne ez a most szerveződő társaság, valamint a készséggel együttműködő vadaspark és egy majdani, pestihez hasonlatos, szegedi állatotthon. Chikán Ágnes Fotó: Schmidt Andrea A zene összeköt Kórusban énekelni, az örömszerzés egyik fajtája. Az már csak ráadás, ha a közös együttmunkálkodás nyomán érték is születik, magas minőség, művészet. A kórusmuzsika rendelkezik azzal a varázserővel, hogy embereket, nemzeteket, országokat tud pillanatok alatt ^összekötni. Jó példa erre a Bartók művelődési központ és a tanárképző főiskola 1. sz gyakorló iskolája által rendezett első Nemzetközi Ifjúsági Kórustalálkozó, melyet a hétvégén tartottak. A két intézmény pályázatokon nyert pénz felhasználásával, valamint a főiskola Juhász Gyula alapítványának és a városi önkormányzat támogatásával tudott a program megvalósítására vállalkozni. A találkozó házigazdái az Ifjú zenebarátok kórusa és a Bartók gyermekkórus voltak. Karnagyaik, Erdős János és Fagler Erika évek óta jó kapcsolatot tartanak fenn számos külföldi kórussal, rendszeresen kapnak meghívást határon túli szereplésekre. Most az első, nemzetközi találkozó gálaműsorán a házigazdák rövid, ám színvonalas műsora után, három külföldi kórusnak tapsolhatott a közönség. A vendégek, úgy tűnik igen komolyan vették a szereplést (talán, mert ismerik a házigazdák mércéjét!), mindnyájan igen nehéz műveket választottak, mintha valamely kemény versenyen szerepelnének, nem pedig egy „barátságos mérkőzésen". A németországi Bückeburgból érkezett Schaumburger Marchensanger kórus több mint tlz hanglemezzel dicsekedhet, a fiatalok többször megjárták Európát és az USA államait. Nikolaus Dietrich, a bückeburgi zeneiskola igazgatója, pár hónappal ezelőtt vette át a kórus vezetését. A gálán előadott produkcióik közül a Brahms és Schubert dalokat szólaltatták meg leghitelesebben. Az olaszországi Pescarából érkezett S.Andrea kórus (karnagya: P.Fiore Paglione) otthoni feladata a templomi szertartásokon való szereplés. A kórus szerencséje, hogy soraiban énekel egy ifjú hölgy, aki gyönyörű színű, drámai szoprán hanggal, s jó adag színészi képességei rendelkezik. A szólójával előadott mű a gála csúcspontját jelentette. A marosvásárhelyi Nagy István vegyeskar szép, tömör hangzással örvendeztette meg a közönséget. Különösen az egységes, szép férfiszólamokat volt jó hallani. S örvendetes az is, hogy az erdélyiek karnagya, Kovács András jókedvű, játékos műveket is beillesztett a pepertoárba. A nemzetközi kórustalálkozó gálája ősbemutatóval zárult. Gulyás László bácstopolyai születésű, jelenleg Németországban élő zeneszerző, külön erre az alkalomra írt szvitjét mutatták be a német fiatalok, a vendéglátó Ifjú zenebarátokkal és a konzervatórium kamarazenekarának tagjaival karöltve. A kissé bizarr eklektikával megszólaló, három tételes, magyar és német nyelvű, darab fő mondanivalója, hogy a zenén keresztül, a nyelvi különbségek ellenére is jól megérthetik egymást az emberek. S tulajdonképpen ez a legfontosabb egy ilyen találkozón is. (pacsika) DÉLMAGYARORSZÁG aowaBto muorn írlcap NYEREMÉNYSZELVÉNYEK E heti tét: 25 000 Ft >N! • Hogyan töltse ki a szelvényt? Ai születési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, Cl a születés napja, Dt a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekeknek még nincs személyi igazolványuk. Ók az utolsó, D rubrikába a szülők bármelyike igazolványának két utolsó számát beírhatják. Természetesen a szelvények külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szerkesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hétfőjén, 12 és 15 óra között várják munkatársaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhelyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyvtár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen vehető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer forint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten senki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, ha megvették a HDS & Délmadár a heti számát. Legyen szerencséje a HOROSZ -kal! A n B •i B C Ifflv D ill | jattkos D NÉV: NÉV: A 1 B w B c VI (átékes D c Lj D L . , NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál. Tel.: 62/481-281, Németh And reanal. Megvásárolható a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszerboltokban.