Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-18 / 244. szám

KEDD, 1994. OKT. 18. KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481460 • Újfent a SZOTE-ügyről A gazdasági főigazgató reflexiója Az újság 1994. október 14-i számában „Megszólalt a SZOTE rektora" főcím alatti riportban (interjúban - a szerk.) dr. Fráter Loránd rektor - most már nagy nyilvánosság előtt — rágalmaz, hazugsággal vádol, „előre bejelentett gyil­kosság" résztvevőjének, mi több, kulcsfigurájának titulál. Úgy gondolom, jogom van - elsősorban az olvasóközön­ség egyoldalú tájékoztatása el­lensúlyozására - a megtévesz­tő, helyenként az én értékítéle­temmel már nem is követhető rektori megállapításokra ref­lektálni, mert 1/ az Egyetem Statutuma 115. §. (6) bekezdés egyértel­műen kimondja: „A gazdasági főigazgató előzetes tudomása, illetve hozzájárulása nélkül az Egyetem nevében és terhére semmiféle pénzügyi kihatással járó kötelezettségvállalás nem tehető." Ez alól a Rektor sem kivétel, mert a Statutum 48. §. (2) bekezdés a Rektor ilyenfaj­ta hatásköréről úgy rendelke­zik, hogy a Rektor „Az egye­tem rendelkezésére álló köz­ponti és egyéb forrásból szár­mazó pénzügyi keretek felett az Egyetemi Tanács jóváha­gyásával rendelkezhet." Hoz­zájárulásom nélkül, mi több, határozott tiltakozásom ellené­re, egynapos távollétemet ki­használva, a „rapid" eljárással lebonyolított lakásvásárlási ügyletről az Egyetemi Tanács utólag, az én előadásomból ér­tesült. A fentiekből nyilvánva­ló, hogy nem az én állításaim a „hamisak", hanem a Rektor in­dokolatlanul, súlyosan, az in­terjúból kivehetően tudatosan megszegete az Egyetem alap­szabályát. 2/ A lakásvásárlás további pénzügyi és jogi szabálytalan­ságait okiratok alapján bizo­nyítottam az Egyetemi Tanács előtt, ugyanezen okiratokra utalva válaszoltam a sajtótájé­koztatón az újságírók kérdé­seire. Ezek az okiratok jelenleg is a birtokomban vannak, így a interjú azon kijelentése, hogy olyanról beszéltem, amelyről magam is tudtam „hogy nem igaz", példátlan állítás. (A Rektor, mint érdekelt által irá­nyított fegyelmi tárgyalás ob­jektivitásáról az Egyetemi Ta­nács előtt kifejtettem a vélemé­nyemet.) 3/ Úgy gondolom, nem az én dolgom annak elemzése, hogy október 5-től számított bő egy hét alatt hogyan válhat­tam „nem bűnös"-ből a „szá­mítógép ördöge" által megtré­fált (meghurcolt!) áldozatból egy „előre bejelentett gyilkos­ság" „kulcsfigurájává"?! A Rektornál ez úgy működik, hogy Ő bármit megtehet, bár­kivel, és ha az illető megpróbál védekezni, akkor már főben­járó bűnnel is megvádolható? Meggyőződésem, hogy ilyen magatartásra senkit, semmiféle pozíció nem jogosít fel, ezért az én dolgom - egyelőre - az, hogy a Rektor vádaskodását a leghatározottabban visszauta­• Valamikor nagyon szeret­tem moziba járni, de az utób­bi három év filmkínálata min­denképpejt ^provokálta, hogy elkerüljem a jelenlegi filmszínházakat. Sajnos, ki kell jelentenem, hogy század­végünk a teljes (akaratlagos) lezüllést, erőszakot hozza ránk! Ennek szellemében ma e világon film nem készül, hacsak valaki azt nem akaija elhitetni velem, hogy az az egyféle (amerikai) típusú vá­szonra vetített primitív erő­szak, és durva humbug film­nek nevezhető, amelyekben semmiféle élvezetet nem ta­lálok, mert többségben a leg­lealjasultabb állati elem a do­mináló tényező, ahol az em­beri kultúra maradványai sem fedezhetőek fel! Ez a típus­film az, ami a még megma­Melyik a diktatúra? radt ízlések végleges kicsor­bitásán fáradozik. Minden egyes nappal egy­re lejjebb züllő világunk lz­lésdiktátorai úgy gondolják, hogy elég ez az egyféle kí­nálat: a mai amerikai film. Diogenész lámpásával is alig fedezhető fel valami más az utóbbi évek moziműsorán, pedig a közönség ízlése nem hajlandó lemondani arról a halvány reményről, hogy va­lami mást is megnézhetne végre. Hangsúlyozom, hogy csakis, és kizárólag a mai amerikai film ellen van kifo­gásom, amelynek romboló, lélekölő, erőszakos világa tö­kéletesen szinkronban áll az ital, kábítószer, és bűnözés sötétségével. A párhuzam egyetlen pillanatig sem kétsé­ges! A 60-as, 70-es évek mozi­jának kínálata sokrétű volt, mert nézhettünk francia víg­játékot, olasz kalandfilmet, angol (Pitkin) filmet, ameri­kai Vígjátékot, szovjet filmet, és még magyar filmet is! Er­ről az utóbbiról jut eszembe, hogy abban a „diktatúrában" a 70-es évek közepétől „sza­bad volt játszani" még régi magyar filmeket is (Hyppolit a lakáj, és társai). A mai mo­zikban nemcsak ezeket szá­műzték, de szinte minden mást, ami nem amerikai film. A mai filmek többsége sem­mi más, mint bűnözőképző tanfolyam kezdőknek, és ha­ladóknak, és a ma vetített fil­mek egyetlen egy dolgot ke­rülnek el: a nevettetést, és az igazi, tartalmas szórakozta­tást! Hozzanak be az 50-es, 60­as évek nyugati filmjeiből is, vagy éppen az 1930-as évek amerikai (hollywood-i )'film­jeiből! Csodákat lehetne csi­nálni, a közönség újra fölfe­dezné a mozit, ahova ismét érdemes lenne járni! Érdekes módon a 60-as, 70-es évek mozija hagyott engem szóra­kozni, széles kínálatból vá­laszthattam, hogy melyik mo­ziba ülök be! Akkor melyik a diktatúra? A mai! A legerő­szakosabb (zlésdiktatúra a mozik jelenlegi kínálata! Szász Mihály sítsam, mivel nem tudok sem­miféle puccsról, így annak résztvevője sem lehetek! Végezetül arra a rektori ki­jelentésre, hogy „elképzelhe­tetlennek" tartja a velem való további együttdolgozást az a véleményem, hogy a kérdés megközelítése a Rektor részé­ről túlságosan egysíkú, de min­denképpen idő előtti. Takács János, a SZOTE gazdasági főigazgatója „Ha a gébics nem idejében énekel... A Délmagyarország október 10-i számában „Botrány a Gé­bics utcában", illetve „Miről énekelnek a Gébics utcában?" címmel cikk jelent meg, és egy jóváhagyott rendezési terv kap­csán ismerteti az ottlakók panaszait. A kialakult helyzet objektív megítélése érdekében a Városrendezési és Építésügyi Iroda szükségesnek tartja né­hány további adalék nyilvános­ság elé tárását. A nyilvánosság jegyében, a hivatal nevében a cikk megírá­sához az újságíró valamennyi dokumentumba bepillantást nyerhetett, és az irodavezető ­az első telefonbeszélgetést kö­vetően - részére részletes tájé­koztatást adott. Természetesen egy belső egyeztető tárgyalás Pogány Miklós Szeged Négy szép évet töltöttem én Szeged városában Boldog voltam, nem volt gondom, színházba is jártam. Jogász voltam és tanultam, nem volt egyéb dolgom Menyhárt Gáspár, Horváth Barna volt két professzorom. A Göndicskert Újszegeden gyönyörű volt nyáron Múzeumban Juhász Gyula emlékét találom. Egyetemnél Horger Antal rossz szelleme kísért Tanúskodik, hogy a költő, Attila, itt élt. Kotányiék paprikája csfpős volt és édes A Suhajda cukrászdában volt legjobb a rétes. Kass szállóban minden télen bált tartott a népség Ott mulatott, vigadozott mind az összes szépség. Minden tisztes lányos anya elhozta a lányát Gondolta majd kap egy férjet s elhagyja a házát. Csillag börtön a Mars téren zord falát mutatja Bíróság a bűnözőket mind odajuttatja. Torony alatt a honatyák hozták a sok törvényt Tavasszal a szőke Tisza mutatott száz örvényt. Hol éltünkben jó dolgunk volt oda visszavágyunk Elfelejtünk minden rosszat s mindent megbocsájtunk. Évek múlva visszatértem, emlékeim hívtak Öreg fejem, öreg szivem szörnyű csatát vívtak. Kerestem az ifjúságom a szegedi tájon Mindhiába, gyorsan elmúlt, ma már nem találom. (A fenti verset az 1935-ig Szegeden élő „e versben egy immár több mint 40 éve a Pogány Miklós küldte el szerkesztőségünkbe világ másik részén élő magyar anyanyelvű az USA-ból, egy New Jersey állambeli vá- amerikai a tiszaparti metropolisz szereteté­rosból, a következő kísérő szavakkal: ről tesz tanúságot.") nem minden részletében tarto­zik a nyilvánosságra, bár ér­deklődés esetén a döntésho­zatalt követően mind az elfo­gadott, mind az elutasított vé­leményekről adható tájékozta­tás. A rendezési terv előzménye­iről, a módosítás körülményei­ről a cikk korrektül tájékoztat, de nem veszi figyelembe, hogy a „trágyás kocsi" telekre tör­ténő bejutásáról ma érvényes építésügyi szabvány nem ren­delkezik. Egy zártsorúan be­épített telek hátsó kert felőli megközelítését, vagy meg­közelíthetőségét nem írja elő semmilyen szabály, fgy a kér­dés ilyen felvetése félrevezető. Nem tesz említést a cikk arról sem, hogy a Gébics utcai lakók közül néhányan építési enge­dély nélkül - a korábbi rende­zési tervtől is eltérően - mel­léképületeket is építettek. Eze­ket, sajnos, a leközölt fotók sem ábrázolják. Az újság címlapján megje­lent fotó is félrevezető, hiszen jelenleg még csak útépítés folyik a kérdéses területen, la­kóépületre az iroda itt még nem adott ki építési engedélyt. A rendezési terv módosítási javaslatát minden, a törvény ál­tal előírt fórumon megtárgyal­ták, beleértve a lakossági fóru­mot is. A Fő fasor felől érintett lakók problémáját értékelve ­a fórumon elhangzottaknak megfelelően - tartalmazta a módosítási javaslat. A lakossági fórumot nem eldugott helyen tartottuk, sőt a Délmagyaroszág „Közélet" című rovatának nyilvánosságát is felhasználtuk a minél széle­sebb körű részvétel érdekében. A cikkből kitűnő eredményte­lenség nem írható a hivatal ro­vására. A cikkben foglaltak egy részére történő egyet nem értés ellenére hasznosítható tanulsá­gai számunkra is vannak az ügynek, „ha a gébics nem ide­jében énekel, akkor a legvájt­fülűbb bakter sem hallhatja meg..." Zarándokút Lourdes-ba Szeptember 24-én, a kiskun­dorozsmai plébános úr által ve­zettett lourdes-i zarándokúton vettünk rész, feleségemmel. A hosszú, majdnem ötezer kilo­méteres út igen kemény volt, de megérte a fáradságot. Lour­des-ot, a világhírű, francia za­rándokhelyet a Graz-Padova­Genova-Monaco-Avignon vo­nalon közelítettük meg, vissza­felé pedig meglátogattuk a kis pásztorlány, Bernadette nyug­helyét, a nevers-i zárdát. Az úton felejthetetlen élmények­ben volt részünk, szentmiséket hallgattunk, gyertyafényes körmenetben vettünk részt, felemelő érzés volt megélni, amint a sok nemzet fia a saját nyelvén egyszerre imádkozik, énekel, miközben mindenki a maga gondolataival foglalko­zik. Lourdes-ban volt szeren­csénk megtekinteni azt az em­léktáblát is, melyet 1912-ben, a magyarok ajándékoztak a za­rándokhely templomának. A hosszú úton, méginkább meg­erősödhetett bennünk a gon­dolat, hogy nekünk, magyarok­nak szükségünk van az ezer­éves nemzetet összetartó ke­resztény hitünkre. Köszönet a plébános úrnak és a barátok­nak, akikkel együtt lehettünk ezen a felemelő eseményen. Id. Kotogán Vilmos Domaszék Köszönet a polgáröröknek Idős emberek köszönetét szeretném tolmácsolni a szege­di polgárőrség Kereszttöltés ut­cai munkatársainak, hogy gon­dolnak, törődnek az idős embe­rekkel. Vetítéssel egybekötött előadást tartottak a Kálvária sugárúti intézetekben. Az idős emberek kéréseit meghallgat­ták és segítséget ígértek prob­lémáik megoldásában. Zsótér Antal, az Egyesftett Szociális Intézmény igazgatója mert előfizető „te"1' kín. DF ELŐFIZETŐI * KLUBKÁRTYA JÁTÉKUNK HETI NYEREMÉNYE: MASTERVAPOR PORSZÍVÓ ELSZO Háztartási­gép és Alkatrész Szaküzlet márka­boltjának ajándéka. Nagy kedvezménnyel megvásárolható: Szeged, Attila u. 16. T.: 311-928. Tisztelt Klubtagunk, Kártyatulajdonosunk! Figyelje csütörtöki számunkat, mert lehet, hogy éppen az Ön számát sorsoljuk ki! Szegeden a lap! DÉLMAGYARORSZAG F^R^JMI 2 ELŐFIZETŐI * KLUBKÁRTYA

Next

/
Thumbnails
Contents