Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-18 / 244. szám

6 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. OKT. 18. • Országgyűlési képviselői kerekasztal a Stefánia klubban „Nem kellenek pártkatonák az önkormányzati testiletekbe" A hét végén - a Délmagyarország és a Megyei Hírlap szerkesztőségé­- Szegeden a Sajtó­ház Stefánia klubjában találkoztak me­gyénk országgyűlési képviselői. A megbe­szélés, illetve vita célja az volt - és a tervek szerint havonta egy alkalommal lesz is -, hogy a mindenkor aktuális új törvények, vagy törvénymódosítások parlamenti elfo­gadása kapcsán tájékoztatni tudjuk a vá­lasztópolgárokat országgyűlési képvise­lőink véleményéről, pártjaiknak az említett kérdésekkel kapcsolatos álláspontjairól. Az első alkalommal megrendezett képviselői klub összejövetelére az önkormányzati és választási törvény módosítása ürügyén ke­rült sor. Meghívásunkat ez alkalommal Botka László (MSZP), Fritz Péter (MSZP), dr. Géczr József (MSZP), dr. Gombos And­rás (SZDSZ), Kovács Kálmán (KDNP), dr. Nemcsók János (MSZP) és dr. Rapcsák András (KDNP) tudta elfogadni. A beszél­getést Tandi Lajos felelős szerkesztő vezet­te. Csongrád megyei képviselők az újságírók klubjában. (Fotó: Nagy László) • Az első találkozót az ön­kormányzati törvény parla­menti elfogadását megelő­zően szerettük volna lebo­nyolítani, de az országgyű­lés akkor, pénteken, rendkí­vüli ülésen döntött e tör­vény módosításáról. Mégis fontosnak tartottuk, hogy az önkormányzati törvény­ről szót ejtsünk. Kezdjük ta­lán azzal a kérdéssel: szük­ség volt-e az új önkormány­zati törvényre? B. L. - Szerintem minden­képpen szükség volt az. önkor­mányzati törvény módosítá­sára. Zökkcnómentes volt ugyan az. áttérés a tanácsrend­szerről a demokratikus önkor­mányzati rendszerre, de fon­tosnak tartom felülvizsgálni és újiaéilelinczni a törvénykezési rendszereket, kiküszöbölve az időközben tapasztalt ellent­mondásokat. Fontosnak tartom a polgármester és a jegyző közötti munkamegosztás szigorúbb törvényi szabályozását, a megye szerepének megerősí­tését. Ezenkívül a választójogi törvény reformját is, amely egyszerűbb, de mégsem csor­bítja a pártok demokratikus jo­gait. Örülök annak is, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztására is lehetőség nyílik, amit fontos kísérletnek tartok. F. P. - Az. elmondottakhoz. csatlakozva kiemelném gesz­tusértékét ennek a törvénynek, hiszen eleve lemond egy meg­szerezhető túlsúly esélyéről. Mint jelenleg legerősebb párt­nak, hatvan százaléknál na­gyobb részesedésünk nem le­het egyetlenegy önkormány­zatban sem. A régi szisztéma szerint ez lehetett volna jóval több. Országos igény jelentke­zett arra is, hogy a polgármes­tereket követlenül válasszák. G. A. - Én is szükségesnek tartottam ezt a módosítást. Je­lentősnek ítélem, hogy egysze­rűbbé tettük a választást, béké­sebbé, mert a kampányok lé­nyegesen kisebbek és olcsób­bak lesznek. Van hátránya is ennek a szisztémának, mert a pártoknak az összefogására ke­vésbé lesz lehetőségük, előre kell megkötni az. alkukat. Fon­tosnak tartom, hogy a jegyző­nek és a polgármesternek a jo­gi viszonylata, jogi szabályo­zása markánsabb, egyszerűbb lesz. Szerencsétlennek tartot­tam, hogy „külsős" polgármes­terek intézménye Magyaror­szágon létjogosultságot nyert. Ennek nagyon sokszor maga a polgármester itta meg a levét, mert folyamatosan politikai támadásét' kereszttüzébe került, mint kevésbé legitim polgármester. A közvetlen vá­lasztással viszont ezek a ki nem mondott indulatok féket kapnak. K. K. - Erre az elsietett tör­vénymódosításra - úgy az ön­kormányzatira. mint a válasz­tójogira - nem volt szükség. Ez kizárólag politikai célokat szolgált, a mi véleményünk szerint. Utalni kell a kompen­zációs lista 60 százalékos felső határára is. Ez látszatdemokra­tikus intézkedés, ugyanis a mi­nősített többség a teljes képvi­selő-testületi tagság 50 száza­léka plusz egy. El kell ismerni azt, hogy mi is egyetértettünk a polgármesterek közvetlen vá­lasztásával, de a polgármester és a jegyző viszonyában a sza­bályozással már nem, mert a választott és magasabb legiti­mitású polgármesternek nem szabadna hatékonyságát és a hatáskörét lecsökkenteni. N. J. - Számomra érthetet­len volt, hogy egy alkotmány szerint rögzített, négyévenkénti választást miért akartak az el­lenzéki pártok eltolni a jövő évre. Ez pártpolitikai szem­pontból érthető, hiszen egész komoly sansza lehetett volna az ellenzéknek - ha február­ban, vagy márciusban van a választás - arra, hogy néhány százalékot elhódítson a kor­mánykoalíciótól. De négy év után választani kell! Komoly gesztust tett a kormánykoalíció azzal, hogy 60 százalékban ön­korlátozást határozott meg, ak­kor is, ha vannak, akiknek a véleménye szerint ennek nincs jelentősége. K. K. - Arra a felvetésre, hogy az ellenzék el akarta tolni a választásokat, azt kell mon­danom, hogy ez. nem így van, csak azt mondtuk, hogy a régi szisztéma szerint kellene azt megoldani. Nem illik ugyanis - az európai gyakorlat szerint ­két-három hónappal a választá­sok előtt ilyen törvénymódosí­tásokat hozni. R. A. - Sajnálom, hogy mindjárt egy erősen morbid ízű megjegyzéssel kell kezdenem, de úgy hangzott ez a beszélge­tés, mintha normális parlamen­ti procedúra során lezajlott tisztességes szavazás után vég­rehajtott törvénymódosítás tör­tént volna. Én nem voltam ott az önkormányzati törvény elfo­gadásának napján, de tudomá­som szerint ez. volt az első al­kalom az új parlamentben, amikor az ellenzék teljesen egységesen otthagyta ezt a pro­cedúrát. Kivonult az üléste­remből. mert olyan törvény- és alkotmányetikai sértést észlelt, amely véleményük szerint sú­lyosan sértette a demokráciát. Mivel a mai helyzet demokra­tikus választás eredményeként alakult így, közös feladatunk a konszenzuskeresés, és az ilyen botrányos elkerülése. Mint az előttem szólók közül is többen elmondták, valóban nem változtatná meg alapve­tően az arányokat, de miután keresztülhajszolták - és jól tu­dom, miért, mert benne volt a koalíciós megállapodásban ­előjöttek a problémák. Ellen­kező esetben viszont nem lett ilyen-olyan összeütközés, an­nak ellenére, hogy bizonyos dolgokat meg lehetett volna csinálni. Az. úgynevezett régi törvénynek három alapvető hi­bája volt. Az egyik a polgár­mesterek jogállásával kapcso­latos, a másik a megyerendszer megoldatlansága, a harmadik pedig a polgármester és a jegy­ző viszonyának megállapítása. Ezt a három ügyet ez a tör­vény nem oldotta meg, hanem szakmailag teljesen hibás dol­gok kerültek bele. A közvetlen polgármester-választással kap­csolatos észrevételeket magam is megerősíthetem, hiszen sze­mélyes tapasztalatom van ar­ról, hogy milyen támadások­nak lehet kitéve egy polgár­mester, ha ő nem a jelenlegi töfvényben meghatározott mó­don kerül pozíciójába. Mivel a polgármester a település első szolgája, a közvetlen választá­sa legitimmé teszi. A megye szerepe szintén nem tisztázott, csak elképzelések vannak vele kapcsolatban. Képzeljük el csak Csongrád megyében mi­lyen abnormális dolog, hogy a megye 450 ezer lakosú, és a megyéhez nem tartozik 250 ezer ember, mert a két megyei jogú város nem tartozik hozzá nincs beleszólása a munkájába. A polgármester és a jegyző vi­szonya nem oldódott meg, most úgy szerepel, hogy a jegyzőnek van munkáltatói jo­ga, úgy, hogy a polgármester­rel kell egyeztetni minden egyes köztisztviselő fizetését, kinevezését, jutalmazását, ami­kor a polgármester gyakorolja a részleges munkáltatói jogot a jegyző fölött, akkor ez az egyeztetés úgy fog történni ­hadd mondjam ezt gyakorlat­ból -, hogy vagy lobbykra osztja fel az önkormányzat közgyűlését, vagy pedig ame­lyik kettőjük közül az erosebb, az fogja gyakorolni a munkál­tatói jogokat. Ez az egyeztetés tulajdonképpen, hogy a polgár­mester irányítja a polgármes­teri hivatalt és a jegyző vezeti a hivatalt, egy ilyen megfogal­mazás egy farizeus dolog. Leg­látványosabb ez a megyei ön­kormányzati választásoknál, ott a pártok indítanak most lis­tát, tehát tulajdonképpen a pártpolitikai erőviszonyok tükröződnek majd vissza. Kiindulva a jelenlegi koalíciós felállásból, a települési önkor­mányzatoknál viszont egy je­lentős párt, illetve politikai blokkosodás indul meg. Itt jött a legsérelmesebb körülmény: az érvényességi küszöbök el­törlése. Kiábrándultak az em­berek, emiatt feltehetően sokan nem mennek el szavazni. Ezt a hangulatot a koalíció szerint úgy lehet politikailag a maguk javára fordítani, hogy eltörlik az érvényességi küszöböt. Ez azt jelenti, hogy egy ember is választhat települési képvise­lőt, és az már érvényes. Ezt mi nagyon rossznak találtuk. Nem értek egyet azzal az érveléssel sem, hogy ez olcsóbbá teszi a választást, hiszen ez csak ak­kor állna fenn, ha egyáltalán nem is tartanánk választást, sőt: nem lenne parlamentünk sem. Nyilvánvaló viszont, hogy ez az érvelés téves. G. J. - A törvénymódosítás szükséges volt, de nem eléggé kiérlelt. Elismerem az ellenzék azon megjegyzését, hogy mu­tatkoznak a rohammunka jelei is. A mi tárgyalódelegációnk se minden ponton állt a helyzet magaslatán, de az SZDSZ is ­amire még nem volt példa a magyar parlamentben - a tör­vény meghozatalának másnap­ján újraegyeztetést kezdemé­nyezett. Néhány furcsa dolog persze előre is kiszámítható. Matematikailag nem lehetetlen például, hogy polgármester lesz valaki, aki nem frakciótag, viszont ismertség alapján el­nyerheti a pozíciót. A kompen­zációs listás megoldás az úgynevezett reménybeli „második" pártnak van „kitalálva". így elképzelhető, hogy ebből a konzervatív polgártársaink még profitálhatnak is. Az ol­csóságról való érvelést én is badarságnak tartom. Az el­lenzék viszont alapvetően két érvet használt, az egyik volt az érvényességi küszöb. Sok nyu­gati választási rendszerben nincs érvényességi küszöb, de van eredményességi küszöb. Azt én nem tartanám szeren­csésnek, ha Magyarországon 15-20 párt versengene egymás­sal egy választáson, tehát ha 3­4 blokk alakul ki, az nem haj. Emellett mutatkozhat a párton­kívüliek blokkja is. Azt elisme­rem, hogy a megye és a regio­nalizmus nem biztos, hogy rendben lesz, de akkor lehet ezt kiigazítani, ha a pártok a je­löltállításnál valóban figyelem­be veszik a települési érdeke­ket, ami elég nehéz dió. Véle­ményem szerint ugyanis ne­hezen tudnak a pártok magu­kon, ilyen szempontok szerint, erőszakot venni. Ebben az esetben valóban a megyék túl­pártosodása elkerülhető lenne. Szerencsésebb lett volna egy vegyes - listás és elektoros ­választási rendszert kimunkál­ni. A köztársasági megbízotti funkció nem vált be, az elve­szett, ezzel együtt eltűnt a re­gionalizmus. En is azt hiszem, nagyon sok hibája van ennek a törvénynek. Az viszont lát­szott, hogy az. emberek mi­előbb új választásokat szeret­nének. • Az országgyűlési képvise­lő-választásokat, teljesen természetes módon, a pár­tok vetélkedőjének tartják. Egy városi vagy települési önkormányzat és polgárme­ster megválasztását már nem ennyire. Ez esetekben elsősorban már nem párt­hovatartozás szerint kellene gondolkodni - vélekednek sokan -, hanem a település­érdek, a képesség, a felké­szültség, a rálátás szem­pontjait kellene figyelembe venni. Olyan emberekre lenne szükség, akik a váro­sok, a községek lakóiért a legtöbbet akarnak és tud­nak tenni. A kérdés az, vajon képesek-e felülemel­kedni a pártok a helyi vá­lasztáson saját érdekeiken, vagy annak van realitása, hogy meg kell mozgatni a civil szervezeteket, több le­hetőséget kell adni számuk­ra ahhoz, hogy beleszólhas­sanak a választási küzde­lembe. A hétköznapi embe­rek életében sokkal jelen­tősebbnek tűnik: a telepü­lésen milyen önkormányzat születik, mert az sokkal in­kább a saját bőrükre megy. G. J. - Én nem tartanám rossznak, ha a polgári kezde­ményezések is egyfajta koalí­cióban, blokkban indulnának a választásokon. Egy faluban, vagy kisebb városban a viszo­nyok ugyanis jól átláthatóak. Talán 4-5 év múlva találko­zunk ilyen alulról jövő, hiteles civil kezdeményezéssel is. Amelyik párt túlságosan párto­san lépett fel akár a programjá­val, akár a jelöltjeivel az or­szággyűlési képviselő-válasz­tásokon, az el is vérzett. Ko­molyan kellene venni, ami most történik Közép-Európá­ban, Nyugat-Európában, mert nálunk még most éljük a többpártrendszer megerősödésének időszakát. A pártoknak szerényebbeknek kellene lenniük, és jobban fi­gyelni és a civil szférára. Re­mélem, hogy az emberek ezt a választást magukénak érzik, és nem az ismeretlenségből elő­bukkanó személyekre szavaz­nak majd, hanem azok közül választanak, akik az elmúlt négy év alatt már „megmutat­ták" magukat. R. A. - Bármennyire is fur­csának tűnik, a Géczi képvise­lőtársam által elmondottakkal maximálisan egyetértek. A pártok 'valóban kicsit lúl­játsszák magukat, de meggyő­ződésem - ismerve a költség­vetés irányszámait hogy nagy szükség van egy keresz­tény szociális irányzatra, mert az tud legközelebb kerülni az emberekhez és az tud legtöbbet segíteni. Ez nem biztos, hogy konzervativizmust jelent, in­kább segítséget, hogy átvészel­jük ezt az időszakot. A polgár­mesterek, illetve képviselők megválasztásáról már szóltunk, ezzel kapcsolatban azonban hangsúlyozni szeretném, hogy a képviselő-testületi üléseken derül majd ki sok minden. Az például, hogy a polgármester, habitusánál fogva esetleg nem fér össze a testülettel. Ezért be­levették a törvénymódosításba, hogy a képviselő-testület föl­oszlathatja saját magát, sőt: a képviselő-testület bármelyik többségi határozatával bíróság­hoz fordulhat jogsértés észlelé­se esetén. Ez azt jelenti - és itt ezt szeretném kiemelni -, hogy egyik oldalról megadjuk a pol­gármester legitimitását azzal, hogy a lakosság választja, má­sik oldalról viszont a legitimi­tását ezekkel az új szankciók­kal esetleg ellenkező irányba tudjuk fordítani. Ha a párt va­lóban törődni akar a település­sel, akkor olyan jelölteket talál, akiknél nem a pártkatonaság és a párthűség az első. A törvény­ben nem kényszerithetjük a te­lepüléseket arra, hogy pártpoli­tikát „csináljanak", az ugyanis deformálja a választási szerke­zetet, ebben viszont nem érde­keltek a polgárok. A választá­sok vonatkozásában, hogy hol, milyen erős a civil szervezet, azt bízzuk a település polgárai­ra. El tudom képzelni, hogy ez­zel is egy elemi települési ér­dek jelenik meg, hiszen az or­szág lakosságának csak elenyé­sző kisebbsége párttag. Mind­egy, hogy melyik párthoz tar­tozik a jelölt, de ha a lakosság bízik benne, akkor megkérik, vállalja annak a településnek a vezetését. A település polgárai viszont rendkfvüli módon meg fogják büntetni azokat a párto­kat, amelyek nem képviselik a település érdekeit. Nem érzem, hogy egy települési válasz­táson úgy kell elkülönülni, ahogy a koalíció elkülönül. N. J. - A szegedi szocialista párt óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy a szocialista libe­rális értékeket elfogadó, de pártonkívüli polgármester-je­löltet próbáljon keresni, olyat, akit elfogadnak a jelenleg el­lenzékbe szorultak is. Meggyő­ződésem, hogy akármi lesz a választások eredménye a nagy­városokban, a polgármester és az alpolgármester személye le fogja képezni a kormányt és az ellenzéki pártokat. Annak ide­jén, amikor az országgyűlési képviselők és a polgármesterek összeférhetetlenségéről szóló törvényről vitáztunk, magam is úgy láttam, hogy ez a két funk­ció együtt nem tölthető be. Az utóbbi idők tapasztalata alap­ján viszont egyértelműen elő­nyösnek látom, ha egy polgár­mester egyben országgyűlési képviselő is, hiszen ezzel lehe­tősége van a lehető legjobb ér­telemben vett lobbyzásra az adott település érdekében. K. K. - Egy kérdésem van: miért így változtatták meg a tör­vényt, hiszen ez inkább elő­segíti, mint csökkenti a pártoso­dást. Gyakorlatilag ez azt is je­lenti, tudomásul kell venni, hogy (Folytatás a 7. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents