Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-11 / 238. szám

KEDD, 1994. OKT. 11. KULTÚRA 7 ÚR • * m V : IPR V /V 'FFJAFE iu A W AILÉP^CMK"' Ém NBF 1 'V ^ 1 Egri jános Lora Szafran • Szegedi Jazz Napok '94 Muzsika, ami jó a szívnek és a fülnek John Surman • Csütörtökön teljes teltház előtt két helyi együttes, a Hot Jazz Szeged és a Murányi Ákos (szaxofon) vezette Vol­vox Globátor lépett az Ifjúsági Ház színpadára. Előbbiek a main stream, utóbbiak pedig a keményebb, hangosabb latinos beütésű jazz-rock. fúziós zenét kultiválták. Pénteken a tradi­cionális jazz mfvelői szóra­koztatták a publikumot. A Szekszárdi Jazz Quartet óra­műszerű pontossággal és rend­kívül laza, finom swinges lük­tetéssel muzsikált együtt. Az együttes végig fegyelmezetten és mégis kellő jazz-inspiráció­val szólaltatta meg a szólamo­kat. „Szmokingos jazz" - rövi­den (gy jellemezhető a szek­szárdi csapat muzsikája. A New Presentation (PL) zene­kar, élén a kitűnő hangú len­gyel jazz királynővel. Lora Szafrannal a hard bopra jel­lemző zaklatott, feszült, tem­pós zenét játszott. Lora profi scattelése mellett. Piotr Woj­tasik (trombita) és Adam Bu­czek (dob) éles hangsúlyokkal megtűzdelt ritmusai nyújtottak élvezetet. A lengyelek igazi jazzhangulatot teremtettek, a közönség nem győzött tapsolni és füttyöngetni egy-egy szóló után. Ráadásként a jazz egyik legnépszerűbb modern stan­dard-darabját, Thelonious Monk „Round About Mid­night" című számát játszották. A DiLiddo-Ziawinski gitár­duó (USA), nem csak az én vé­leményem szerint, az idei jazz napok leggyengébb csapata volt. A dél-floridai zenészek rendkívül haloványan muzsi­káltak. Ziawinski basszusgitá­ros például inkább a show-ra, mint a zenére fektette a hang­súlyt. A szimpatikus, idősebb zenészekből álló pozsonyi T+R Band, Peter Lipa (éne­kes) vezetésével profi swing és dixieland muzsikával szóra­koztatta a nagyérdeműt. A pén­tek éjféli JATE Klubbéli jam sessionon a Kőszegi Imre Trió által játszott sodró lendü­letű, hard bop stílusú muzsi­kálásba többen beszálltak a jazz napok résztvevői közül ­lengyelek, horvátok, finnek. A zenészek és a szép számú kö­zönség hajnal 4 óráig lelte ötöméi a közös muzsikálásban. A szombat estét a modern main stream irányvonalát követő, fiatal és rendkívül tehetséges zenészekből álló csapat, az Oláh Kálmán Sextett nyitotta meg. Az együttes - melyből kiemelkedett virtuóz hangszer­tudásával a huszonnégy (!) éves zeneszerző-zongorista Oláh Kálmán és a nagybőgős Egri János - végig nagy tűzű, nagy erejű jazz-zenét játszott. A finn Niklas Winter Quartet szabadabb felfogású zenében „utazott". Bátor asszociációik­ban maximálisan támogatták egymást a muzsikusok. Tane Kannisto levegős szaxofon­játékával pedig olyat mutatott, amit hazai jazzrajongó ritkán hall koncerten. A horvátorszá­gi Nestorovic (szaxofon)­Glodie (zongora) duó tiszta, pontos és kellemes kamaramu­zsikája szinte elringatta a kö­zönséget. A szomorúsággal-és fájdalommal átitatott muszlim. és szerb népdalfeldolgozásaik pedig könnyeket csaltak az ember szemébe. Veljko Glo­dic zseniális módon és tech­nikával „hozta" bal kezével a basszust a zongorán, A német Christopher Dell Trió dina­mikus! magával ragadó zenéje, és a névadó virtuóz vibrafon­játéka egyik ámulatból ejtette a másikba a szegedi közönséget. Christopher Dell úgy élt a színpadon, olyan elánnal hul­lámzott a hangszere felett, mint senki más ezen a fesztiválon. A fiatalokból álló, hattagú francia Black Markét nevű zenakar latinos beütésű, finom szaxofon és percussion-jellegű szólókkal tűzdelt jazz-rockkal szórakoztatta a publikumot. Vasárnap három világsztár ­Szakcsi Lakatos Béla, John Surman és Karin Krog - lé­pett az Ifjúsági Ház színpadára. Szakcsi ezen az estén nem csak a modern klasszikus zenét ötvözte zseniálisan a jazzel, népdalfeldolgozásai - a „Gó­lya, gólya, gilice" és a „A csi­„Az élet maga is jazz-zene és ritpius, mert a szíved az egyforma négyet üti. Ha már nem egyformán üt, akkor be­teg vagy" - mondta Paul Whiteman amerikai jazzmu­zsikus. A Szegedi Jazz Napok '94 néhány résztvevőjétől megkérdeztük: • Önnek mit jelent a jazz? Oláh Kálmán (zongora): Nekem a jazz a munkám és a hobbim is egyben. Ha nem zenélek, akkor zenét hallga­tok. A lényeg, hogy az ember intenzíven foglalkozzon a jazz-zel. Pasi Lyysaart (finn nagy­bőgős): Egyfajta gondolko­dásmódot. Észrevettem ma­gamon, hogy már úgy gon­dolkodom, ahogy játszom. Tane Kannisto (finn sza­tári hegyek alatt" ctmű népda­lok - is élményszámba mentek. Szakcsi azt nyilatkozta egy­szer. hogy „aki engem szeret, az érzelmekért szeret". Nos, vasárnap nagyon lehetett sze­retni ezt a rendkívül szerény és szimpatikus jazzmuzsikust. Az angol-norvég Surman-Krog duó rendkívül sokszínű kamar­zenéje megosztotta a közönsé­get. Nem mindenkinek tetszett ugyanis az egykor volt bariton­szaxofonos free zenész mos­tani, visszafogott muzsikája. Műsorukban a skót és norvég népzenétől kezdve, a szinteti­/.átoros népdal, illetve komoly­zenei feldolgozáson át, a kü­lönböző jazztémákig és scatte­lésig minden szerepelt. „ Keresem a tiszta forrást" John Surmant pályája során kétszer választották a világ legjobb baritonszaxofonosának a Melody Maker olvasói. Ját­szott többek között Elvin Jo­nesszal. Paul Bleyjel. John McLaughlinnal. Mike Osborn­eval és Dave Hollanddel. Karin Krog többször elnyerte az el­múlt tizenöt évben „a világ legjobb jazz énekesnője" címet (Down Beat). John Surman­nal a koncert után beszélget­tünk az öltözőben. • Gazdag repertoárral ér­keztek Szegedre. Volt a mű­sorukban skót és norvég népdal, népdalfeldolgozás, mejlitatív muzsika, jazz­téma, ,Jjordos festői kép". Önök hogyan határoznák xofonos): Érzelmeket és energiát. Mindig keresem az életben az újabbnál újabb dolgokat. Szerintem a jazz­nek olyan természetes vala­minek kell lennie, ami egy­aránt jó a szívnek és a fülnek. Lora Szafran (lengyel énekesnő): Nem tudom, mi az a jazz! Annyian kérdezték már ezt tőlem, s nekik sem tudtam mit mondani. Én a jazzt egyszerűen szeretem és éneklem. Ennyi. Leif Nordanberg (finn dobos): Tudni kell, hogy van egy ezer négyzetméteres kis szigetem otthon. Nekem a tenger és a horgászat mellett meg, milyen műfajú zene az, amit játszottak? - Ez a kollektivizmus. Ezt egyébként ebben a pillanatban találtam ki. (Nevet.) Úgy gon­dolom, hogy most a világzene mindannyiunk számára nyitva áll, a határok többé nem fonto­sak. A zenei nyelven belül sza­badon sétálhatunk ide-oda... akkor miért ne tennénk? • Mr. Surman, ön kulcs­szerepet játszott az európai jazz hetvenes-nyolcvanas évekbeli robbanásszerű fej­lődésében. Kitágította a Ha­gyományos jazz konzervá­lódott határait. Véleménye szerint, lesz-e a zenében va­lamilyen forradalmi válto­zás a közeljövőben? Mond­juk az ezredvégig. - A határokat, a korlátokat nem egyedül törtem át. Ott volt például John Cage és John Coltrane is, és rajtuk kívül még sokan mások, akik már a hat­vanas évek elején szélesre tár­ták a jazz kapuit. Sajnos, kez­deményezésük leült egy kicsit a hetvenes évek közepén. Né­hány zenésztársammal ­visszanyúlva a gyökerekhez ­a hetvenes években kezdtem összeszedni azokat a dolgokat, amelyeket az előbb említett muzsikusok alkottak, s ami után kutattak. Ma ugyanezt csi­nálom: keresem a tiszta forrást, az ősi gyökereket. • Ha három jelzővel illet­hetném személyét és művé­szetét, akkor azok a követ­kezők lennének: erőteljes, találékony és újító szellemi­a jazz a legfontosabb az éle­temben. Sasa Nestorovic (horvát szaxofonos): A jazz elenged­hetetlen része kreatív szemé­lyiségemnek. Veljko Glodic (horvát zongorista): Én ugyanúgy játszom klasszikus zenét, mint jazzt. Míg a komolyze­nében alárendelem magam a zeneszerzőnek, addig a jazz­ban szabadon tudom kifejezni magam. Niklas Winter (finn gitá­ros): Nekem nem csak a jazz, de más zene is nagyon fontos. Bármilyen zenét szívesen meghallgatok, de csak a jazz­ség. Úgy érzem, hogy zené­jében mindent megvalósí­tott, amit csak elgondolt. Nem ijeszti-e meg néha ez a szabadság? - Ez engem nemhogy meg­ijeszt, inkább felszabadít! A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években sokkal inkább görcsö­sebb voltam. Akkor úgy érez­tem ugyanis, hogy avant­gardenak kell lennem. Mára ez elmúlt. Most már tudom, hogy nem avantgardenak kell len­nem. hanem inkább kifejezni önmagamat, az érzéseimet. Jazz napi portré Egri János (nagybőgős) nyolc éves korától tanult hege­dülni. Tizenhat évesen váltott hangszert. Magát rendhagyó esetnek tartja a jazz világában. Ennek oka: nem végzett ja/.z­konzervatóriumot. Szerinte Isten ajándéka, ha egy fiatal­ember egyszerre találja meg mind hangszerben, mind mű­fajban azt. ami rendkívüli mó­don érdekli és leköti. Nála ez a bőgő volt és a jazz. Olyan mes­terei voltak, mint Boros József. Sellei Gyula. Berkes Balázs és Füsti Balogh Gábor. Olyan jazzmuzsikusokkal zenél együtt, mint Babos Gyula. Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre vagy Binder Károly. Frank Zappat is kísérte, amikor az Budapesten járt. Erre na­gyon büszke. Szerinte Magyar­országon haldoklik a jazz-ze­ne. Amikor a megszüntetett Merlin Jazz Klubról mesél, na­gyon szomorú. Egri János még csak 28 éves. Óriási tehetség. A szöveget írta: Szabó C. Szilárd A fotókat készttette: Révész Róbert zel tudom kifejezni önma­gam. Christopher Dell (német vibrafonos): Mindent! A jazz-zel nem csak önmagamat valósttom meg a színpadon, de a legbensőbb érzéseimet is csak ezzel tudom kifejezni. Egri János (nagybőgős): Az életem! Hulin István (zongorista; polgári foglalkozását tekintve traumatológus főorvos): A jazz olyan, mint egy krónikus betegség, ami csak a halállal ér véget. Ha az ember bele­kóstol ebbe a műfajba, akkor soha többé nem tudja abba­hagyni. Nekem, aki délelőtt operálok, különösen nagy szükségem van a jazzre. Tel­jes ellazulást, kikapcsolódást jelent. Ha azt mondom: jazz - körkérdés -

Next

/
Thumbnails
Contents