Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-08 / 236. szám

SZOMBAT, 1994. OKT. 8. (VÁRKERT; A „Szeged" című várostörténeti folyóirat februári számában jelent meg „Egy közmegbecsülésnek örvendő szegedi építész" címmel Kopasz István (1869-1913) életéről és munkásságáról szóló írásom. A cikk foglalkozik Kopasz István beregszászi tevékenységével, s élete egyik fő munkájával, a beregszászi törvényszék (1908-1909) építésével is. Kopasz István a Felső Építőipari Iskolát (ma Ybl Miklós Műszaki Főiskola) végzett építőmester 1908ban vette el feleségül Szeles Olgát, Szeles Elek szegedi táblabíró leányát. Ók Kopasz Márta festő- és grafikusművész, címzetes főiskolai tanár szülei. A házasságkötés után a házaspár nyomban Beregszászra utazott, mert Kopasz Istvánt már várta ott a feladat: a beregszászi törvényszék építése. Ott is laktak az építkezés befejezéséig. Az Erdélyi és Kopasz cég egyik legnagyobb vállalkozása volt a beregszászi törvényszék építése. A jó hírű vállalat pályázaton nyerte el a megbízatást. Hozzájárulhatott a család régi ismeretsége is, hiszen Kopasz Istvánné Szeles Olgának az édesapja, Szeles Elek Sze—kerülése előtt (1894) és Ugocsa megyék királyi ügyésze volt. Az építkezést kiváló szervezőmunkával Kopasz István irányította, s maga mellé vette az építkezésnél János öccsét is, aki szintén a Felső Építőipari Iskolát végezte. A kétemeletes palota építéséhez nagy erőket kellett mozgósítani. Szegedről vitte a vállalat szakembergárdáját, sőt először még a segédmunkásokat is innen szerződtette. Az építkezéshez szükséges márványt dása alatt dr. WEKERLE SÁNDOR ministerelnök Dr. GÜNTHER ANTAL igazságügyminiszter, Dr. IMLING KONRÁD, Dr. MESKO LÁSZLÓ, Dr. TÖRY GUSZTÁV államtitkárok, berezeli BERCZELLY JENŐ V.b.t.t kir. ítélőtáblai elnök és SZÉP GÉZA kir. törvényszéki elnök idejében." • S a Szeged folyóirat cikkének élete Beregszászban folytatódott. A Beregi Hírlap 1994. augusztus 13-i számában Füzesi Magda „Emlékek, kőbe vésve" című írásában hosszú részletet közöl a szegedi cikkből és közli a két emléktábla fotóját. Füzesi cikkéből megtudhatjuk, hogy a beregszászi „városi tanács 1994. április 14-i ülésén a képviselőtestület határozatot hozott arról, hogy a város tulajdonába vegye a Kossuth tér 6. szám alatti épületet... a tervek szerint a felújítás után az épületben kap majd helyet a Magyar Könyvtár és a Kárpátaljai Magyar Pedagógiai Főiskola". A cikk befejezése: „Reméljük, teljesül sok gyermek és szülő álma: ha nem is az idén, de jövőre birtokukba vehetik a törvényszék épületét a főiskolások. S talán az építész leányát, Kopasz Mártát is újra vendégül láthatjuk az avatóünnepségen. Bizonyára sok ismerettel gazdagíthatna bennünket a találkozás". A cikk megérkezése után Kopasz Márta művésznő első reagálása: „Milyen jó lenne, ha a 121 éves szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testvérkapcsolatot alakítana ki a beregszászi tanárképző főiskolával". Laczó Katalin A beregszászi törvényszék építése Adalékok Kopasz István munkásságához Máramarosról szállították Beregszászra. Kopasz István maga választotta ki a fekete-fehér, rózsaszínű és szürke márványjömböket. A drága vasúti szállítás helyett a Szegedről már jól ismert ruszinokkal szállíttatta le tutajjal Tiszabecsig, onnan lovas kocsival Beregszászra. Ezek a szervezési ötletek csökkentették a költségeket, s lehetővé tették, hogy a szegedi szakmunkások is jobban keressenek. Hazatérésük után keresetükből családi házakat építettek maguknak Szegeden. A törvényszék francia barokk stílusban épült, a Louvre egyik homlokzatára emlékeztető épület lett. Rajta a felírás: KIR. TÖRVÉNYHÁZ. Kopasz Márta megőrizte az édesapjától maradt korabeli fotót, melyen rajta vannak azok, akik az építkezésen dolgoztak. (A kép eredetijét a Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta.) • 1925-ben elvitte Kopasz Mártát nagynénjének férje, Sipos József Szatmár megyei református esperes Beregszászra, hogy megnézzék a törvényszék épületét. Akkor látta a kapu alatt a vörös márványtáblát, melyen édesapja neve is szerepelt. Szerettük volna közölni a márványtábla fotóját, ezért Kopasz Márta írt Dalmay Árpádnak, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség ügyvezető elnökének (Kopasz Márta kisgrafika-gyűjtőként ismerte meg, személyesen még nem találkoztak), s kérte, nézze meg, hogy megvan-e még a tábla, s ha igen, fényképeztesse le. Dalmay 1994. január 27-én válaszolt, hogy „a vörösmárvány tábla a helyén van". A fényképeztetés azonban hosszabb ideig tartott, mert - mint Dalmay leveleiből és a Magyar Televízió „Árnyékból Beregszász" című műsorából (1994. aug. 1.) megtudtuk, az épület a nyolc és fél évtized alatt több funkcióváltozáson ment keresztül. Királyi törvényházból laktanya, majd katonai üzem lett, a bejárati részt főleg raktárnak használták, a táblákat letakarták. A Kopasz Istvánról szóló cikk a Szeged februári számában megjelent, s Kopasz Márta megküldte Dalmay Árpádnak. „Örömmel és meglepetéssel olvastam, hogy a Kopasz családnak mennyi köze van az egykori Bereg megyéhez és Beregszászhoz, továbbá a hozzánk közeli Milotához és Turistvándihoz. De jó lenne kideríteni, hogy melyik Beregszászon a Halász-ház!" - írta Dalmay Árpád. (A Halász- és a Kenéz-házra melyeket szintén Kopasz István épített Beregszászon - Bátyai Jenő hívta fel a figyelmemet.) A fotók a márványtáblákról azóta megérkeztek. Az egyik felírása: „Építették: JABLONSZKY FERENC műépítész tervei szerint és művészetével HORVÁTH ÁRPÁD kir. műszaki tanácsos ellenőrzése mellett KOPASZ ISTVÁN és KOPASZ JÁNOS építő mesterek és ERDÉLYI ISTVÁN mérnök 1908-1909 évben." A másikon ezt olvashatjuk: „Épült: I. FERENCZ JÓ ZSEF apostoli király uralkoFrancia barokk stílusban épült, a Louvre egyik homlokzatára emlékeztető épület lett A L'Orealtól a jezsuita rendig A Sátán marketingje - Berlinben születtem, 1945-ben, édesanyám német, édesapám magyar volt, magyart tanulni mégis csak 1950 után kezdtem, amikor apámat hazarendelték a berlini követségről. Aztán 1956-ban, a forradalom hatása alatt lettem igazán magyar. 1962-ben elég kalandos körülmények között az egész család kint maradt Nyugat-Belinben, az ottani magyar gimnáziumban is érettségiztem le. Ezután a Loewen-i Katolikus Egyetemen* üzemgazdaságot tanultam; újságíró szerettem volna lenni, de apám kívánsága volt, hogy közgazdaságtant hallgassak. Megszerettem, főleg a marketingre és a nemzetközi pénzügyekre specializáltam magam. Loewenben szabály volt, hogy ha doktorálni akarok, akkor még két évet külföldön tanulnom keli. Szerettem volna nagynevű cégnél dolgozni, így kerültem a Fontainebleau-i európai vezetőképző intézethez, majd innen a francia kozmetikai iparba. A L'Oreal-nál több mint tíz évet dolgoztam, mint menedzser... - Elég távol van a jezsuita rendtől... - Hát igen, most a nők illatosítása helyett az életszentség illatával foglalkozom, úgyhogy szakmában maradtam, ha úgy tetszik. 1968-ban egy Chartres-i zarándoklaton éreztem meg az elhivatottságot, de akkor még úgy gondoltam, hadd érlelődjék a dolog. Ez az erős istenélmény idővel egyre erősödött, mígnem a Jóisten küldött egy figyelmeztetést egy autóbaleset formájában: az autóm darabokra tört, én azonban minden karcolás nélkül megUlrich Kissrol az első információm az volt, hogy világjáró jezsuita. A második: több mint tíz évig a világhírű francia kozmetikai cég, a L'Oreal menedzserigazgatójaként dolgozott. Ha ez még nem elég figyelemfelkeltő, fme múlt héten a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének székházában tartott előadásának témája: szekták, sátánizmus. A közgazdasági végzettségű szerzetes jelenleg a jezsuita rend magyar provinciájának pénzügyi tanácsadója. úsztam. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogy az élet értelme nem az, hogy évente 24-től 34 százalékig emeljem a parfümök és ajakrúzsok forgalmát, mégis még két évig úgy voltam, mint Jónás: menekültem nyugat felé. - Szegedi előadásán olyan témával foglalkozott, mely évtizedek óta izgatja a közvéleményt: szekták, sátánizmus. Hogyan került kapcsolatba ezzel? - Párizsban kezdődött 1968-ban. Párizsról tudni kell, hogy az egyik fővárosa mindenfajta ezoterikus tanoknak: ott druidáktól kezdve spirituálisokig minden van. 1968 nemcsak a diákforradalom ideje volt, hanem ekkor törtek felszínre az addig lappangó new age és az ezoterikus mozgalmak is. Emlékszem, épp a chartres-i zarándokútról jöttem haza, a 68-as forradalom napja volt, Párizs már égett, és az egyik szlogen így szólt: Imagination á pouvoire!, vagyis A képzelőerőt hatalomra!. Ez pontosan a new age jelszava. - Sokan úgy tartják, a különböző szektamozgalmak az Egyesült Államokból indultak igazán. - Amerika szabályos marketing módszerekkel „piacra dobta" az ezoterikus tanokat, de a szellemi előfutárok mind Franciaországban, Svájcban vagy Angliában éltek. Azokban az időkben minden ilyen olvasmányt átnéztem: öt-hatszáz kötetes könyvtáram volt ezekből a témákból, mostani nagy bánatomra azonban a jezsuita rendbe lépésemkor az egészet eladtam. - Ez az egész ezoterizmus eléggé elvontnak tűnik a hétköznapi olvasónak. - Hadd mondjak el egy esetet. Amikor a L'Oreal-nál dolgoztam, egy szép napon az orrom elé helyeztek egy olasz származású főnököt. Nekem volt egy parfümnévtervem: Paradis, vagyis Paradicsom. A nevet nemzetközileg is levédtük, különböző parfümöket terveztek számomra hozzá, tervezték a csomagolást is. Minden haladt előre, amikor kaptunk egy több száz oldalas tanulmányt Olaszországból, ahol ő volt igazgató: hogy a név nem jó, olasz földön eladhatatlan a vallási konnotációk miatt. Egész szociológiai felmérést csináltatott, hogy megfúrja. Addig erőszakoskodott, míg a Paradis-t lefújták. Találtam egy másik nevet, egy virágét: Lombroza. Ezt is megfúrta, azzal hogy hasonlít egy más termék nevéhez. Végül meguntam ezt a furcsa játékot és megkérdeztem: Enrico, te minek hívnád a parfümöt? Azt mondta: Lillit. Kérdem, mi az? Mondja, ez egy ezoterikus fogalom. Nem volt már idő piacra dobni ezt a marhaságot, de később föltűnt, hogy sorra alakította át a parfümjeim neveit. A Magiéból Magic Noire-t, Fekete Mágiát csinált. A Dracar-ból Dracar Noire-t. Kezdett gyanús lenni a dolog és egy igazgatói ülésen szembeszálltam vele, mondván, az ördöggel nem jó egy tálból cseresznyézni. Nem tréfálok: az ülés alatt halálsápadtan belépett a vezérigazgató és közölte, hogy leszakadt az új garázs betonteteje, rá az igazgatók autóira, s ha fél perccel később lép ki, őt is agyonütötte volna. Mindenesetre évek múltán, miközben egy szektás könyvet kerestem, megláttam a polcon a címet: Lillit. Belelapoztam és rájöttem, hogy az ezoterikus irodalomban elterjedt névről van szó, a Sátán nemzőjét hívták így. A gnosztikus irodalom legendáiban Lillit az egyetlen női ördög. - Magyarországon a sátánizmus követőiről nem az a kép él, hogy vezető pozícióban lévő emberek lennének a hívei... - Mindenkinek ajánlom, hogy nézze újra Román Polanski híres filmjét a Sharon Tate-gyilkosságról. Én az újsághíreket óvatosan kezelem, de tény, hogy az amerikai színésznőt és társaságát bestiálisán megölték, Tate-nek felvágták a hasát, kivették a magzatát. Az az úr, aki abban a filmben a Sátán-nagymestert játssza, valóban az amerikai sátánista szektának a vezetője, aki Allister Cooley-nak a modern sátánizmus megalapítójának volt a titkára és munkatársa. Cooley másik titkára Rudolf Steiner volt, a teozófia atyja, másik munkatársa pedig Habald, a Scientology „Egyház" alapítója. Érdekes kis társaság, nem? Ha azt látom, hogy a különböző szekták és mozgalmak mögött sátánisták húzódnak meg, és Mr. Cooley, aki önmagát a 666-os szörnynek mondta az Apokalipszis által, hihetetlenül intelligens ember volt, azt^kell mondanom, hogy a sátánizmus nemcsak a tanulatlan emberek körében van jelen. Persze meg kell különböztetni a luciferiánusokat, akik a sátánt Jahve fényhozó ellenisteneként imádják, míg a sátánisták ezt kifejezetten Sátán gonoszságának tudatában teszik. Nyilvánvaló, hogy különböző társadalmi rétegeket érint, és a rituális perverz formája, a feketemisézés a legismertebb, de vannak szabálytalannak mondott - szervezett - ezoterikus formák is. Mellesleg Magyarországon járva végignéztem a budapesti aluljárók ponyvakínálatát: a könyvek kétharmad része new age és spirituális irodalom. Sajnos rengeteg az üzleti fogás benne és hiányzanak a kiadványok, amelyek kimondják, szélhámossággal állunk szemben. Panek József