Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-07 / 209. szám

SZERDA, 1994. SZEPT. 7. BELÜGYEINK 3 Fotó: Schmidt Andrea • VMSZ-bemutatkozás Szegeden Egységben volna az erő ••• A délvidéki magyarok immár két érdekvédelmi szervezete közül tegnap este a Vajdasági Magyar Szövetség mutatkozott be Szegeden, a Bolyai utcai kisebbségi székházban. Az összejövetelen a VMSZ részéről jelen volt Dudás Károly, szabadkai újságíró, a Szabad Hét Nap főszerkesztője, dr. Huszágh Endre, becsei polgármester, Egeressy Sándor topolyai politológus és Bacskulin István, Magyarkanizsa polgármestere. Mindannyian jelentős tisztségeket töltenek be az új érdekvédelmi szervezetben. A délvidéki vendégek beszámolójukban mindenekelőtt arra tértek ki, hogy voltaképpen miért is szakadt ketté a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Pontos és határozott választ azonban sem a bevezető felszólalásokban, sem a későbbiek során nem adtak a kérdésre. Az egyértelművé vált, s ezt nem is titkolták, hogy érdekellentétek merültek fel a VMDK vezetésében, s ez először az április végi zentai tisztújító közgyűlésen került igazán nyilvánosságra. Hogy most hol tartanak, s miként megy az élet tovább, arra nem kaptunk választ. Beismerték, hogy az elválás elég gyorsan jött és még nem sikerült kialakítani az új érdekvédelmi közösség profilját, ám, tekintettel, hogy a VMSZ szellemi fölényben van a VMDK-val szemben, nem okoz gondot sem a politikai, sem a gazdasági, vagy a kulturális koncepció kidolgozása. A vitában felszólalók elsősorban annak az elkeseredésüknek és aggodalmuknak adtak hangot, hogy a vajdasági magyarság megosztottsága leginkább a szocialista párti uralkodó gárdának és a szélsőséges nacionalistáknak használ. Éppen ezért, hangzott el a közönség részéről a kérés, ne a széthúzásra, hanem az összetartásra és a magyarság érdekeinek méltó képviseletére törekedjenek - a VMSZ-ben és a VMDK-ban is.... k.f. Elutasított Békesi-javaslatok (Folytatás az 1. oldalról.) a Pénzügyminisztérium által előterjesztett első variáció szerint a jövőben a nyugdíjakat nem a nettó keresetnövekedéshez, hanem az éves inflációhoz viszonyítva emelnék. Ennek értelmében a nyugdíjasok a 8 százalékos emelést idén két hónapra visszamenőleg kapták volna meg, jövőre viszont a 12-13 százalékra tervezett nettó keresetnövekedéshez viszonyítva mintegy 5-7 százalékos pluszjövedelemre tehetnének szert. Az önkormányzat nem tekintette tárgyalási alapnak ezt a javaslatot. Legfőbb érvük az, hogy e variáció törvénymódosítást igényelne. A másik javaslat értelmében novemberben két hónapra visszamenőleg fizetnék ki az emelést, a fennmaradó részt pedig január, vagy február folyamán kapnák meg a nyugdíjasok. A testület ezt a megoldást is elutasította. Mint Mészáros Tamás elmondta: a szakmai-gazdasági kifogások mellett az is szerepet játszott, hogy a közeljövő áremelései — a 12 ezer 600 forintos átlagnyugdíjat figyelembe véve nyilvánvalóan ezt a réteget érintik a legsúlyosabban. Az önkormányzat elnöke a nyugdíjbiztosító költségvetéséről szólva kifejtette: igyekezetük arra irányul, hogy kintlévőségeikből legalább 5,6 milliárd forintot behajtsanak. Igényt tartanak annak a mintegy 100 milliárdos vagyonnak a hozamára is, amelyet 1993-ban kellett volna megkapniuk. Ez 8,9 milliárdos bevételt jelentene számukra, de a hiány így is mintegy 9,5 milliárd forint lenne. Harsányi László, a Népjóléti Minisztérium államtitkára elmondta, hogy folytatódik az alku az önkormányzat és a kormány között. Véleménye szerint az a legvalószínűbb, hogy köztes kommpromisszum születik. E szerint a nyugdíjasok ugyan nem kapnák meg egyszerre a pénzüket, de a novemberi visszamenőleges emelés nem kettő, hanem három, esetleg négy hónapra terjedne ki. • Az állami, az alapítványi és az egyéb támogatási formák rendszerét átláthatóvá kell tenni és összehangolni, mert a szűkülő anyagi források közepette fontos a párhuzamosságok kiküszöbölése mondta Radó Péter, a művelődési tárca Szigorúan rangsorolt pályázatok Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetője a határon túli ösztöndíj-tanács ülése után. Hozzátette: az új kormányzat nem tervez visszalépést a határon túli magyarok oktatási és kulturális támogatásában, de szigorúbban rangsorolják majd az ösztöndíj-kérelmeket, a pályázatokat. TjN lyan nehéz erről nyugodtan beszélni, vitatkozni pedig lLJ végképp, mondja ismerősöm, aki igen nagy fontosságú témához szól hozzá egy prominens testület ülésén. Nem is kérdem tőle, hogy: miért, mert a válaszban úgyis a „másik fél" izgágaságáról, elutasító magatartásáról, összeférhetetlenségéről hallanék. Elgondolkodom a dolgon. Voltaképpen mi már allapállásban felveszünk egy bizalmatlan, előítéletekkel terhelt, kissé ellenséges pózt és így próbálunk eszmecserét folytatni. S azután csodálkozunk, hogy az indulatoktól feszülő megnyilatkozásunkra a partner, a beszélgetőtárs esetleg visszafelesel... f Nos, e bevezető sorok arra szolgáltak, hogy elmondjam: az elmúlt napokban, hetekben alkalmam volt több olyan rendezvényen részt venni, ahol a fentiek a gyakorlatban is érvényesültek. Mert mivel magyarázható az, hogy a Szegedre látogató (egyik) pártelnök hívei és ellenfelei közötti egyre élesebbé váló mocskolódásnak csak a rendőri jelenlét vet véget? S mindez persze az utcán, világos nappal. Vagy az, hogy egy történelmi jelentőségű köztéri emlékmű felállítása kapcsán a város önkormányzati képviselői a vita hevében, de méginkább az azt követő „kommentárokban", csöppet sem kímélték egymást... I .Ne ne csak a politika szférájából vegyünk példákat. Az i J utcán is találunk bőven. A Mars téri trolimegállóban idős nénike igyekszik a járműre, maga előtt tolja alaposan megpakolt bevásárló szatyrát. Többszöri nekilendülésre sem sikerül felkapaszkodnia és csomagját feltennie a lépcsőre. Mögötte ketten-hárman álldogálnak. Segítség helyett azonban az egyik, középkorú férfi, megjegyzi: Ne erőlködjön, öreganyám! Menjen inkább taxival, arra nem kell felkapaszkodni... Szellemes. És elszomorító. Ez is, meg a politikusok kifütyülése, meg a képviselők gyakran öncélú, semmire sem szolgáló vádaskodása, meg a medencében elcsattanó pólós pofonok, meg az önkiszolgálóban a pénztár előtt állók ingerült megjegyzései, meg az, hogy „ha meglátom, csupa ideg leszek". A többiről ne is beszéljünk... eMMe^ Egy nap a honfoglalókkal Egy nap a honfoglalókkal címmel korismereti találkozót rendez az Őskultúra Alapítvány szeptember 9-11. között a hármashatár-hegyi repülőtéri katlanban. A célja, hogy bemutassa a nagyközönségnek a honfoglalás korát, másrészt, hogy lehetőséget teremtsen a korszakkal foglalkozó műkedvelők és szakemberek találkozására, eszmecseréjére. A korismereti rendezvény programja igen gazdag: a korabeli tárgyak, használati eszközök, korhű viseletek kiállítását kézműves bemutatók, harci játékok, állatbemutatók egészítik ki. A rendezők az ingyenes programra mintegy 50 ezer látogatót várnak. ff* yÚDDULBAU ÉPÍTKEZŐKNEK! - Hazai és olasz csempék, padlólapok nagy választékban, olcsó áron! - Bajai, Sofa, NK Hungária nyílászárók - Velux, Schindler tetőablakok Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022 Glatz és Bertelsmann Kétnapos tanácskozásra gyűlt össze kedden az'észak-rajnai Gütersloh városában 15 neves európai és amerikai tudós és politikus, hogy megvitassa a 199o-es évek második felének politikai kérdéseit. Magyarországot Glatz Ferenc akadémikus képviseli. A találkozót a Bertelsmann Alapítvány támogatja: Diákfilmszemle 94 Az Országos diákfilm- és videoszemle háromnapos rendezvénysorozatának Budapesten a Gazdagréti Közösségi Ház ad otthont szeptember 9-e és 1 l-e között. A fórum lehetőséget kíván biztosítani az ország bármely területén élő filmezéssel, illetőleg videózással foglalkozó 10-18 év közötti fiatalnak a bemutatkozásra, az első nyilvános megmérettetésre. Vezető borászok Kiosztották a XXIV. Országos Borverseny díjait kedden Budapesten, a Corvinum Palotában. Az esemény a keddtől vasárnapig tartó III. Budapesti Nemzetközi Borfesztivál része volt. Mint Sümegi József, a Szőlő-Bor Szövetség és Terméktanács elnöke ez alkalomból elmondta: az idei szüreten mintegy 4 millió hektoliter borra lehet számítani, bár a termés jó, kilátásait rontotta az elmúlt két hét esős időjárása. A várható mennyiségből mintegy 800-900 ezer hektolitert lehet majd exportálni, míg hazai fogyasztásra valamivel több mint 3 millió hektoliter jut. A borversenyen 343 bor vett részt. Közülük a zsűri 100-nak ítélt aranyérmet, 163 termelő ezüstérmet, 54 bronzérmet, 26 pedig oklevelet kapott. Sümegi József szerint jól szerepeltek a versenyen a villányi és az egri vörösborok, valamint az alföldi úgynevezett könnyű borok. A szakember külön is megemlítette, hogy az etyeki magántermelők rendkívül sok jó minőségű bort neveztek a vetélkedőre. • A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Szervezetének irodáját látó ember is nehezen találja meg. Lehet, a cím ismert - Bocskai utca 11. —, de a házon semmi sem jelzi, hogy ott valamilyen szervezet tevékenykedik. A jelzés hiánya csupán néhány napos, az elmúlt pénteken zúzták szét a bejárat fölé helyezett „cégtáblát". A megyei szervezet megyei titkárával, Suti Lajossal azonban nem e vandál pusztítás okán ültünk le beszélgetni, hanem annak apropóján, hogy ma tartják éves munkájukat értékelő taggyűlésüket gyengén látó embertársaink, akiknek életéről és nehézségeiről oly kevés szó esik mostanában. • Úgy vélem, az emberek közelítőleg sem tudnák megmondani, megyénkben hányan kényszerülnek a fehér botra, s hányan szorulnak ennek okán támogatásra? - Csongrád megyében közel 1600 vak, illetve gyengén látó ember él, közülük 879-en tagjai a megyei szervezetnek. Ennek a differenciának egyik oka, hogy 67 százalékos rokkantság alatt nem lehet tag A gyengén látók titkárához Suti Lajos a gyengén látó. A másik ok, hogy a havi 3500 forintos vakjáradékot nem kötik szervezeti tagsághoz. Jóllehet az évi 120 forintos tagsági díj nincs arányban azokkal a kedvezményekkel, amelyeket e csekély összeg befizetése ellenében kapnak tagjaink. Utazás esetén a vasúti jegy árának 10 százalékát kell csak fizetniük, a helyi tömegközlekedés ingyenes számukra, olcsón nyaralhatnak balatoni üdülőnkben, segítünk mindenfajta hivatalos ügyük intézésében. Nagy fájdalmunk viszont az, hogy a legfontosabb dologban, a munkahelyszerzésben, mind eredménytelenebbek kísérleteink. • S a munkahelyek megtartásában? - A létszámleépítések, a privatizáció alkalmával elsősorban és mindenki más előtt a vakot, a gyengén látót, a rokkantat küldik el a vállalatoktól, üzemektől, intézményektől. Példaként említem: az egyetemek telefonközpontjainak összevonásakor - az Universitas-központ kialakításakor öt gyengén látó telefonkezelőt menesztettek az egyetemről. Helyükre látó embereket vettek fel. Három, tanári diplomával rendelkező tagunk nem tud álláshoz jutni évek óta. Pillanatnyilag tíz munkahelyre lenne szükségünk ahhoz, hogy fiataljaink elhelyezkedhessenek. Természetesen tisztában vagyok azzal, mennyi a munkanélküliek száma Magyarországon, de amikor a munkahelybetöltésnél csak azért kerül hátrányba valaki, mert gyengén látó - s nem a képességeit, tudását veszik figyelembe -, akkor nem lehet a munkanélküliség mindenkit fenyegető rémével takarózni. • A központi támogatáson kívül milyen helyi anyagi segítségre számíthat szervezetük tagsága? - A Vakok Országos Szövetségén keresztül a Népjóléti Minisztérium évi 250 ezer forintot biztosít számunkra. Anyagi és egyéb segítséget nyújt a Fonalfeldolgozó Vállalat. A megyei közgyűlés hivatalától 20 ezer forintot kaptunk ebben az esztendőben. A Szeged városi önkormányzat még válaszra sem méltatta támogatást kérő levelünket. Még ama kérésünk megvalósítása érdekében sem tettek semmit, hogy a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyeken szereljenek fel hangos jelzőlámpákat. Makón és Kecskeméten ezt már régen megoldották. k. k.