Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-01 / 204. szám

8 KITEKINTŐ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994,-SZEPT. 1. „Belecsöppentem a Bodó Tóni-féle csapatba, így egészen közelről kellett néznem a szakmai dilettantizmust, a vezetői hozzá nem értést. Alig vártam, hogy elmenekülhessek a Tisza-parti stadionból." Megjelent a HDS & Délmadár legfrissebb száma! üi^ni B m Akiből kiölték az érzéseket D. Szabéék nem engedték el Kispestre Szarvason van meleg víz! Janikám, mi újság az SZVSE­stadionban? • Mintha mindent egyeztettem volna a Jóistennel... Kiszálltam a kocsiból, és még egyszer el­mormoltam magamban a hadi­tervet: óvatos léptekkel meg­közelítem a környék legkultu­ráltabb sörözőjét, majd az első svájcisapkás szarvasitól (azaz valamelyik potenciális szurko­lótól) megkérdezem, hogy sze­rinte hol bukkanok rá így dél­tájban Takóra, a labdarúgóra. Nos. ha hiszik, ha nem, a par­kolótól alig harmincnyolc mé­terre egy roppant ismerős figu­ra támasztotta a kempingkerék­párját. Igen, Takó Ferenc! Pataki és Verebes Gondolom, hiába bizonygat­nám, hogy nyomban kiült az arcára az öröm. Pedig tény, hogy „Taxinak" nagyon jól­esett a Délmagyarország és a HDS, tehát Szeged érdeklő­dése. • Feri, azt javaslom, sza­ladjunk végig a pályafutá­sodon, ha úgy tetszik, az életeden. - Amikor az óvodában egy pöttyös gumilabdával homlo­kon lőttem a... • Ugorjunk egyet, mond­juk a SZEOL tohorzójáig... - Már betöltöttem a tizen­egyet, amikor 1974-ben elő­ször merészkedtem cl Dobozi István előkészítős csoportjának az edzésére. Pista bá' nem kül­dött el, pedig azon a héten ren­geteg gyerek jelentkezett nála. Takó: Ha Szalai, vagy Kutasi hívna... Takó Ferenc valahogy eltűnt a szegediek szeme elől. Jó, jó, azt sokan tudják, hogy a fürtös fejű középpályás manapság épp Szarvason, az NB II-es csodacsapatban szorgoskodik, de a Kárász utcán, a Stefánián, vagy te­szem azt a Tiza-parti pályán nemigen látják őt a régi cimborák. Pedig „Taxi" itt nőtt föl és itt lett jegyzett fut­ballista. Vagy ezt már el is felejtette? • Híztoson megsajnált... - Ennél többről lehetett szó, hiszen a következő néhány év­ben a serdülő és az ifjúsági együttesben is stabil helyem volt. Szalai Istvánnak egyéb­ként a mai napig hálás vagyok azért, amit az ifi Il-ben adott nekem. • „Ozsinóról" egy dolgot nem tételezek fel: azt, hogy megtanított dekázni. - A játék szeretetét és a fe­gyelmet viszont mindenkor megkövetelte. Azt hiszem, tőle örököltem a fanatizmusomat. • És mit kaptál Pataki Ta­mástól? - Például az első NB l-es meccsemet. Tizennyolc múl­tam, amikor Tamás bácsi oda­vett a nagycsapathoz, és oly­kor-olykor be is vetett a közép­pályán. Pataki mesternek egyébként szenzációs megér­zései voltak. Ő rendelkezett a régi, rutinos edzők alaptulaj­Egy hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak bűnügyi történetekkel, hihetetlen sztorik­kal és - sok-sok sporttal! A tartalomból: Szegény milliárdosok... Az embercsempészettől a kábítózásig Létezik-e lélekvándorlás? Várszegit nem engedik Tápéra Miért nem ment Sándor Veszprémbe? Győri: Megint ütöttek egyet a sporton A Forrai lányok felnőttek... Keresse a boltokban és az újságárusoknál! donságával: tudott hatni az em­berekre. • Ilyesmit Verebes József­ről mondogattak hajdanán a focistái. - Nem kizárt, hogy Pataki ugyanazt csinálja, mint Vere­bes, csak éppen húsz-harminc százalékkal „gyengébb" ki­adásban. • 1983-ban már Kaszás Gábor keze alatt dolgozhat­tál. - Emlékszem, a SZEOL ki akart kölcsönözni a Dózsának, de én nem mentem át a Hunya­di térre. Méghozzá azért nem, mert Orosházi. Gruborovics, Kozma, Kun és persze Kaszás közelében akartam maradni Kiráz a hideg, valahányszor eszembe jut, hogy Gabi bá' már nincs közöttünk. Számom­ra egyértelműen ő volt „a csúcs". A szakmai tudása mindnyájunkat lenyűgözött. Nem véletlen, hogy az Újpes­tet, a Honvédot, a Győrt és a Vidit is megleckéztettük annak idején. Sándoríalvéig loholtak • Ne feledjük, hogy Ka­szással is kiestetek az első osztályból. - Tény, hogy a csúfos bú­csúhoz Gabi bácsi bakijai is kellettek. Túlhajtotta a csapa­tot. A Csongrádi sugárút végén nemegyszer leszállított ben­nünket a buszról, és loholhat­tunk Sándorfalváig... Máskor meg súlyzóval a kézben futot­tunk négy-ötezer métert, szó­val, hónapokon át hiányzott belőlünk a frissesség. • Jött a történelminek ne­vezhető fúzió, a Déléppel. - Nem vitás, hogy én éppen akkor, tehát 84/85-ben voltam életem legjobb formájában. A Kőhalmival, Mártonnal, Kán­tornál, Deákkal felálló SZEOL­Takó mondja Puskásnak és Váczinak: Mi lesz itt, srácok, „csoportszex"?! (Fotó: Gyenes Kálmán) DÉLÉP SE az őszt az NB II második helyén zárta. Ta­vasszal viszont én már a mező­túri katonacsapatért küzdöttem. Sajnos... • Mi az, hogy sajnos? Mi kifejezetten boldogok vol­tunk, amikor a legendás Zalaegerszegi Dózsa egy­egy győzelme után három nap szabadságot kaptunk! - Oké, elmesélem... A téli szünetben megkeresett a Hon­véd, de D. Szabó Árpád nem adott ki a kispestieknek. Ugye, így már érthető a szomorúsá­gom? Hiába beszéltem meg mindent Komorával, a szegedi vezetők megfosztottak a nagy lehetőségtől. Nem titkolom, emiatt még mindig orrolok D. Szabóékra. Leszerelésem után egyébként a Vasas akkori mes­tere, Kisteleki is szívesen elvitt volna Angyalföldre, ám a Sze­ged főnökei ezt az „ügyletet" is megfúrták... • Kénytelen-kelletlen visz­szatértél hát a Bogdánnal, l^honiczkyvel, Kovács Ga­bival, no meg Pataki Ta­mással megerősödött szege­di gárdába. így te is részese lehettél a '89-es osztályo­zónak. - Tudom, hogy mit akarsz kérdezni... Nos, én sem hiszem el Szabó Gyuláról, hogy szán­dékosan kezezett a Vasas elle­ni meccs utolsó percében. • „Bánatodban" mégis el­szerződtél Békéscsabára. - Csabán az első évem re­mekül sikerült, a másodikat vi­szont végigszenvedtem. Elsza­kadt a vádlim, és a kisebb-na­gyobb sérülések miatt összesen tán hat mérkőzésen szere­peltem... • 1991-ben aztán hazahú­zott a szíved. - Bárcsak az eszemre hall­gattam volna! Meg Pásztor Jó­z.sira, aki nagyon marasztalt. Eletem legnagyobb hibáját kö­vettem el, amikor visszajöttem Szegedre. Belecsöppentem a Bodó Tóni-féle „csapatba", így egészen közelről kellett néz­nem a szakmai dilettantizmust, a vezetői hozzá nem értést. Alig vártam, hogy elmenekül­hessek a Tisza-parti stadion­ból. • Szarvason minden úgy alakult, ahogyan szeretted volna? - Ebben a városban jól ér­zem magam. Itt megnyugtató az anyagi háttér, sőt még me­leg víz is van az öltözőben... • Szóval, a szegedi foci sorsa már nem is izgat? - Szomorú, de egyesek be­lőlem is kiölték az érzéseket. Szegeden inkább közepes tudá­sú idegenekre fordították a milliókat, ahelyett, hogy meg­fizették volna a helyi tehetsé­geket. '89-ben, amikor már hét éve „élt" a lakásigénylésem, végre szerettem volna hozzá­jutni egy otthonhoz. Kónya Sándor és Zádori Gyula vi­szont azt mondta, hogy „még nem vagyok rá jogosult". Bé­késcsabán persze azonnal hoz­zásegítettek egy lakáshoz, de igazából nem is ez az érde­kes... Hanem az, hogy miután elköltöztem, kaptam egy érte­sítést, hogy átvehetem a szege­di „kéró" kulcsait. Hál nem furcsa?... A Szeged FC nem téma • Ha néha-néha elláto­gatsz Szegedre, találkozol a régi játszótársakkal? - Hurgullyal, Tóth Janival, Takács Józsival, Kovács Ga­bival összejövünk egyszer­egyszer, de legfeljebb csak az SZVSE-ről csevegünk \ Sze­ged FC nálunk már nem éma. • Értsem úgy, hogv már senki és semmi nem sábít­hatna vissza a Tisza-parti stadionba? - Hát... ha esetleg egy Sza­lai vagy egy Kutasi hívna... Ér­tük, miattuk talán gondolkod­nék a dolgon. Még úgy is, hogy tudom: a gyerekek reme­kül érzik magukat Szarvason. • Mi lesz, ha egyszer abba­hagyod a futballt? - Ezen még ráérek töpren­geni. Szobafestő vagyok, de őszintén szólva már csal, akkor vennék ecsetet a kezembe, ha mondjuk az. édesanyám meg­kérne rá... • Azt azért 31 évesen már elárulhatod: ilyennek kép­zelted el a karrieredet? -•Nem. Úgy hiszem, nem volt elég szerencsém ehhez a játékhoz... Héthi J. Attila Női labdarugó OB1. Vidéki rangadót nyertek a Boszorkányok A női OB l-es labdarúgó ta­lálkozó vidéki rangadónak szá­mított, hiszen mindkét együttes kitűnő játékerőt képvisel. A győzelmet a szegedeiek szerez­ték meg, s ezzel bizonyították, hogy a Keleti csoport egyik legjobb csapatát alkotják. Az új bajnokságot ugyanis két csoportban - keleti és nyugati - bonyolítják le, s a végén mindkét csoportból az első 4-4 helyezett küzd majd a bajnoki címért, a 9-16. helyezettek kö­zül pedig csak kél együttes ma­rad továbbra is az OB l-ben. Visszatérve a szolnoki mér­kőzésre megállapíthatjuk, hogy a találkozó nagy részében a vendégek irányították a játé­kot, de fölényüket csak a má­sodik félidőben tudták gólra váltani. Ekkor a csapat gól­zsákja, Rus talált a hazaiak ka­pujába. Szolnoki TE—Szegedi Boszorkányok 0-1 (0-0) Szolnok. 500 néző. Vezette: Igazságosi. Szegedi Boszorkányok: Veréb - Koromné, dr. Kékes­Szabó, Gécziné, Maróti - Bu­gyi, Ferenczi, Kovács, Redecz­kí (Nagy) - Rus, Nemesné (Augus). Edző: Molnár Ferenc. Góllövő: Rus. • Augusztus 31-szeptember 3 között Balatonfüzfőn bonyolít­ják le az 5. ifjúsági uszonyos és búvárúszó Európa-bajnoksá­got, amelyen 17 osrszág ­Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia. Izra­el, Németország, Olaszország, Oroszország, Svájc, Svédor­szág, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és a vendéglátó Ma­gyarország - vesz részt. A 12 tagú magyar váloga­tottban helyet kapott a Muréna Szeged Búvárklub négy fiatal­ja. Bo/.só Bea, Újhelyi Adrién, Joó Zsuzsa és Sándor Tamás is. Gyémánt Imre mesteredző Bozsó Beától dobogós, Újhelyi Adrientől. Joó Zsuzsától és Sándor Tamástól pontszerző S.ifíúséiri Murénás-úszók a magyar csapatban FINSWIMML^ BALAT0NFUZF0 HUNGARY helyezéseket vár. A Murénás sportolókon kívül a magyar csapat tagja még Petőfalvi Lilla, Tóth Benedek (Kapos­vár), Balázs Gergely, Czech Viktória (Amphora) Varga Villő (Ganz-Mávag), Mészár Zoltán (Gyula), Juhos Gergely (Kecskemét) és Tóth Árpád (Debrecen). A verseny első napján selejtezőkre került sor, ma és holnap tartják az első döntőket. Reméljük a szegedi búvár­úszók ott lesznek a döntőkben, s a szakember által várt ered­ményeket érik majd el. Uaiaaaa ••aiaalui Motoros gyorsulást E-seny Felbuzdulva a tavasszal rende­zett verseny sikerétől, a MIT Kft. szervezésében vasárnap, szeptem­ber 4-én ismét gyrosulási motoros versenyt tartanak MIT Kupa elne­vezéssel. A szervezők ezúttal - ta­nulva az elmúlt versenyből több kategóriában bonyolítják le a küz­delmet, hogy nagyobb lehetőséget biztosítsanak a motorosok számára a résztvételrc. Rajthoz állhatnak a 125, 250, 350 ( a volt szocialista országokban gyártolt motorok szá­mára) 500, 600, 750, 750 (profi). 750 felülctti, 750 feletti (profi) köbcentiméteres motorok kategó­riájában. Akik motorral jönnek a vers­enyre azoknak a szokás szerint va­sárnap 10 órakor gyülekezés a rakparton, majd felvonulás a ver­seny színhelyére. Aki a helyszínen (az algyői olajmező FaviFa ven­déglő melletti részén) akai nevez­ni, az már reggel nyolc órától megteheti ezt.

Next

/
Thumbnails
Contents