Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-03 / 206. szám

SZOMBAT, 1994. SZEPT. 3. VÁRKERT 13 Lehetséges, hogy mégis ér valamit „régi kor árnya felé" visszatekinteni? Hiszen a mai keresztények közül sokan el nem tudnák képzelni, hogy egy üdülőcentrumban vallási megújulás jöjjön létre. A mai kutatók nehezen tudják elhinni, hogy Kr. u. 51-52-ben rövid időre megvalósult a férfi és a női egyenjogúság. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy keresztény frazeológia és szilárd tanrendszer nélkül létrejön egy élő közösség. Szinte hitetlenkedve hallgattuk, hogy ennek a közösségnek egyenjogú tagjai voltak a különböző nemű, nemzetiségű, társadalmi státusú emberek. Kérdések és hitetlenkedő ellenvetések között egy közös vitában tárult fel előttünk a levél, és a levélből rekonstruálható egyház. Melyben pártok és mozgalmak voltak jelen. Volt, aki Péterrel, más Pállal, ismét más az Alexandriából érkezett kitűnő szónokkal, Apollóval tartott. Voltak, akik nem egészen tudták megkülönböztetni a pogány áldozati lakomát Krisztus áldozatától. Sőt a mai szentmise inkább hasonlított egy baráti összejövetelhez, mint pontosan koreografált liturgiához. Az új hit egész Korintust megmozgatta, új gondolkodási és életstílusa keletkezett. Vagy 92 antik szerző szövege került elő, amely párhuzamba állítható a két vagy mégis inkább négy levél szövegével. Ki emlékezik már a pogány Musonius Rufus szövegére, aki azt írta: „A közös élet és a gyermekek nemzése a legfontosabb a házasságban. Amikor a házas a házasnak azt mondja, szükséges, hogy egyetértésre jussunk egymással, hogy közösen élhessünk, és közös gyermekeket nemzünk, és mindent közösen végezKrisztus Szent Péterrel és Szent Pállal. Relief Junius Bassus szarkofágján 359-ből (Róma, Szent Péter kripta). zünk és semmi se maradjon magunknak még a testünk se." Félelmetes a hasonlóság Pál levelével, melyben ebből a magán felismerésből közösségi tapasztalat és új házassági mentalitás születik, ennek tanúja Pál szövege: „Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanígy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége." Ma ezt a felismerést sokan borzalmas kötöttségnek tekintenék, persze egészen más, ha két ember teljes önátadással szereti egymást. Ezek az egyszer élt korintusi keresztények próféciákkal faggatták a jövőt, és ami még szokatlanabb, a korabeli jelent. Mert a keresztény prófécia elsősorban új felismeréseket jelentett és nem a jövő faggatását. Ezeket az új felismeréseket viszont a közösség nem Egy biblikus konferencia zárásához Pál apostol. A novgorodi iskolához tartozó mester fafestménye a XV. századból (Tretyakov galéria, Moszkva). A Koríntusi levél üzenete Amikor augusztus 29-én, hétfőn este először összegyűlt vagy 80 vendég a szegedi papi szemináriumban, inkább csak egymásnak örültek. Nem mindennapos esemény, hogy olyan papok és világiak találkozhatnak, akiknek sorsuk közös, életérzésük a kisebbségi lét. A határainkon kívülről jöttek, és talán először csak a találkozás öröme hozta össze őket. Amikor Ugo Vanni, a római Gregoriana professzora először felvázolta a Korintusi levelek kutatástörténetét, még nem forrósodott fel a hangulat. De az előadás előrehaladtával egyre inkább. Amikor elhangzott, hogy ez a Kr. u. 51-52-ben alapított egyház egy olyan közegben jött létre, amely ma leginkább a Bahamákhoz hasonlítható, melyet az emberek azért keresnek fel, hogy fe- ledjék gondjaikat és luxus körülmények között pihenjenek, az udvarias érdeklődés megváltozott. nyomta el, hanem bátorította. Mindezen felismerések kapcsán úgy vélem, megtapasztalható volt, amint a konferencia hallgatói maguk is álmodozni kezdtek. Egy aktívabb, kevesebb félelemmel és gyanakvással élő egyházról, a keresztény szabadságról, az élő hit erejéről. Lassan létrejött egy olyan légkör, amelyben a kisebbségi lét félelmében és az egyházi fegyelemben élő emberek feloldották félelmeiket, feloldódott a generációs ellentét, hiszen az összejövetel hallgatói között akadtak idősek is, és ezek hangot találtak az ifjak felé. Egyszóval, amint az elhangzó előadások egyre többet tártak fel a korintusi egyház nagyszerű életéből, úgy egyre jobban éreztük a kísértést, hogy ezt a jelenséget meg kellene ismételni nekünk is. Az előadások szüneteiben számos újságíróval találkoztam, szinte mindegyik azt kérdezte, van-e valamilyen aktualitása ennek az immár majdnem 2000 éves iratnak. Egyre inkább azt éreztem, milyen kár, hogy ezt a kérdést folyton nekem teszik fel? Inkább nyilvánosan a hallgatóknak kellett volna feltenni, szembesíteni az újságírót azokkal az emberekkel, akiket ebben a három napban megmozgatott ez az irat, és annak az egyháznak az élete, amelyben és amelyért megszületettek ezek a levelek. Válaszoljanak ők. Persze 120 embert nem lehet leültetni 10 újságíró elé, de el lehet nekik is mondani a szeretethimnuszt, a korintusi levél nagy hitvallását, mely feltárja annak az embernek a belső világát, aki számot vetett a tudással, pénzzel, hatalommal, önzéssel, testi vággyal és eljutott arra a felismerésre, „ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok", vagy mindez „semmit sem ér". Talán sokan megtanulták, hogy a „szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny... nem keresi a maga hasznát". Szegeden egy kis sziget született és 120 ember felkapaszkodott erre a szigetre, melynek nem voltak látható határai, mert a határok az embereken belül voltak. A keresztény derű és remény alkotta ennek a szigetnek a határait. A Korintusi levelekben nem egy teória rögzült, hanem a keresztény gyakorlat nyomait őrzik a tekercsek. Pál missziója nyomán létrejött egy embercsoport, amely túlélt földrengést, üldözést, eszmei vitákat, mert mindvégig hitt és szeretett. Erre a két dologra pedig minden társadalomnak szüksége van. Dr. Benyik György Az asszonyok hallgassanak... 7 Beszélgetés dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára református teológiai tanárral - Professzor asszony, ön előadásában igen meggyőzően érvelt egy felfogás ellen, amely alaposan meggyökerezett a keresztény egyházban. Nevezetesen, hogy Pál apostol a Korintusi levelekben nem az elhivatott női szolgálat ellen szól, amikor azt mondja: az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben. - Úgy vélem, ezt a mondatot a második századtól kezdve félreértette az egyház. Pál ugyan valóban azt mondta, hogy az asszonyok hallgassanak, de vajon kikre gondolt? Ahhoz hogy a páli mondatot jól értsük, különbséget kell tennünk a karizmatikus ajándékot nyert, vagyis egyházi funkciót viselő asszonyok és az egyszerű gyülekezeti nők között. Pál tudomásul veszi, hogy vannak asszonyok, akik elhívott szolgák, akik lelki ajándékot nyertek hiszen voltak női munkatársai, és nem csak Korintusban. A félreértést az okozta, hogy nem tettek különbséget az elhívott szolgáknak és a gyülekezeti tagoknak adott páli útmutatás között. Pedig a magyarázat egyszerű: Pál az idézett kijelentést nem az evangéliumi munkát végző nőknek szánta, hanem azoknak az asszonyoknak, akik beszélgetéseikkel zavarták az istentisztelet rendjét. ő ugyanis mindig arra neveli e fejezetekben a gyülekezet tagjait - akár férfiakat, akár nőket -, hogy ott minden az építés és a rend jegyében történjék. Ehhez pedig hozzátartozott, hogy az asszonyok ne zavarják meg közbeszólásaikkal az istentisztelet rendjét. Krisztus után 51-52-ben járunk, ne felejtsük el, hogy a nőknek, akkoriban hátrányos helyzetben lévén, sokkal kevesebb ismeretük volt a keresztény eszmékről, mint a férfiaknak, így feltehetőleg nem is mindig figyeltek oda a szertartások alatt. - Ha Pál idejében még viszonylagos egyenjogúság volt a gyülekezetben, hogyan hagyományozódott át máig a női szolgálat lebecsülése az egyházban? - Nem vitás, Jézus egyértelmű lehetőséget teremtett arra, hogy nők is lehessenek az Evangélium követei, hiszen éppen a feltámadás üzenetét bízta asszonyra; nő volt az első aki az apostoloknak elmondta: Krisztus feltámadt. Nos, amikorra a második század végén elkezdődött a görög nyelvű bibliai üzenetnek lefordítása a többi nyelvre, akkorra bizonyos fogalmak jelentése megváltozott; fordításkor pedig az eredeti görög jelentést az új egyházi gyakorlatnak megfelelően értelmezték. Az első század végétől kezdve nem csak a nők helyzete változott meg a keresztény közösségekben. Majd minden vonatkozásban a világ rendje kezdte meghatározni az egyház rendjét. Ahogy a testvéri közösségként induló első egyházban a század végére már különbséget tesznek szegények és gazdagok között, úgy, fél évszázadra Pál után a nők és a férfiak sem egyenlők már a gyülekezetben. A fogalmak, amelyek egyértelműen jelezték a nők helyzetének korai megbecsülését, ekkor háttérbe szorultak. Például a diakónus fogalma a korai időkben még jelentette az átfogó szolgálatot, amely szinte püspöki funkcióval volt egyenrangú; később azonban jelentése leszűkült, s hovatovább már csak azt a funkciót fedte, amelyre ma azt mondjuk: szeretetszolgálat. így lett Phébéből diakonissza, aki hajdan diakónosz volt, vagyis a pásztori és a szeretetszolgálati megbízást együtt végezte. - Pálnak van megjegyzése a nők kinézetére is. - Ehhez jó tudni, hogy Korintus meglehetősen rossz hírű, és hallatlanul fényűző város volt abban az időben. A kikötőmunkásoktól a dúsgazdagokig előfordult ott minden társadalmi réteg. Viszont aki dolgozott, az meg tudott élni. Pál is azért hagyta ott Athént, mert Korintusban mindjárt biztosítani tudta megélhetését, addig is, amíg Timotheus és a munkatársai meg nem érkeztek. Nos, a korintusi pogány vallás oly módon foglalkoztatta a nőket, hogy az áldozati evés-iváson kívül ehhez bizony hozzátartozott a prostitúció is. A pogány tisztség, hogy papnő, nem vetette a legjobb fényt művelőjére. Ezekben a pogány vallásokban az emberi ösztönöket igyekeztek kiszolgálni; adták mindazt, ami a természeti embernek kell. Nyilvánvaló tehát, hogy etikai szempontból gyökeres változást jelentett az, ha valaki Krisztus követőjévé vált. Ezért amikor Pál a korintusi elhívott szolgáknak útmutatást ad, nem is vitázik azzal, hogy nők végezhetnek-e liturgikus szolgálatot, arra azonban nagy hangsúlyt helyez, hogy e nők ne úgy nézzenek ki, ahogyan a környezetükben lévő kétes papnők kinéztek. - Ön azt is felvetette előadásában, hogy a nők egyházi vezető szerepét tiltó levélrészlet esetleg nem is Páltól származik. - Nagy irodalma van e feltételezésnek, ám én nem szívesen használom közvetlen érvként. Szövegkritikai tanulmányok alapján több kutató vallja, hogy egy későbbi júdaista nézetű szövegmásoló széljegyzetként fölírta volna saját véleményét - tudnillik, hogy a nők hallgassanak a gyülekezetben - majd pedig, bizonyára a korszellem hatására ezt be is másolták. A szövegek áthagyományozása ad alapot ehhez a feltételezéshez, ám az igazi érvem sokkal egyszerűbb: Pál csakis a gyülekezeti asszonyoknak szánhatta megjegyzését, hiszen láttuk: a liturgiát végző asszonyok szolgálatát magától érthetődé módon elismeri azzal, hogy méltó külső megjelenést kér tőlük. - Professzor asszony, ön A nők ordinációja mellett című tanulmánya révén egyik elindítója és elméleti megalapozója volt a református egyházon belül a női papság 1982-es elfogadásának. Van-e még ellenállás aziránt, hogy nő is hirdessen igét? - Az igehirdetéssel szemben ma már nincs kifogás, ám némelyek úgy vélik, csak szükséghelyzet idézhette elő azt, hogy a nők teljes értékű egyházi szolgálatot végezzenek. Most, vélik ők, amikor a szükséghelyzet megszűnőben van, a nők elsősorban a család keretén belül töltsék be a maguk hivatását. Nos, igaz, hogy korábban kevesebb férfijelentkező volt a teológián, de ettől függetlenül egyházunk a bibliai igazságot keresve ismerte el a nők szerepét, én nem valamely létszámkényszernek engedelmesedett. Panek Sándor Dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára a Debreceni Református Teológia Újszövetségi Tanszékének tanára a Szegedi Hittudományi Főiskola biblikus konferenciáján A nő helyzete a korintusi egyházban címmel tartott nagyhatású előadást.