Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-30 / 229. szám

PÉNTEK, 1994. SZEPT. 30. AJÁNLÓ 15 Megjeleni a HDS & Délmadár legfrissebb száma! Egy színes, hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, bűnügyi sztorikkal, hihetetlen történetekkel és sok­sok sporttal! A tartalomból: • Ütésálló fiúk Moszkvából • A tenyérjóslás és a gép ördöge • Hogy kötötték be Kormos fejét? • Rácz „Rica" a sört (is) szereti • Ki tegezheti Cseri Tarhonyát? • Wukovics népszerűbb Punlnál • Mit csinált Nyári Izraelben? • Csütörtök délelőtt. Szeged, Rókusi Altalános Iskola. Jura doktor rendel. A tanoda veze­tőivel előzetesen egyeztették, hogy szívesen megvizsgálná a gyerekeket. No, nem pontos orvosi diagnózisról van szó (bár képzettsége megenged­né!), csupán előszűrést végez. Úgy fogalmaz, hogy a gyere­kek mozgásszervi problémái­nak kimutatását rekinti felada­tának. Ebbe az iskolába nyolcszáz nebuló jár. Megnézi őket és ta­pasztalatai alapján javaslatokat tesz. Mégpedig arra, hogy az általa problémásnak ítélt ese­tekben milyen gyógymódot lát­na célszerűnek. Kijew nem volt vevő (- Már Kijevben, az orvos­egyetemen feltűnt nekem, mi­lyen sok ember küzd gerinctáji problémákkal. Ez elszomorí­tott, mert a felnőtt emberek ge­rincferdülését lehet ugyan va­lamelyest gyógyítani, de meg­gyógyítani aligha. Az ilyen ba­jok zömét el lehetne kerülni, ha még ifjú korban elvégezzük a szűrővizsgálatokat. A felnőtt emberek gerince ugyanis már becsontosodik, a gyerekeké vi­szont még rugalmas. Kijev Jurij Petrov Magyar­országon még szokatlan cselekedetére - misze­rint ingyen is rendel - a magyarázat talán annyi lehet: a páciensek gyere­kek. Értük pedig min­dent - vallja a Szegeden másfél esztendeje dolgo­zó természetgyógyász Tulajdonképpen elképesztő, amit ez a Jura doktor csinál. Ma még legalábbis fura. Hetente két napot gyógyít - ingyen. Ilyet, passzióból, milliomos feleségek, vagy vén bölcsek tesznek általában. Jurij Petrov viszont fizetésből él, és 35 éves. A gyerekgerinc és a csodadoki nem volt „vevő" erre a gondo­latomra. Nem tiltották az el­képzeléseimet, csak egyszerű­en nem volt módom a gyógyí­tásra. A tanárok azt kérdezték az iskolákban: ki fog a gerinc­ferdüléses gyerekekkel foglal­kozni? Talán kevés a saját munkád? Az iskolaorvosok pe­dig úgy vélték, hogy elég fel­adatot jelent számukra a védő­oltás). A rókusi iskolában nyoma sincs a tanári kar ellenérzésé­nek. Tudják a pedagógusok is, hogy Jura doktor nem ellenük­re cselekszik. És semmi esetre sem a szülők kikerülésével. Vizsgálatai eredményét először az osztályfőnök elé tálja, majd észrevételeivel megismerked­hetnek a szülők is. Közülük, Nézzük csak, milyen ez a gerinc! aki akarja, konzultálhat a gyógymódról. De ez, persze, nem kötelező. (- Magyarországon eleinte nem volt módom arra, hogy se­gítsek a gyerekeken. Véletle­nül ismerkedtem meg Buda­pesten dr. Csapó Balázzsal, aki Szegedre hívott. Mivel ő is szí­vén viseli az ifjúság egészségi állapotát, elfogadtam az invitá­lást. Megteremtette azokat a körülményeket, amelyek kö­zött nyugodtan dolgozhatok. Az ő alkalmazottjaként azt is megtehetem, hogy csütörtö­könként járom az iskolákat, szombati napokon pedig a kli­nikámon fogadom a kicsinye­ket. Természetesen ezért a munkámért nem fogadok el pénzt.) A hetedikes fiúk nem félnek a fehér köpenyes doktortól. Természetes jókedvük néha nevetésbe csap át, amikor va­lamelyik osztálytársuknak uü me m Gyere nolnvic rentiéio uü me m Gyere ycluícb UaUUajd keknek ingyen • Saiát vámsában npm sippípíp 1 ai pmlur • vfljdl wai uoauaii iicm imrhi u cuivci emelgetnie kell a lábát. Egyi­kőjük kissé túlsúlyos, és a lába sem úgy hajlik, ahogy kellene. lura doktor a kemény ágy híve - Nála kialakulóban van a gerincferdülés - mondja Jura, s ujját végighúzva a gyerek há­tán, mutatja is az elváltozás kezdődő jeleit. - Erre fel kell majd híviWfnk a szülők figyel­mét. Ha igénylik, azt is el fo­gom mondani, milyen gyakor­latokat lenne célszerű végezni otthon a baj elkerülésére. Per­sze, komolyabb probléma ész­lelése esetén javasolni szok­tam: mielőbb vigyék a gyere­ket szakorvoshoz. A 13 éves Istvánnál is talál vizsgálni valót, ezt is bemutat­ja. A fiatalember roppant izgul és persze szégyenlős is ennyi ember előtt alsónadrágban. Jön is még aznap orvos-édesanyja felháborodott telefonja, hogy mit képzelnek! Személyiségi jogokra hivatkozva letiltja a sértőnek talált televíziós fel­vételt. Jura doktor erre széttár­ja a kezét és kicsit szomorú. Tudomásul veszi, hogy eggyel kevesebb módja van a segítés­re. (- Nem .lep meg ez a fajta reagálás. Már Kijevben is ta­pasztaltam, hogy aki kezdemé­nyez, azt megbüntetik. Aki ki­válik a hagyományos gyógyí­tást végző orvosok köréből, azt támadják. Számomra is állandó etikai kérdés: a természetgyó­gyásznak van-e joga ilyennel foglalkozni? Én csupán felhí­vom a figyelmet a kezdődő bajra, mert gyerekkdorban van még lehetőség a gyógyításra. Kezelésem alatt nem történik .csoda, de ez a fajta előszűrés csodálatos eredményt hozhat. A gyerek már csak akkor szól, ha komoly fájdalmai vannak a nagy eltérés miatt. Egyszerűbb egy tabletta? - Ezért fontosak azok az ősi keleti módszerek, amelyek se­gítenek megelőzni a bajt - ha a család is akaija. Sok szülő szá­mára viszont egyszerűbb meg­oldás egy tabletta, mint például a gyerek ágyának kicserélése. Nem a család hibáiról szólnak észrevételeim, hanem a meg­előzésről. Annyi beteg embert láttam már orvosi gyakorla­tomban, hogy a gyerekkori megelőzést tartom az igazi megoldásnak. Fontos, hogy a fiatalokra fordított heti két na­pomon teljesen ingyen rende­lek.) Az iskolai rendelés végez­tével Jura doktor megköszöni a srácoknak az együttműködést. A csibészes válasz rájuk jel­lemzően tömör. -Oké! (- A múlt héten séta köüz­ben a kislányom eldobott egy kis papírt az utcán. Elsőre nem értette, hogy miért vetetem föl vele, hiszen Kijevben nem ezt a viselkedést szokta meg. Pe­dig egyszerű a magyarázat: sa­ját városában nem szemetel az ember.) • Autózni kell! Gyalog a jövőbe? Joggal választották a rómaiak politikai jelszavukká: hajózni keii! A Római Biro­dalom és civilizációja nem virágozhatott volna, ha nem uralják a tengert, ha nem biztosítják a városok és a hadsereg gabo­naellátást Észak-Afrikából. Az Egyesült Államok annak köszönheti gazdasági fölé­nyét, hogy felismerte: autózni kell! A je­lenkor emberének mobilitása az egyik leg­fontosabb feltétele mind a társdalmi, mind a gazdasági fejlődésnek. Ady Endre már 1909-ben azt írja a Pesti Naplóban közölt párizsi levelében, hogy a személy­autó megjelenése át fogja formálni a vilá­got. Ezt, mint annyi mindent mást, éppen azok értették meg még száz év után is a legkevésbé, akik materialistáknak vallot­ták magukat, vagy legalábbis buzgó hívei­ként indultak. Most azért időszerű beszél­ni róla. mert a kormányprogram az üzem­anyagárak további megadóztatását terve­zi. Az ötlet természetes, hiszen semmi sem hoz olyan nagy és könnyen beszedhető állami bevételt, mint az az adó, amit a benzinkutaknál kell fizetni. • De nem minden jó, ami egy­szerű. Kezdem azzal, hogy már ma is nálunk van a keresetekhez képest legdrágább benzin. Az átlagos órabér körülbelül meg fog egyezni a benzin árával. Ezzel szemben az egy órai bé­rért 7-15 liter benzint vásárol­hat a nyugat-európai dolgozó. Ezt azért hangsúlyozom, mert nálunk a rendszerváltozás sem változtatott azon, hogy az il­letékesek mindig csak a világ­piaci árarányokra hivatkoznak. Nálunk márkában még mindig nem drága a benzin. Mondják. De arról nem beszélnek, hogy a benzinárakban kifejezve, ná­lunk nevetségesek a bérek. Ahogy nem szabad csak az egyik összevetési módszert al­kalmazni, nem volna szabad a másikat sem. Az árarányok összevetése csak ott engedhető meg, ahol a bérek színvonala nagyjából azonos. Mi ettől messze vagyunk, és a kor­mányprogram teljesülése ese­tében a következő évek során ettől egyre messzebb kerülünk. Harminc évvel ezelőtt sérte­getésnek számított, ha valaki politikai céljának tekintette, hogy a szocializmusban is le­gyen minden háztartásban hű­tőszekrény. Ezek a rendszerel­lenségek voltak a frizsider-szo­cialisták. Akik a védelmükre keltek, azokat ostobáknak, földhöz ragadottaknak minősí­tették. Nem ártana, ha néhány ma is tekintélyes közgazdász és politikus visszaidézné a „Go­renjék" behozatala miatti tíz évvel ezelőtti botránkozását. Szerencsére a lakosság nagy többsége akkor sem a politiku­sokra és a közgazdászokra hallgatott. Ma már az öreg jégszekré­nyeket kirakják a szemétre. A falusi házak között nem ritka­ság, ahol nemcsak egy, de akár több mélyhűtő is üzemel. Üze­mel, mert igazi haszna csak ké­sőbb derült ki. Mindig van friss hűs, zöldség és gyümölcs. Nemcsak olcsóbb és kevesebb házi munkával, de sokkal egészségesebb életvitelt hoz­tak. így vált fokozatosan telje­sen elfogadottá az, ami felett az illetékesek a közelmúltban még botránkoztak. Most a hivataloknál az az általános nézet, hogy a gépko­csi használata fényűzés akkor, amikor nagy a költségvetési hi­ány. Ezért indokolt a gépkocsi­zás megdrágítása. Nem látják a napi problémák számai mögött azt, hogy a jövőt egyre kevés­bé lehet gyalogjárva felépíteni. Ma már történelmi tény, hogy Észak-Amerika akkor ke­rült a világ élére előbb mobili­tásban, individualizmusban, aztán a gazdaságban is, amikor a gépkocsi a tömegek fogyasz­tási cikkévé vált. A Ford által futószalagon gyártott T-modell a század egyik nagy úttörő ter­méke lett. Ezt nem érti meg a sok ra­cionálisan gondolkodni akaró politikus. Ennek a racionális politikusi logikának egyik klasszikus illusztrációja volt, amikor Hruscsov Eisenhauer­nél vendégeskedett. Látva az autópályán hétvégi kirándulás­ra özönlő autókat, kifejezte botránkozását: milyen pocsé­kolás az, hogy mindenki csalá­di alapon megy vidékre, ahe­lyett, hogy a szakszervezetek kirándulókat szállító irányvo­natokat szerveznének meg. Akkor tizednyi energiafo­gyasztás jutna csak egy utasra. Ez az érvelés csak ott téved, hogy az ilyen takarékoskodás mellett szükségszerű a nemzet­közi versenyképtelenség, az el­szegényedés. Ha egy modern társadalomban luxus lesz a gépkocsizás, végül a cipő is azzá válik. Aki takarékossági okokból kénytelen gyalog jár­ni, előbb-utóbb mezítlábos lesz. A gépkocsihasználat sok­kal többet javít az emberek szemléletén, mobilitásán, mint amennyit meg lehet takarítani azzal, hogy irányvonatokra ül­tetik őket. De a gépkocsi nem­csak szemléletet alakít, hanem óriási gazdasági haszna is van. Nemcsak ott nagy a haszna, ahol az idő nagyon drága, de ott is, ahol takarékoskodni kell. Csak két képet idézek: - Egy dunántúli falu határá­ban a munka után. este vagy harminc gépkocsival jöttek ki a kombájnok után böngészni a burgonyaföldet. Becslésem szerint a szegényeknek elegen­dő burgonyát takarítottak be, vittek haza. Az értéke több volt, mint a falunak juttatott szociális segély éves összege. Gépkocsi nélkül nem jutottak volna ki sötétedés előtt és főleg nem tudták volna hazavinni a krumplit. Ilyen példák tucatjait ismeri az, akinek minden lehe­tőséget meg kell ragadnia, illetve az, aki ezzel gyakrabban találkozik. - A napokban Szegedről jöttünk fel. Az úton láthatta, aki akarta, hogy a zöldségellá­tás biztosításához nemcsak az emberek szorgalma, de a sok magánkocsi és kis teherautó is nélkülözhetetlen. Ha már nem lehet az illetékeseket lebeszélni az üzemanyagok újabb adózta­tásáról, volna egy kompro­misszumos javaslatom: enged­jék el az adót a négy évnél öre­gebb és 1,5 liternél kisebb gép­kocsik után. Ilyen kocsikat már ma sem volna szabad luxus­ként adóztatni. Azt meg majd­csak kivárjuk, amikor az illeté­kesek is belátják, autózni kell. Kopátsy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents