Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-03 / 206. szám

TÁRSASÁG • KULTÚRA BUNUGY • SPORT Változik az éghajlat? A hőség emberi háttere A földbázisú méréseken kívül az 1960-as évek óta egyre több meteorológiai műhold, úgynevezett űrbázisú mérőeszköz is értékes adatokat szolgáltat a légkör és a földfelszín állapotáról. A Föld körül keringő műholdak előnye, hogy a ritkán lakott, vagy lakatlan területekről is információt nyújtanak, olyan helyekről, ahol nincs földi mérés. Mindezek együttvéve lehetővé teszik a légkör, a tengerfelszín, a hó- és jégtakaró, a kontinensek növénytakarójának világméretű megfigyelését. Összefoglaló térképek készülnek' arról, hogy adott esztendőben a világ különböző tájain milyen szélsőségek, rekordok fordultak elő. A legutóbbi ilyen jellegű térkép például számot ad arról, hogy míg 1993-ban Északnyugat-Asztráliában, Bolíviában, Délnyugat-Afrikában és Európa jelentős részén legalább egy-egy évszak rendkívül száraz volt, addig Nepálban történelmének legpusztítóbb áradását tapasztalták. De a Mississippi folyam áradása is hatalmas pusztítást okozott, Mexikóban és Alaszkában is a normálisnál jóval több eső hullott. Észak-Európában augusztus-szeptember volt nagyon hideg, Európa közepes szélességű területein a november fordult hidegre. A Fülöp-szigeteken rekordnak számító (32) tájfun fordult elő. Míg Tajvan az év első felében aszálytól szenvedett, Japán déli részén hatalmas esőzések voltak a nyári hónapokban. Az USA nyugati részén hűvös, esős nyár köszöntött be, ezzel szemben a „szomszédos" Alaszkában forró júliusra esős augusztus és szeptember következett. Ugyanebben az évben hatalmas erdőtüzek voltak a világ számos országában, így például Mexikó és Arizona határvidékén. Hazánkban 1990., 1992. és 1993. az évszázad négy legaszályosabb évei közé tartozik. A rekordaszály 1952-ben fordult elő ebben az évszázadban. 1992. augusztusa 'rekordmeleget hozott, országos átlagban 25 fok fölé emelkedett a havi középhőmérséklet, a legmagasabb hőmérsékletet Fotó: Gyenes Kálmán A klimatológusok a világ hat kontinensén, beleértve az Antarktiszt, sőt a három nagy óceánon található szigeteket és lehorgonyzott meteorológiai hajókat is, évtizedek óta figyelemmel kísérik az éghajlat viselkedését. Jelenleg mintegy 6-8 ezer mérőállomáson folynak rendszeres mérések a világ minden táján. Ezen. klimaállomások némelyikén nemcsak az időjárási elemeket: hőmérsékletet, csapadékot, szélerősséget stb. mérik, hanem a légkör összetételét, a légkör sugárzásáteresztő képességét (átlátszóságát) is. augusztus 20-án mérték Esztergomban, 39,5 fokot. Ez a korántsem teljes felsorolás csupán ízelítőt nyújt a Föld éghajlatának szélsőségekre való hajlamosságáról. A régmúlt korok éghajlatának kutatásával foglalkozó tudományág, a paleoklimatológia azonban számos bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az éghajlat az ipari forradalom előtti évszázadokban, sőt évezredekben sem volt „kiegyensúlyozott". Jóval az ember megjelenése előtt, a földtörténet utolsó 500 millió évében (ekkor terjedt el az élővilág a kontinenseken), a Föld globális átlaghőmérséklete körülbelül 5-6 fokkal volt magasabb a jelenleginél, sőt voltak időszakok, amikor a jelenlegi +15 fok helyett mintegy 25-26 fok volt a földi átlaghőmérséklet. A légkör szén-dioxid tartalma ekkor körülbelül 11-szerese volt a jelenleginek. Ez azért lényeges, mert az egyik legfontosabb üvegházhatású gáz a légkörben a széndioxid. Ilyen üvegház-gáz még többek között a metán, a vízgőz, a nitrogén-oxid, ezek nélkül a Föld globális középhőmérséklete +15 fok helyett - 18 fok lenne. Az úgynevezett üvegház-gázok átengedik a rövidhullámú napsugarakat, de elnyelik a földfelszín hosszúhullámú kisugárzását, így a földi légkörben „hőcsapda" módján viselkednek. Az ipari forradalom kezdete, körülbelül az 1860-as évek óta a légköri szén-dioxid mennyisége mintegy 26-28 százalékkal gyarapodott. Bizonyos, hogy a szén, a kőolaj és ennek termékei elégetése az oka ennek a növekedésnek. Hozzá kell tenni, hogy a metán menynyisége is növekszik a légkörben, mégpedig a rizstermesztés, valamint a szarvasmarha-tenyésztés következményeként. De nagyon erős üvegház-hatású gáz a freon, amely,kizárólag emberi termék. Újabban megfigyelték, hogy a légköri szén-dioxid növekedésének mértéke csökkent, ami valószínűleg a növényvilág nagyobb-szén-dioxid elnyelésének tulajdonítható. A globális középhőmérséklet alakulását nemcsak az üvegház-gázok befolyásolják, hanem a felhőzet mennyisége, a hótakaró kiterjedése a sarkvidékeken és a magasabb hegységekben, továbbá a vulkánkitörések nyomán a légkör magasabb rétegeibe fellövellt vulkáni hamu is. Érdemes megjegyezni, hogy 1700 óta a leghosszabb „szünet" a vulkántevékenységben éppen 1903 (1912) és 1963 között volt. A globális hőmérséklet 1940 körül tetőzött, majd az Agung-vulkán (Indonézia) 1963-as kitörése körüli években átmenetileg viszszaesett, néhány tized tokos lehűlés következett be a Föld átlaghőmérsékletében. Az 1980-as évekre újabb fölmelegedés történt, de 1982-ben Mexikóban, 1991/ 92-ben a Hawaii-szigeteken bekövetkezett jelentős vulkánkitörés nyomán a fölmelegedés földi átlagban mérséklődött, sőt a globális hőmérséklet átmenetileg egykét tized fokot csökkent. A Föld éghajlatát hatalmas természeti erők befolyásolják: az óceánok gázelnyelő képessége megváltoztatja a légkör összetételét, hasonlóképpen a napsugarat kémiai energiává átalakító növényvilág a légkör szén-dioxid mennyiségét „fogyasztja", a vulkánkitörések a vulkáni hamun kívül különböző gázokat, így például szén-dioxidot is juttatnak a légkörbe. Az ember az erdők irtásával, de sokkal inkább a szén és kőolajtermékek óriási mennyiségű elégetésével érezhetően megnöveli a légköri szén-dioxid mennyiségét. Ez globális fölmelegedéshez vezethet a jövő évszázad közepére, vagy második felére. A fölmelegedés önmagában nem volna baj, hiszen - mint láttuk - a szárazföldi élet elterjedése óta, az utolsó 500 millió évben a jelenleginél jóval melegebb volt az éghajlat. Sőt a történelmi időkben, például a 10-12. században, vagy az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején is történt átmeneti fölmelegedés. Az elméleti számítások szerint azonban a jelenlegi energiafogyasztás mellett a fölmelegedés olyan gyorsan következne be, hogy a növényvilág, a mezőgazdasági termelés, az erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, és végső soron az ember mindennapi élete aligha tudna igazodni a gyors változáshoz. Ha minden fölösleges energiafogyasztást (égve hagyott világítás) abbahagynánk, valamennyien hozzájárulhatnánk a légkör összetételének és az éghajlatnak megőrzéséhez. Dr. Koppány György JATE, egyetemi tanár Brando és Monroe Volt idő amikor ők voltak Hollywood két legnagyobb sztárja, s a közvélemény árgus szemekkel figyelte minden lépésüket. Mint most Marion Brando memoárkötetéből kiderül, volt is mit figyelni: Brando és Marilyn Monroe valóban évekig találkozgattak. A Monroe halála előtti napokról Brando így Ir: „egyszer felhívott, hogy vacsorázzunk együtt. Nekem már más terveim voltak, de megígértem, hogy a következő héten visszahívom. Azt mondta jó lesz, de két vagy három nap múlva már halott volt." Brando, aki saját bevallása szerint jól ráérez a vele kapcsolatban levők igazi lelkiállapotára, ezzel kapcsolatban könyvében azt írja, hogy Monroe-n a telefonhívás alaklmával semmiféle depressziót nem fedezett fel, ami arra utalt volna, hogy néhány nap múlva öngyilkos lesz. Marilyn Monroe titokzatos körülmények között halt meg: állítólag altatótúladagolásban, mély depresszióban. Más feltételezések szerint a gyönyörű színésznő nem öngyilkos lett, hanem a Kennedy elnökhöz fűződő kapcsolata miatt az amerikai titkosszolgálat gyilkoltatta meg. Ha Clinton elnök testőrök között, akkor Koha Róbert polgárőrök sorfala között közlekedik. Végül is: ő a Szeged SC új elnöke. (Fotó: Schmidt Andrea) Nagy Bandó András Macskák Ma a macskák körül vizslatok, de ígérem, többről lesz szó, mint egyszerűen róluk. Nem azért, mintha a macskák nem érnének meg egy külön fejezetet, de itt és most tényleg másról lesz szó, igaz, rajtuk keresztül jutunk el a lényeghez. Mint az a fényképen is látszik, életemet egy magyar vizslával kötöttem öszsze, már ami az állati kapcsolataimat illeti. Nem bántam meg, azt hiszem, ő sem. Csoki nyolc éves múlt, remélem, ennél több van még benne. Egyetlen eset volt, amikor kissé elfordult tőlem, tőlünk, mégpedig amikor macska került a házhoz. Mert észrevette, hogy a szeretetünkből mostmár más négylábú is kap, azt hitte, így majd valamivel kevesebb jut neki. Pedig másképp van, hiszen ha jól sáfárkodunk a szeretetünkkel, mindenki kaphat belőle, nem fordulhat elő, hogy kiürül a raktár, kifogynak a polcok. Mondom ezt annak ellenére, hogy mostanában egyre többször botlunk kq* csiból kidobott, autók után forgolódó, magatehetetlen és rémült kutyákkal, akik a cserbenhagyásos eldobás után még mindig azokat keresik, akik szívtelenül megváltak tőlük. Az emberben felmerül a kérdés: valóban ennyire szegényedünk? Nem futja egy kutya ellátására sem? Nem ér annyit a hűséges eb szeretete, amennyiben a kajáztatása kerül? De hiszen ha kocsiból dobták ki, akkor ott azért csak nem lehetnek annyira padlón! Úgy tűnik, örök igazság marad: a szegények mindig segítőkészebbek, talán mert tudják, mit jelent nélkülözni. Amikor Orfűre költöztünk, mint minden rendes falusi házhoz, hozzánk is beállított néhány macska, s bár előre megjósoltam, ha egyszer enni kapnak, soha többé el nem mennek, feleségem mégis beetette őket. Ráadásul egy pici szürke bemászott az ereszalj deszkaborítása alá, csak bontás árán tudtuk kiszabadítani, nem véletlen hát, hogy örökre mellénk szegődött, elvégre az életét köszönhette nekünk. Azóta mamává fejlődött, s minimum kéthavonta állít be néhány kiscicával, boldogításunkra. Egy-két lánycicája ugyancsak felnőtt, szintén kandúr kerülgeti, így aztán megtapasztalhattuk, valóban szapora fajta a macska. A minap, reggelizés közben épp eldőlt a sorsuk, miszerint a cicamama méhét kivetetjük, a lányai ugyancsak erre a sorsra jutnak, az immáron hazajáró kandúr pedig elfelejti a férfiasságát, két golyó kilőve! Végtére is ami sok az sok, lassan lépni sem lehet már a macskáktól, volt, hogy át is estünk már rajtuk, ha másképp nem megy, majd így menni fog. Szóval épp döntés született, amikor megjött a postás, és a levelek között egy cirkalmas betűkkel írt boríték is akadt, ezeket a leveleket messziről megismerem, nyugdíjas nénik írják, hol egy fekete-fehér tévét kérve, hol csak annyit, hogy intézzem el az elköltözésüket egy magánházba, mert elegük van a fővárosi bérházból. Az ilyen kérések főleg azóta jönnek, amióta pár hónapra a hátamra vettem a hajléktalanok sorsát. Sokan gondolják, mindent el tudok intézni, bármit kérnek, tőlem megkaphatják. Nos, bontom a levelet, végigfutom, s nem akarok hinni a szememnek: a 73 éves néni egy nyugdíjasházból írt, s egy anyacicát szeretne rám sózni, öt gyermekével. Összecsuklom a hahotától, ilyen nincs! Az ember azt hinné, az ilyen sztorikat írók találják ki, mert ilyen dolgok „csak úgy" nem történnek, miközben íme, itt 'van, megtörténhet. „Teljesen egyedül vagyok, gyermekem nem volt, tán ezért állatbarát lettem. 9 éve vagyok itt a Nyudíjasházban, nem egy öröm ez a közösség... Most térek rá a lényegre. Sokan utálják itt a macskát, sőt az egyik asszony-lakó az udvaron keresztül haladó cicához kerti széket dobott... Sok cica megfordul itt, van tán olyan is, kit direkt bedobnak, gondolván, az öregek majd ellátják, ennek az ellenkezője igaz. Minél öregebbek, annál rondább természetűek... Eddig - igaz sok utánjárással, fáradsággal - az ide téved cicáknak kerestem gazdát... Amin már egyedül nem tudok segíteni, hogy egy szép hamuszürke anyacica 5 pinduri cicájával kb. 2 hónappal ezelőtt megjelent... Végigjártam a házakat, senki sem vállalta... Reggel a nővérek és én is adtam neki enni... Na de a jövőre gondolva hogyan lesz? Mindvégig nem tudjuk etetni. A házbeli lakók egypáran most még kedvelik, de majd ha nagyok lesznek, már nem fogják kedvelni... Arra gondoltam, s azt kérném, hogy Nagy Bandó András Úr az egész cicacsaládot egy tanyára elvinné. A cicáknak ott jó lenne, s esetleg Önöknek is, mert biztosan egerésznének..." És most tessék figyelni: „Ha ez megfelelne, úgy gondolom, kocsival jönnének értük - benzinköltséget megtérítem -, szerintem reggel kb. 8 órakor láthatók a cicák..." És a levél vége ugyancsak ámulatba ejtő: „Küldök egy válaszborítékot, ha nemleges, akkor is kérek választ..." Ugye, nem mindennapi? Egy egyedül élő, szegény, nyugdíjas néni Budapestre vár engem, a fővárostól 210 kilométerre élő állatbarátot, s már látom is magam előtt, ahogy autózom a Tungsram utcába, hogy megmentsem a cicamamát és az öt pici cicát, majd pedig kifizettetem a benzinköltséget... Igazából nincs kedvem mosolyogni, nincs kedvem kinevetni a reménykedő, mondhatni álmodozó nénit, mert annyi kidobott kutya után jólesett a törődést megtapasztalni. De egyelőre nem tudom a megoldást sem. Természetesen írni fogok, válaszborítékom is van, de amíg a levél megérkezik, innen üzenem: Magdi néni, teli vagyunk cicákkal. Csere nem érdekli?